Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-01 / 1. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 1. A javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amennyiben a többi ismeretes javaslat egy csapásra majdnem 150 százalékkal szaporítaná, vagyis közel 3 millióra emelné a választók számát, amivel egyszerre fölidézné a radikális választói jog minden veszélyét; míg a mostani javaslat egyelőre a mi viszonyainknak megfelelő olyan arányú jogkiterjesztést tervez, amely már most választói joghoz juttatja minden társadalmi rétegnek —• ezek között a politikai nemzet köréből jelenleg jóformán teljesen kizárt munkásosztálynak is — minden arra érdemes tagját és emellett törvénymódosítás nélkül évről-évre közelebb visz bennünket az általános választói jog felé. ■ (1.900,000 választó.) A javaslat alapján a választók száma mindenesetre meg fogja ütni az 1.900,000-et. A jövendőbeli választóknak ez a száma Magyarország . 18.264.533 lelket tevő összes népességének 10.4%-át teszi, míg a jelenlegi választók csak 5.9%-át. Ha a jelenlegi irniolvasni tudó magyar állampolgároknak jövőre imái- 67.3%-a, tehát igen erős abszolút többsége élhet a képviselőválasztás jogával, máig jelenleg csak 350%-a van e jognak birtokaiban. A javaslat indokolása párhuzamba állítja, hogy a magyar és egyéb anyanyelvűekő hány százalékát teszi ki az összes lélekszámnak s hány százalékát tették volna az 1905. évi tervezet választóinak a gróf Andrássy által konterápiált szavazatoknak, hány százalékát teszik továbbá a jelenlegi s fogják tenni a javaslat szerint a jövendőbeli választóknak . Magyar anyanyelvű: Az összes népességben 54.5; Az 1905. évi tervezet szerint 58.7; Az 1908. évi javaslat szerint 61.8; A jelenlegi választók közt 59.6. A jelen javaslat szerint 60.2. A magyar anyanyelvűek aránya mind a négy választójogi rendszer szerint jóval túlhaladja a magyarságnak az összes népességiben elfoglalt arányát s tulajdonképpen elég közel áll egymáshoz. Legkisebb a Kristóffy, legnagyobb az Andrássy javaslata szerint. De nem szabad feledni, hogy Andrássy javaslata vinne legnagyobb tömegeket az urnák elé s a három szavazattal bíró választó is csak egy ember, akit könnyen megfélemlítheet a műveletlen és fanatizált tömegek nyers ereje. Az a másfél százaléknyi különbség tehát a magyarság javára, amellyel Andrássy javaslata bír a most benyújtott javaslattal szemben, korántsem oly nagy, hogy alkalmas volna lellensúlyozni a plurális rendszerben rejlő veszélyeket. (A szavazás módja.) A javaslat behozza a titkos szavazást Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban s a titkosság kijátszását jóformán lehetetlenné teszik Senki sem tudhatja meg, hogy a szavazó a szavazóhelyiségben neki átadott, át nem látszó borítékba, abba a külön helyiségbe, ahova senki nem követheti, a jelölteknek ott fekvő szavazólapjai közül melyiket helyezi. Bizonyos azonban, hogy a szavazásnak ez a kifogástalan technikája ügyességet és értelmességet kiván. Mindez a nagyobb, fejlettebb városok lakosságánál sokkal inkább megvan, mint a falu és kisváros átlagos közönségében. Épp úgy könnyebben lehet a nagyobb városban a szavazáshoz szükséges dologi berendezések kérdését megoldani. De amélyebben fekvő feltételek is inkább megtalálhatók a nagyobb városban ahhoz, hogy a titkos szavazás betöltse hivatását. Nyílvános szavazásnál természetesen nagyvárosban is százféle módon ellenőrizhetik a választót a hivatali főnökök, gyárigazgatók, szakszervezeti vezetők stb. Nyilvános szavazásnál tehát ,mind a szervezetten, mint a szervezett tömegek egyaránt terrorizálhatók. Titkos választásnál azonban a szervezetlen választónak jobb a helyzete. Ugyanis a függő helyzetben levő, de nem szervezett választó politikai magatartása