Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

1913. november 1. ni akarna. Nem veszi be­­ senki­ gyomra­s poli­tikával felepé­kelt kultúrájukat. Hisz az or­szágon a betegségek és nyomorúságok­­ bor­zongása fut végig, miközben ők úgy — köz­művelődnek. BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB DÉLMAGY­ARORSZÁG 3 A bejelentő­ hivatal és a záróra ügye a közgyűlésen. — Hová helyezik az árvák pénzét? — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután négy órakor­­ harmadszor folytatták az októ­beri rendes közgyűlést. Ezúttal a tárgysoro­zat fontosabb pontjai kerültek sorra. Hatá­roztak a bejelentő hivatal kérdésében, a köz­gyűlés csaknem egyhangúlag elfogadta a hi­vatal felállításáról szóló szabályrendeletet és megbízta a tanácsot, hogy az ügyrendire vo­natkozó szabályrendeletet is dolgozza ki. Kimondta a közgyűlés, hogy mihelyt a sza­bályrendeletek miniszteri szankciót nyernek, a bejelentő hivatalt azonnal fölállítják. A zár­óra ügyében előterjesztett szabályrendeletet is teljes egészében, változatlanul magáévá tette a közgyűlés s így most már ennek is csak a jóváhagyása van hátra. Az árvák pénzére vonatkozóan pedig olyan határoza­tot hozott a törvényhatósági bizottság, hogy ezeket a tőkéket a húsz év óta fennálló sze­gedi pénzintézetekben helyezi el gyümölcsöz­­tetés céljából. Hat óráig letárgyalták az egész tárgysorozatot, ekkor az elnök az ülést berekesztette és bejelentette, hogy az ismeretes póttárgyakat a november 10-én folytatólag tartandó közgyűlés fogja tár­gyalni. Azért van szükség ilyen hosszú idő­, közre, hogy a pót­tárgyakat a szakbizottsá­gok is letárgyalhassák és javaslatot terjeszt­hessenek azokról a közgyűlés elé. A mai k­özgyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk. A közgyűlésen Bokor Pál helyettes pol­gármester elnökölt. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző és Rack Lipót aljegyző. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és tudomásul­­ vétele után a közgyűlés áttér a napirend folytatólagos tárgyalására. Jelentő a tanács, hogy a gáz- és vélilaimos­­sági rész­vén­y­társas­ág köztölte a várossal, hogy az Invert-égőikkel mean láthatja el a közvilágítást sannyiért, mint amennyiért az Auier-égőkkel ellátta. A gyár lángonként né­ r­ fillér többletet követel s ennek megfele­lően nyújtotta be a számláját, is. A tanács nem akceptálta a számlát, hanem a­­ régi egy­ségárakhoz ragaszkodott a­ légszeszgyárral­­ fennálló szerződés alapján. Kéri most a ta­nács a közgyűlést, hogy intézkedését hagyja jóvá és rendelje el az Invert-égők leszerelte­­tését. Bokor Adolf szólt a tárgyhoz. Íme tehát — úgymond, — ott állunk, hogy­­ a légszesz­gyárral baj van. A közgyűlésnek a tisztelt gáz és villamossági részvénytársasággal szemben radikálisabb állásponra kell helyez­kedni. Kéri a tanácsot, foglalkozzék az ő indítván­yaival, nehogy a gázgyár sarokba szorítsa a várost. Majd rá fog jönni a tanács, hogy mennyi előnyt lehet kiaknázni a város javára.­­Elleme van a tanácsi javaslat ama részének, amely szerint­­ föl akarják hívni a gázgyárat az Invert-égők leszerelésére. Azt ikiivánlja,­­hogy az Intvertiyegek maradjanak most már a helyükön s ilyen értele­mben já­rni csak hozzá a tanács javaslatához.­­Balogh Károly előadó a tanács javasla­ta mellett argumentál. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el. Az adóhivatalhoz két kisegitő munkaerő­re van szükség. A közgyű­lés hozzájárul a két napidíjas alkalmazásához. Ezután Somogyi Szilveszter dr. a beje­lentő hivatal ügyében tesz jelentést. Mint­hogy a belügyminiszter már hozzájárult a közgyűlésnek ahoz a határozatához, amel­­lyel a bejelentő hivatal fölállítását elrendelte, elkészítették a bejelentő hivatalnak azt a szabályrendeletét, amely a hivatal fölállítá­sára vonatkozik. Fölsorolja a szabályrendelet, fontosabb rendelkezéseit és kéri annak elfoga­dását, kéri továbbá a közgyűlést, hogy a be­jelentő hivatali ügyrendjére vonatkozó sza­bályrendelet elkészítésére is utasítsa a város tanácsát. Amint azután a szabályrendeletek miniszteri jóváhagyást nyernek, a közgyű­lés határozata értelmében a bejelentő hivatalit a már kibérelt helyiségben fölállíttják. Becsey Károly dr. nem fogadja el a ta­nács előterjesztését. Pénzügyi és egyéb okok­ból sem helyesli a bejelentő hivatal fölállí­tását. Abból a­ 25.000 koronából, amibe a be­jelentő hivatal kerül — szerinte — egész se­reg külvárosi utcát lehetne gáz­világítással ellátni. Indítványozza, hogy a tanács javas­latát vegyék le a napirendről. Tóth Imre dr. ezzel szemben a tanács javaslatát ajánlja el­fogadásra azza­l a kijelentéssel, hogy a közgyűlés járuljon hozzá