Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)
1913-10-01 / 228. szám
1913. október 1. az igénye, hogy miután a mezőségi földgáznak a magyar városok lesznek a legtermészetesebb piaca, az állam mint a monopólium birtokosa és a városok mint fogyasztók közt az üzleti érintkezés közvetetten legyen. Az új Magyarország örvendetes képe bontakozik ki a magyar városok szövetkezéséből, mely az ország legnagyobb közművét fogja egyesült erővel létrehozni. DÉLMAGYARORSZÁG t. Sivár nepotizmus. — Előkészületek a tisztulásra. — (Saját tudósitónktól.) Kisvárosi társadalmak erénye az idegenek ellen megszervezett véd- és dacszövetség, mely a rideg elzárkózás fegyverét szögezi minden betolakodók mellének. Kisvárosi társadalmak bűne inkább, mert a ridegség és oktalan idegengyűlölet a társadalmi morál szempontjából nyilvánvaló bűn, melynek nagyon is keserű következményei szoktak lenni. A kisváros népének ez a jellemző visszahúzódása jellemzi mindmáig Szeged közéletét. Jellemzi különösen azt a kört, mely a városi hivatalok árnyas zugaiban meghúzódva, az ország második városi empóriumának sorsát intézi. Nézzük meg, kik iinek a városi hatóság jelentősebb állásaiban? (Kísífivatalhokbk, akik egészen alul kezdték és a kiöregedett elődök nyomdtkaiba kényelmesen beleléptek. Ekként egyedül szolgálati idejük előrehaladása szerezte meg nekik azt az érdemet, melynek állásaikat köszönhetik. Szegednek egyébként tiszteletreméltó magisztrátusa tehát épen olyan díszpéldánya a kisvárosi nepotizmusnak, mint akármelyik zárt társadalmú más alföldi város. Ez az oka, hogy a város fejlődésében és újabb életében lendület nincsen. Minden jelentős életnyilvánulásában a régen megállapított, kitaposott sablont követi. Úgy jár el, mint a rossz hivatalnok: ha feladnak neki valami szokatlan munkát, előveszi a tavalyi aktát és lemásolja szóról-szóra, csak az évszámot igazítja ki újabbra. Áll ez különösen a városi gazdálkodásra, mely szánalmasan nélkülözi a nagy koncepciót, a tervszerű belátást és az idők szavának megértését. Rendkívüli anyagi értékek fölött rendelkezik a város, melyeknek célszerű hasznosításával csodálatosan viruló közgazdasági életet teremthetne maga körül, ehelyett azonban parlagon heverted milliókat érő tőkéit s pótadóval, meg a fogyasztási illetékek ezerféle fajtáival gyötri közönségét, akárcsak egy zsellér falu, melynek még a területe is másé. A régi rossz rendszer átkát nyögi itt ipar és kereskedelem, e rendszer miatt nincs eléggé számottevő kivitele a mezőgazdaságnak, nincs fejlődési perspektívája semminek a világon, ami csak a legparányibb mértékben is a helyi közgazdaságtól várja felvirágoztatását. Idegen embernek kell jönnie, nem is közigazgatási szaktekintélynek, hanem csupán a pénzkezelés és mérlegkészítés ravaszságaiban járatos bankférfiúnak, hogy rámutasson a városi számadás tévedéseire. Idegennek kell megmutatnia, hogy Szeged vagyonmérlege évtizedek óta nem reális, hogy abban közutak és terek, védőtöltések és emlékszobrok szerepelnek vagyon gyanánt, tehát olyan el nem idegenílhető dolgok, melyeknek reális értékük csaknem a semmivel egyenlő; egy pénzembernek a számítgató ceruzájára van csupán szükség, hogy megtaláljuk annak a tömérdek földbirtoknak a gazdasági értékét, mely tisztán kényelmi szempontból el volt sikkasztva a közvélemény ellenőrzőbírálata elől. És ilyen körülmények között, mikor a helypénzek, hídvámok, kövezetvámok, krajcárpénzek és házbérfillérek nyúzzák a lakosságot, áll elő a tekintetes hatóság folyton újabb közterhek ötletével. Pedig a városnak olyan vagyonkészlete van, hogy helyes gazdálkodás mellett mindezeket a terheket néhány év alatt eltörölhetné és pótadóját leszállíthatná. Emellett a milliós kölcsönök után való kétségbeesett kapkodás rossz hírét kelti a városnak, holott anyagi erőinek teljességében úgy is állhatna az ország közvéleménye előtt, mint a leggazdagabb és legönállóbb nemzeti főváros, mely a gyáriparnak épen olyan eldorádója, amilyen nagy sivatagja a jelenben. Az oktalan nepotizmus, a hazai benn- Ezerkétszáz halott! (Nagy csata Dibránál. — Verik az alánok a szerbeket. — Nagyhatalmak tanácsa Belgrádnak. — A nagyhatalmak állítják helyre Albániában a rendet.) (Saját tudósítónktól.) Az albánok és szerbek között napok óta tartanak a harcok és mind nagyobb méretűek. A Dibra környékéin vívott harcokban az albánok a legnagyobb hősiességet és halál megvetést tanusították Az utcai harcokban az asszonyok is részt vettek. Fejszékkel felfegyverkezve ritkították az ellenség sorait. A szerbek vesztesége Dibrában ezerkétszáz halott. Elfogtak