Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)
1913-09-02 / 203. szám
2. DELMAGYARORSZAQ tételünk, amely szerint nálunk a gazdasági élet három tényezője közül a kereskedés fejlett ki legerősebben a másik kettő rovására, azt sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a tény, hogy kereskedelmi középiskolánk számban, súlyban, tekintélyben messze elhagyták középfokú iparos és földműves iskoláinkat. Iparosiskoláink exkluzív intézmények, amelyekbe nehezebb bejutni, mint a bécsi Terézianumba. Agrárintézeteink pedig egyáltalában nem ismernek középfokot, amire égető szükségünk volna. Mert nem mindenki érheti be az alsófokú földműves iskola hiányos képzettségével, viszont nincs minden gazdának szüksége arra, hogy Debrecenben vagy Óváron, Keszthelyen vagy Kolozsváron az összes gazdasági tudományok doktorává avassák. Az tény, hogy a középfokú kereskedelmi iskoláink kitűnően dolgoznak, kereskedelmi főiskoláink pedig mintaszerűek tanterv, berendezés, tanulóanyag és a tanári testület minősége dolgában egyaránt. Az uj év új gondot hoz, csőstül, egész nagy áradással. Mi szülők tudjuk, egyedül, mily sokágú, mily terhes ez a gond. Terhes nemcsak anyagilag — bár ki merné ma kicsinyelni azt az áldozást, amelyet az iskola sok száz igénye ró ránk, előbb, mint gyermekeinkre? — de súlyos annál a felelősségnél fogva, amely fiaink pályájának megválasztásával ránk nehezül. Örvendenünk kell, ha ebben a nagy ingadozásban, bizonytalanságban, nagy kétségeink és félénk reménykedésünk közepett egy biztos pontra, egy biztató fénysugárra találunk, amely az útvesztőből kivezet és a helyes útra elindít bennünket. Ez pedig az, hogy ma már mindenki igyekszik a gyermekre tekintettel lenni, hogy az ne csak épen diplomához jusson, hanem hogy az életben is lehetőleg megállja a helyét. Mert ez a legfontosabb. 1913. szeptember 2. Változások a monarchia diplomáciájában (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi lapok jelentették, hogy Forgách János gróf, drezdai követet néhány hétire a külügyminisztériumba rendelték be szolgálattételbre, mert a külügyminisztert és az osztályfőket az utolsó hónapok eseményei annyira kimeritették, hogy múlhatatlanul szükségük van egy kis pihenőre. Bár kétségtelen, hogy az utolsó hónapok eseményei valóban rendkivül sok munkát adtak a külügyminisztériumnak , ámbár fölötte szokatlan, hogy a külügyminiszternek és mind a három osztályfőnek épen egyszerre kellett szabadságra mennie, a lapok egyáltalán nem fűztek semmi kommentárt Forgách gróf berendeléséről szóló hírhez. Pedig, mint ma biztos forrásból értesülünk, Forgách gróf berendelése korántsem ideiglenes jellegű: a drezdai követ már csupán azért fog visszatérni Drezdába, hogy ott a szász királyi udvartól és a szász kormánytól elbúcsúzzék. Forgách János grófot már a legközelebbi jövőben, de alkalmasint még ebben a hónapban ki fogják nevezni a külügyminisztériumba osztályfővé. Ott most igen nagy szükség van olyan, diplomatára, aki közvetetten, személyes tapasztalatokból ismeri nem csupán a balkáni viszonyokat, de mindazokat az embereiket is, akik most az egyes balkéni centrumokban ,a politikát intézik. Forgách gróf gazdag tapasztalatokat szerezhetett Belgrádban, hol épen a legkritikusabb időben, 1909. tavaszán képviselte a monarchiát, mégpedig oly energiával és sikerrel, hogy távoznia i s kellett a békés viszonyok helyreállta után az állomás helyéről. Diplomatának az a legnagyobb dicséret, ha elmondhatjuk róla,hogy hazája érdekeinek védelmében nem törődött még azzal sem, hogy állomáshelyén elveszti a népszerűségét s az idegen udvar és kormány kegyét. Forgách János grófnak a külügyminisztériumban egy másik előkelő főtisztviselő, Szápáry Frigyes, gróf csinál helyet. Szápáry grófot a pétervári nagyköveti állásra szemelték kel. Ebben az irányban meg is indult a tárgyalás a bécsi és pétervári külügyi minisztériuim között . Pétervárról a múlt hét végén már meg is jött ,az „agrément", az elfogadás, mely annyit jelent, hogy az orosz kormány, illetőleg, az orosz cár elfogadja Pétervárott I. Ferenc József személyének képviselőjéül Szápáry Frigyes grófot. Már most csak a kinevezés további formalitásait kell bevárni, hogy egy osztályfőnöki állás megüresedjjlék és azután Forgách János grófot, is ki lehet nevezni „osztályfőnöki teendőkkel megbízott berendelt követből“ valóságos osztályfőnökké. <«ieiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaa::2aaaHaaHaHaaaaaaa» A