Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-02 / 150. szám

1912 Julius 2. minden dolog a nyilvánosságra való. Erről a bizalmas értekezletről Faragó Rezső nagysza­lontai kollégánk a következőket írja: A kioszkban tartották meg az értekezletet, amelyen az igazgatóság és a felügyelő-bizott­ság tagjain kívül csak néhány újságíró vett részt. Az értekezlet azzal kezdődött, hogy Pa­­lócz László titkár kijelentette, hogy — amint azt a jelentésében is hangsúlyozta, — a titkári tisztséget semmi szín alatt sem fogadja el. Ké­sőbb azután kierőszakolta a jelölését. Foglal­kozott az értekezlet a tárgysorozattal és a sztrájkról szóló határozati javaslatnál elfo­gadta az én módosításomat, de már ekkor ki­jelentette az elnök, hogy a Nagyvárad sztrák­­jának ügyét a közgyűlésbe bevinni nem en­gedi. Miután közben a Parseval léghajó meg­érkezett, valamennyien kiszaladtunk a séta­térre, majd később folytattuk az ülést. A sze­mélyi kérdések megbeszélésénél voltak viták, így különösen tiltakoztak Pásztor Józsefnek, a Délmagyar­or­szág felelős szerkesztőjének az igazgatóságba való jelölése ellen, azért, mert lapja a szövetség vezetőségéről éles kritikákat mondott. Különösen Újlaki Antal tiltakozott ez ellen vehemensen és azt mondta, hogy Pász­tor menjen el a villamoskocsikat pucolni. Ki­fogásolták, hogy ő nem régen tagja még a szö­vetségnek, ellenben jelölték igazgatónak Papp János azt a Nagyvárad szerkesztőjét, aki ne­vét a sztrájk alkalmával tette ismertté. A bi­zalmas értekezlet a jelölések megejtése után véget is ért. DÉLM­AGYARORSZÁG 3 Apponyiék kudarca Szegeden. — Háromszáz elszánt «nép». — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délelőtt — rendőri nyelven szólva — nagy csoportosu­lás volt Szegeden, a Kossuth-szobor előtt. Igen: csoportosulás. Semmi más. Néhány ember egy dobogón ágaskodott, a többi néz­te őket. A néhány ember egymásután, sorjá­ba­­n beszélni kezdett. Amikor az egyiknek kiszáradt a torka (vagy kiürült a frázis­­zacskó)­­fölváltotta a másik, így tartott ez délelőtt tí­z órától egész déli harangszóig. Közben, akik lenn áldogáltak a dobogó mel­lett, összeverték fá­ tenyerüket és azt kiabál­ták, hogy éljen és hogy abédig. Mindezek után pedig a­ csoportosai­nk — mind a három­százan — széjjel oszlottak és hazamentek ebé­delni, vagy elmentek egy pohár sörre, mert nagyon meleg volt. Aki pedig ezek után kiváncsi, hogy a ful­laszt­ó bőségben amiért csoportosult mind a háromszáz ember, annak megsúgjuk: nép­­gyülés volt. úgy mondják, hogy a „parla­menti ellenzék agitációs körutat rendez a polgárok f­ölvilágosí­tására.“ Nohát ez Szege­den is megtörtént. Körutazás közben Szeged­re jöttek fölvilágosítani Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Bakonyi Samu, Lévay Mihály, Förster Aurél, Kun Béla, Fernbach Károly, Szmrecsányi György, Reök Iván és Kelemen Béla országgyűlési képviselők. A választójogi liga képviseletében Rónai Zol­tán dr budapesti ügyvéd, a szociáldemokrata párt­­ nevében pedig Pelczéder Ágoston rán­­dulta­k Szegedre. Ők a dobogón állottak s mel­­l­ettük volt m­ég a szegedi szociáldemokrata párt részéről Hollós József dr, a független­ségi pártok részéről pedig Becsey Károly dr és Kószó István dr pártvezérek. A népgy­ülésen a­ kiküldötteken kivül a kö­zönség köréből is megjelentek néhányan, de nem sokan. Valamint a rendőrség is meghall­gatta a szónoklatokat. Apponyi­ék délelőtt tíz órakor megjelentek a népgy­űlésen. Megih­letődött arccal üdvö­zölték mind a háromszázat, a templomból jöttek, ahol kíméletesen ők hallgattak. Részt­vettek a vasárnapi a misén. A dobogón elsőnek Kelemen Béla, Szeged második kerületének