Délmagyarország, 1912. augusztus (3. évfolyam, 176-185. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)

1912-08-01 / 112. (176.) szám

1912. augusztus 1. D0CM­AGY­ARORSZÁG Ellenzéki sorok Kossuth Ferencről (Saját tudósítónkról) Nagy nemzeti ese­­mény történt tagnap. A­ házakat sajnos elfe­­fedték fellobogozni a nyaraló házmesterek, ám ez mit sem von le abból az öröm­ünnepből, amely lángolva tölti be a lelkes hazafiak iz­zadó sziveit. Megérkezett Kossuth Ferenc a nemzeti ellenállás veterán harcosa, a függet­lenséget tradíciók Ősz és bősz kultusz­csiná­­lója, a zivataros parlamenti küzdelmek nyu­godt és bölcs távoli szemlélője. Nem évtize­­des­ számki­vetésből jött ugyan, sem a mártí­rok sötét sáncai közül Kufsteinből, hanem megérkezett nanheimi fürdőzéséből, hol be­tegségének szenvedéseit hősies nyugalommal tűrte. Az ellenzéki lapok hasábos cikkek­­ kereté­ben emlékeznek­­ meg a szenzációs­ esemény­re­, s így nekünk sem áll módunkban, hogy bármit is tompítsunk azokon az óriási kon­tárokon, amelyek Kossuth­ Ferenc,­megérke­zésével kapcsolatban mutatkoznak a magyar nemzet politikai égboltozatán fent a Kárpátok­tól, le végig a fiumei cápáig. A függetlenségi vezér már június elején megérezte ugyan, mélyre látó államférfim szmatjával, hogy iz­galmas, parlamenti harcok küszöbén áll a hősies, ellenzéki, de kitünően dresszírozható rheumája mit se törődött a nagy politikus ambícióval és jól megérdemelt nyugalomra késztette az agg csatárt. Kossuth Ferenc gyógyulást kereset. Fájó lá­bait ,és­ megdagadt kezét melankolikus borá­­val­ jaztatta a pelyvás kádban, de itthon még­­se­m talált enyhülést. Kénytelen volt idegenbe menni, mert hírneves..orvos professzorok mondották,­­ hogy a politika­ és­ a rheuma a leg$^I^tán$abb összeférhetetlenségi­­ eset. Del oh a sors kegyetlen! Akit egy­szerre elér­ sujtó keze, azt üldözi egészen a sir csöndes báro­­dalmáig. Kossuth Ferenc nem tudott olyan messzire menni, nem bírt annyira elzárkózni , hogy.n­agyyába, .el ne ha­toljanak , a vj a magyarországi hitek, ,az ellenzék,betörései­­nek.,dicstelen hívei, „Odakünn nagy izgatlan­.. mai j és . gondokkal terhesen értesült »arról, hogy­ mi történik odahaza s bár nagyszerűen összeszedte. ,, magát ,­­orvosai, folyton, ernte ' ' Oh, ha a magyar parlamentből nem ér­­­­keznének, el Nauheimig a hírek a kegyelmes Or­tip 4yvel Hatarodott vodna meg!“ Háft,bizo­ny ez igy ,van. Miért, is nem kukul­­tok meg ti. végtelen telefon drótok és miért nem fagytok be ti többi eszközei a kultúra terjesztésének. Most a kegyelmes ur, a szép, beteg tjrpb,ez,­tiz évvel fiatalabb lenne $ megint, ifjuko­rm v­iPáthosszal, erővel és lelkesedéssel küzdhetne. — a rheuma ellen. ,t­e ma már a hírek szárnyát nem lehet elvágni.“ Legfel­jebb csak motorerőre lehet rendezni a szár­nyakat és igy Kossuth Ferenc megtudott mindent, amit nem is akart azt is. Haza ugyan nem sietett a veszélyeztetett ellenzéki pozíció védelmére, de mint az egykori nagy honfiak, tollat ragadott, lábához kapott és hatalmas arzenállal, az ágyúval is puffogóbb frázisokkal, avagy a bombánál is bombasz­­tikusabban, vezércikkek keretében védte meg a hazát. Most­­ pedig hazaérkezett. A harc már le­­csendesült, a parlamenti oroszlánok Siófokon áztatják körmeiket, de Kossuth Ferenc hábor­gó lelke, csak nem nyugszik. Néhány napig még Budapesten marad, azután esetleg rövid időre a vidékre megy folytatni pihenését. Mint jól