Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-01 / 26. szám
1913. február 1. * Az első és a második. (Ruttkay György három felvonásos színműve, melyet ma mutatott be a Nemzeti Színház.) Az első: okos, nemes, belső kultúrát élő, előkelő asszony; olyan, amilyennek az ideális feleséget képzeljük. De az első kora közel jár a negyvenhez. A második: huszonegy éves, szép, okos teremtés, akiben a rendetlen s szegény millió, egy rothadt környezet, kegyetlen éleslátást nevel ki. Ezek azok a teremtések, akik, ingereikben a szegénység felejthetetlen szagával, csak boldogtalanok tudnak lenni és csak boldogtalanságot tudnak juttatni. Annyi okosság van bennük, hogy minden dologból azonnal kiérzik a bántó jelentőséget, de annyi okosság imár nincs bennük, hogy ezekkkel, mint az élet természetes velejáróival, megbékéljenek. Mindkét asszony határozott erős karakter. A gyönge: az, ,akinek erősebbnek kellene lenni, a férfi, a férj, egy író. Karakternek passzív természet, akinek energiája írói munkáira s nem annyira életére megy rá. Már most ,a mese ,az, hogy az iró szerelmes lesz a második asszonyba, a szépségbe és fiatalságba és elválik első feleségétől. Elveszi a második asszonyt s alig telt egy pár hónap, tele van ezzel az élettel, unja az asszonyt, az asszony viszont belőle ábrándjait ki. Menne vissza első feleségéhez, de már késő. Az első asszony is választott és elfogadta egy tíz éves csendes imádójának, egy becsületes, nemes szív szeretetét. Az író számára nem marad más, mint sorsának örök börtöne,melybe az hoz egy kis világosságot, az a bánattal csöppentett öröm, hogy első feleségére gondolhat. Ez lenne Ruttkay György darabjának foglalata, de a beállítás szándékos, hangsúlyozott, holott a darabban ilyesmi tendencia nincs. Nincs probléma, illetve nincs oly probléma, amelyet az iró bizonyítani akarna. A nézőt épen ez a hatás fogja meg, ez a minden alakban feltetsző világos világnézet, hogy az iró nem a társadalmi igazságoknak akar érvényt szerezni, hanem embereket akar beállítani. Nincs probléma, nincs férfi tragikum, nincs női tragikum. Sorsok vannak, amik hangulatokból, leginkább ,hangulatokból alakulnak ki s elbukik valaki a drámában, nem azért, mert valami nagy igazság teljesedett rajta, hanem azért, mert apró kis igazságok: az élet, a szeszélyes élet nyomta le. Ahogy Ruttkay György mindezt megjeleníti a színpadon, abban az ő nagyszerű és hivatott színpadismerete nyilvánul meg. A kritikus, aki évtizedek óta végzi ezt a munkát, de nem mint kénytelen mesterséget, hanem mint nemes hivatást, nem tévedhet akkor se, mikor a maga darabjáról van szó. Az első és második, minden irodalmi szándék mellett, nagyszerűen a színpadra van gondolva. Dialógusai pompásak, szellemesek, helyzetei mindig érdekesek s van a harmadik felvonásnak egy jelenete, melyben az író eljátsza egy tárai hotel kis színpadán, eljátsza saját élettragédiáját, egy fejezetet készülő új darabjából; ennél hatásosabb, sziket fogóbb drámai szituációt alig látott az ember. A Nemzeti Színház kitűnő előadásban mutatta be szerzőjét. A darab nagy sikert aratott. * A jótékony nőegyesület színházi estélye A Szegedi Kisdedóvó és Jótékony Nőegyesület február 3-ite nagyszabású színházi estélye iránt olyan nagy a közönség körében az érdeklődés, hogy telt ház fog az érdekes és élvezetes műsorban gyönyörködni. A jegyek legnagyobb része már elkelt, a még rendelkezésre álló jegyek a színházi pénztárnál kaphatók. Az élőképekből a főpróbát szombaton, február 1-én délután 4 órakor tartják a városi színházban. Az egyesület elnöksége ez után kéri az élőképekben szereplő úrleányokat, valamint azokat a szülőket, akiknek gyermekei azokban részt vesznek, hogy a főpróbára pontosan megjelenni szíveskedjenek. Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász utca 8. szám alatt kaphatók. DEEMAGYARORSZÁO ' I * A kassai színházra pályázó kerestetik. ? A kassai nemzeti színház ügyében a várossal kötött bérleti szerződés 1914. év őszén lejár. Miután az eddigi bérlő, Komjáthy János színigazgató nem hajlandó az igazgatást tovább is vezetni, a város közgyűlése elrendelte a színházra a pályázat kiírását, iiiHniiHHiiniiHuiminniiiuiiniiiiiimi 5 A Balkánra lokalizálják a háborút. — a nagyhatalmak komoly béketörekvései. — Vége a fegyverszünetnek. — Remélik, hogy a harc kitörése előtt megindulnak a béketárgyalások. — (Saját tudósítónktól.) Szavov, a bolgár hadsereg főparancsnoka Mahmud Sefket pasához, a török hadsereg főparancsnokához ma a következő táviratot intézte: Dimotka, január 30. excellenciájának, az ottomán császári hadsereg főparancsnokának. Közlöm excellenciáddal, hogy a londoni tárgyalások megszakítottak. Van szerencsém a fegyverszünetre vonatkozó jegyzőkönyv negyedik szakasza értelmében értesíteni, hogy az ellenségeskedések négy nappal e notifikáció után, tehát hétfő este hét órakor újból megkezdődnek. Szavov, a bolgár hadsereg főparancsnoka, Mahmud Sefket pasa azt válaszolta, hogy a notifikációt tudomásul vette. Bécsből jelentik: A „Politische Korrespondenz“ párisi távirata szerint irányadó körökben a Törökország és a balkáni szövetségesek között újra kitörő ellenségeskedés lehetőségét abból a szempontból nem tekintik aggodalmasnak, hogy ez a fordulat a hatalmak szolidaritásának megrázkódtatásával járna. A dolgok további folyása elé azzal a bizalommal tekintenek, hogy a hatalmak kitartanak amaz elvi álláspontjuknál, melynek értelmében tartózkodnak a balkáni válság önző célokra való kihasználásának minden tendenciájától s nem fogja megbénítani arra irányuló fáradozásaikat, hogy elhárítsák azt a veszedelmet, amely a délkeleti bonyodalmaktól komoly európai nyugtalansággal fenyeget. Éppenséggel nem veszített erejéből az a meggyőződés, hogy az európai béke megőrzésének érdekében a Balkánon föllobbanó tüzet az eddigi színhelyre kell szorítani. A diplomácia vezető princípiumai tehát ezentúl is az lesz, hogy a balkáni események következtében felmerülő kérdéseket egyértelműen kezelje és számítani lehet arra, hogy valamennyi kormánytól távol áll az a szándék, hogy a hatalmak sorából Európa nyugalmát megbolygató kezdeményezéssel kilépjen. Londonból jelentik. A Times reméli, hogy a szövetségesek a fegyverszünet felmondását vissza fogják vonni és a tárgyalások újból megindulnak. A török jegyzék békés és nem zárja ki az újabb engedményeket. Habár a szövetségesek nem is fogadhatják el a jegyzéket a béke alapjául, a tárgyalásokat annak az alapján újból megkezdhetik. Konstantinápolyi jelentés szerint Csataldzsába több főrangú katonatiszt érkezett már meg. Mindent elkészítettek az ellenségeskedés megkezdésére. Bizonyos, hogy a bolgárok támadását bevárják, mert azt mondják, hogy a törökök a védelmet vállalják. Bécsben diplomáciai körökben remélik, hogy Londonban már holnap újra összeülnek tárgyalni. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A porta válasza: Konstantinápoly, január 31. A porta jegyzékét tegnap délután fél három órakor nyújtotta át a követek doyenjének, őrgróf Pallavicini osztrák-magyar nagykövetnek. A válasz konciliáns hangú ugyan, de Prinápolyra és a szigetekre vonatkozóan elutasító. A porta Drimápolyra nézve a Tundsát kívánja határnak, vagyis átadja a bolgároknak a város egy részét. A szigeteket illetőleg ,azt mondja a jegyzék, hogy a Dardanellák előtt álló négy szigetnek Törökországénak kell maradnia. Ami a többi szigeteket illeti, a porta kész volna Libamoszéihez vagy Szánoszéhoz hasonló autonómiát engedélyezni. A porta végül azt az óhaját fejezi ki, hogy a hatalmak Törökország pénzügyi támogatására vonatkozólag tett ígéretük végrehajtásaiképen hozzá fognak járulni a vámemeléshez. Ideérkezett hírek szerint a balkáni szövetségeseik Törökország válaszát nem tartják kielégítőnek. Danev dr. kijelentette, hogy a jegyzék nem szolgálhat új tárgyalás alapjául. Az első lövés — véli Danev — meg fogja változtatni feltételeiket. Ezzel a harcias kijelentéssel szemben ál a balkáni delegátusok távirata, amely szerint a delegátusok a harctérre utaznak, hogy ott módot adjanak a portának az előzetes békefeltételek aláírására. A válaszjegyzék szövege: Konstantinápoly, január 31. A porta által a hatalmak jegyzékére tegnap átnyújtott válaszjegyzék szövege a következő: Alulírott külügyminiszter tudomásul vette a válaszjegyzék tartalmát, melyet Ausztria-Magyarország, Anglia, Franciaország, Oroszország, Németország és Olaszország nagykövetei e hó 17-én hivatali elődjének átnyújtani szívesek voltak. Az ottomán császári kormány nem vonakodik elismerni, hogy a béke megkötése megfelel az általánosság óhajainak és érdekeinek és tudatában van annak, hogy kívánatos mielőbb véget vetni a harcnak, melyet egyáltalában nem idézett föl. A hatalmak közlésükben szükségesnek tartották a portának azt a tanácsot adni, hogy Drinápolyt engedje át a szövetséges balkáni államoknak és az Aeges-szigetek illetőleg a hatalmak gondjaira bízzák azok sorsának eldöntését. A császári kormány kiemelni kívánja, hogy már kétségtelen bizonyítékait engesztelő magatartásának azáltal, hogy mérhetetlen áldozatihoz járult hozzá. Miután Drinápoly olyan város, amely sajátlagos karakterénél fogva elválaszthatatlan összefüggésben van a török birodalommal, e város átengedésének puszta híre az egész országban izgalmat idézett elő, mely az előbbi kormány lemondásához vezetett. Mindazonáltal a császári kormány, hogy legmesszebbmenő tanúságát adja békés érzületének, hajlandó a hatalmak óhajának eleget tenni. Drinápoly ama részét illetőleg, amely a Marica jobb partján van, míig az e folyó balpartján lévő városrészt a mecsetekkel, síremlékekkel és egyéb históriai és vallási emlékekkel megtartani kívánja. A város eme részének közvetlen ottomán szuverenitás alatt való megtartása a császári kormányra szükséges, mely alól nem vonhatná ki magát anélküli, hogy az országot a legsúlyosabb konzekvenciákkal járó rázkódtatásoknak ki ne tenné. Ami az aegei-szigeteket illeti, a császári kormány bátorkodik kiemelni, hogy miig azoknak egy része a Dardanellákkal való közvetlen szomszédságuk folytán a főváros