Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-01 / 151. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász-utca 9. egész évre . K 24 — félévre . . K 12­— egész évre . K 28­— félévre . .K 14­— ..... negyedévre K 6‘— egy hónapra K 2'— negyedévre K T— egy hónapra K 2­40 Telefon­szám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér, Telefon-Szám­ 305. Szeged, 19­3. H- évfolyam 151. szám. Kedd, július 1 “ ....... "" 11 11­"—­­ . ■ . ...... 1 .............................. ' ." Országos testnevelés. A kormány kinevezte az Országos Testnevelési Tanácsot, amelynek feladata az, hogy a testnevelés és testedzés ügyét, valamint a külföldi hasonló irányú moz­galmakat tanulmányozza, ezeknek a hazai viszonyokhoz leendő alkalmazása tekin­tetében jvaslatokat készítsen és a közok­tatásügyi kormánynak minden szakkérdés­ben véleményező szerve legyen. Az uj ta­nács tehát a Közművelődési Tanács min­tájára alakult s ugyanolyan nagy appará­tussal indult neki pályafutásának, mint az. Megalakulása óta már­is igen sok tá­madás érte az uj kulturszervet. S meg kell hagyni, hogy a támadásoknak egy jó ré­sze teljesen jogosult. Az új tanács ugyanis olyan emberekből van­­ összeállítva, akik nem a legmodernebb testedzésnek a hí­vei; félő tehát, hogy információjuk sem a helyes irányba fogja terelni a középiskolai oktatást és a hivatalos testnevelést. Ebből pedig igen nagy bajok származhatnak. Is­koláink tanrendjében a testgyakorlat ed­dig elenyészően kis szerepet játszott. A tornaórák betartása teljesen az osztályve­zetők belátására volt bízva. Ismerünk ele­mi iskolákat, hol hónapszámra soha sem tartották meg a tornaórákat, sőt az is elő­fordult, hogy a gyerekeket még az órakö­zökben sem engedték ki a folyosóra. Hogy ebből a torz pedagógiai intézkedésből mi­lyen fejlődési hátrányok keletkezhetnek, azt nem kell bővebben magyarázni. De maga a tornaóra is alig volt egyéb, mint az izomfejlesztés céljából teljességgel ir­releváns szabadgyakorlatok lanyha lepe­­regtetése. Középiskolai oktatásunk hivata­losan még mindig nem szabadult föl a né­met rendszerű, úgynevezett nehéz testne­velési utasítások hatálya alól. A már em­lített szabadgyakorlatokon kívül kevés vál­tozatosságot nyújtó szergyakorlat s ez is majdnem teljesen a diák tetszésére és ked­vére bizva, —■ ennyi volt mindössze az, amit az iskolai oktatás produkált. Újabban mind több pedagógus szabadítja már föl magát a sablon alól és a szabad délutá­nokon kiviszi a maga növendékeit a nap­sütötte játszótérre, hogy az összetett moz­gások egész sorozatával fejlessze és erő­sítse a rugalmas ifjúi testet. A sportnak egyetlen nagyjelentőségű, igazán fontos ága a szabadtéri sport és annak legalább is huszonhatféle változata. Az úszás, vívás, evezés, futball stb. a test összes izmait foglalkoztatja és elősegíti az erők egységes, harmonikus fejlődését. Ezeket a sportágakat kellene az iskolában művelni, persze nem óraszerűen beosztott és megkötött programmal, hanem az ös­­­szes szabad délutánok foglalkoztatásával. Tessék már egyszer végkép elrendelni, hogy a szellemi foglalkoztatás csupán a délelőtti órákat foglalja le és délután se rendkívüli tanítás, se otthoni írásbeli fel­adat ne kösse szobához a tanulót. A taní­tás gerincének, a megtanultatásnak ott kell végbemennie a­­ leckeórán. A délután tisz­tán a testnevelésé 'legyen és pedig tuda­tos és szakszerű vezetés mellett; az iskola létesítsen úszó és futball-pályákat, ten­­nisz­tereket, futó-, rugó- és diszkoszdobó mezőket, ahol az ifjúság zavartalanul, de szakavatott tréner útmutatásai szerint él­hessen szórakozásának és teste tudatos fejlesztésének. Végh­etetl­en fontossága van ennek a programnak, mely a magyar iskolák leve­gőjétől még meglehetősen messze áll. Lát­juk ezt az Országos Testnevelési Tanács összeállításából, melyet épen nem jellemez a sportok újszerű jelentőségének fölisme­rése. A kultuszkormányt határozott ellen­szenv tartja vissza a szabadtéri sportok támogatásától, ezért tiltja meg, hogy kö­zépiskoláink tanulói nyilvános versenye­ken részt vehessenek. Mintha bizony a ré­gi spártai korban dicsőségszámba menő nyilvános versengés rossz megítélésben részesítené a diákot. A nagyközönség egé­szen másként fogja föl ezt a dolgot. A sporttelepek váratlan és erőteljes fölvirág­zása és e fejlődésnek üzletileg kitűnően megalapozott fejlesztése olyan reménye­ket váltott valóra, melyeknek teljesülésére egy évtizeddel ezelőtt senki még csak gon­dolni sem mert. A közönség valósággal lelkesedik egy-egy futbal­lverseny izgalmáért s anya­*-—1-------"— ----- ■ i ...............