Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)
1913-10-01 / 228. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. Toleha-uátti 386. Szeged, 1913. ELŐFIZETÉS! Alt SZEGEDEN egész évre . K 24’— théwra . . K 3r— negyedévre K 6— egyMeepcsK t~ Egy ss Bxáai Am M Hkb ■LŐFIZETÉS Al VIDÉKEN «tacm . K»— MMrc . hU.mmtwt R >— tjf IrtMpra K 2*Bt&mmmm »'mm. MmMMmHtMmmHMMnHMWMmH Kialóhitatal Káráti-utca & ToWstmái ái i 386. Szerda, október I TTw ~ÍkftfÍ-Jh II. évfolyam 228. szám A szocialisták és az ellenzék. A magyarországi szociáldemokratapárt a jövő hónapban tartja meg idei többízben elhalasztott évi pártgyűlését. A pártvezetőség erre az laUkalorára igen terjedelmes jelentést készített és tett közzé. Ennek a jelentésnek kétségkívül az a legkényesebb és legnevezetesebb része, melyben a pártvezetőség igazolni kívánja a maga politikai magatartását. A szocialista párt tudvalevőleg annak idején a Justh-párttal szövetkezett az általános, titkos és egyenlő választójog kiharcolása érdekében. A szocialisták arra kötelezték magukat, hogy a Justh-párt prostrukcióját a véderőjavaslat ellen és a választójogi priusz mellett külső agitációval támogatják. Mikor Tisza Istvánt házelnökké választották és a szocialisták a május 23-iki tüntetést csinálták, a Justh-párt elejtette az általános, titkos választójogra vonatkozó követelését és a többi ellenzéki frakciókkal egy kompromisszumos választójogi tervezetben állapodott meg, amihez a szocialisták is hozzájárultak. Így kerültek a szocialisták nemcsak Justhtal és Batthányival, de a koalíció összes agrárius, klerikális elemeivel Károlyi Mihállyal, Rakovszkyval, Zichy Aladárral, Apponyival szoros szövetségbe. Az ürügye ennek a perverz, a szociáldemokrata ideológiával, programmal, hagyományokkal merőben ellenkező szövetségnek természetesen a választójog volt, most már nem az általános, titkos, hanem a „demokratikus“, a „becsületes“ választójog, ahogyan ők ezt az ellenzéki kompromisszumot nevezték. A szocialisták komolyan készültek a küzdelemre. Mikor a kormány benyújtotta választójogi javaslatát, ez év január 28-án rendkívüli pártkongresszust tartottak és azon a tömegsztrájkot proklamálták a választójogi javaslat ellen. A tömegsztrájk azonban elmaradt és a választójogi törvényjavaslat minden elfentálás nélkül törvényerőre emelkedett. Miért? Erre a kényes és nehéz kérdésre a pártvezetőség jelentése így válaszol: Kétségtelené vált, hogy a választójog ügyét csak az utcán és a parlamentben egyidejűleg megnyilvánuló forradalmi föllépéssel lehet megmenteni. Választójogi harci taktikánknak ez az együttes harc volt az alapgondolata. Május 23-ika is azt a tanulságot szolgáltatta, hogy az utcai harc parlamenti föllépés nélkül nem egész munka. Ám ha május 23- án az utca forradalmának parlamenti visszhangja még elmaradt, a parlamentben azóta lezajlott események következtében joggal hihettük, hogy a készülő politikai tömegsztrájk kezdete, kiegészítése vagy folytatása, de mindenképen velejárója az ellenzék parlamenti üítközete lesz! Azon tárgyalásokból, amelyeket a pártvezetőség a parlamenti ellenzékkel ezirányban folytatott, sajnos kiderült, hogy ennek az ellenzék részéről nagy akadályai vannak. Annyira, hogy a döntés előtti utolsó órákban — február 28-án — az ellenzék részéről arra hívtak föl bennünket, hogy a tömegsztrájkot ne propaniáljuk. Az ellenzék tekintélyes részének az volt a fölfogása, hogy a fönforgó körülmények miatt a tömegsztrájk esetén nagy vérfürdőnél egyéb eredmény nem kínálkozik. A pártvezetőség az utolsó pillanatig várta, hogy az ellenzék ezen fölfogása nem fog-e megváltozni a parlamenti