Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-02 / 150. szám
1912 Julius 2. minden dolog a nyilvánosságra való. Erről a bizalmas értekezletről Faragó Rezső nagyszalontai kollégánk a következőket írja: A kioszkban tartották meg az értekezletet, amelyen az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjain kívül csak néhány újságíró vett részt. Az értekezlet azzal kezdődött, hogy Palócz László titkár kijelentette, hogy — amint azt a jelentésében is hangsúlyozta, — a titkári tisztséget semmi szín alatt sem fogadja el. Később azután kierőszakolta a jelölését. Foglalkozott az értekezlet a tárgysorozattal és a sztrájkról szóló határozati javaslatnál elfogadta az én módosításomat, de már ekkor kijelentette az elnök, hogy a Nagyvárad sztrákjának ügyét a közgyűlésbe bevinni nem engedi. Miután közben a Parseval léghajó megérkezett, valamennyien kiszaladtunk a sétatérre, majd később folytattuk az ülést. A személyi kérdések megbeszélésénél voltak viták, így különösen tiltakoztak Pásztor Józsefnek, a Délmagyarország felelős szerkesztőjének az igazgatóságba való jelölése ellen, azért, mert lapja a szövetség vezetőségéről éles kritikákat mondott. Különösen Újlaki Antal tiltakozott ez ellen vehemensen és azt mondta, hogy Pásztor menjen el a villamoskocsikat pucolni. Kifogásolták, hogy ő nem régen tagja még a szövetségnek, ellenben jelölték igazgatónak Papp János azt a Nagyvárad szerkesztőjét, aki nevét a sztrájk alkalmával tette ismertté. A bizalmas értekezlet a jelölések megejtése után véget is ért. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Apponyiék kudarca Szegeden. — Háromszáz elszánt «nép». — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délelőtt — rendőri nyelven szólva — nagy csoportosulás volt Szegeden, a Kossuth-szobor előtt. Igen: csoportosulás. Semmi más. Néhány ember egy dobogón ágaskodott, a többi nézte őket. A néhány ember egymásután, sorjában beszélni kezdett. Amikor az egyiknek kiszáradt a torka (vagy kiürült a fráziszacskó)fölváltotta a másik, így tartott ez délelőtt tíz órától egész déli harangszóig. Közben, akik lenn áldogáltak a dobogó mellett, összeverték fá tenyerüket és azt kiabálták, hogy éljen és hogy abédig. Mindezek után pedig a csoportosaink — mind a háromszázan — széjjel oszlottak és hazamentek ebédelni, vagy elmentek egy pohár sörre, mert nagyon meleg volt. Aki pedig ezek után kiváncsi, hogy a fullasztó bőségben amiért csoportosult mind a háromszáz ember, annak megsúgjuk: népgyülés volt. úgy mondják, hogy a „parlamenti ellenzék agitációs körutat rendez a polgárok fölvilágosítására.“ Nohát ez Szegeden is megtörtént. Körutazás közben Szegedre jöttek fölvilágosítani Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Bakonyi Samu, Lévay Mihály, Förster Aurél, Kun Béla, Fernbach Károly, Szmrecsányi György, Reök Iván és Kelemen Béla országgyűlési képviselők. A választójogi liga képviseletében Rónai Zoltán dr budapesti ügyvéd, a szociáldemokrata párt nevében pedig Pelczéder Ágoston rándultak Szegedre. Ők a dobogón állottak s mellettük volt még a szegedi szociáldemokrata párt részéről Hollós József dr, a függetlenségi pártok részéről pedig Becsey Károly dr és Kószó István dr pártvezérek. A népgyülésen a kiküldötteken kivül a közönség köréből is megjelentek néhányan, de nem sokan. Valamint a rendőrség is meghallgatta a szónoklatokat. Apponyiék délelőtt tíz órakor megjelentek a népgyűlésen. Megihletődött arccal üdvözölték mind a háromszázat, a templomból jöttek, ahol kíméletesen ők hallgattak. Résztvettek a vasárnapi a misén. A dobogón elsőnek Kelemen Béla, Szeged második