háromszáz szerb katonát és zsákmányul ejtették buszágyút. A londoni albán bizottság egyik vezetője kijelentette az Evening Standard munkatársa előtt, hogy a harmadik balkán háborút az albán vezéreknek egy Londonban tartott gyűlésén már régebben elhatározták. Az albánoknak már 50.000 emberük tart a szerb határon és nagy segélyforrásokkal rendelkeznek. Monasztirban a helyzet felette válságos. A felriasztott lakosság rémülten menekül a városból és Ó-Szerbiába, vagy Szalonikiba menekül. A polgárőrség, melyet a rend fenntartására alakítottak, a pánik és zűrzavarral szemben teljesen tehetetlen. Híre jár, hogy a monasztiri helyőrség csapatai és az albánok között a város környékén nagy harcok voltak, melyekben mind a két részről száz és száz halott és sebesült maradt a csatatéren. Római mértékadó diplomáciai körökben a szerb-albán határon a helyzetet komolynak, de nem veszedelmesnek ítélik. A Neue Freie Presse szerint Szerbia az Albánia rendjének föntartásán elsősorban működő hatalmiak különös kívánságaira a legnagyobb mértékben tekintettel lesz, mert az ország belső viszonyai a legnagyobb elővigyázatot tanácsolják a belgrádi kormánynak. Egész biztosra lehet venni, hogy a szerb kormány a katonai akciót a lázadásnak az ország határán belül való leverésével befejezettnek fogja tekinteni és a nagyhatalmakra fogja bízni Albániában a rend helyreállítását. Amíg Szerbia arra szűm tik azik, hogy a betörő bandákat visszaverje és az ország határát biztosítsa, ez ellen senkinek sem lesz kifogása. Rómában különben meg vannak győződve róla, hogy Szerbia a határt nem születtek indokolatlan előnybe helyezése az oka ennek a képtelen állapotnak. Pedig nem muszáj a közigazgatást impotens kishivatalnokok menedékházává tenni. A város hivatalainak élére modern képzettségű, európai látókörű, minden tekintetben egész férfiak kellenek, akik tudnák is, akarnak is újat és merészet kezdeni a rendelkezésre álló nagy erőkészlettel. Szeged város hatósága mutat fel néhány ilyen férfiút, kiknek működése a legnagyobb tiszteletet érdemli, de emellett nem titok, hogy számos fontos hivatalnak az élén oda nem illő, kis látókörű és képzettségű főnök áll, kinek nehézkessége minden okos újításnak kerékkötője. A város közönségén a sor, hogy a közeledő tisztújításkor kicserélje elhasznált erőit és ezzel letegye alapkövét egy boldogabb és eredményesebb kornak, mely Szeged igazi reneszánsza lesz. Bsaaaaisraasa fogja átlépni és kerülni fog nemzetközi bonyodalmakat. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: AZ ALBÁN HADSEREG, London, szeptember 30. A londoni albánbizottság egyik vezetője az Evening Standard-ban közzétett nyilatkozatában azt mondja, hogy a harmadik Balkán-háborút már a trieszti albán konformcia elhatározta. Az albánoknak ötvenezer emberük van a szerb határ mentén és még ötvenezret könnyen ki tudnak állítani. Nagyon sok albán katona, aki a török hadseregben szolgált, teljes fegyverzettel Albániába ment. A szerb haderő ki van merülve. Róma, szeptember 30. Tegnap több albán előkelőség érkezett Valóimból, akik azt mondják, hogy Esszéd basa Boljetinác Isza bandáihoz akar csatlakozni és Remél Izmail bégtől pénzt, fegyvert és legénységet követel. Kemál válasza határozottan elutasító volt és a bég ikérte Esszéd basát, menjen Valaimba, hogy a kormánnyal együtt meghányja-vesse, minő rendszabályokat kell alkalmazni az északi határterület engedetlen törzsei ellen az ország békéjének biztosítása végett. Esszád basa azonban nem hajlott a fölszólításra. (Más forrásból hírlik, hogy Esszád basa nagy fegyveres erőt küldött Dibrába, azzal a megbízatással, hogy Boljetinác Iszának feltétlenül rendelkezésére álljanak. A DIBRAI CSATA, Valóna, szeptember 30. Dibrából háromszáz szerb hadifoglyot hoztak Valónába. Dibra környékén hősies harc folyt, amelyben az albán nők is részt vettek baltával felfegyverkezve. A szerbek vesztesége Dibránál ezerkétszáz halott volt. ALBÁN-TÖRÖK SZÖVETSÉG? London, szeptember 30. A reggeli lapok jelentése szerint Esszád basa az új törökökkel egyetértésben tervet dolgoz ki, a görögök és a szerbek egyszerre való megtámadására, hogy elvegye tőlük azokat a területeket, amelyek az új törökök szerint Albániához tartoznak. A SZERBEK GYŐZNEK? Belgrád, szeptember 30. Hivatalos katonai helyről származó jelentések szerint a szerb csapatok ellenakciója eredménnyel jár, jóllehet eddig az expedíciós hadtest legnagyobb része még nem avatkozott bele a küzdelembe. A Monasztirból, Üszkübből s Prisztinából koncentrált legénységnek a határvédő csapatokkal együttesen sikerült leverni