értesült forrásból báb­juk, összté, m­i­­kor a harcok ismét kezdődnek, Kossuth Fe­rencnél má­r előre bejelentette látogatását: jó öreg rheumájai Önző és ravasz. — fiz amerikai nő fotográfiája. — (Saját tudósítónktól) Az öndicséretről illa­tos magyar közmondás jár szájról-szájra. Ebben az erkölcsi fogyatékosságban az ame­rikai nemzet szenved leginkább. A naivitásig menő komolysággal zengik fülükbe a saját dicséretüket. Annál érdekesebb, hogy a leg­utóbbi esztendőkben Amerikában erősen bí­rálni kezdték az amerikai nőt s ennek­ a moz­galomnak mind több híve akadt. A legkemé­nyebb kritikában az ismert regényíróim, Mrs. Wilson Woodrow részesítette­ Amerika höl­gyeit. Cikket irt az „American Magazine“ nevű újságban ezzel a sokatigérő címmel: „A’házasságról, az am­erikai nő legaljasabb foglalkozásáról“. Az irónő a következő véle­ményt nyilvánítja honának hölgyeiről': Az amerikai nő'a világ leghiúbb­ és' leg­­könnyelmübb teremtése.' A' leggarrcsnélkülibbi a legkevésbbé érzékeny, a 'legszámitóbb'l­e a' legönzőbb. Sokkal­ inkább hajlandó a szere­­lemmentes, tisztán­ anyagi előn­yökkel járó há­zasságra,­­mint'- a­­ földkerekség 1 bármelyik nője.* Az átlagos amerikai asszony a 'házas­­életben nem állja meg a helyét.' A háztartás­hoz; kevesekért; sem­ főzni, sem bevásárolni nem tud.«Teljeseb­b a cselédségtől­­ fü­g­g anélkül, hogy a cselédeket kormányozni tudná. • Az, amerikai­ női­­ sajtóban -és^a női­­ iroda­lomban szüntelenül «hangzó panaszok* a férjek» közönyéről és<kedvtelenségéről nagyon is ért­hetők, és természetesek*.­­ mert Amerikában minden férj csalódik a házasságában s unja a felbonthatatlan­ köteléket. A férfi és a nő ter­mészetéről vallott meggyőződés Amerikában fordított értelemben­­ érvényesül. Másutt ugyanis a férfit tartják­*praktikus •gondolko­dásúnak.,» a női­ a' mélyebb érzések talajának. Amerikában- fordítva van-Ott a nőben‘csak" a gyakorlati élet­ iránt van-érzék- és inkább az erőst$ nem képviseli a gyengédi * érzelmeket.1 Csak a* férfiak­ tudnak-szeretni,-csak ők isme­rik a< nagy­ -szenvedélyeket.1 Az­ amerikai asszony­ csak**praktikus és semmi irtás... Nincsenek illúziói, romantikus hajlamai és a szerelmet egyáltalában nem is­meri Honnan... van _ez? Minden valószínűség szerint a­­ neveléstől. Az amerikai* nőt felülete­sen­­ nevelik­, tétlenségre, tanítják. Már­ a szü­lői házban­ is egyetlen feladatra szorítják csu­pán­­,hogy férjet szerezzenek maguknak.­Fér­jet akarnak csak-s­­ a férjjel­ együtt palotát, cselédséget jók szert, automobilt, európai kör­utazást ,és hasonló jókat. Az amerikai leány nem lé­p az oltár elé balga­ szűzként. Minden­ről tájékoztatva van, mindent ismer és hideg számítással szervezi a férj utáni vadászatot. Az a »férfi, aki­­ beleszeret­ egy fiatal* amerikai leányba -s. kétség­­ és remény között lesi a boldogító *igen“-t: nem­ is sejti, hogy szívé­nek bálványa, aki kegyesen a karjaiba hull, egyszerű, számtani példának tekinti őt. S a há­zasságban is így viselkedik­. Nem sajnál sem hazugságot, sem cselt­, ha arról van szó, hogy urától új ruhát, kalapot, ékszert csaljon ki. — Ezek az állapotok­ csak úgy javulnának meg,­­ha minden amerikai nő rá volna utalva arra, hogy­­ önálló legyen és dolgozzék, íme, Éva asszony utódai! Most ez egyszer tudtuk és arcaraözk.