Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1913-06-01 / 126. szám
4. Országos ankét a szegedi paprika védelmére. (Saját tudósítónktól.) Ennek az évnek április végén, több szegedi paprikanagykereskedő elaborátumot adott be a szegedi kereskedelmi és iparkamarához, amelyben ankét összehívását kérték, hogy Szeged legfontosabb mezőgazdasági iparának kérdésében alkalmuk nyíljon fontos és a fejlődés lehetőségeit biztosító határozatokat hozni. A kérdés tudniillik úgy áll, hogy ma már minden szegedi paprikakereskedő tudja, de tudja azt minden kofa is, hogy a paprikahamisítás üldözésének jogcímén, lassanként az export lehetőségeit szüntetik meg a perifériákon működő egyes hatóságok. A szegedi producens beszállítja a paprikát a kereskedőhöz, az eladta, teszem az Balassagyarmaton, ott a kereskedő összekeveri az árut mindenféle paprikával, történetesen kiszáll az ottani rendőrség, a vegyész megvizsgálja a paprikát, kész a hamisítási eljárás. A szegedi kereskedő elzárás büntetést is kaphat, mert ehez a kérdéshez senki sem ért és a leülés veszélyétől csak az menti meg, hogy felsőfokon, a minisztériumba működik egy kiváló jogász, aki nemcsak jogász, hanem e kérdésnek legalaposabb ismerője Steinecker Ferenc dr. miniszteri titkár, a kihágási ügyek referense. Dr. Steinecker Ferencé az ankét eszméje. A szegedi érdekeltség az eszmét fölkarolta és ritka éleslátással megnyilvánulást biztosított annak Perjéssy László, a kamara titkára. A mostani vasárnapi ankét, amelyre idejöttek a kereskedelmi, földmivelésügyi minisztériumok és vegyvizsgáló állomások képviselői, különösen azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miként lehetséges a közegészségi szempontok megvédése mellett a paprikakereskedelem érdekeit megvédeni és biztosítani? Fontos kérdése az export fokozása, amely csak a termelés fokozásával érhető el és amely kérdés kísérleti telepek és nagy szárító helyiségek fölállítása, öntöző csatornák létesítésével érhető el. Ajánlotta továbbá az érdekeltség a m.kir. központi vegyvizsgálati és kísérleti állomás fölállítását, mert nem elegendő az, hogy valaki jó vegyész ahhoz, hogy paprikához is értsen. Ehhez évek gyakorlata, tapasztalata és speciális szakismereteknek leírása kell. Ehhez pedig különböző vegyvizsgálati állomások nem értenek és nem érthetnek. Reméljük, hogy a vasárnapi ankét, amelyen a budapesti kereskedelmi kamara érdekeltsége is részt vesz, hasznos, városunk iparának, kereskedelmének fejlődése szempontjából igen fontos hivatást teljesít. A mai sivár közgazdasági viszonyok között, az ilyen nagyarányú közgazdasági kezdeményezését kettős örömmel kell üdvözölnünk. Szivessy Lehel dr: A tanácskozáson részt vesznek a helyi érdekelt paprikakereskedőkön kívül: I. A földmivelésügyi minisztérium képviseletében: Steinecker Ferenc miniszteri titkár és Károly Dezső dr. berendelt gazdasági akadémiai igazgató. II. A kereskedelemügyi minisztérium képviseletében: Fábry István dr. miniszteri titkár. III. A budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás képviseletében: Dégen Árpád dr. egyetemi m. tanár, a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás igazgatója. IV. A m. kir. kereskedelmi muzeum képviseletében: Sasvári Ármin m. kir. kereskedelmi múzeumi aligazgató. V. Az Országos m. kir. kémiai intézet és központi vegykisérleti állomás képviseletében: Székely Salamon kir. fővegyész, Eszterházy Kálmán kir. vegyész. VI. Budapest székesfőváros képviseletében : Rézsényi István igazgató. VII. Szeged szab. kir. város képviseletében: Lázár György dr. polgármester, Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Szalay József dr. rendőrbiró, Temesváry Géza dr. rendőrbiró. VIII. Kalocsa község képviseletében: Albeker Károly dr. községi orvos. IX. A kecskeméti vegyvizsgáló állomás képviseletében: Biró Gusztáv vegyész. X. A szegedi vegyvizsgáló állomás képviseletében: Csonka Ferenc vegyész. XI. A szegedi Gazdasági Egyesület képviseletében: Bokor Pál, Gerle Imre dr. XII. A budapesti kereskedelmi és iparkamara képviseletében: Vágó József másodtitkár. XIII. A temesvári kereskedelmi és iparkamara képviseletében: Lendvai Jenő titkár. XIV. Az aradi kereskedelmi és iparkamara képviseletében: Zima Tibor. XV. Az OMKE képviseletében: Obláth Lipót A tanácskozás anyaga ez: A magyar paprika termelésének fokozása fontos közgazdasági kérdés, mert a mai termelési quantum mellett exportunk fejlődésére nem számíthatunk. Szükségesnek mutatkozik e célból az olasz és spanyol paprikatermelés tanulmányozása és kísérleti telepek létesítése. Az értékesítés feltételei a gyakorlati élet követelményei szerint volnának megoldandók. A