harc fölvételének irányában és a tömegsztrájk problamájától csak akkor álltunk el, amikor végleg meg kellett győződnünk arról, hogy a parlamenti harcra nem számíthatunk. Ekkor azonban így kellett cselekednünk, mert ellenkező állásfoglalásunkért nem vállalhattunk volna a bekövetkezendőkért felelősséget. A parlamenti ellenzék a törvényjavaslat megszavazása után azonnal határozatban fogadalmat tett arra, hogy a Tisza-féle törvény revízióját becsületbeli kötelességének tartja. A pártvezetőség tehát a tömegsztrájik elmaradását avval okolja meg, hogy az ellenzék a parllamentben nem volt hajlandó a választójogért való harcot támogatni. A dolog logikája az lett volna, hogy megszűnvén a küzdelem közös alapon, meg- Az öreg főhadnagy. A hajam már nem olyan fekete, Arcomba mélyül az idő-barázda. Oh ifjúságom szűz lehellete. Hogy elröpültél rossz mámorba', lázba' . . E ráncokat komisz, vad dáridók Kegyetlen, csontos ujja rótta rám És pénzem sincs, — nem adnak a zsidók - Sebaj, eggyel több m nincs vacsorázni. Csók, szenvedély, hírnév, nagy karrier. Hol vagy kadétkorom sok-sok szerelme? Nem öleltem egy tiszta lányt, kiér' A lelkem olykor halk nászt ünnepelne. Kifárasztottak hitvány éjszakák. Förtelmes csókok tüze égetett, k öregszem, jaj, bár nem vívtam csatát és vonszolom a szürke életet. Üres a ma, mint volt a buta tegnap fis nem kívánom a holnapokat, Hisz mom csírázhat ki egyetlenegy nap, Mely nagyszerűt, jót, szépet tartogat. Ez a fakó, ó-bútoros szoba Koporsogmak is jól beillene . . . iMég kalma szép lesz s nem is ostoba S legalább szólna katonazene. Hír, mámor, asszony, rang többé nem ámít, Hiába járok még nagy peckesen, A vacsorámra mégis csak szalámit, Darab kenyérrel, igen, azt eszem, Aztán ledűlök s bús pilláimon Egy férfialtam könycsepp megjelen; Kezemben a revolver, szép, finom . . . Mi lenne, ha szétvetné a fejemé . . . MOLNÁR JENŐ. Iskola öltönyök, fiúk és leánykák felöltők, costQmok Renaissance. Irta: Tea Graziéba. A barátját várta. A diszes kétkarú álló gyertyatartókban sercegve égett a gyertya s finom füstje elvegyült azzal az enyhe illattal, melyet a párkányokon karcsú vázákban álló sárga rózsák terjesztettek. Letette kezéből a könyvet, sóhajtott, mosolygott, a karcsú ujjain lévő vékony gyűrűkre nézett, felpillantott, s merengve nézett a semmiségbe. A férfi belépett — számára most mégis meglepetésképen, s a hölgy bágyadt mosollyal tért vissza a földre az álom országából. A jövevény megcsókolta kezét s őszinte csodálattal nézett a szemébe: — Nem hiszi el, signora, hogy e görög ruha lágy vonalai mily szelíd harmóniával kisérik testének finoman metszett formáit. A művésznek éled a szeme, mikor önt nézi, s nem győzök újra meg újra hálát mondani azért, hogy oly hamar s oly szívesen magáévá tette gondolatomat! Igazán, úgy érzem, mintha csak önre gondolva alkothatnám meg építményeim tervét, lm, itt vannak, signora; azért születhettek meg, mert itt láttam járni önt e karcsú, magas oszlopcsarnokokban s e fejedelmi környezetben — úgy — úgy, a mint most is szemtől-szembe áll velem, signora! A nő lehajtotta fejét, mintha e szavak terhet gördítettek volna a vállára, de aztán erőteljesen felszabadította magát e benyomás alól, felemelte homlokát, s nyíltan és belsőségesen nézett a férfi szeme közé. Az elszakította róla tekintetét, szétterítette rajzait s úgy beszélt róluk a hölggyel, — némi hévvel, kissé túlbuzgón, s felemelve hangját — mintha attól tartana,hogy oda nem való hangárnyalatok csendülnek szavai közé. NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket, cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász utca 5