Délmagyarország, 1912. augusztus (3. évfolyam, 176-185. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)

1912-08-01 / 112. (176.) szám

2 Nyelvek harca. Néhány hónappal ezelőtt a polgári együk szám­áb­an két sor vers alapján — amelyik két sor versben alig volt esperanto szó, a többi vagy rosszakaratú el­ferdítés, vagy i kön­­nyelműség folytán lehetetlen szavak, — megbírálták az esperantót. Két sor vers alapján (ehet egy nyelvet megbírálni? És különösen két sor vers alapján, amelyik nin­csen a bírálat tárgyává tett nyelvén írva? Szombaton ugyanezen cím alatt, mely alatt most emelek szót az asperantisták nevében, valótlan, vádat emeltek ellenünk. Tehát a közönség imdolentiája mellett, még rosszaka­rattal, könnyelmű bírálatokkal is kell kü­z­­denünk, és tévesen informálódtak cikkei el­len védekezünk? Ám, jó! Kezdődjön meg te­hát tényleg a nemzetközi nyelvek harca! így legalább világosan ki fog tűnni mindkettő hibái és előnyei. Vádolnak minket a szombati cikkben az­zal, hogy makacsságunkkal meggátoljuk az esperaníto nyelv hibáinak kiküszöbölését. Ér­demtelenül ér a vád: nemcsak, hogy nem zárkózunk el előle, ellenkezőleg, ha mag­fe­l­­elő reformtervek lesznek, örömmel fogunk küzdeni azok keresztülvitelén, ilyen azonban eddig nem veit. Uj nemzetközi nyelv több is szület­ett­ már, — hogy rögtön megbukjon — mint állítólagos reform, úgy hiszem ehhez tartozik a szombati cikkben említett idő nyelv is. E cikkben is téves az esperanto szöveg, mit a jóhan­gzós megbírál­ásnak leh­etőségére hoz fel a cikkíró. A szöveg mintegy húsz­­harminc szava közül nyolc-tíz téves. Nem akarom azt mondani, hogy ez is rosszakar­at következménye, hisz a cikk írója eszmetárs, amennyiben, nemzetközi nyelv barátja, hogy más nemzetközi nyelv barátja az nem ag­gaszt, hisz idővel egyesülni fognak, vagy mint idelisták, vagy mint espenantisták. De, hogy jogosan ránk ne süthessék a ma­kacs mara­diság bélyegét, — csak ha már beszélhetünk maradiságról a nemzetközi nyelv kérdésénél! — minden tekintetben iparkodni fogok az idő nyelvet elsa­játítani — feltéve, hogy tankönyveit szerezni módomban lesz, — és alapos­ bírálatot csak a nyelv megismerése után fogok mondani. Bár csak igy járnának el azok is, akik az espe­­rant­o nyelvet birálgatják! És ha az idő nyelv tökéletesebb és tényleg csak reformált esperanto — mert teljesen uj nyelvet, még ha tökéletesebb is, mint az es­peranto nem­ fogadhatunk el, mert nem kí­vánhatjuk, hogy az a 18—20 millió ember, a­ki belátta a nemzetközi nyelv szükségességét és mint ilyent megtanulta az esperantót, most egy teljesen uj nyelv megtanulásához fogjon hozzá — én leszek egyik leglelkesebb hive a reformált esper autónak, ellenkező esetben pedig a legádázabb ellensége. Az általam ismert idő­mondatban, amit a szombati cikkben­ találtam, előfordul az x, y, qu, gu, i és y betű. Ezekből egy kis követ­keztetést vonok le, ami természetesen egye­lőre nem égbekiáltó igazság, mert az idő nyel­veit nem ismerem és igy e tekintetben téved­hetek. A felhozott betűk között vannak kétjegyű­­ek: az i és y jelentése illetve hangzása i, ha igen, akkor minek kétféle jelöléssel nehezí­teni az írást; az esperanto csak i betűt ismer, a qu helyett ir ku-t, az x helyett ksz-et, a gu helyett gv, igy az irás és olvasás min­den any­any­elvű embernek az esperain­tóban, mint az idolban. Ez nagy előny, tekintve, hogy négy sor ismerése