Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

t járna, ha ez által derék munkásainknak és családjaiknak egy részét megmenthetnék a tuberkulózis gyilkos pusztításától! És a mellett magunkhoz vonzanánk az ipari munkások javát, akik tiszta, egészséges kis lakásukban, vagy kicsiny kertjükkel bíbelődve szívesebben otthon töltenék sza­bad idejüket, mint a korcsmában. Még egyet! A lapok teljes joggal te­­lekürtölik az országot, hogy az építőiparo­sok százával kenyér nélkül vannak az építkezés teljes pangása miatt, hogy óriá­si nyomor elé néznek. Véleményem sze­rint a törvényhatóság egyöntetű jóaka­rattal, polgármesterünk energiájával ép­pen most, a mostani nehéz viszonyok kö­zött kellene és lehetne megoldani e kér­dést és egy-két hó alatt annyira elő lehet­ne készíteni, hogy még a nyár elején be­lekezdvén, becsületes munkásainknak elő­ször tisztességes kenyeret, majd tisztes hajlékot nyújthatnánk. Hogy hány lakást építsünk föl egyelőre, az már részletkér­dés volna. Hiába! Ma a létért való küzdelemben nemcsak az egyes embernek kell kivennie a maga részét, hanem a városnak is. Ha ipari téren lépést akarunk tartani a többi, bennünket már­is ifjúi erővel megelőző vá­rosokkal, akkor derék, becsületes munkás­gárdára van szükségünk. Ilyen gárda pe­dig nemcsak kérheti, hanem meg­követel­heti a tisztességes, hygiénikus lakást. A bolgár király Pétervárra utazik, Szófiából jelentik: Bolgár udvari körökben egész bizonyossággal beszélnek arról, hogy F­erdinánd bolgár király legközelebb Péter­várra utazik Miklós cár meglátogatására és hogy erre az előkészületeket már megtették. A király oroszországi útja hir szerint külö­nös pénzügyi kérdésekkel áll összefüggés­ben. DÉLM­AG­Y­ARORSZÁG 1913. április 1« Gyöngetehetségü­ek iskolája Szegeden. — A tanfelügyelő átirata a tanácshoz. — (Saját tudósítónktól.) A magyar gyer­mektanulmányi társaság szegedi osztályá­nak támadt az a humánus gondolata, hogy Szegeden az abnormális, gyönget­ehetségü gyermekek érdekében külön iskolát kellene fölállítani. Ezeket a gyermekeket ugyanis hiá­ba járatják a népiskolákba, gyönge tehetsé­gük miatt analfabéták maradnak, nélkülözik a legelemibb alapismereteket és később, ha felnőnek, vagyon és szülői támogatás hiá­nyában megsemmisülnek az életben. Ez a szempont késztette a gyermektanulmányi társaság szegedi osztályát arra, hogy ak­ciót kezdjen az abnormális gyermekek meg­mentéséért s az első lépése az volt, hogy Já­­nossy Gyula szegedi tanfelügyelőhöz fordult, tegyen lépéseket a kultuszminiszternél. A tanfelügyelő készséggel állt az ügy szolgá­latába, de természetesen a városnak is tenni kell valamit a terv megvalósítása érdekében. Éppen emiatt a tanfelügyelő ma terjedelmes átiratot intézett a tanácshoz, értesíti, hogy a miniszter nem zárkózik el a költségek fe­dezése elől, de a városnak is hoznia kell va­lami kevés áldozatot. Az érdekes átirattal a tanács legközelebbi ülésen foglalkozik.­­A magyar gyermel'vit­aii­ulunáhyi táb­saisiáig szegedi fi­ókakörie — fcezidőidiik a tannifelü­gyi elő írása — azzal a kérdéssel fortdiunk­ hozz­­áim, hogy tegyek célravezető lépéseket illetékes helyen a­z iránt, holgy Szegeden a nagyszámú gyenge tehetségű tanköteles gyermekek szá­mára kisegítő iskola létesitessék. Ily initéz­­imlónyn­elk 'fleláJitlitását városunkban nemcsa­k a gyengie tehiességr­­ gyermekek, hanem az 'ele­mi népo,kitartás feradmányességének fo­kozá­sa érdekében is ma­gam­ részéről is szü­kségesn­e­k tartom. A beszerzett lakdatolkíból