Délmagyarország, 1912. december (1. évfolyam, 94-117. szám)
1912-12-01 / 94. szám
1912. december 1. DÉLMAGYARORSZÁG 5 A képviselőház ülése. — Lukács miniszterelnök beszél. — Lukács László miniszterelnök mai költségvetési beszéde több, politikailag igen fontos kijelentést tartalmazott. Legfontosabb talán az a nyilatkozata, hogy a választójogi reformot még ez évben előterjeszti és általános helyeslés kísérte szavait, mikor arra mutatott rá, hogy a fenforgó rendkívül körülmények eléggé indokolják ezt az egy havi halasztást. Bejelentette a miniszterelnök, hogy a katolikus autonómiáról szóló törvényjavaslat az előkészítés legutolsó stádiumában van. Fentartás nélkül hozzájárult továbbá Návay Lajos tegnapi fejtegetéseihez, aki a közigazgatás államosítását sürgette. A miniszterelnök a nemzetiségi szónokok által tegnap hangoztatott panaszok kapcsán tért rá erre a témára, mondván, hogy a közigazgatási bajokat nemcsak a nemzetiségiek, de a magyarok is érzik. Politikailag fontos Lukács Lászlónak ama nyilatkozata, hogy a horvátok konkrét sérelmeit orvosló közigazgatási intézkedések és a vasúti pragmatikát módosító törvényjavaslat az előkészítésnek legutolsó stádiumában vannak. Általában azt hiszik, hogy ezzel Horvátországban a békés viszonyok megteremtése felé meg van téve az első lépés. Elismerését fejezte ki a kormányelnök Giesswein Sándor ellenzéki képviselőnek, amiért volt elég lelki ereje, hogy a rá gyakorolt nyomás dacára is eljött a képviselőházba, hogy ellenzéki álláspontját a tanácskozó teremben fejezze ki. Vajha a többi ellenzéki képviselő is azt az utat választaná a parlamentbe való belépésre, amely nyitva van és ne azt, mely el van zárva, — tette hozzá a miniszterelnök. Lukács beszédének általánosan nagy hatása volt és higgadt, lelkes fejtegetései a legjobb benyomást gyakorolták. Az ellenzéki sajtó kormány elleni hangulatcsinálásra használja a mai kivételes intézkedésekről szóló törvényjavaslatot, pedig ez a javaslat kizárólag háború esetére vagy háborús veszedelemmel fenyegető bonyodalmak idejére szól és ezek elmúltával azonnal megszűnik a rendkívüli intézkedések érvénye is. Minden újságolvasó tudja, hogy a mostani balkáni háborúban, valamint az orosz-japán háborúban, milyen drákói szigorral jártak el a hatóságok, például a hírszolgálattal szemben, anélkül, hogy a kormányok ellen emiatt szemrehányás emeltetett volna. Véletlen körülmény, hogy Magyarországon háború esetére ezek az intézkedések nincsenek törvénybe iktatva. Ezt a hiányt most pótolni kellett és nem szabad feledni, hiszen a nemzetiségi vidékeken észlelhető mozgolódás elég érthetően emlékeztet rá, hogy háborús időben belső ellenségeink ellen is fegyverrel kell rendelkeznünk. (Rendkívüli intézkedések.) A képviselőház mai ülése féltizenegykor kezdődött. Lukács László miniszterelnök és Hazai Samu báró honvédelmi miniszter mindjárt az ülés elején beterjesztette a háború esetére való különös intézkedésekről szóló törvényjavaslatokat, amelyeket lapunk más helyén ismertetünk. Ezután áttértek a költségvetés tárgyalására. (A költségvetés tárgyalása.) Szabó János, a szárazföldi és vízi közlekedési utak fejlesztését, sürgeti. Magyarország gazdasági fejlődésének az úthálózat kifejlesztése egyik nélkülözhetetlen feltétele, különösen a Dunának és mellékfolyóinak nagy a jelentősége ebből a szempontból. Sürgeti a vasúti