a választási eljáráson kivüd a nagyobb városban nehezebben ellenőrizhető. Az ilyen választót nem igen fenyegeti az a veszély, hogy a nyilatkozatait ellesik, nézeteit kikémlelik s ezen az alapon megállapítják, hogy másképpen szavaz, mint ahogyan várják tőle. A szervezetek keretébe nem tartozó választó tehát nagyobb városban titkos szavazás esetében rendesen meg van védve a terrorizálással szemben. Ami viszont a szervezett szavazókat illeti, ezek politikai magatartását vezéreik állandóan figyelemmel kísérik. A vidéki kerületekben ellenben a titkos szavazás elleni aggodalmakkal szemben a mai viszonyok mellett nem talált a kormány a nagyvárosokra vonatkozólag kifejtettekhez hasonló megnyugtató ellenérveket. A titkosság a vidéken a terrorisztikus és fanatizáló vezetés alatt álló tömegeknek , tehát vegyes nyelvterületeken a nemzetiségi túlzóknak használna. Ugyanez áll más, esetleg felforgató, szélső irányzatokról is, amelyeknek vidéken szintén nem kedvez a szavazás nyilvánossága. (A kerületek beosztása.) A választókerületeknek és azok székhelyének a megállapításáról külön törvény fog rendelkezni. Ezt a külön törvényt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénnyel egyidejűleg kell majd kihirdetni. E két új törvény közt fennálló szerves kapcsolat a junktmot természetessé teszi. A kerületek új beosztására vonatkozó törvényjavaslat benyújtása a lehetőséghez képest mielőbb, de mindenesetre oly időben van tervbe véve, hogy mindkét törvény megalkotása és kellő időben való életbeléptetése biztositva legyen. Megalkotandó a polgárok választói joga elleni büntetendő cselekményekről és a képviselő választások feletti bíráskodásról szóló törvények. A parlamenti reform mind a büntető törvénykönyv (1878. évi V. t.-c.). Első része Villik fejezetének, mind az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899: XV. t.-c. revízióját és az uj jogrend képest megfelelő átalakítását elkerülhetetlenné teszi. Ugyancsak a parlamenti reform természetes következményekép revízió és újabb szabályozás alá kell venni az önkormányzati választójogot is. ■ ■ ■ Egyébként a törvényjavaslat részletesen felöleli az aktív és passzív választói jogra, a szavazókörök megalkotására, a központi választmányokra, az állandó választói névjegyzékek elkészítésére és évenknti kiigazítására, a választási eljárásra ennek körében különösen a nyilvános és titkos szavazás módjára, továbbá a választók összeírásánál, a névjegyzéknél és a választási eljárásnál közreműködő közegeknek, valamint az összes közhivatali alkalmazottaknak a választói joggal összefüggő fegyelmi felelősségére, az e téren előfordulható kihágásokra vonatkozó, végül az új törvény végrehajtásakor szükségesnek mutatkozó különféle átmeneti jellegű rendelkezéseket. A megbízhatóság biztosítékául a jelen javaslat kidolgozását megelőző tárgyalások során az egy évnél hosszabb domiciliumot — egy helyben lakást — a lakás bizonyos minőségét és a betegpénztári tagságot emlegették, de ezek egyike sem alkalmas fokmérője annak, hogy valaki megérett-e a választójogra. Ezért a javaslat e kellékek fölvételét mellőzte. A lakáscenzus mellett fölhozott érvekkel szemben az indokolás kimutatja, hogy a lakáscenzusnak falun nincs gyakorlati jelentősége, a városokbanés Budapesten pedig a lakásnyomor következtében a legszegényebb lakáscenzus is a választójogra megérett elemek nagy tömegét zárná ki. A tervezett parlamenti reform a magyar állam hagyományos szabadelvűségéhez híven a jogegyenlőség alapján áll s egyetlen olyan kelléket sem állít föl, amely az ország bármely idegen ajkú állampolgársága számára elérhetetlen, vagy nehezebben megközelíthető föltételt jelentene. Bármilyen nemzetiségű állampolgár a választói jogot teljesen azonos föltételek