Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1913-04-01 / 75. szám
1913. április 1. 1 ..... .1 —------ -~ .. ............. i, -■ DÉLMAGYARORSZÁG BSBBSBXBBBBBBBBBBBBBBBSBBBFlBBBBBBBBBBBSB [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]! 3 A szegedi kórház. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország vasárnapi számában közöltük a közigazgatási bizottság éves jelentésének azt a részét, amelyből kiderül, hogy a városnak új kórházra pénze nincs, ha tehát kórház kell — amint hogy égetően kell, — akkor az csak az állam pénzéből épülhet. Teljes nyíltsággal vallott szint a közigazgatási bizottság, hogy a város annyira szorult anyagi helyzetben van, hogy a maga erejéből semmiesetre sem létesíthet új kórházat. A szegedi kórházbotránynak ez a legújabb fejezete, amelynek a végére egyszer már igazán pontot kellene tenni. Hónapok óta nemcsak Szeged, de az egész ország sajtóját foglalkoztatják a szegedi kórház-ügy botrányos dolgai s nem elég, hogy a régi kórháznak megvannak a maga mindennapi botrányai, amikről csömör nélkül már írni sem lehet, nem most az új kórház körül is olyan kérdések burjánoztak, hogy azok tisztázása a város hatóságának immár legeminensebb feladata. Az egyik budapesti esti lap éppen vasárnapi cikkünk nyomán ismét foglalkozik a szegedi kórház dolgaival. Vezető helyen írja a következőket: ,A dúsgazdag Szeged városát, amely az ország egyik első nagybirtokosa, ahol minden esztendőben egy új rossz bronzember nő ki az aszfaltozott homokból, esztendők óta piszkálja sajtó és közvélemény a szégyenletes kórháza miatt. De hiába. A város vezető végrehajtják valahogyan azt az igazán zseniális műveletet, hogy az óriás vagyon ellenére soha sincs pénzük. ... De nem a városi gazdálkodásról akarunk beszélni. Másra fogunk kilukadni. Az állam kijelenti most, hogy egy milliót ad a szegedi közkórház fölépítéséhez, a város adjon a maga alapjaiból két másik milliót, legyen már vége a régi szégyennek. Ámde, összeülvén Szeged bölcsei, rémülten ébredtek a súlyos helyzet tudatára. Nem hogy két milliót, de egy krajcárt sem tudnak adni. És nem hogy pénzük nincs, vagy nem találnak alapot, vagy hogy nincs honnan meríteni. Hanem egyszerűen nem tudnak rá a költségvetésben fedezetet beállítani. A pénznek árnyéka sincs, kölcsönnek pedig távoli reménye sem jnt.“ Ami a dúsgazdagságunkat illeti, éppen ennek nem találjuk a legkisebb nyomát sem a közigazgatási bizottság éves jelentésében. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a közigazgatási bizottság jóhiszemű őszinteséggel állítja, hogy a nagykórházra pénze nincs a városnak s éppen, hogy a város pénzügyi háztartásának egyensúlyát fentarthassa, sürgeti az állami kórházat. Az is kétségtelen, hogy a közigazgatási bizottság igen súlyos, sőt döntő érveket sorol föl amellett, hogy a Délvidék tanzitó forgalmának emporiumában, Szegeden építsen az állam kórházat, főleg azért, mert ilyen az egész Délvidéken nincs, pedig arra ép úgy rászorult az országnak ez a része is, és úgy igényt tarthat arra, mint a többi. Az is tény, hogy a kormányzat általában keveset törődik a Délvidékkel, magára hagyja, elhanyagolja, mintha mostohagyermeke volna az országnak. Pedig éppen Szeged a magyarság és az igazi magyar kultúra legerősebb vára, amelynek a falait az idegenajkú svábok, tótok, oláhok magyar szóval az ajkukon hagyják el, ha az életben szétrebbennek. Mindez megdönthetetlen súlyú argumentum, de már vasárnapi cikkünkben is kiemeltük, hogy a közigazgatási bizottság szokásos éves jelentése nem igen alkalmas ezeknek illetékes helyre való eljuttatására. Valahogy közvetlenebbül kellene a miniszterelnök elé tárni ezeket az indokokat, hogy meglegyen a foganatjuk. Elvégre nagyon, de nagyon elérkezett már a város ahhoz az időponthoz, hogy a kórház kérdését dűlőre vigye. Nem lehet ezt megoldani úgy, hogy a régi szégyenkórház betegeit egyik teremből a másikba hurcolják át, vagy hogy egyes osztályokat magánépületekbe telepíttet ki a város nagy költséggel. Radikálisan és abszolút komolysággal kellene utána járnia a város hatóságának, hogy csakugyan úgy áll-e az új kórház ügye, mint amilyen szomorúnak és reménytelennek a közigazgatási bizottság éves jelentése lefesti. Ha szint vallott nyíltan és őszintén a közigazgatási bizottság, hogy nincs pénzünk és csak úgy juthatunk kórházhoz, ha azt állam adja, valljon szint nyíltan és őszintén a tanács is, van-e pénz a kórház építésére vagy nincs, ha van, mennyi van, ha pedig nincs, akkor a törvényhatóság útján gondoskodjék róla, hogy az államot megnyerje a kórház ügyének. Itt a