reformokat s ezek közt a pályaudvarok kibővítését is. A költségvetést elfogadja. (Lukács beszéde.) Lukács László miniszterelnök: Csak a vita politikai momentumaira akar válaszolni. Őszinte elismerését fejezi ki Giesschen Sándor iránt, aki bírt azzal az erkölcsi bátorsággal, hogy a reá nehezedő nyomás ellenére megjelenjen a Házban és itt fejtse ki ellenzéki álláspontját. Vajha így gondolkoznék az ellenzék többi tagja is s s a parlamentbe vezető utat ott keresné, ahol az nyitva van s nem ott keresné, ahol zárva van. Az ellenzék viselkedése sztrájkhoz hasonlít, a sztrájkjog kodifikátorai azonban aligha gondoltak egy ilyen parlamenti munkamegszüntetés lehetőségére. A többség nem tesz egyebet, mint teljesíti kötelességét s gondoskodik a parlament munkaképességéről. Ha volt valaha idő, úgy a mostani az, mikor a körülmények úgy a bankkérdésben, mint a védőerő dolgában fényesen igazolták a többség és a kormány politikáját. (A nemzetiségiek.) Mihályi Tivadar és Vajda Sándor felszólalásait a vádak és alaptalan panaszok ellenére is szívesen hallgatta, mert ez a helyes formája az ellenzéki kritikának s nem az, hogy odakünn csináljanak propagandát olyan eszméknek, amelyeknek nincs jogosultságuk. Vajdának arra a kérdésére, hogy változtassa meg az ellenzékkel szemben való bánásmódját, mert különben a választóközönség el fog idegenedni tőle, azt feleli, hogy a kormány e tekintetben éppen az ellenkező jelenségekről győződik meg szinte napról-napra. Hogy a nemzetiségek elnyomásából mennyi igaz, azt a mostani költségvetés is bizonyítja, amely tetemes összegeket fordít a nemzetiségi egyházak és lelkészek segítségére. Nézzenek szét Vajdáék Európában s meglátják, hogy bánnnak el más kulturállamok a maguk nemzetiségeivel. A választójogi törvényjavaslat beterjesztését, — amit a nemzetiségi képviselők sürgettek — eddig a politikai körülmények hátráltatták, a javaslatot azonban a kormány még ebben az évben a Ház elé terjeszti. A görög katolikus magyar püspökséggel nem akar a kormány hódító célokat szolgálni, csak azt akarja megakadályozni, hogy a magyarságtól ne hódítsanak jogtalanul a nemzetiségek. Ha vannak kisebb nagyobb sérelmek, ezek a közigazgatási rendszer hiányaiból folynak s ezeken csak az egész rendszer gyökeres reformjával lehet, majd segíteni. A birtokváltozásokban a kormányok javára mutatkozó eltolódások megcáfolják azt a vádat, mintha a kormány a nemzetiségekkel szemben ellenséges birtokpolitikát követne. (Horvátországról.) A horvát-szerb koalíció állásfoglalására azt jegyzi meg, hogy az magában is megokolttá tenné a Horvátországban foganatosított rendkívüli intézkedéseket. A koalíció tegnap végre beismerte, hogy igenis szövetségre lépett a jogpárttal, mely a Magyarországtól való elszakadást nyíltan zászlajára írta. Különben akármit, beszél a koalíció, a horvát nép hálás azért, hogy fölszabadult végre a politikai terrorizmus alól. Azok a gazdasági és kulturális reformok, melyeket a kormány Horvátországnak megígért, köztük a vasúti pragmatika is legközelebb megvalósulásra kerül. Kéri a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) (Lengyel Zoltán beszél.) A szünet után Lengyel Zoltán szólal föl: tudja, hogy erkölcsi bátorság kell hozzá, hogy ellenzéki ember bejöjjön a Házba s itt a tanácskozásban részt vegyen, holott az ellenzékről most mindenkit árulónak minősítenek, aki nem