után már ezt talál­tam. A közölt idő mondatb­a­n az alany eset és tárgy eset között különbséget tenni nem va­gyok képes, még gorcsövi vizsgálat alapján sem. Remélem, hogy négy hét múlva, már erős alapokra fektetett összehsonlítást tehetek a két nyelv­­ között. Addig is kérem azokat, kik esperanto szöveget közölni akarnak vala­ DÉLMAGYARORSZÁG melyes cikkben, engedje meg, hogy annak hi­báit előbb kijavíthassam. Szűcs Lajos a Magyar Országos Esperanto Egyesület szegedi csoportjának titkára. Kormány nélkül Törökország. — A hadsereg és az alkotmány. — Konstantinápoly, július 81. (Saját tudósítónktól.) A tegnapi bizalmi szavazat a kamara föloszlatását csak elha­lasztotta, ellenben a komitépártnak még­­ mindig nagy tekintélyét teljesen aláásta. Még tegnap délután is azt hitték, hogy a komité­ párt többsége bizalmatlanságot fog szavazni a kabinetnek és hogy a feloszla­tásnak megkockáztatásával lemondásra fogja kényszeríteni, de a kormány minden feltételes bizalmi szavazatot határozottan visszautasított és el volt készülve a leg­végső konzekvenciák levonására. Azok a diplomaták, akik a tegnapi kamaraülésen jelen voltak, egyhangúan kijelentették, hogy újra a hadsereg mentette meg az al­kotmányt és hogy a komité erkölcsi ön­­gyilkosságot követett el. Az új­ török párt határozata, hogy a kormánynak föltétlen bizalmat szavaz, az utolsó pillanatban jött létre, holott a párt eladdig el volt határozva, hogy a kor­mánynak bizalmatlanságot szavaz. Miután a kormánynyilatkozat valóságos vádl­ Mt az új­ törökök ellen, az új­ törökök határo­zata általános csodálkozást kelt. A kamar tegnapi ülésén Husszein Hilmi­basa igazságügyminiszter a többi­­ között ezt jelentette ki: — A kormány a kamara részéről a leg­csekélyebb föntartást sem hajlandó elis­merni. A kabinet teljesen pártatlan embe­rekből van összetéve. A legcsekélyebb bi­zalmatlanságot, mely egyikünk ellen meg­nyilvánul, az egész kabinet iránt való bi­zalmatlanságnak tekintjük. Szej­d képviselő napirendet nyújtott be, amely szerint a békekötésre vonatkozatla­n kifejezés: az Ottoman szuverenitás fön­tartása, beiktattassék. Ezt az indítványt azonban később visszavonta. Husszein Hilmi basa kijelentette, hogy a kormány minden egyes tagja számára, va­lamint programja számára teljes bizalmat kíván. A bizalmi kérdésről való szavazásnál kilencen tartózkodtak a szavazástól. A kamara ma megint ülést tartott. Parla­menti körökben híre jár, hogy a kormány nem tartja többségét kielégítőnek és ma este beadta lemondását. Husszein Hilmi basa szilárdsága, aki a kamarával való konfliktust egyenesen kikényszeríteni tö­rekedett és kérlelhetetlenül ragaszkodott a kormány álláspontjához, a kamarára erős benyomást tett. A Beötfayék otthon: Beöthy László kereskedelemügyi miniszter és Beöthy Pál, a­­ képviselőház alel­nöke, ma Nagyváradra érkeztek Márkus László temetésére. A me­gyei urak megjelentek Beöthy Pál előtt és megbeszélték a m­argittai választás esélyeit. A választás napja augusztus 14-én lesz. Két jelölt küzd egymással a kerületért: Szatmá­ri Mór és a munkapárt jelöltje, Wertheim­­stein Henrik nagybirtokos. 