Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

1913. április 1. 1 ..... .1 —------ -~ .. ............. i, -■ DÉLM­AGY­ARORSZÁG BSBBSBXBBBBBBBBBBBBBBBSBBBFl­BBBBBBBBBBBSB [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]! 3 A szegedi kórház. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyar­or­szág vasárnapi számában közöltük a köz­­igazgatási bizottság éves jelentésének azt a részét, amelyből kiderül, hogy a városnak új kórházra pénze nincs, ha tehát kórház kell — amint hogy égetően kell, — akkor az csak az állam pénzéből épülhet. Teljes nyíltsággal vallott szint a közigazgatási bizottság, hogy a város annyira szorult anyagi helyzetben van, hogy a maga erejéből semmiesetre sem létesíthet új kórházat. A szegedi kórház­bot­ránynak ez a legújabb fejezete, amelynek a végére egyszer már igazán pontot kellene tenni. Hónapok óta nemcsak Szeged, de az egész ország sajtóját foglalkoztatják a sze­gedi kórház-ügy botrányos dolgai s nem elég, hogy a régi kórháznak megvannak a maga mindennapi botrányai, amikről csö­mör nélkül már írni sem lehet, nem most az új kórház körül is olyan kérdések burjánoz­­tak, hogy azok tisztázása a város hatóságá­nak immár legeminensebb feladata. Az egyik budapesti esti lap éppen vasár­napi cikkünk nyomán ismét foglalkozik a szegedi kórház dolgaival. Vezető helyen írja a következőket: ,A dúsgazdag Szeged városát, amely az ország egyik első nagybirtokosa, ahol min­den esztendőben egy új rossz bronz­ember nő ki az aszfaltozott homokból, esztendők óta piszkálja sajtó és közvélemény a szé­gyenletes kórháza miatt. De hiába. A város vezető végrehajtják valahogyan azt az iga­zán zseniális műveletet, hogy az óriás va­gyon ellenére soha sincs pénzük. ... De nem a városi gazdálkodásról akarunk beszélni. Másra fogunk kilukadni. Az állam kijelenti most, hogy egy milliót ad a szegedi közkórház fölépítéséhez, a város adjon a maga alapjaiból két másik milliót, legyen már vége a régi szégyennek. Ámde, összeülvén Szeged bölcsei, rémülten ébred­tek a súlyos helyzet tudatára. Nem hogy két milliót, de egy krajcárt sem tudnak adni. És nem hogy pénzük nincs, vagy nem talál­nak alapot, vagy hogy nincs honnan meríte­ni. Hanem egyszerűen nem tudnak rá a költ­ségvetésben fedezetet beállítani. A pénznek árnyéka sincs, kölcsönnek pedig távoli re­ménye sem jnt.“ Ami a dúsgazdagságunkat illeti, éppen ennek nem találjuk a legkisebb nyomát sem a közigazgatási bizottság éves jelentésében. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a köz­­igazgatási bizottság jóhiszemű őszinteséggel állítja, hogy a nagykórházra pénze nincs a városnak s éppen, hogy a város pénzügyi háztartásának egyensúlyát fentarthassa, sür­geti az állami kórházat. Az is kétségtelen, hogy a közigazgatási bizottság igen súlyos, sőt döntő érveket sorol föl amellett, hogy a Délvidék tanzitó­ forgalmának emporium­á­­ban, Szegeden építsen az állam kórházat, fő­leg azért, mert ilyen az egész Délvidéken nincs, pedig arra ép úgy rá­szorult az or­szágnak ez a része is, és úgy igényt tarthat arra, mint a többi. Az is tény, hogy a kor­mányzat általában keveset törődik a Délvi­dékkel, magára hagyja, elhanyagolja, mint­ha mostohagyermeke volna az országnak. Pedig éppen Szeged a magyarság és az igazi magyar kultúra legerősebb vára, amelynek a falait az idegenajkú svábok, tótok, oláhok magyar szóval az ajkukon hagyják el, ha az életben szétrebbennek. Mindez megdönthetet­len súlyú argumentum, de már vasárnapi cikkünkben is kiemeltük, hogy a közigazga­tási bizottság szokásos éves jelentése nem igen alkalmas ezeknek illetékes helyre való eljuttatására. Valahogy közvetlenebbül kelle­ne a miniszterelnök elé tárni ezeket az indo­kokat, hogy meglegyen a foganatjuk. Elvégre nagyon, de nagyon elérkezett már a város ahhoz az időponthoz, hogy a kór­ház kérdését dűlőre vigye. Nem lehet ezt megoldani úgy, hogy a régi szégyen­kór­ház betegeit egyik teremből a másikba hur­colják át, vagy hogy egyes osztályokat ma­gánépületekbe telepíttet ki a város nagy költséggel. Radikálisan és abszolút komoly­sággal kellene utána járnia a város hatósá­gának, hogy csakugyan úgy áll-e az új kór­ház ügye, mint amilyen szomorúnak és re­ménytelennek a közigazgatási bizottság éves jelentése lefesti. Ha szint vallott nyíltan és őszintén a közigazgatási bizottság, hogy nincs pénzünk és csak úgy juthatunk kór­házhoz, ha azt állam adja, valljon szint nyíl­tan és őszintén a tanács is, van-e pénz a kór­ház építésére vagy nincs, ha van, mennyi van, ha pedig nincs, akkor a törvényhatóság útján gondoskodjék róla, hogy az államot megnyerje a kórház ügyének. Itt a legfőbb ideje