Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

2. DELMAGYARORSZAQ tételünk, amely szerint nálunk a gazdasági élet három tényezője közül a kereskedés fejlett ki legerősebben a másik kettő ro­vására, azt sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a tény, hogy kereskedelmi közép­iskolánk számban, súlyban, tekintélyben messze elhagyták­­ középfokú iparos és földműves iskoláinkat. Iparosiskoláink ex­kluzív intézmények, amelyekbe nehezebb bejutni, mint a bécsi Terézianumba. Ag­rár­intézeteink pedig egyáltalában nem ismernek középfokot, amire égető szüksé­günk volna. Mert nem mindenki érheti be az alsófokú földműves iskola hiányos kép­zettségével, viszont nincs minden gazdá­nak szüksége arra, hogy Debrecenben vagy Óváron, Keszthelyen vagy Kolozs­váron az összes gazdasági tudományok doktorává avassák. Az tény, hogy a középfokú kereske­delmi iskoláink kitűnően dolgoznak, ke­reskedelmi főiskoláink pedig mintaszerűek tanterv, berendezés, tanulóanyag és a ta­nári testület minősége dolgában egya­ránt. Az uj év új gondot hoz, csőstül, egész nagy áradással. Mi szülők tudjuk, egye­dül, mily sokágú, mily terhes ez a gond. Terhes nemcsak anyagilag — bár ki mer­né ma kicsinyelni azt az áldozást, ame­lyet az iskola sok száz igénye ró ránk, előbb, mint­­ gyermekeinkre? — de súlyos annál a felelősségnél fogva, amely fiaink pályájának­­ megválasztásával ránk nehe­zül. Örvendenünk kell, ha ebben a nagy ingadozásban, bizonytalanságban, nagy kétségeink és félénk reménykedésünk kö­zepett egy biztos pontra, egy biztató fény­sugárra találunk, amely az útvesztőből ki­vezet és a helyes útra elindít bennünket. Ez pedig az, hogy ma már mindenki igyek­szik a gyermekre tekintettel lenni, hogy az ne csak épen diplomához jusson, hanem hogy az életben is lehetőleg megállja a helyét. Mert ez a legfontosabb. 1913. szeptember 2. Változások a monarchia diplomáciájában (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi la­pok­­ jelentették, hogy­­ Forgách János gróf, drezdai követet néhány hétire a külügymi­nisztériumba­­ rendelték be szolgálattételbre, mert a külügyminisztert és az osztályfőket az utolsó hónapok eseményei annyira kime­ri­tették, hogy múlhatatlanul szükségük van egy kis pihenőre. Bár kétségtelen, hogy az utolsó hóna­pok eseményei valóban rend­kivül sok mun­kát adtak a külügyminisztériumnak , ám­bár fölötte szokatlan, hogy a külügyminisz­ternek és mind a három osztályfőnek épen egyszerre kellett szabadságra mennie, a la­pok egyáltalán nem fűztek semmi kommen­tárt Forgách gróf berendeléséről szóló hír­hez. Pedig, mint ma biztos forrásból érte­sülünk, Forgách gróf berendelése korántsem ideiglenes jellegű: a drezdai követ már csu­pán azért fog visszatérni Drezdába, hogy ott a szász királyi udvartól és a szász kor­mánytól elbúcsúzzék. Forgách János grófot már a legköze­lebbi jövőben, de alkalmasint még ebben a hónapban ki fogják nevezni a külügyminisz­tériumba osztályfővé. Ott most igen nagy szükség van­ olyan, diplomatára, ak­i közve­tetten, személyes tapasztalatokból ismeri nem csupán a balkáni viszonyokat, de mindazo­kat az embereiket is, akik most az egyes bal­kéni centrumokban ,a politikát­­ intézik. For­gách gróf gazdag tapasztalatokat szerezhe­tett Belgrád­ban, hol épen a­­ legkritikusabb időben, 1909. tavaszán képviselte a monar­chiát, még­pedig oly energiával és sikerrel, hogy­­ távoznia i­ s­ kellett a békés­­ viszonyok helyreállta után az állomás helyéről. Diplo­matának az a legnagyobb dicséret, ha el­mondhatjuk róla,­­hogy hazája­­ érdekeinek védelmében nem törődött még azzal sem, hogy állomáshelyén elveszti a népszerűségét s az idegen udvar és kormány kegyét. Forgách János grófnak a külügyminisz­tériumban egy másik előkelő fő­tisztviselő, Szápáry Frigyes, gróf csinál helyet. Szápáry grófot a pétervári nagyköveti állásra szemelték kel. Ebben az irányban meg is indult a tárgyalás a bécsi és pétervári k­ül­­ü­gyi m­inisz­tériuim között . Péter­várról a múlt hét végén­­ már meg is jött ,az „agrément", az elfogadás, mely annyit jelent, hogy az orosz kormány, illetőleg, az orosz cár elfogadja Pétervárott I. Ferenc József személyének­­ képviselőjéül Szápáry Frigyes grófot. Már most csak a kinevezés további for­malitásait kell bevárni, hogy egy osztályfő­nöki állás megüresedjjlék és azután Forgách­­ János grófot, is ki­ lehet nevezni „osztályfő­­­nö­ki teendőkkel megbízott berendelt­­ követ­ből“ valóságos osztályfőnökké. <«ieiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaa::2aaaHaaHaHaaaaaaa» A