a konyhán, hanem a kapun át jut be a képviselőházba. (Derültség.) Éppen ezért meg kell okolnia fölszólását. Kifejti az ellentmondásoknak és a tévedéseknek azt a sorozatát, mely az ellenzéki, különösen a függetlenségi politikát az utolsó években annyira kompromittálta. Ezt talán legjobban jellemzi az ellenzéknek a védőerő és a választójog dolgában tanúsított magatartása. Annak idején küzdöttek Kristóffy eszméje és jelszavai ellen, most ugyanezeket vallják az egyedül üdvözítő függetlenségi politikának. Úgy áll aztán elő az a képtelen helyzet, hogy Andrássy Gyula gróf egy táborba kerül Bokányi Dezsővel, Károlyi Mihály gróf pedig, aki nemrégen még Tiszával akart választójogot csinálni, Jászai Oszkárral. Az ellenzéknek semmi oka nincs a házszabályok kezelése miatt panaszkodni, mert a koalíció alatt minden visszaélésre maga szolgáltatott példát. A költségvetést nem szavazza meg, mert nincs bizalma a kormány iránt, míg a választójogi törvényt be nem terjeszti a kormány. Lengyel beszéde után az ülés véget ért. Szerbiában katonai párt izgat a monarchia ellen! Pasics bejelenti, hogy nyilatkozni fog. — Angol hang a külpolitikai helyzetről. — Egy olasz tüntetés következményei. (Saját tudósítónktól.) Még mindig bizonytalanság. Szerbia, amint az alábbi legfrissebb jelentésekből kitűnik, még mindig görcsösen ragaszkodik az adriai kikötőkhöz, bár vannak elemek a szerb felsőbb körökben, amelyek ezzel ellentétben inkább engedékenységet mutatnak. Pasics beharangozta, hogy legközelebb nyilatkozni fog a közvélemény tájékoztatása céljából. A nyilatkozat a belgrádi lapokban fog megjelenni. Belgrádból érkezik a hír, hogy Szerbia kész az albán kérdést háttérbe tolni, de a kikötők dolgában nem tágít. Általában véve harcias a hangulat, amelyet főleg a szerb katonai párt szít a monarchia ellen és a szerb katonai pártnak tulajdoníthatók az adriai kikötők érdekében való agresszív kirohanások is. Putnik szerb miniszter a katonai párt nyomásának engedve, kijelentette a tudósítóknak, hogy a Drinápolynál és Csataldzsánál álló szerb csapatokat kénytelen visszarendelni az országba. Becsből jelentik: Szerbia szándékai és magatartása felől itteni illetékes helyen nincsenek tisztában, mert noha az új kormány mérsékelt húrokat penget, maga a minisztérium nem mutat hajlandóságot engedékenységre. Természetes, hogy a monarchia álláspontja változatlan a szerb kikötők kérdésében. Nagy fontosságú beszéd hangzott el Londonban az alsó házban Churchille államférfiu ajkáról a háborús bonyodalmakat illetőleg. Beszédében hangsúlyozta, Churchille, hogy a külpolitikai helyzet egyáltalában nem mentes az aggodalomtól. Nincsen azonban olyan differencia Oroszország és Ausztria-Magyarország között, amelyet türelem és jóakarat el ne oszlathatna. A két nagyhatalom háborúja olyan borzalmas volna, hogy gondolni sem lehet rá. Ilyen borzalmak semminő olyan eredményeket nem ellensúlyoznának, amelyeket a háborúval el lehetne érni. Végül kijelentette a miniszter, hogy Anglia, Németország, Olaszország és Franciaország kívánják a békét és nincsen ok közöttük a viszályra. Sir Edward Grey és Asquith miniszterelnök szintén mondtak beszédet. Az egyik azt fejtegette, hogy a mostani háború szinterét korlátozni kell, a másik pedig arról szólt, hogy mennyit haladt a béke ügye. Most azon tanácskoznak a balkániszövetségesek Törökországgal, hogy ka-