paprika mai osztályozása, az osztályok merev elkülönítése s az a körülmény, hogy a vegyvizsgálók egy része a hamisítatlan magyar paprika alkotórészeit, nagy zsírtartalmát, feldolgozásának módját nem ismeri, tarthatatlan állapotokat teremtett. Az osztályozás mellőzendő, a vegyvizsgálat reformálandó volna, a minőség meghatározására typusok volnának megállapítandók, mely az évi terméseredmény figyelembe vétele mellett a budapesti és szegedi kamarák által e célra kiküldött bizottság által módosítható lenne. Az idegen paprika keverése feltétlenül eltiltandó lenne s az idegen paprika feltűnő jelzéssel, csak saját neve alatt volna forgalomba hozható. Az ellenőrzés módja megállapítaná azt az eljárást, mely biztosítaná a feldolgozás helyeinek, a piacoknak, raktáraknak szabályszerű megvizsgálását, a típusok megszabását; megállapítaná, hogy milyen alkotórészekből áll a hamisítatlan magyar paprika, utasítást adna a vegyvizsgála egyöntetű módszerre, kijelölné azon vegyvizsgálati állomást, melyhez vagy melyekhez a paprikavizsgálat utaltatnék. Megállapítaná, hogy a vegyvizsgálat kizárólag a paprika tisztaságát konstatálná, a minőséget azonban a budapesti és szegedi kamarák kebelében e célra alkotott bizottság állapítaná meg. kiváló bőr- e& lithiumon gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, kftszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyuvíz. t * schuues agost A szegedi kereskedelmi és iparkamara üléstermében tartják az országos értekezletet. Az értekezlet nagyszabásúnak és olyannak ígérkezik, amelynek hatása kétségtelenül jelentős lesz, mert a paprikatermelés és kereskedés irányítására befolyással bíró összes hivatalos tényezők képviselve lesznek s együttesen beszélik meg a tennivalókat a gyakorlati élet embereivel: a termelőkkel és kereskedőkkel. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. junius 1. Kódex az öltözködésre. Az elmúlt hetekben egy előkelő külföldi lapban rendkívül érdekes cikket olvastam. Az ■ ember, amikor ilyen — hogy úgy mondjam — szája íze szerinti cikket olvas, úgy érzi magát, mint egy gourmand étkezés közben, aki minden újabb falatnál, amelyet az ínyenc ételeikből] fogyaszt, szinte s kéjeslegve gyönyörködik abban a, kiváltságos érzékben, amely őt a gourmand dolgokra kvasi predesztinálta. Az, akiit a természet ezzel meg nem ajándékozott, sohasem tudja felfogni a gourmand 'embernek ezt a szinte extázisba menő kéjes 'és mámoros' örömét és érzését, ami természetes it, mert hisz éppen ebben rejlik az ok, de egyúttal az okozat, is. Az irodalomnak, festészetinek és szobrászatnak is megvannak a maga gourmandjai. És e gourmand itt is megmarad ínyenc falatozónak, mert itt is csak a különleges és specifikus dolgok érdeklik, nempedig a sablonos, úgyszólván ,hétköznapi témák és gondolatok. Egy ilyen gourmandinak képzelem el azt az írót is, akinek cikkét, mint már említettem, oly kéjes mámorral olvastam. Hogy az ilyen írónak termékei i köztetszéssel találkoznak-e, ez már más lapra tartozik. Ezen a téren ép úgy ki van téve ,a bukásinak, miint az olyan színműíró, vagy iköltő, aki már a sajet megválasztásában is eltér a rendes sablontól. Már most van író(és ez a nagyobb kontingens), aki háttérbe tolja egyéniségét s deferál a publikum ízlésének és kivánalmainak, Ivam azonban viszont olyan, aki nem bocsátja áruba és nnlikába. egyéniségét, még kevésbé érzéseit és gondolatait s akinek minden bujkás egy-egy újabb győzelmet jelent. Mert a darabot megbuktathatja a publikum, ez az ő privilégiuma, de a mű győzelmet arathat mindiaszkjuälkalmíinit irodai mű édzsék, még pedig éppen e bukásánál fogva. (Efelett ne csodálkozzék senki, ez így van száz eset közül kilencvenben. A magyar publikum gondolkodásában és szórakozásában 'egyaránt, mindenkor a könnyebb, mondhatni sikamlósabb tartalmú olvasmányokat és darabokat kedveli.E tekintetben azzal igyekszik mágiát menteni, hogy a színházban szórakozni k kíván és pedig a szó abszolút értelmében. Innen van az, hogy olyan darabok, amelyek éppen specifikus témájuknál s ezen téma merész és erősen modern felépítésénél fogva, külföldön nagy sikert arattak, nálunk vagy teljesen megbuknak, vagy pedig csak mérsékelt érdeklődést keltenek. Erre számtalan a példa a magyar színműirodalomban is. Épp ezért ,rendkívül szívós, megalkuvást nem ismerő,erős akaratú egyéninek kell lennie annak az írónak, aki a sok kísértéssel szemben, melybe maga a magyar publikumot belekergetni igyekszik, szilárdan megmarad sajátos egyéni felfogása mellett. Nem vagyok az az ember, aki saját nézeteit, felfogásait és álláspontjait ráerős szarkolja egy másik, tehát az enyémtől eltérő vé-A