kitűnik, hölgy városiunk területén ez idő szerint 90 tanköte­les gyermek van olyan, aki gyenge tehetségű és a normális tehetségű gyermekektől elkülö­nített oktatásra száma. Ha tovább hagyjuk ezicin gyie inget tehetségíü gyermekieket a­­ n­é­piis­­koláikb­an, ezzel csak azt iéltítünk ell, hogy növel­jük azoknak a számát, akik az előírt alapis­meretek nélkül, mint analfabéták kerülnek ki az iskolából. Nyert értesülés szerint a kultuszminisz­ter úr Szegeden hajlandó a gyenge tehetségű gyermekek részére állami iskolát állítani, olyformá­n, hogy gondoskodik a szükséges tanerőkről, megadja a felszerelést és fedez minden kiadást, kivéve a helyiségeket, azok fűtését, világítását és tisztogatását, melyeket a városnak kell biztosítania. Tudomásom­ van arról, hogy a szentgyörgyii népiskola épületében négy felesleges tanterem van, a­­mely üresen áll­­ és használva nincsen. A vá­ros ennélfogva a kisegítő iskola részére szük­séges két tantermet biztosl­i­lha­tnia anélkül, a hogy az a legcsekélyebb antegriter­heléssel is kiállna. A fűtés, vilá­gítás és tisztogatás bizto­­s­itása pedig oly csekély megterhelted­éteít fog okozna a városnak, hogy az szám­niba vehető ál­­dozatnak nem tekin­t­hető. Mindezekre való szekint­ettel, miután azt látom, hölgy Szegeden a kisiegítő iskola­­ léte­sítése anyagi akadályokba nem ütközik, mi­után továbbá látom, hogy Szeged városnak mint elismert nagy kultur­­központna­k erre is szociális és kulturális hivatást teljesítő in­tézményre feltétlenül szüksége van, van sze­rencsém felkérni a tek. városi Tanácsost, hogy a­­ létesítendő kisegítő iskola ügyét fel­karolná, a szükséges 2 tanterem átadását, to­vábbá a termek­ fűtésének­­ és világli­tásága­k, tisztogatásának vállalása iránti mielőbb ha­tározni szíveskedjék. Amint a­­ tek. városi Ta­nácsnak fenti hozzájárulásra vonatttkozó ha­tározata­­ kezeimhez kerül, azonnal indokolt javaslatot teszek a Ikui Muszmimliszker úrhoz a kisegítő állami iskola szervezése iránt s azon leszek, hogy a kisegítő iskola Szegeden még a folyó év szeptember havában megnyíl­jék. Serényi Béla gróf a tengermelléken. Fiuméból táviratozzáik: Serényi Béla gróf földmű­velésiügyi miniszter hát­tárából vasár­nap délután Fiuméba érkezett, ahol Wicken­­burg gróf kormányzó fogadta. A miniszter ima a kormányzó autóján Abbáziába ment, ahonnan szombaton tér vissza Budapestre. A szászkabányai választás. Ma válasz­tott képviselőt a szászkabányai kerület. Ket­ten küzdöttek a mandátumért: Orbán Péter munkapárti és Vidd Aurél nemzetiségi jelölt, összesen 1190 szavazatot adtak le és abból Orbán 652, Vlád 538 szavzatot kapott, így Vlád Aurél megbukott. verseny csakhamar leszállítaná foglalkozá­suk árát. Igaz, hogy az ilyen tehetségek nem mindennapiak, de nem is oly ritkák, mint a­hogy hiszik. Sokan nagy mértékben rendel­keznek ezekkel, csakhogy szégyenük pénzt keresni velük s még többen elsajátíthatnák, ha tisztességes foglalkozások lennének“. Buckle újra fogalmazza a fenti sértést s ebben csak az opera ballettáncosait említi föl, noha nyilvánvaló, hogy mindazokat érti alat­ta, akikről Smith Ádám fentebb szólott. An­glia­i művelődéstörténetében Buckle így sér­teget: „Dacára annak, hogy Smith Ádám a munkabér mindenkori összegek távolabbi okát föl sem fogta, mégis világosan látta, hogy annak közelebbi oka nem az emberi természet nemeslelkűsége, hanem ellenkező­leg annak önzése és hogy ez tisztán a ke­resleten és kínálaton fordul meg, ahol aztán mindegyik fél lehetőleg