Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-01 / 42. szám

2 A kisebbségnek létérdeke, hogy a po­litikába ismét bekapcsolódjék. Olyan ellen­zékre, melynek nincs módjában, hogy a képviselőházban fölszólaljon, az országnak nincs szüksége, mert nincs belőle semmi haszna. Azzal az érvvel pedig semmi eset­re se operálhat a kisebbség, hogy a több­ség erőszakosan tartja őt távol a tanács­kozó­teremtől, mert hiszen nyilvánvaló az ország előtt, hogy ha a kisebbség a ta­nácskozóterem padsoraiba beül, nyomban kereplőkkel és automobiltülkökkel érvel és így egyenesen tervszerűen provokálja a kizáratását. A magyar ellenzék előbb vagy utóbb kénytelen lesz revízió alá venni a takti­káját. Sokat nyerne vele, ha mielőbb meg­tenné. Lehetővé tenné a maga számára azt, hogy az ő közreműködésével, kölcsö­nös kapacitáció mellett és megenyhült at­moszférában volnának megalkothatók a parlamentarizmus új alapjai. aBHflaHMHiiiiiflHBEaiiaHUBaiHiiBBsaaBaBBHBaBaaaiiaaaauHBaaa A miniszterelnök Bécsben. Bécsből je­lentik, hogy Lukács László miniszterelnök és Beöthy László kereskedelmi miniszter vasár­nap délután Bécsbe érkezett. A király előtt. Bécsi tudósítónk jelenti: Lukács László miniszterelnök, Hazai báró, Székely Ferenc, Beöthy László és Teleszky János miniszterek Bécsbe érkeztek. Tisza István, Beöthy Pál és Jankovich Béla is itt vannak, hogy megköszönjék az uralkodótól nyert kitüntetésüket. Tíz órakor megjelentek a Burgban az uj titkos tanácsosok: Beöthy László, Teleszky János, Jankovich Béla és Beöthy Pál. Letették az esküt, majd a király külön kihallgatáson fogadta őket. A második csoportban Lukács László, Tisza István, Szé­kely Ferenc és Hazai Samu báró jelentek meg a király előtt, hogy köszönetet mondjanak a kapott kitüntetésekért. délmagyarország 1912. október 1. vés zajától, mert még nem tudta, hogy a puska gyilkoló szerszám. Valamelyik napon, szürkület felé, talál­koztam egy kis rókával. Magánügyeit intéz­te el a faluban és most egy fércét tartva a szájában, hazafelé tartott. Én bokor mögött húzódtam meg és a róka nem látott meg. Cé­loztam és lőttem. Mint? Mert igy szokás. A róka, mintha mi sem történt volna, még néhány lépést előre szaladt. Hirtelen, mintha elcsodálkozott volna valamin, megál­lóit és elejtette zsákmányát. Azután halk, nyöszörgő hangot hallatott és élettelenül el­terült a hóban. Kutyám frissen, örömében nagyokat ugatva, rávetette magát és egyik fülénél fogva elkezdte ráncigálni. De a kö­vetkező pillanatban megértette, hogy az az idegen állat nem él. Ragyogó, fekete szemé­ben egyszerre valami rettenetes, szűkölő pil­lantás ült ki. Behúzta a farkát, visszasom­­­polygott hozzám és vinnyogni kezdett . . . Ott hagytam a rókát, hazafelé indultam, na­gyon fáztam . . . Másnap ugyanazon az úton sétáltam, mert ez volt a kedves sétám. Halkan fütyö­­résztem és nem is gondoltam arra, ami teg­nap történt. Hirtelen összerezzentem és meg­állottam: lábamnál ott feküdt a döglött ró­ka. Varjuk már kikezdték a vértől alámo­sott, fölfelé fordult szemét. Egy pillanatra megállottam és szem­­ü­gyre vettem a rókát és ugyanakkor arra is figyeltem, hogy miképen dörzsöl a szél egy­máshoz két ágat. — Az élő róka mégis csak szebb, mint a döglött — gondoltam magamban és soha többé arra nem jártam az erdőben. Újítások a magyar városok együttes munkájában. (Saját tudósitónktól.) Érdekes és nagy­jelentőségű átirat érkezett Szeged