Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

1913. szeptember 2. tal alkotott vasuti szolgálati pragmatika mó­dosítását olyformán, hogy a­­ nyelvkérdés a szolgálati pragmatikából kihagy­a­tik. A szol­gálati pragmatika módosításán sürgősen dolgoznak a kereskedelmi minisztériumban s politikai körökben­­ azt beszélték, hogy a pragmatika módosítási munkálatai már an­­­nyira előrehaladtak, hogy ez a kérdés a szer­dai minisztertanács napirend­jének egyik tár­gya lesz. Amint illetékes forrásból értesü­lünk, a keresked­elmi minisztériumban tény­leg dolgoznak a vasúti szolgálati pragmatika módosításán, de a kérdés még nincs­­ annyira előrehaladva,­­hogy a szerdai minisztertanács foglalkozhas­sék vele. Ezen a minisztertaná­cson különben imár Tisza gróff fog elnökölni, aki­ ekkorra visszaérkezik Budapestre. BBBaaBBaBBBBBBBBBaBBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBaaBBBBBBBBBS DÉLMAGY­ARORSZÁG ssininaaaHBsaiiesEsiiaaiBoniaassEigBGan­assHsassaxnB­ asa «aaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB­B 3. Herczeg Ferenc és Polónyi Géza. — Nem indít pert a volt pénzügyminiszter — (Saját tudósítónktól.) A koalíció és Her­czeg Ferenc ügyében­ ellenzéki részb­ől: nagy buzgalommal keverik a kártyákat és lehető­leg mellékvágányra szeretnék terelnii az ügyet. Erre vall az a­­ híresztelés is, amelyet közlünk: A pert még nem indították meg. A nagy huza­vonának érdekesek az­­ okai. A rágall­­m­azási per ötlete Andrássy Gyula gróftól származik­, ő taná­csko­zott Rögtön Weker­­lével, a volt koalííciós kormány fejével, to­vábbá Kossuthtal, Darányival, Apponyival, Josipovichal és Zichy­­ Aladárral. W­ekerle­­ ne­hezen szánta magát arra, hogy az állítóla­gos sérelemért a koalíció volt miniszterei pert indítsanak. Josiipovich pedig egyenesen megtagadta a hozzájárulását. A többiek azonban megbízást adtak Vázsonyi Vilmos­nak, hogy­­ állítsa nevükben bíróság elé Her­czeg Ferencet. Polónyi Gézáról megfeledkeztek. Poló­nyi azonban jelentkezett: — Hohó, nem­­ oda Buda — jelentette ki a koalíció dicső pecsétére— én is­ tagja vol­tam a koalíciós kormánynak, nélkülem nem lehet pert indítani. Én is keresem a becsülete­met. Minthogy azonban, én esküdt ellensége vagyok Vázsonyi­nak -és minthogy ellenem, mint a koalíció minisztere ellen, -épen Vá­­zso­nyit, vitte a Lengyel Zoltán perét: én til­takozom az ellen,, hogy perünket Vázsonyi Vilmos képviselje. Polónyi jelentkezés­e zavarba hozta a koalíciós minisztereket. Kihagyni volt mi­­niszt­ert­árs­ukat tényleg­ nem le­­et, bevenni azonban n­em kívánatos. Miit tegyenek­­ hát? Kitalálták végül, hogy Polónyi n­em volt végig miniszter­e a koalíciónak, tehát még­sem veszik be,­­ h­an­em beveszik be­vette Günthert, a Polónyi utódját. Azonban Poló­nyit nem lehet olyan könnyen félretolni. — Rendben van, — mondta, — ti in­dítsatok pert Vázsonyi által — és én is in­dítok pert a s­a­ját nevemben és­­ a fiam lesz az ügy­védem. De én­­ megmutatom, hogy az én becsületem is olyan becsület, mint a tié­tek. Az is lett a megállapodás, hogy a volt miniszterek együtt és Polónyi külön, de még­is velük egy sorban, mint koalíciós kormány fogják keresni a becsületüket. A följelentést azonban m­ég­sem adták be. És­­ ennek ér­d­ekes az