sokat törekszik a másikból kiszorítani. Ugyanazon elvnek al­kalmazása által még egy­­ másik érdekes kö­rülményt is megfejt, t. i. a társadalom leg­­megvetendőbb osztályának, például az ope­rához tartozó táncosoknak nagy fizetését, a­kik jelentéktelen működésért jelentékeny fi­zetést kapnak. Megjegyzi, hogy a­­ főokok egyike, amiért őket oly jól fizetjük, az, hogy gyűlöljük és megvetjük őket. Hogyha a nyil­vános tánc tisztességes foglalkozás lenne, akkor több embert nevelnének arra, amikor aztán a nyilvános táncosok kínálata nagyobb lenne és a verseny leszorítaná az árat, így megvetőleg tekintünk reájuk s hogy ezt a megvetést kiegyenlítsük, erős megvesztege­téssel kell őket arra csábítanunk, hogy eme hivatást válasszák. Itt tehát azt látjuk, hogy a díj, melyet az egyik osztály a másiktól kap, ahelyett hogy a rokonszenv által megna­­gyobbíttatnék, ellenkezőleg megvetés által lesz nagyobb és hogy minél jobban­­ megvet­jük embertársaink ízlését és életmódját, an­nál jobban fizetjük azokat.“ A fent kimutatott két rendbeli sértés olyan világos, olyan meggondolatlan és kí­méletlen, hogy ennek elégtételét csak élő em­bertől lehetne megkövetelni. Számomra te­hát nem marad más, mint Smith és Buckle szellemét biztosítani, hogy­­ az ő eltévelyedé­sük felett a művészet javára már régen napi­rendre tért a világ. Ha Smith és Buckle a megfizetett mű­vészetet nyilvános lealacsonyításnak mond­ja,, ez kétségtelen erkölcsi meggaba­lyodás és amolyan pillanatnyi elmezavar. Melyik az a szellemi vagy erkölcsi ér­ték, amit ingyen lehetne kapni? Hát a misét, a szent beszédet, a prédikációt s az úrvacso­ráját nem pénzért adják? A Krisztus kopor­sójának őrzési díja a walesi herceget talán megalázhatná, de semmiképen sem alacso­­nyíthatja le a napidíjára rászoruló római katonát. Hiszen ha nem így volna, a Smith által megvetett színészekkel egy kalap alatt meg kellene vetni egy csomó mágnást, mint intendánst és diszkvalifikálni kellene a gaval­lér színigazgatóknak egész tömegeit, mert ha a színészek, amint Smith mondja, nem tisz­tességesek, akkor a­­ fejedelmek udvari szín­házainak intendánsaival sem lehetne kezet fogni. Nincs értelme annak, hogy vitába ka­paszkodjam olyan nagy szellemekkel, mint Smith és Buckle s a fenti vékony bölcselke­dést csak a lelkismeretem megnyugtatása vé­gett róttam össze, mert sohasem olvastam, hogy valaki a művészek közül, tollal a ke­zében, megvédelmezte volna ezt az ügyet. Én persze ehhez gyönge tollforgató vagyok. Pedig ebben a nevezetes és fontos kérdésben valakinek jól meg kellett volna mondani a maga idejében az igazságot. Jobban, mint nekem most. Nem volt épen feltétlenül szükséges megírnom e sorokat s ha mégis megtettem, itt most csak két szempontra hivatkozom. Az első és fő szempont — amint már emlí­tettem is — a sértés visszautasítása és ille­tőleg ezen a réven a lelkiismeretem meg­nyugtatása s a második­­ szempont az az óhajtás, hogy ez ügynek a felbolygatása ál­tal támadjon egy kis irodalma, mert a maga idejében alig érthető okokból a világ ezt az ügyet nem tárgyalta, tehát nem is tisztáz­hatta. Azt mondhatná itt valaki, hogy Smith a sértésből kizárta a festőket, szobrászokat és az írókat. Mert kifejezetten nem említi őket. Ez tévedés. Méltóztassék a kérdést alaposan megvizsgálni s számot vetni Smithnek a sorok közé szándékosan elrejtett logikájává! és mindenki be fogja látni, hogy az író min­denkit megsértett, aki a maga művészi tar­talmának produkciójáért pénzt fogad el.

Next