1912. augusztus 1. Utazás egy négyszáznyolcvan­­ezer koronás váltó körül. — Egy szegedi bank és a Friedmann-orfeum. — (Saját tudósítónktól.) A Nap legutóbbi számában cikket közölt egy perről, amelyet Friedmann Adolf, az ismert budapesti or­feumtulajdonos indított a Szeg­ed-Alföldi Ta­karékpénztár, illetve Erdélyi Sándor dr bu­dapesti ügyvéd, a bank igazgatósági tagja ellen. A fővárosi esti lap értesülése szerint a Friedmann-Orfeum alapításhoz a szegedi bank kétszáznegyvenezer koronát hitelezett. A közlemény szerint a mulató tulajdonosa a kölcsönt teljes összegében visszafizette, a­mikor a parkját és Szerecsen­ uttcai mulató­ját eladta. ■><$£ Erdélyi Sándor dr, a szegedi bank igazga­tósági tagja, az esti lap közlése szerint, négy­­száznyolcv­anezer korona értékű szívességi váltót kért és kapott Friedmanntól azzal a kötelezettséggel, hogy az ügyvéd minden kö­telezettségét rendezni fogja, viszont a váltó­kat­ nem­ peresíti­­ és nem érvényesíti. Ebből most különös jogi eset állt elő, mit legjob­ban dokumen­tál az a beadvány, amit Fried­mann Adolf ügyvédje útján intézett a bu­dapesti törvényszékhez. A Szeged Alföldi Takarékpénztár, illetve Erdélyi Sándor dr nem tett eleget vállalt kö­telezettségeinek. Vártuk, hogy alperes telje­síti kötelező ígéretét, hogy elszámol, felesle­günket kiadja, ingóságainkat átveszi és a majdnem egy évtized óta ellenünk folytatott minősíthet­len hajszát beszünteti. Ezt azon­ban hiába vártuk. Alperes­­ a váltó bír bóká­ban, úgy tett, mint a rigó a tél elmúltával: könnyen kezdett fütyülni. Felénk sem jött s Ígéretéről nemcsak, hogy teljesen megfeled­kezett, de valósággal fokozott mértékben is folytatta és folytatja ma is az ellenünk kez­dett hajszát. Elhtároztuk ezért, hogy ezt nem tűrjük és a háládatlan alperestől szí­vességi váltónkat visszaköveteljük. Mint­hogy pedig l­ökés után ezeket tőle megsze­rezni nem­­ tudjuk, kénytelen vagyunk elle­ne jelen keresettel fellépni. Tisztelettel kér­jük, méltóztassék a jelen keresetünk folytán a per felvételére határnapot kitűzni, " arra bennünket ügyvédük által, alperest pedig Kugler Albert vagy dr Erdélyi Sándor ig­azi­gatós­ági­ tagok, i budapesti lakosok kezéhez kézbesítendő végzéssel megidézni és a per­­beszédek beadása után alperest arra kötelez­ni, hogy tartozik nekünk a neki 1912. már­cius h­ó 20-án átadott, összesen 480 ezer ko­ronáról szóló szívességi váltókat tizenöt nap alatt végrehajtás terhe mellett kiadni és ne­künk ezeket eddigi ezer korona, valamint a még esetileg felmerülendő perköltséget,, úgy­szintén a kiszabandó bélyegilletéket, ugyan­azon idő alatt és végrehajtás terhe mellett megfizetni. Pataki Vilmos, a Szeged-Alföldi Takarék­pénztár vezérigazgatója a fővárosi lap köz­leményével szemben a következőket mondta a Délmagyarország munkatársának: — Ma délelőtt felhívtam telefonon Erdélyi Sándor dr-t, hogy informáljon a cikk erede­tére vonatkozól­ag, Erdélyi dr aznban jelen­leg nem tartózkodik Budapesten. — Én az egész ügyből csak annyit tudok, hogy a Szeged-Alföldi Takarékpénztár két­száznegyvenezer koronát hitelezett a Fried­­mann-Orfeumnak Erdélyi Sándor dr közbe­járására, aki a bank igazgatósági tagja és budapesti ügyeinek intézője. Ebből az ös­­­szegből eddig csak kilencvenezer koronát ka­pott vissza a bank, azt sem Friedmann Adollf törlesztette, hanem a Werthe­i­mer-mulató. A Wertheimer - mulató részvénytársaság meg­alakulásától reméljük, hogy kiegyenlítik a követelésünket. — Hogy Erdélyi Sándor úr neve hogy ke­rülhetett a dologba, arról nincs tudmásom. Az bizonyos, hogy a Friedmann-féle szíves­ségi váltókra senkinek nincs szüksége, mert annak egy fillér értéke sincs.

Next