oka. Elsősorban is Lengyel Zoltán kijelentette Vázsonyi előtt, hogy átadja Herczeg Ferenc­nek mindazokat a bizonyít­ékait, melyek Po­lonyira vonatkoznak és amelyeknek előter­jesztésétől a Pollónyii vád­ e­lejtése őt elütötte. E bizonyítékok a gráci rablás­­ aktáira, az Engel-ügyre, a Luft R­ézi és­ más egyéb ki­járási ügyekre vonatkoznak. Majd­­ meglátja, hogy kellemes lesz-e ez­­ a ko­alíció kormá­nyának? Vázsonyit Lengyel­­ szándéka igen, kelle­metlenül érintette, úgyszintén An­dr­áss­yé­kát is. A min­den bizonnyal érdekes híresztelés­ tárgyában kérdést intéztünk Polónyi Dezső dr.-h­oz, aki ezeket mondta: — Hogy Herczeg Ferenc állításainak bi­zonyítására milyen,­­bizonyítékokat és kikkel szemben kíván fölhasználni, erre egyedül ő hivatott nyilatkozni. Kijelenthetem azonban, hogy atyánk biztos tudomásom sze­rint, ezen ügyben semmiféle nyilatkozatot nem tett. Po­lónyi Géza környezetéiből­­ ezenkívül az alábbi információt kaptuk: — Polónyi­ Gézához több ízben kérdést intéztek m­­ár, mennyiben felelnek meg a való­ságnak a Her­cz­eg Ferenc­-ügyhöz fűzött hí­resztelések, igaz-e, hogy ő külön akarja pe­relni Herczeg Ferencet? A volt igazságügy miniszter — minden­esetben azt a választ adta, hogy ő senkit sem avatott be­­ szándékába, senki­nek sem nyilatkozott ilyen irányban, hogy perelni akarja Herczeg Ferencet. Polónyi Géza nem is tulajdonít fontos­s­ágot­­ a róla elbeszélt hí­reknek, annál kevésbé, m­ert köztudomású róla, hogy a koalíciós kormány egyik leg­­rigorózusabb minisztere volt, akire semmi­féle visszaélést nem lehet rábizonyítani. Herczeg Ferenc kijelentései csupán a koalí­ciós kormány ténykedésére vonatkoztak és Polónyi tartja olyan ízléses embernek Her­czeg Ferencet, hogy nem fogja mellékvá­gányra terelni az­­ ügyet. Ránézve tehát kö­zömbösek Herczeg Ferenc vádjai. Hogy­­ a volt igazságügyi miniszter nem hajlandó nyi­latkozni, annak igeni, fontos okai vannak, ko­­holmány tehát, hogy bármiféle kijelentést tett volna a Herczeg Ferenc ellen indítandó perben, láthattuk az örömtől sugárzó, meghatott ve­teránokon, akik közeliből és távolból­­ egyaránt, tisztelegni j­öttek legfelsőbb ha­duruk előtt.­­Sziléziai hadtestem ezredeinek kitűnő­­ tartása és a sziléziai ifjúság lelkesedése ma büszke­séggel és örömmel tölti e­l királyi szivemet.­­Ameddig ez az érzület él if­jakiban és öregek­ben egyaránt, és amiig ezt az érzületet ápol­ják, nem kell a­­ jövőb­e vetett tekintetünknek elborul­ni­a. Ürdte­m poharamat­tói tartomá­nyom ás lakosainak további boldogságára és javára. Császári beszéd a „szent háborúról“. Boroszlóból jelentik: Vilmos császár polgár­­köszöntőjében a sziléziaii előkelőségek vasár­nap tartott­­ dísz-ebéd­jén­­ a következőket mond­ta: — Igen tisztelt sziléziaii urak! I­stemn­e­k jósága -ebben az esztendőben­­ a­­ komoly és örö­mm­el tel­i hazafias emlékünin­ eip­e­k gazd­a­g láncolatát engedte megórmünk és­­ e iláni Col­ait­­ban a sziléziai­­ ü­nn­epségek mintegy­­ a főék­es­­s­éget alkotják. Itt BoroszMban határozta el ima­gát a mélyen sújtott király hazánk fölsza­badítására az elnyomó súlyos békein­aik szét­törésére, i­nnen szólította­­ népét a szent hábo­rúra, itt jelentkeztek­­ az első önkénteseik, ké­szen arra, hogy vagy­o­n­uik­ait­­ és