országgyűlési képviselő­je emelkedett szólásra. Megokolta, hogy m­iért rendezték a népgy­űlést. És miután elmondta ezt a két szellemes sort: „Tisza malma két kőre jár, Bécsnek őröl, nekünk darált, beterjesztette a határozati javaslatot, amely tiltakozik a parlamenti események ellen. A szegedi képviselő beszéde után Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. A bősbari­ton déli verőfényben meglengette próféta­­szakállát és rákezdett az áriára. A hangja végigrágott a téren és mindenki mély meg­elégedéssel értesült arról, hogy Apponyi gróf „nem barátja az obstrukciónak“. — A kérdés közjogi oldala — mondta Ap­ponyi gróf — igen komoly. Olyasmit mond­tak ki a Házban határozatként, amiről nem is tárgyaltak­­ a képviselők. Ezt a határozatot a főrendiházban is kierőszakolták. Ezzel ki­mutatta a főrendek háza, hogy nem felel meg a hivatásának. A parlamenti reform problé­mája megoldotta a főrendiház reformjának a problémáját is.­­ A­­ határozathoz már a királyi szentesítés is készül. Apponyi gróf beszédét a király említésekor egy durva hang félbeszakította. Éljen a­­ köztársaság! — kiáltotta valaki. ■— Kérem, — folytatta a szónok — tartóz­kodjanak az éretlen megjegyzésektől! Csilla­puljanak a hevesebb vérüek. Nagyszerű összhang! Apponyi feleselt a népgyüléssel. Hogy megértik egymást ezek az urak. Egymással vitatkoznak ,a népgyűlé­­sen. Hát akkor mit akarnak. Beszéljék meg előbb egymással, hogy mit is akarnak! Így tragikomikus volt az eset, különösen akkor, amikor Apponyi azzal fenyegetődzött, hogy akik a dinasztiát sértő kifejezésekkel dobá­lóznak, „azokkal ő nem megy“. Apponyi gróf izgatottan befejezte a­ beszé­dét és utána­ Károlyi Mihály gróf szónokolt. Az agrár-feudális főúr nagyszerűen rac­csolt a magyar alkotmányról. A főúr azt is beval­lotta, hogy mi i­s a kedvenc eszméje: az ellen­zéki pártok egyesítése. A gróf azt is remélte, hogy ez az egyesülés majd sikerül. Károlyi Mihály gróf felszólalása volt kü­lönben a népgyűlés legérdekesebb látványos­sága. A Kossuth-szobor előtt ugyanis javarészt a szocialist­ák csoportosultak. No és Károlyi Mihály gróf és a­­ szocialistáik. Kacagtató ez­­a „szövetkezés“. Az agrárius vezér mindig szálka, volt a szocialisták szemében. Sőt an­­­nyira szálka volt, hogy nemrégen még meg­ 1 in esették volna. A gróf urat „a népjogok legnagyobb ellenségeinek titulálták. És most ugyanaz a gróf ur küzd a nép­jogokért. A szo­cialisták pedig tapsolnak neki. Hipp-hipp hurráit! A két grófon kívül az egyenlőség kedvéért m még két egyszerű honatya beszélt,­ Bakonyi Samu és Szmrecsányi György. Még egy hu­mor: Szmrecsányi, a néppárt egyik leghan­­gosabb apostola tapsot váltott k­i a szocialis­táik­ból és a függetlenségiekből. Nemrég még agyonrugdosták volna egymást. A képviselőkön kívül beszéltek még Rónai Zoltán dr, Hollós József dr, Becsey Károly dr és Kúszó István dr. Jó, hogy déltá­jban be­fejezték már az „agitációt“, mert a végén már majd magukra maradtak a szónokok. A szegedi ellenzéki népgyűlés tehát nagy kudarccal végződött. Ebből okulhatnának azok, akik tovább mentek, de különösen azok, akik itt maradtak, misztikus törekvések. A hatáskör kérdésében a választmány javaslata­ mellett Csere Ede dr, Reiniger Jakab és Balassa Armin dr. a javaslat ellen Szivessis Lehel dr és Petrovics Milán dr irigybecskereki ügyvéd szólaltak föl. Névszerinti szavazással Kúszó István dr indítványát fogadta el a többség. A szegedi ügyvédi kamara állásfoglalása. A szegedi ügyvédi kamara szombati rend­kívüli közgyűlésén a megjelentek­­ többsége el­fogadta, Kószó István dr és társainak isme­retes indítványát, amely a képviselőházi el­nök eljárása ellen