­nélkül festették le őket: S a kép olyan, eleven és hit, hogy nem volnának a lo­vagiam magyar nemzet tagjai, őszinte hajlandók volnának a regényírónőt meggyanúsítani, hogy amerikai hölgyekről irt ugyan, de­­*■ a mi hölgyeinket értette­ alattuk! ■*». i •. ' ■' ■ [UNK] ■ ■' NAP! HÍREK Herczel Manó báró. _ tankról.) Néhány nap előtt már­­ nyilvánosságra jutott a szenzációs hír, hogy Herczel Man­ó dr.-t, a neves szegedi szárma­zású orvostanárt, a király bárói címmel tün­tette fel- "Akkor még hivatalosan nem­ erősí­tették meg a hit, maga Herczel Manó dr. egy újságíró előtt megcáfolta annak valódi­ságát. Mi már akkor is megírtuk, hogy Her­czel bárósítása. Ha még nem is történt meg, akkor is befejezett tény és publikálása csak rövid idő kérdése. Ma azután már a hivata­los lap is közli a királyi kéziratot, amely a magyar bárói méltóságot adományozza a kiváló professzornak. A királyi kézirat így hangzik: A Személyem körüli minisztérium ideig­lenes vezetésével megbízott magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére puszta­­péteri Herczel Maric dr. udvari, tanácsos, címzetes rendkivüli tanárnak és a székes­fővárosi Szent Rókus-kórház főorvosának,­­ valamint törvényes utódainak, a­ közélet S. a sebészet terén szerzett érdemei elismeré­séül a magyar bárói méltóságot adomá­­­­nyozom­­. Kelt Bad­ Ischlben, 1912. évi julius 15-én. j­­ • . C* • r • ■ ' . •’ Ferenc József, ,s. k. Lukács László s. k. S Az díj bán­öt'kinevezése alkalmából Szeged­ről is sokátMidvözölték. 1 | _­­ Poftírf-szérbh. i[ (Saját tMósti&vktól.) Pofonok jegy­ében zaj­lik a szezon. Ezen a téren kezdetben a nagy?** másosi pofonok­* domináltak. Az alsósjáték szabályainak értelmezése ^ körül támadt dif­ferenciákat' egyenlítették* ki vele a nyaraló családapák. Nagymarosról egy hatalmas­ hő- • hullám Siófokra kente át a nyaklevest, mint v a iztiÁti slágerét. A Balaton-partján rend­ j kivel' megörü­ltek a, ,'n­yaklevesrijek, ^kz .első,, pofon a . szezon .^nnépélyes megnyitását je­... lentette, az utolsó után a nyaralók vissza­? f ,. tértek a Lipóváros ba.tufában ezek ta pofo­néig n­ovaT;^rot%]je^^­̋ és ^intébbely vol­­tak.lf­int’!a.marosai^ Többnyibe udvaronc 'if­jak kjitó 'és felszán^tt féxjok iNag^Mtös^mffok W, poftörténeti emlékek...^ má'máig az idei szezon uradalmas kreációja­­,, a női pofonok divatja. Munkács városából in­dult hóditó útjára a parahys kiskacsák nyak­­levesáé sürittett" mozgása. A feltalálás dicső­sége fülebtl Lujza kisasszonyt illeti, akinek a lovaglás és szolgálatra kész ’Boroevics had­testparancsnok állt modellt az uj divat kipró­bálásánál. A próba, tudjuk, kitünően sikerült, a női pofon jött, elcsattant és győzött. Tegnap már­­ Nagyvárad f divathajhászq hölgyeinek­­ egyike is fölvette,­­kisétált vele a, vármegye­ , Házának folyosójára ,s amikor fáradt a cipe­­ésben­, íetette egy l^ivatalnok piruló­­ orcájára. E divatomban­ák is fényes sikere volt és nost' már végleg megállapítható,­ Hogy Ha,ertl Lijza iskolát csinált követői a tandíjak el­fedésével' adományozak legkegyelmeseb­­ben a pofonokat ,szerte e hazában. És most' legyen szabad a teljesség kedvé­­ért a legújabb dívát, néhány jellegzetes kü­l­­sőségéről beszámolni.­ A pofkosztüm rendki­­nt 1 egyszerű s a mellett mégis díszes. A blúz, amely többnyire fehérszín­ü, de lehet szürke is, hátul kigorp­olható és­ be is kapcsolható. A­obboldali, p'jj­lezser szabásu, s a legerősebb end­ül­etnél is könnyen, mozgatató Az alj le­­hetőleg sírná légyen, bár a plisszírozott aljas tő sem nevezhető ezért aljasnak. A harisnya

Next