vérüket ko­c­­káztassá­k a h­a­za becsületére­­ és szaba­d­ságár­a. Sziléziai földön vitte véghez a fegyverben álló nép a­­ hódító ellen az első nagy fegyver­tényeket. Cs­ak néhány napj­a, hogy a K­atz­­bach­ és a N­ei­sse mellett száz évvel ezelőtt le­folyt­­ d­icső IhadA tényeket ünneplik, azt a hadi tényt, amikor a sziléziai honvédek szuronnyal és pu­skatus­sal győzed­elmeskedte­k az ellensé­gen és a­ kedvezőtlen időjáráson és jelmon­datukat Istennel királyért és hazáért­ tettre váltották. Hogy elődein­k hűségének és fér­fias erejének még ma is szilárd gyökere van a sziléziai­­ népben, azt a napokban megint Nyílt levél Lázár György dr. polgármesterhez. — A szinügyi­ bizottság kérdéséhez. — A mai posta ismerős­­ és előkelő hely­ről a következő levelet hozta a szerkesztős­ég­nek: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a­­ n­agy­­ nyilvános­ság előtt forduljak a h­elyi közigazgatás érde­mes fej­éh­ez, Lázár Gyö­rgy dr. polgármester úrhoz egy kérdéssel és­­ egy kéréssel,­­me­lyeknek mindegyik­e közérdeket képvisel. Néhány nap óta a legnagyobb megle­petéssel, mondhatni, teljes megrökönyödés­­s­e­l olvassuk­­ a sz­egedi hir­lapokban, hogy a szinügyi­­ bizottság létkérdése körül ismétel­ten éles polémia ker­eked­ett. Esszü­nkbe jut­nak a tavaszi lángot lehelő viták, melyek éles hangjukkal, kicsinyeskedő személykedé­­seiikik­el az egész ország fü­gyel­m­ét váro­sun­k­­ra irányították. Akkor azt hittük, hogy min­dent elmondtak már az uraik, ami ,a begyük­ben volt s ami a helyi színházi felügyelet nagyimosását parázs kis botránnyá fejlesz­tette. Akkor azonban, véget ért a­ polémia és a nagyközönség megnyugodva tudomásul vette, hogy érkezett egy indítvány a város hatóságához, mely a szinügyi bizottságot a tanács ellenőrző és kinevező jogköréből ki­vonni és a közgyűlés alá helyeztetni kí­vánta. Ha jól­­ emlékszem, Wimmer Fülöp úr nyújtotta be ezt az indítványt. Azóta hóna­pok teltek el és ennek az indítványnak a sorsá­ról ma sem tudunk semmit, holott a város hatósága könnyen elejét vehette volna annak, hogy a nyílt botrányok újból kiújul­janak s amellett­­­ egy indítvány érdemlében­­eljárnii kötelessége is lett volna. Itt tehát va­lami kötelességmulasztásnak kellett történ­nie, itt valaki elrejtette, visszatartotta, vagy legalább­is szándékosan elhúzta-halasztotta ennek az ügynek a rendezését és előh­aladá­­sát. Épen, ezért fordulok­ a hatóság fejéhez, mint aki hivatali kötelességből kifolyólag is, személyes h­ajl­am­ain­ál és korrektségeinél fog­va is kérlelhetetlen üldözője (min­den slen­­driánságna­k s akinek figyelmét bizonyára elkerülte az a körülmény, a hogy itt valakinek az érdekében, vagy -esetleg pusztán­ ,mivd sem menthető hivatali hanyagságból -egy közérdekű indítványt elvontak a rendes köz­igazgatási érvényesüléstől. Polgármester úr! A­­ szegedi szü­ln­ házba­­járó és újságolvasó közönség -unja, szégyen­­li, mo-so-lyogja már a folyton ,megújuló sízin­ ír* Kizárólag helybeli, hírne- Telefon­­ és asztalosmesterek által 515 készített, elismert jó minő­­ségű és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Bútorraktárában (Szeged, Tisza Lajos­ körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók, esetleg részletfizetésre is

Next