vasúti pragmatika módosítása. Azok­nak a tanácskozásoknak, amelyeket a nyár elején Tisza István gróf miniszterel­nök és Pejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter Budapesten és Skerlecz Iván báró királyi biztos Zágrábban folytattak a vezető hor­vát politikusokkal, egyik legradikálisabb pontja a vasúti szolgálati pragmatika mó­dosítása volt. Tisza István miniszterelnök ugyanis­­ kifejezetten megígérte ,a koalíció ái­ su népeket, távoli fáknak, virágoknak, fene­­vadaknak és tarkatób­lű madaraknak titokza­tos társadalmát hosszú utján maga mögött hagyta. Egyes csillagoktól elbúcsúzott, má­sokat köszöntött végetérhetetlen­ utján és míg Ázsia partjain úszott, százféle emberi nyelv partjai mellett úszott, százféle emberi ny­elv danája verődött vissza hatalmas testének pántjain. Vallások, fajok és népszokások viaskodtak utjának mentién, idegen istenek drágaköves templomai rabló fehér katonák­nak tárták föl ajtajukat, nagy járványok, nagy városokat borítottak feketébe, gyerme­kek születtek, harcosok elestek, asszonyok nyöszörögtek — a hajó csak ment. Véget­érhetetlen útján feittartózlha­tatlanul ment elő­re .. . És most megállt. Hónapoknak, heteknek és veszedelmek­nek nagy útja után egyetlen perc alatt állt meg az óriás. Mintha a háborgó vizeken való időtlen, vándorlás csak ezért lett volna, az ér­kezésnek ez egyetlen gazdag feszült percé­ért. Kemény hajókötetek csapdosták a tenger erős vizét. Viskón­yi nagyságú csónakok, a­melyek eddig fehér fényű játékszerként himbálóztak a „Ceylon“ oldalán, most alá­­szálltak a vízbe, hágcsók, létrák kúsztak elő a hajó titokzatos testéből­, még vitelló, ordíto, parancsnokló emberi hangok is hallatszot­tak onnan. A kikötő talajáról apró mozgó, hidak alázatosan járultak a hajótes­t sok nyílt szája elé. Most kalapálás hangja hallatszott. A sok, apró hidat odaverték a jövevény tes­téhez,, az indiai hajó most már egy volt a szárazföld testével. Hidakon és csónakokon egyenruhás em­berek tolongtak a nagy hajótestbe . . . Még nem volt szabad kiszállni ... Az európai ki­rály hatóságai előbb megvizsgálják a nagy hajót. Megnézik, mit­­ hozott magával távol Ázsiából, megkérdezik tőle, a hosszú út alatt mi minden történt óriási testén és aggódón szemlélik mi minden hever borzasztó gyom­rában. Meg kell előbb tudni mindent. Mindent meg kell­­ tudni . . . Meg kell tudni, a ten­gerészek nem zendü­ltek-e parancsnokló ka­pitányuk ellen, kártyázás­ közben nem gyil­koltak-e. Az utasok között vajjon nincsen-e bombavető, vallásalapító vagy pestises be­teg? És, fontos a tárgyakkal i­s tisztába jön­ni. A bód­ító illatú kávészem, a sokaságuk­ban csörgő fehér rizsgolyócskák, az anda­lítóan édes keleti cukrok, a különös színű vastagleves gyümölcsök, a halovány-piros korállok, a könnyező gyöngyök, ,a súlyos fumes szőttselymek, az apró kőbálványok, a maharadzsáknak régi Po­rcell­ánjait vájjon, megfizetik-e ők mind­­ a vámpénzt, amint azt a király kivárna és, amint az dukál is. Vám- és fuvarlevelek — emberekről, állatokról és tárgyakról számolván be — rendben,levőknek igazolják őket mi­nd? .Rendben volt minden. A rév,kapitány és trabant fiai u­gy találták, hogy rendben, van minden. Szabad k­iszállani . . . Tisztelegnek ... A hajókapitány és a névkapitány fehér kettyűs keze összeér. Az indiai óriás ajándék s­elyemkendők­ént már az európai király zászlaját húzza fel lobog­tatva legmagasabb árbócának rúd-csúcsára. Alant a kikötőparton a várakozás feszültsé­ge izgalmasan­ dadogó zsivajban oldódik meg. — Kiszállani! — vezényli a­­ hajó kapi­tánya . . . É­s ekkor a hetedik emeleten elterülő fedélzet vékony fehér vas'korlátjá­hoz egy hölgy lép. Csak egy pillanatig látik, amint a hajó sok fehérségében is fehéren föl­villan az ő fehér ruhája,, fehér fátyla, fehér arca ... Csak egy pillanat ... A következőben, a hölgy fehér keze imár belekarol ,a fedélzet fel­ér párkányába. Átveti magát azon, és fe­jestül előre már lils bukik alá az álló hajó kö­rül megnyugodott tenger vizébe.­­Úgy szál­lott alá, imint egy fehér sirály és amikor repülésének végién örökre a tengerbe merült alá, a hölgy karcsú testével csak annyi lé­ket vágott ,a vízben, amennyire éppen egy lehelet, egy sóhaj — az utolsó — bújhatu­k föl a magasba. Az angol höllgy egyenesen Indiából jött a nagy hajón. Telefon 1203. sz. Kárpitos áruk­ bárfilmt rftzl­tfiltfóprt i; Dús választék kész díván, ottomán, matracok, _ garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­ :: :: rűen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next