legfőbb ideje már, hogy tiszta képet lásson a közvélemény, mi rejlik az új kórház országossá hírhedt huza vonája mögött. Bombázzák Szkutarit! Csataldzsa végnapjai (Saját tudósítónktól.) Angol és német jelentések egyértelműleg szólnak arról, hogy Montenegró ma délután négy órakor megkezdte Szkutari bombázását. Vannak jelentések, melyek arról szólnak, hogy Szerbia szintén csatlakozott a montenegrói ostromhoz és a szerb csapatok ma is részt vettek Szkutari bombázásában. Montenegrónak és Szerbiának ez a föllépése igen komoly következményeket provokál. Tudvalevőleg a nagyhatalmak világosan követelték, hogy Szkutari ostroma szüneteljen. Tehát a mai ostrommal a nagyhatalmaknak — elsősorban a monarchiának és Olaszországnak — ellenszegült a két balkáni állam. És Anglia is odanyilatkozott ma, hogy ha kell, aktívan is részt vesz abban az akcióban, melynek célja a nagyhatalmak döntésének érvényt szerezni. A monarchia hajóraja ma este nyolc órakor eljutott délre és már Antivári fölött van. Olaszország flottája szintén elindult. Figyelemre méltó Bulgáriának az a magatartása, amely szerint helyteleníti, hogy Montenegró és Szerbia a nagyhatalmaknak ellenszegülve, újra ostrom alá fogta Szkutarit. Bulgária nem hajlandó ebben támogatni az említett két balkáni szövetségesét. Bécsből a legilletékesebb forrásból jelentik, hogy a nagyhatalmak kényszeríteni fogják Montenegrót Szkutari bombázásának abbanhagyására. Bécsből jelentik: Szkutari bombázása dolgában többféle jelentés érkezett a mai nap folyamán a külügyminisztériumba. Az egyik reggel érkezett híradás szerint Miklós király ma délután tényleg megkezdte Szkutari bombázását. Egy másik verzió szerint még reggel eldördültek az ostromlott város alatt az ágyuk. Az osztrák fővárosban most már bizonyosra veszik, hogy a montenegróiak magatartását nyomon fogják követni a kényszereszközök s hogy a flottademonstráció már csak órák kérdése. A montenegrói táborból egyébként a minap négy szerb aeroplán repült Szkutari fölé, hogy a várost kikémlelje. A városból rálőttek a repülőgépekre, egyet eltaláltak közülök, a pilóta megsebesült, a gép pedig lezuhant a városba. A Szkutarit körülvevő folyók partjain is heves harcok voltak. A törökök ugyanis kiküldtek egy csapatot, hogy a folyókat zárják el s így áradást idézzenek elő a városban. Ezt a csapatot azonban a malisszorok megtámadták s az utolsó emberig fölkoncolták. Konstantinápolyból jelentik. Tegnap ideérkezett jelentések szerint a csatárdzsai vonalon pénteken is egész napon át folyt a harc, mely mind a két részről nemcsak igen nagy veszteségekkel járt, de valósággal katasztrofális jellegű Törökországra nézve. A török hadseregnek, mely már egészen beleunt a harcba, a helyzete egészen reménytelen. Egy reggeli lap, melyet nem koboztak el idejében, azt írja, hogy amikor a törökök Csataldzsánál visszavonultak, a bolgárok több ezer főnyi török gyalogságot bekerítettek. Olyan híradások szerint, melyeknek a szavahihetőséget alig lehet kétségbe vonni, a bolgárok már a tulajdonképeni várövnek a főerődeit robbantják. Hire jár továbbá, hogy a bolgárok már Hademkejt is fenyegetik, úgy, hogy a törökök kénytelenek voltak főhadiszállásukat onnan Omarliba áthelyezni. Négy török hadosztály, azzal az indokolással, hogy semmi kilátás nincs többé a sikerre, nem akar tovább harcolni. Enver bej, aki csütörtökön Derkosznál három feltétlenül hű zászlóaljjal szerencsétlenül harcolt, a vesztett csata után maga köré gyűjtve a tiszteket, revolverére mutatva így szól: — Ez az utolsó reménységem! A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Flottademonstráció, Bécs, március 31. Montenegró válasza még nem érkezett meg. Nincs kizárva, hogy ez a válasz nem lesz kielégítő, amely esetben Ausztria-Magyarország és Anglia a hatalmak nevében flottatüntetést rendeznek Antivári előtt. A tüntetésnek nagyon komoly jellege lesz. Bécs, március 31. Beavatott helyen megerősítik azokat a híreket, hogy a montenegrói sereg Szkutarit bombázza. Egész Európa akaratával szembeszállva Nikita király mára rendelte el az általános ostromot. Ennek következtében a Montenegró ellen tervezett kényszereszközök alkalmazása már csak órák kérdése. A büntető akcióban Ausztria és Magyarország, Olaszország és Anglia vesz részt. Egy angol hajóraj közel van már az albán partokhoz. Távozzék Nikita! Konstantinápoly, március 31. Itt a Leghatározottabb alakban azt a hírt terjesztik, hogy Nikita király Danilo trónörökös javára lemond Montenegró trónjáról. Ez volna ezidő szerint a szkntarii kérdés egyetlen lehetséges megoldása. Nikita királyt ugyanis úgy