vasúti pragmatika módosítása. Azoknak a tanácskozásoknak, amelyeket a nyár elején Tisza István gróf miniszterelnök és Pejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter Budapesten és Skerlecz Iván báró királyi biztos Zágrábban folytattak a vezető horvát politikusokkal, egyik legradikálisabb pontja a vasúti szolgálati pragmatika módosítása volt. Tisza István miniszterelnök ugyanis kifejezetten megígérte ,a koalíció ái su népeket, távoli fáknak, virágoknak, fenevadaknak és tarkatóblű madaraknak titokzatos társadalmát hosszú utján maga mögött hagyta. Egyes csillagoktól elbúcsúzott, másokat köszöntött végetérhetetlen utján és míg Ázsia partjain úszott, százféle emberi nyelv partjai mellett úszott, százféle emberi nyelv danája verődött vissza hatalmas testének pántjain. Vallások, fajok és népszokások viaskodtak utjának mentién, idegen istenek drágaköves templomai rabló fehér katonáknak tárták föl ajtajukat, nagy járványok, nagy városokat borítottak feketébe, gyermekek születtek, harcosok elestek, asszonyok nyöszörögtek — a hajó csak ment. Végetérhetetlen útján feittartózlhatatlanul ment előre .. . És most megállt. Hónapoknak, heteknek és veszedelmeknek nagy útja után egyetlen perc alatt állt meg az óriás. Mintha a háborgó vizeken való időtlen, vándorlás csak ezért lett volna, az érkezésnek ez egyetlen gazdag feszült percéért. Kemény hajókötetek csapdosták a tenger erős vizét. Viskónyi nagyságú csónakok, amelyek eddig fehér fényű játékszerként himbálóztak a „Ceylon“ oldalán, most alászálltak a vízbe, hágcsók, létrák kúsztak elő a hajó titokzatos testéből, még vitelló, ordíto, parancsnokló emberi hangok is hallatszottak onnan. A kikötő talajáról apró mozgó, hidak alázatosan járultak a hajótest sok nyílt szája elé. Most kalapálás hangja hallatszott. A sok, apró hidat odaverték a jövevény testéhez,, az indiai hajó most már egy volt a szárazföld testével. Hidakon és csónakokon egyenruhás emberek tolongtak a nagy hajótestbe . . . Még nem volt szabad kiszállni ... Az európai király hatóságai előbb megvizsgálják a nagy hajót. Megnézik, mit hozott magával távol Ázsiából, megkérdezik tőle, a hosszú út alatt mi minden történt óriási testén és aggódón szemlélik mi minden hever borzasztó gyomrában. Meg kell előbb tudni mindent. Mindent meg kell tudni . . . Meg kell tudni, a tengerészek nem zendültek-e parancsnokló kapitányuk ellen, kártyázás közben nem gyilkoltak-e. Az utasok között vajjon nincsen-e bombavető, vallásalapító vagy pestises beteg? És, fontos a tárgyakkal is tisztába jönni. A bódító illatú kávészem, a sokaságukban csörgő fehér rizsgolyócskák, az andalítóan édes keleti cukrok, a különös színű vastagleves gyümölcsök, a halovány-piros korállok, a könnyező gyöngyök, ,a súlyos fumes szőttselymek, az apró kőbálványok, a maharadzsáknak régi Porcellánjait vájjon, megfizetik-e ők mind a vámpénzt, amint azt a király kivárna és, amint az dukál is. Vám- és fuvarlevelek — emberekről, állatokról és tárgyakról számolván be — rendben,levőknek igazolják őket mind? .Rendben volt minden. A rév,kapitány és trabant fiai ugy találták, hogy rendben, van minden. Szabad kiszállani . . . Tisztelegnek ... A hajókapitány és a névkapitány fehér kettyűs keze összeér. Az indiai óriás ajándék selyemkendőként már az európai király zászlaját húzza fel lobogtatva legmagasabb árbócának rúd-csúcsára. Alant a kikötőparton a várakozás feszültsége izgalmasan dadogó zsivajban oldódik meg. — Kiszállani! — vezényli a hajó kapitánya . . . És ekkor a hetedik emeleten elterülő fedélzet vékony fehér vas'korlátjához egy hölgy lép. Csak egy pillanatig látik, amint a hajó sok fehérségében is fehéren fölvillan az ő fehér ruhája,, fehér fátyla, fehér arca ... Csak egy pillanat ... A következőben, a hölgy fehér keze imár belekarol ,a fedélzet felér párkányába. Átveti magát azon, és fejestül előre már lils bukik alá az álló hajó körül megnyugodott tenger vizébe.Úgy szállott alá, imint egy fehér sirály és amikor repülésének végién örökre a tengerbe merült alá, a hölgy karcsú testével csak annyi léket vágott ,a vízben, amennyire éppen egy lehelet, egy sóhaj — az utolsó — bújhatuk föl a magasba. Az angol höllgy egyenesen Indiából jött a nagy hajón. Telefon 1203. sz. Kárpitos áruk bárfilmt rftzltfiltfóprt i; Dús választék kész díván, ottomán, matracok, _ garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze :: :: rűen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.