­ A sínek mellett. írta: Léon Lafage. Már hat hónapja volt, hogy Jean Pab­let elhagyta Madame Paulinenek, a­­ kereszt­anyjának gazdaságát és kiment dolgozni a „sínekre“, az új vasúti vonalon, mely Cahors és Capdenac között épült. Most csak minden vasárnap reggel jött haza a hosszú, vállas, izmos, csontos alakú, rőthajú, duzzadt ajkú, csillogó szemű fiú. És Mme Pauline boldog mosollyal fogadta e várva-várt, derűs reggeleken keresztfiát, kit ő nevelt, ő gondozott egy anya féltő szerete­­tével, huszonöt éven át. Most is, hogy immár meglett ember volt Jean, a szigorú erkölcsű matróna régi, kipróbált elvei irányították. Most is a ma­hagóni asztalka zöld gombos fiókjába rakta Mme Pauline minden vasárnap a szép csil­logó ötfrankos pénzdarabot, melyet a fiú megtakarított heti keresetéből és lelkiisme­retesen „hazahozott“. De am­ért nagyon büszke volt abban az időben Jean Paillot!­­Büszke a szabad éle­tére, rövid mellényére, bugyogós nadrágjá­ra, melyet a csípő fölött összeszorított a kék vászon-őr. Múlt az idő és szaporodtak a kincseslá­dában a csillogó pénzdarabok. Egy vasárnapon azonban hirtelen aggo­dalom nyilait a nevelőanya szivébe. Paillot égkék színű nyakravalót viselt, korai mell­tüvei, a bajusza, mely rendesen lefelé kun­­korodott, most föl volt pödöritve, mellénye zsebéből színes zsebkendő csücske kandi­kált elő. A fején hetykén félrecsapott szürke nemezkalap ... Reggeli közben Paillot a korcsmáról be­szélt, ahol a déli kávét isszák a fiúk. Nem drága ott az ital. Négy sorért sót kap az ember. Aki a friss reggeli levegőben dolgo­zott, annak szüksége van egy kis melegí­tőre. — De csak egy pohárkával Jean — egyetlen pohárkával! — Ne féljen. Különben, tudja, nem is­ azért megy oda az ember, hanem, hogy a pajtásokkal a kandalló köré gyűljön . . . Mé­lie, a korcsimáros leánya, szeret nevetni . . . Csinos kis barna — csupa élet és egészség — és milyen kedvvel végzi a munkáját. És tiszta — modoros, aki elhiheti. Mme Pau­line. — Akkor bizony nagyon megváltozott, dörmögte Annette, a vén szolgáló, ki a csa­ládhoz tartozónak tekintette magát. Ismerem én őket, Korcsmárosékat ... Bucsuzás előtt zavartan odaszólt ke­resztanyjának Jean: — Képzelje csak — és ma nem hoz­hattam ötfrankosat . . . Az uj öltözetem ... De becsületes arcát pir borította. ♦ A következő vasárnapon nem jött haza Jean Paillot. A második héten sem. Csak két nappal később, alkotnyatkor. Az arca be volt esve, szeme lázas fényben ragyogott. Vasárnap, úgy beszélte, beteg volt. A doktor azt ajánlotta neki, ne dolgozzon, csak min­den másodnap. Nagy boszuságára most a megtakarított pénzhez kell nyúlnia. De hogy reá szegződött Mme Pauline okos szemének tekintete: a fiatal ember nem mert mélyen belenyúlni a kincsesládába . . . * A korcsmában zajos volt a hangulat. Mélie egy fekete fürtös nápolyi fiú tréfáin ka­cagott. Paillot belépett. Leült egy sarokasztal elé és abszintot rendelt. Mélie a viaszkos vászonra tette az üve­get és a poharat és meg akart fordulni . . . — Cahorsból jövök, — szólt Paillot hal­kan. — Selyemkendőt vettem — egyébre nem tellett — nem kaptam ki a pénzemet . . . Mélie közömbösen megvonogatta a vál­lát és tüzes fekete szemének tekintete meg­­vetőleg siklott végig a férfin, aki a fiatal vére minden szenvedélylével szerette őt.­­ Visszalépett a beszédes, olasz mellé. Paillotnak ökölbe szorult a keze, össze­rázkódott; úgy érezte, mintha könnyár tódul­na föl szemébe. Sírni, zokogni szeretett volna, hogy könnyítsen feszült idegein, szoronga­tott szivén ... Ez a leány még a haragjára sem méltatja őt. — Mégis — mégis küzködött még lelké­ben a remény. — Hirtelen visszaemlékezett

Next