kerületének országgyűlési képviselője emelkedett szólásra. Megokolta, hogy miért rendezték a népgyűlést. És miután elmondta ezt a két szellemes sort: „Tisza malma két kőre jár, Bécsnek őröl, nekünk darált, beterjesztette a határozati javaslatot, amely tiltakozik a parlamenti események ellen. A szegedi képviselő beszéde után Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. A bősbariton déli verőfényben meglengette prófétaszakállát és rákezdett az áriára. A hangja végigrágott a téren és mindenki mély megelégedéssel értesült arról, hogy Apponyi gróf „nem barátja az obstrukciónak“. — A kérdés közjogi oldala — mondta Apponyi gróf — igen komoly. Olyasmit mondtak ki a Házban határozatként, amiről nem is tárgyaltak a képviselők. Ezt a határozatot a főrendiházban is kierőszakolták. Ezzel kimutatta a főrendek háza, hogy nem felel meg a hivatásának. A parlamenti reform problémája megoldotta a főrendiház reformjának a problémáját is. A határozathoz már a királyi szentesítés is készül. Apponyi gróf beszédét a király említésekor egy durva hang félbeszakította. Éljen a köztársaság! — kiáltotta valaki. ■— Kérem, — folytatta a szónok — tartózkodjanak az éretlen megjegyzésektől! Csillapuljanak a hevesebb vérüek. Nagyszerű összhang! Apponyi feleselt a népgyüléssel. Hogy megértik egymást ezek az urak. Egymással vitatkoznak ,a népgyűlésen. Hát akkor mit akarnak. Beszéljék meg előbb egymással, hogy mit is akarnak! Így tragikomikus volt az eset, különösen akkor, amikor Apponyi azzal fenyegetődzött, hogy akik a dinasztiát sértő kifejezésekkel dobálóznak, „azokkal ő nem megy“. Apponyi gróf izgatottan befejezte a beszédét és utána Károlyi Mihály gróf szónokolt. Az agrár-feudális főúr nagyszerűen raccsolt a magyar alkotmányról. A főúr azt is bevallotta, hogy mi is a kedvenc eszméje: az ellenzéki pártok egyesítése. A gróf azt is remélte, hogy ez az egyesülés majd sikerül. Károlyi Mihály gróf felszólalása volt különben a népgyűlés legérdekesebb látványossága. A Kossuth-szobor előtt ugyanis javarészt a szocialisták csoportosultak. No és Károlyi Mihály gróf és a szocialistáik. Kacagtató eza „szövetkezés“. Az agrárius vezér mindig szálka, volt a szocialisták szemében. Sőt annyira szálka volt, hogy nemrégen még meg 1 in esették volna. A gróf urat „a népjogok legnagyobb ellenségeinek titulálták. És most ugyanaz a gróf ur küzd a népjogokért. A szocialisták pedig tapsolnak neki. Hipp-hipp hurráit! A két grófon kívül az egyenlőség kedvéért m még két egyszerű honatya beszélt, Bakonyi Samu és Szmrecsányi György. Még egy humor: Szmrecsányi, a néppárt egyik leghangosabb apostola tapsot váltott ki a szocialistáikból és a függetlenségiekből. Nemrég még agyonrugdosták volna egymást. A képviselőkön kívül beszéltek még Rónai Zoltán dr, Hollós József dr, Becsey Károly dr és Kúszó István dr. Jó, hogy déltájban befejezték már az „agitációt“, mert a végén már majd magukra maradtak a szónokok. A szegedi ellenzéki népgyűlés tehát nagy kudarccal végződött. Ebből okulhatnának azok, akik tovább mentek, de különösen azok, akik itt maradtak, misztikus törekvések. A hatáskör kérdésében a választmány javaslata mellett Csere Ede dr, Reiniger Jakab és Balassa Armin dr. a javaslat ellen Szivessis Lehel dr és Petrovics Milán dr irigybecskereki ügyvéd szólaltak föl. Névszerinti szavazással Kúszó István dr indítványát fogadta el a többség. A szegedi ügyvédi kamara állásfoglalása. A szegedi ügyvédi kamara szombati rendkívüli közgyűlésén a megjelentek többsége elfogadta, Kószó István dr és társainak ismeretes indítványát, amely a képviselőházi elnök eljárása ellen