szabad ki­rályi városhoz. Az Írást a városok kongres­­­szusa küldötte a város tanácsához és több fontos reformot pendít meg a városok szoli­dáris működésére vonatkozólag. A részletes írás több tervet ölel fel, amelyeknek gyakor­lati­ alkalmazása Szeged városának is elő­nyére fog szolgálni. Miután a városok kon­gresszusának egyik kiemelkedő célja az, hogy a polgárságot közelebb hozza a köz­­igazgatási élethez. Az érdekes beadványt a következőkben közöljük: Szeged város tek. közönségének 1 F. évi május 17. és 18. napjain Budapesten tartott egyetemes gyűlésünkön a törvény­­hatósági városok polgármestereinek évi orsz. értekezlete és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek orsz. egyesülete a ma­gyar városok orsz. kongresszusával egyesül­vén, a jövőben ez a szervezet, mint most már az összes magyar városok egyedüli, közös és állandó szervezete van hivatva arra, •hogy ennek segélyével a magyar városok érdekeinek a megvédésében eredményesen munkálkodjanak, a várostudományt fejles­­­szék és e tudomány eredményeit, valamint a gyakorlati tapasztalatokat a városok ja­vára értékesítsék. A VÁROSI BOLGÁRSÁG SZEREPE A kongresszus e célból a városok fejlő­dése s jogainak megvédése érdekében refor­mokat, mozgalmakat kezdeményez és ilye­neket támogat, figyelemmel kíséri és tanul­mányozza a városok közéletét és fejlődését érintő minden ügyet, különösen pedig a vá­rosi intézmények fejlesztésére vonatkozó újí­tásokat célszerű felhasználás és okulás cél­jából megismerteti, szakkérdések megvitatá­sával, szakmunkák kiadásának elősegítésé­vel és terjesztésével a városok közigazgatá­sának színvonalát fokozatosan emeli, város­­irodalmi művek kiadását elősegíti és pályá­zatokat tűz ki, tanulmányutakat és város­­kiállításokat rendez. Miután azonban e programot úgy való­síthatjuk meg, ha szervezetünknek nem­csak a városok gyűléseiben, de az országos politikában is súlya lesz, ennélfogva szük­séges hogy ne csak a polgármestereket, a vá­rosi tisztviselőket egyesítsük, hanem műkö­dési körünkbe bevonjuk a városi polgársá­got is. Arra törekszünk tehát, hogy fejles­­­szü­k az összhangot a város tisztviselői és polgársága között s biztosítsuk e kettő szo­lidáris egy­üt­t­m­ű­k­ö­dését. Arra kérjük tehát a város­t, közönségét, hogy szíveskedjenek megalakítani a kon­gresszus helyi bizottságát, amely szoros érintkezést tartana fenn a központtal, amely a városi tisztviselők és a polgárság bevoná­sával meghányn­á-vetné a városok egyete­mét érdeklő kérdéseket, amely közölné néze­tét a központtal, feltárná a bajait, kívánsá­gait. A KÖZPONTI IRODA Öntudatra akarjuk ébreszteni a városi polgárságot, föl akarjuk világosítani a nagy, egyetemes városi érdekekről, hogy az össze­tartozásban rejlő erőket fölhasználhassuk a városok fejlődésére. E célból a városokban időnkint meetin­­geket kívánunk rendezni, melyeken alkalmuk nyíljék a vezető férfiaknak, hogy egyrészt az egyes városok polgárságának a fölfogá­sával, gondolkozásával megismerkedhesse­nek, másrészt pedig föltárhassák a legak­tuálisabb és legfontosabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világításában. A kongresszus ügyének vezetésére Bu­dapesten (Király Bál­ utca 9. sz. alatt) köz­ponti irodát tartunk fenn. A központi iroda, amelynek egyik fő feladata a városi kiadvá­nyok és a városi igazgatásra vonatkozó ada­tok gyűjtése, a városok közt való közvetí­tés és végül a