már, hogy tiszta képet lásson a közvé­lemény, mi rejlik az új kórház országossá hírhedt huza­ vonája mögött. Bombázzák Szkutarit! Csataldzsa végnapjai (Saját tudósítónktól.) Angol és né­met jelentések egyértelműleg szólnak ar­ról, hogy Montenegró ma délután négy órakor megkezdte Szkutari bombázását. Vannak jelentések, melyek arról szólnak, hogy Szerbia szintén csatlakozott a mon­tenegrói ostromhoz és a szerb csapatok ma is részt vettek Szkutari bombázásá­ban. Montenegrónak és Szerbiának ez a föllépése igen komoly következményeket provokál. Tudvalevőleg a nagyhatalmak világosan követelték, hogy Szkutari os­troma szüneteljen. Tehát a mai ostrom­mal a nagyhatalmaknak — elsősorban a monarchiának és Olaszországnak — ellen­szegült a két balkáni állam. És Anglia is odanyilatkozott ma, hogy ha kell, aktívan is részt vesz abban az akcióban, melynek célja a nagyhatalmak döntésének érvényt szerezni. A monarchia hajóraja ma este nyolc órakor eljutott délre és már Antivári fö­lött van. Olaszország flottája szintén el­indult. Figyelemre méltó Bulgáriának az a magatartása, amely szerint helyteleníti, hogy Montenegró és Szerbia a nagyha­talmaknak ellenszegülve, újra ostrom alá fogta Szkutarit. Bulgária nem hajlandó ebben támogatni az említett két balkáni szövetségesét. Bécsből a legilletékesebb forrásból jelentik, hogy a nagyhatalmak kényszerí­teni fogják Montenegrót Szkutari bombá­zásának abbanhagyására. Bécsből jelentik: Szkutari bombázá­sa dolgában többféle jelentés érkezett a mai nap folyamán a külügyminisztérium­ba. Az egyik reggel érkezett híradás sze­rint Miklós király ma délután tényleg meg­kezdte Szkutari bombázását. Egy másik verzió szerint még reggel eldördültek az ostromlott város alatt az ágyuk. Az osz­trák fővárosban most már bizonyosra ve­szik, hogy a montenegróiak magatartását nyomon fogják követni a kényszereszkö­zök s hogy a flottademonstráció már csak órák kérdése. A montenegrói táborból egyébként a minap négy szerb aeroplán repült Szku­tari fölé, hogy a várost kikémlelje. A vá­rosból rálőttek a repülőgépekre, egyet el­találtak közülök, a pilóta megsebesült, a gép pedig lezuhant a városba. A Szkutarit körülvevő folyók partjain is heves harcok voltak. A törökök ugyanis kiküldtek egy csapatot, hogy a folyókat zárják el s így áradást idézzenek elő a városban. Ezt a csapatot azonban a malisszorok megtá­madták s az utolsó emberig fölkoncolták. Konstantinápolyból jelentik. Tegnap ideérkezett jelentések szerint­ a csatárdzsai vonalon pénteken is egész napon át folyt a harc, mely mind a két részről nemcsak igen nagy veszteségekkel járt, de valóság­gal katasztrofális jellegű Törökországra nézve. A török hadseregnek, mely már egészen beleunt a harcba, a helyzete egé­szen reménytelen. Egy reggeli lap, melyet nem koboztak el idejében, azt írja, hogy a­mikor a törökök Csataldzsánál visszavo­nultak, a bolgárok több ezer főnyi török gyalogságot bekerítettek. Olyan híradá­sok szerint, melyeknek a szavahihetőséget alig lehet kétségbe vonni, a bolgárok már a tulajdonképeni várövnek a főerődeit rob­bantják. Hire jár továbbá, hogy a bolgá­rok már Hademkejt is fenyegetik, úgy, hogy a törökök kénytelenek voltak főhadi­szállásukat onnan Omarliba áthelyezni. Négy török hadosztály, azzal az indoko­lással, hogy semmi kilátás nincs többé a sikerre, nem akar tovább harcolni. Enver bej, aki csütörtökön Derkosznál három fel­tétlenül hű zászlóaljjal szerencsétlenül harcolt, a vesztett csata után maga köré gyűjtve a tiszteket, revolverére mutatva így szól: — Ez az utolsó reménységem! A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Flottademonstráció, Bécs, március 31. Montenegró válasza még nem érkezett meg. Nincs kizárva, hogy ez a válasz nem lesz kielégítő, amely esetben Ausztria-Magyarország és Anglia a hatal­mak nevében flottatüntetést rendeznek Anti­vári előtt. A tüntetésnek nagyon komoly jel­lege lesz. Bécs, március 31. Beavatott helyen meg­­erősítik azokat a híreket, hogy a monteneg­rói sereg Szkutarit bombázza. Egész Európa akaratával szembeszállva Nikita király má­ra rendelte el az általános ostromot. Ennek következtében a Montenegró ellen tervezett kényszereszközök alkalmazása már csak órák kérdése. A büntető­ akcióban Ausztria és Magyarország, Olaszország és Anglia vesz részt. Egy angol hajóraj közel van már az albán partokhoz. Távozzék Nikita! Konstantinápoly, március 31. Itt a Leg­határozottabb alakban azt a hírt terjesztik, hogy Nikita király Danilo trónörökös javára lemond Montenegró trónjáról. Ez volna ez­­idő szerint a szk­ntarii kérdés egyetlen lehet­séges megoldása. Nikita királyt ugyanis úgy

Next