tiltakozik. A választmány napirendretérést javasolt, mert az ügyrend értelmében politikai állásfoglalás nem tartozik a kamara hatáskörébe. A törvényes hatáskör döntő kérdésének megvitatását lehetetlenné tették ellenvéleményt nem tűrő terro r Partfürdő megnyitása. (Saját tudósítónktól.) Szombat délután három órakor vidám katonazene hangzott fel a Tisza csendes partjain. A zene akkordjai az újszegedi oldalon lévő Bertalan emlékoszlop felől jöttek és jó visszhangra találva a kis vizekben, átcsendültek az egész Felsővároson. Az innenső parton sok száz ember tolongott és törtetett le egy kis faludhoz, miközben itt is, ott is ünnepélyesen hangzott fel a magyarázat: —■ Most van a partfürdő megnyitása. A pénzügyigazgatóság épülete előtt állott a lejáró, hóimét csónakon szállították át a közönséget a uolsó partra. Délután kettőkor indult meg a bucsujárás. A csónakokat valósággal ellepte a modern vállalkozásért rajongó közönség. Szebbnél-szebb úri asszonyok és úri leányok igyekeztek eljutni a megnyitásra és a tarka, csillogó ruhák és kalapok díszétől megrakott motoros bárka úgy siklott át a Tiszán, mint egy kis virágos kert, telve színnel és pompával. A csónakok szinte kergették egymást. A zene ütemeire az evezők ritmikusan csapkodták a vizet és az aranyos napfényben a hullámok boldogan csillogtak. Három órakor, mikor a megnyitás történt, már szinültig megtelt a Part-fürdő impozáns, felzászlózott épülete. Vékás Imre, a fürdő igazgatója ünnepi beszéd keretében nyitotta meg a fürdőt és adta át rendeltetésének. Beszéde során elmondotta, hogy a Part-fürdő vezetőségét nemcsak az a cél vezette a fürdő megalapításakor, hogy a szegedi közönség egy olcsó és kellemes szórakozóhelyhez jusson, hanem az is, hogy egy higiénikus, a modern kor igényeinek megfelelő, egészséges fürdőhelyet biztosítson Szeged közönségének, amely feleslegessé teszi a költséges vidéki fürdőzéseket. Továbbá gondja van a fürdő igazgatóságának arra, hogy a kellemest a hasznossal összeegyeztesse, és ezért a szabadtéri sportok fejlesztésére is tekintettel van, miért is a fürdő területén football-pályát rendezett be és tornaszereket állíttatott fel. A megnyitó beszéd után Kecskemétiig Dánielné felavatta a fürdő zászlóját, majd kezdetét vette az ünnepély. Az ízléses berendezésű, szép fürdőkabinokból egymásután jöttek ki gyönyörű hölgyek és bájos leányok elegáns fürdőkosztümben. De urak se hiányoztak. Valóságos világfürdői látvány volt, amint nők és férfiak sans géné, minden álszemérem nélkül együtt lubickoltak, a hűsítő hullámokban. Kint a parton pedig iszapfürdő van és ebben bújtak el nyakig a kicsit szégyenlősebbek. Egy rövid negyed óra múlva, már nagy változás történt. A szép fürdőruhák egész feketék lettek az iszaptól és a fehér bőrű hölgyek, mint indiánus amazonok és vad négerek tűntek fel újra. A fiatal emberek, — kik szép számban voltak szintén, — vizipólót játszottak, mely hatalmas gerendákat görgettek a vízben és csónakáztak nimfákkal, mint győzedelmes Neptunok. Kint a parton ezalatt, megindult a football verseny. Kis mezitlábas diákok, felnőttek együtt rugdosták a kapunak a labdát jobb ügyre méltó buzgalommal. Némelyek óriási sajtókat emelgettek, mások a nyújtón meg a korláton próbálták ki tudományukat. Később úszóverseny és csónakverseny is volt. Hat óra felé már ötezer ember volt kint a fürdőnél. Természetesen ily sok ember részére kabint nem bírtak adni és a közönség nagy része, csak felöltözve volt kénytelen élvezni a látványosságokat. Egészen estig tartott az ünnepély és mindenki egy kellemesen eltöltött délután emlékeivel hagyta el a Part-fürdőt.