mellett szerezheti meg, mint a magyar anyanyelvűek. Meg kell még állapítani, hogy e javaslat jóval tágabb keretekben mozog, mint aminőt a miniszterelnök ez év tavaszán terjesztett az ellenzéki pártok elé. (Munkások és a javaslat.) A törvényjavaslat egyik fő törekvése az, hogy minél több jogciím felállításával, minél több kapu feltárásával nyisson utat az ipari munkásoknak a választói joghoz; hogy ez osztálynak minden értékesebb tagja egy vagy más módon érvényesüléshez juthasson. Amíg másoktól, tehát az összes mezőgazdasági elemektől is, általában véve az elemi iskola teljes elvégzését ik kvánja meg, az ipari munkásoknál vagylagosan megelégszik az ipari tanonciskolával is, amelynek elvégzését az iparostanoncokra nézve már az 1884. évi ipartörvény kötelezővé tette. Ugyancsak minősíteni fog a választói jogra, az államilag szervezett különböző iparszaktanfolyamok elvégzése, minden előzetes iskolai képzettség kimutatása nélkül is. Különböző címek alapján az ipari munkásság szakképzett részei a maga egészében jut választói jogihoz, de azon felül egyszerre politikai jogokhoz jut a többi jogcímen egyáltalában az ipari munkásosztálynak minden számottevő eleme — mondhatjuk — a választói korban lévő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az eredmény minden méltányos érdeket és tárgyilagos kívánságot kielégíthet. Ha az értelmi cenzus alapjára helyezkedünk és az egyszerű írni-olvasni tudást a munkásoknál sem fogadhatjuk el kielégítő minősítésül, ha továbbá semm a hosszabb tartamú domininum, sem a betegsegélyző pénztári kötelék, sem a munkabér-minimum nem szolgálhat korrektívum gyanánt, akkor a munkásosztálynak iskolát nem végzett, tehát az értelmiség legális lépcsőjén álló rétegével szemben nem kínálkozik más korrektívum, mint a szolgálat állandósága. A szolgálati viszonynak a termelés különböző ágaiban, különösen a gyáripar egyes nemeinél való különbözősége viszont arra utal, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az eltérő viszonyokat, ami a javaslatiban meg is történt. Hogy az állandó szolgálati idő mérsékelt (két éves) tartamának feltétele a nem szakképzett, hanem csupán írni-olvasni tudó ipari munkásokkal szemben mennyire nem túlzott követelmény, annak megvilágítására szolgál az az adat, hogy a javaslat alapján az iparforgalmi munkásosztály köréből 255.562 egyén lesz választó. E kategóriák köréből jelenleg választó összesen 44.238, tehát az ipari munkásság választóinak száma a javaslat szerint 211.324-gyel, az összes választók tervezett létszámemelésének egynegyedével gyarapodik. Az iparii munkásosztály ilyen előtérbe állításáért viszont nem érheti a javaslatot indokoltan az a szemrehányás, hogy a többi társadalmi réteggel és pedig úgy az őstermelési vagyontalan elemekkel, mint a törpe birtokossággal szemben igazságtalan mértékkel mér. A javaslat szériáit a jelenlegi választók — korhatárra, értelmi és vagyoni cenzusra való tekintet nélkül — egyénileg megtartják választói jogukat. Ez a több évtizedre szóló átmeneti intézkedés elsősorban határozottan az őstermelés köréhez tartozó kisebb elemek javára szolgál és a javaslatban az őstermelőkre vonatkozó rendelkezések is széleskörű jogkiterjesztést eredményeznek. (A nők és a választójog.) A törvényjavaslat a választói jogot csak a férfiaknak kiváltja megadni. Nem azt jelenti ez, mintha ez a kormány a nő közéleti szereplésének jelentőségét alábecsülné. A miniszterelnök kifejti az indokolásban, hogy nagy súlyt helyez a nő közreműködésére, különösen a szociális gondoskodás, az emberbaráti intézmények, intézkedések terén, ahol a nő valóban megbecsülhetetlen részese és munkatársa nemcsak a társadalmi tevékenységnek, hanem a modern irányban fejlesztendő közigazgatásnak is. Az egész mayar jog-