tiltakozik. A választmány napiren­dretérést javasolt, mert az ügyrend értelmében politikai állásfoglalás nem tarto­zik a kamara hatáskörébe. A törvényes­­ hatás­kör döntő kérdésének megvitatását lehetet­lenné tették ellenvéleményt nem tűrő terro­­ r Partfürdő megnyitása. (Saját tudósítónktól.) Szombat délután há­rom órakor vidám katonazene hangzott fel a Tisza csendes partjain. A zene akkordjai az újszegedi oldalon lévő Bertalan emlékoszlop felől jöttek és jó visszhangra találva a ki­s vi­zekben, átcsendültek az egész Felsővároson. Az innenső parton sok száz ember tolongott és törtetett le egy kis faludhoz, miközben itt is, ott­ is ünnepélyesen hangzott fel a magyarázat: —■ Most van a partfürdő megnyitása. A pénzügyigazgatóság épülete előtt állott a lejáró, hóimét csónakon szállították át a kö­zönséget a u­olsó partra. Délután kettőkor in­dult meg a bucsujárás. A csónakokat valóság­gal ellepte a modern vállalkozásért rajongó közönség. Szebbnél-szebb úri asszonyok és úri leányok igyekeztek eljutni a megnyitásra és a tarka, csillogó ruhák és kalapok díszétől meg­rakott motoros bárka úgy siklott át a Tiszán, mint egy kis virágos kert, telve színnel és pompával. A csónakok szinte kergették egy­mást. A zene ütemeire az evezők ritmikusan csapkodták a vizet és az aranyos napfényben a hullámok boldogan csillogtak. Három órakor, mikor a megnyitás történt, már szinültig megtelt a Part-fürdő impozáns, felzászlózott épülete. Vékás Imre, a fürdő igaz­gatója ünnepi beszéd keretében nyitotta meg a fürdőt és adta át rendeltetésének. Beszéde so­rán elmondotta, hogy a Part-fürdő vezetőségét nemcsak az a cél vezette a fürdő megalapítása­kor, hogy a szegedi közönség egy olcsó és kel­lemes szórakozó­helyhez jusson, hanem az is, hogy egy higiénikus, a modern kor igényeinek megfelelő, egészséges fürdőhelyet biztosítson Szeged közönségének, amely feleslegessé teszi a költséges vidéki fürdőzéseket. Továbbá gondja van a fürdő igazgatóságának arra, hogy a kellemest a hasznossal összeegyeztesse, és ezért a szabadtéri sportok fejlesztésére is tekintettel van, miért is a fürdő területén football-pályát rendezett be és tornaszereket állíttatott fel. A megnyitó beszéd után Kecskemétiig Dá­­nielné felavatta a fürdő zászlóját, majd kezde­tét vette az ünnepély. Az ízléses berendezésű, szép fürdőkabinokból egymásután jöttek ki gyönyörű hölgyek és bájos leányok elegáns fürdőkosztümben. De urak se hiányoztak. Való­ságos világfürdői látvány volt, amint nők és férfiak sans géné, minden álszemérem nélkül együtt lubickoltak, a hűsítő hullámokban. Kint a parton pedig iszap­fürdő van és ebben búj­tak el nyakig a kicsit szégyenlősebbek. Egy rövid negyed óra múlva, már nagy változás történt. A szép fürdőruhák egész feketék let­tek az iszaptól és a fehér bőrű hölgyek, mint indiánus amazonok és vad négerek tűntek fel újra. A fiatal emberek, — kik szép számban voltak szintén, — vizipólót játszottak, mely hatalmas gerendákat görgettek a vízben és csónakáztak nimfákkal, mint győzedelmes Neptunok. Kint a parton ezalatt, megindult a football verseny. Kis mezitlábas diákok, felnőttek együtt rugdosták a kapunak a labdát jobb ügyre méltó buzgalommal. Némelyek óriási sajtókat emelgettek, mások a nyújtón meg a korláton próbálták ki tudományukat. Később úszóverseny és csónakverseny is volt. Hat óra felé már ötezer ember volt kint a fürdőnél. Természetesen ily sok ember részére kabint nem bírtak adni és a közönség nagy része, csak felöltözve volt kénytelen élvezni a látvá­nyosságokat. Egészen estig tartott az ünnepély és mindenki egy kellemesen eltöltött délután emlékeivel hagyta el a Part-fürdőt.

Next