városok felvilágosítása és tá­jékoztatása, csak úgy felelhet meg rendelte­tésének, ha a városok a központ megkeresé­sét kellően honorálják. Miután azonban a polgármester urak a város számtalan ügyes­bajos dolgaival annyira túl vannak terhelve, hogy nem is kívánható az, hogy személyé­ben ellenőrizzék a központ megkereséseinek az elintézését, vagy a városi kiadványok el­küldését, de mert a központ is csak úgy ve­het tudomást a fontosabb városi közigazga­tási mozzanatokról, ha arról a városokból idejekorán értesítik, ennélfogva szervezési szabályzatunkba iktatjuk a kongresszusi tu­dósítók intézményét. Arra kérjük tehát a város tek. közön­ségét, hogy a polgármester úr által javas­latban hozandó egyik városi tisztviselőt „kon­gresszusi tudósítódnak kijelölni szívesked­jék, kötelességgé tevén az illetőnek, hogy központi irodánkat minden fontosabb városi közigazgatási eseményről nyomban és hűen tudósítsa, továbbá az összes városi hivata­los kiadmányokat (szabályrendeletek, pol­gármesteri jelentések, költségvetések stb.) a központnak megküldje. A megküldött ki­adványok a szükséghez képest a központ­ban feldolgoztatnak. A TISZTVISELŐK UTAZGATÁSA Városaink közigazgatási életében nap­ról-napra szaporodnak azok az ügyek, ame­lyek végső fokú elbírálás végett a Buda­pesten székelő központi ifőhatóságok elé ter­jesztettnek, amely ügyekben ez elintézés kö­rül felmerülő akadályok megismerése a ne­tán szükséges információk megadása a vá­rosok vezetőinek gyakori személyes megjele­nését teszi szükségessé. E fáradtságos és költséges felutazások­kal különösen a távolabb fekvő kisebb vá­rosokat­­ és azok vezetőit megkímélni akar­ván, a központi iroda feladatát célszerűnek mutatkozott még oly irányban is kiterjesz­teni, hogy a központ a városok megkeresésé­re a városok érdekében a köponti főhatósá­goknál eljárjon, az ügyek mikénti állásáról felvilágosítást, az elintézés esetleges akadá­lyáról értesítést adjon, a szükséghez képest és a lehetőség szerint az ügy elintézését szor­galmazza és egyáltalán a városok közérdekű ügyeiben tájékoztatást nyújtson. Központi irodánkat minél inkább a gyakorlati város­­igazgatás szolgálatába állítandó, az u. n. körkérdések meghonosításáról is kívánunk gondoskodni. Ez arra szolgál, hogy egyes kérdéseket, amelyek a városigazgatás folya­mán felmerülnek, a „Városok lapjá“-ban kö­zöljük, valamint az arra adandó választ is ott tesszük közé, hogy így egyes kérdések mai állásáról a városok felvilágosítást nyer­hessenek. Fenyegetik a hatalmak Törökországot. Pakisból jelentik: A Temps jelenti Pétervár­­várról: Az orosz kormány figyelmeztette a portát, hogy gondoskodjék Törökország min­den részében az idegenek személy- és va­gyonbiztonságáról. Oroszország fölhívta a többi nagyhatalmakat, hogy csatlakozzanak eh­ez a lépéshez. Más hatalmak is tudatták a portával, hogy az európai beavatkozást csak úgy kerülheti el, ha a hatalmak taná­­csait megfogadja. Oroszország a balkáni ál­lamokat is megintette, hogy harci tüntetéseik­kel a nagyhatalmak akcióját ne zavarják. — Konstantinápolyból jelentik: Komoly, mind nagyobb veszedelmeket jelentő háborús hí­rekkel van tele a levegő. Krétai jelentések szerint a törököknek sikerült Szamos szige­tén 600 katoná­t partra szállítaniok. További 800 török katonát még ezután fognak partra szállítani. Az üszkübi váli jelentése szerint egy bárkát, melyben török katonák voltak,

Next