ahhoz, hogy a beje­lentő hivatal mindjárt a miniszteri jóváha­gyás leérkezése után fölállittassék s ezt a ha­tározatát föliellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtják. Somogyi Szilveszter dir. repli­kája, majd Becsey Károly dr. viszontválasza után a közgyűlés szavazás utján d­önt és­­ a tanács előterjesztését teszi magáévá. Az üzleti zárórára vonatkozó szabályren­delet dolgában referált most Somogyi Szil­veszter dr. Megemlíti, hogy a záróra szabá­lyozása ügyében Szivessy Lehel dr. nyújtott be indítványt, amelyre a város hatósága ös­­­szehivta az érdekelt keresked­elmi és ipari testületeket, hogy a kérdést alaposan megvi­tassák. Ez megtörtént s a fölmerült kivánt­­ságoknak megfelelően elkészitették a zárórá­ról szóló­­ szabályrendeletet. Felolvassa azokat a rendelkezéseit, amelyek megállapítják, hogy a belvárosiban és a Nagykörúton kívül a téli és a nyári időszakokban mikor köte­lező a záróra. (A szabályrendeletet annak idején már részletesen ismertettük.) Kéri az előadó főkapitány a közgyűlést, hogy a sza­bályrendeletet úgy, amint van, fogadja el. Hoffer Jenő általánosságban hozzájárul a hát, ami szenzációvá avatja az ő bevonulá­sát a kaszárnyába? Váltig ezen törte a fejét s miután egy hétig sem tudott belőle kihozni semmit, ab­bahagyta a töprengést, belenyugodott roko­nai fölfogásába, amel­lyel a kaszárnyába való bemenetelét rendkívüli tettnek minősí­tették. És maga is eldicsekedett vele; fűz­­fát megállított az utcán: — Tetszik tudni, (vagy: tudod-e), mi történt? Bementem a kaszárnyába. A továbbiak iránt senki sem igen érdek­lődött. Eleget beszélt a fiú büszkeségtől és lelkesedéstől ragyogó szeme. — Igazán bementél? — kérdezték leg­többen csodálkozva. — Sose hittem volna. A Rezső alakját apránként bizonyos köz­bámulat vette­­ körül amolyan nimbuszféle, amitől a legbárgyúbb embernek is megnő az önérzete. És ez az önbizalom hovatovább a Rezső arcára, egész magatartására rá­nyomta nemesítő bélyegét. Valósággal meg­szépült tőle. Vékony vonalú ajka megirese­­dett, orra fölhuzódott, csámpás járása meg­szilárdult. Kese lábát úgy hányta a levegő­ben, mint a toreadoroik. És szépsége tuda­tában, kacér nyakkendőkkel, monoklival és kamaslival ékesítette föl­­ magát. Rengetegül pimasz látvány volt. De elpimaszodott idő­vel a magaviselete is. Lefitymált mindenkit és mindent. Anyját agyonskínozta, mert sze­szélyeit nem volt képes kielégíteni . . . Ki­menetelének a dicsősége. Nem, a kaszárnya volt a lényeg, hanem a bemenetel. Ergo, be kell menni mindenüvé, bátran, vakmerően. Nincs abban semmi veszedelem és ki tudja, mi haszon sül ki belőle! Lám, egy ruha már­is kisült. És ezentúl csakugyan bement Rezső mindenüvé. Minden nagyobb baj nélkül vé­gi­gportyázta az összes budapesti kávéháza­kat. Bement, megivott egy pirkóllót, cigaret­tázott, aztán­­ kiment. És sehonnan sem dob­ták ki erőszakkal­, mindenütt csak egy sze­líd figyelmeztetést kapott, hogy maradjon ki feltűnés nélkül. Azt pedig még csak rossz néven sem vette Rezső. Sajnos azonban,­­hogy ez a gyöngyélet n­em tarthatott örökké, egy év leforgása után már Kőbányán sem akadt egyetlenegy kávéház sem, amelyből Rezsőt ki ne tessé­kelték volna. A szabók még hamarább el­­foglvtak. Már a Harmadik ruha után elköny­velték Rezsőt­ a fekete könyvükbe, azontúl hiába ment be hozzájuk Rezső, sehol sem akartak neki hitelezni. . . . Most már mitévő legyen? . . . Azt­­ érezte,­­hogy csak egy módon segíthet ma­gán: újra csak be kell valahova mennie . . . De hová . . . Hopp!... Két heti töprengés után egy vakmerő ötlet cikázott át agyán. Hivatalt fog kérni . . . Miért ne mehetne­­ be oda is, ahol a hivatalokat osztogatják: a mi­niszterekhez. Hiszen ezek a nagyállású urak,a­­onosén a szép ruháért lángolt Rezső, de hogy pelyhezni kezdett az álla, hevülni kez­dett a lányokért is, ami­­ már nagyobb vesze­delem. Egyéb tekintetben is megnőttek az igényei. Szeretett volna kávéházba járni, pik­­kolózni, biliiárdozni, kasszirfrájláknak ud­varolni. De persze, nem volt hozzá módja... Mihez fogjon, hogy pénzre tegyen szert? Eszébe jutott az a szenzáció, aminek önérzetét köszönhette ... A kaszárnya! . . . (Bement a kaszárnyába és nyolcvan krajcárt szerzett . . .) Jó, de most már büszke szaba­­don létére csak nem fotografirozhat baká­kat ! Akkor meg­­,hiába megy be a kaszárnyá­ba. Eh, ott különben sem adnak neki szél­­ruhát . . . E célból egy szabóhoz kellene be­mennie . . . Megpróbálhatja . . . Utóvégre is, mi baja eshetik? Egy szabó minden való­­szin­üség szerint még a bakánál is szelidebb fajta ember lehet, hiszen bagnétjia sincs. . . . Bement egy szabóhoz csakugyan és mértéket vétetett vele magáról. Egy kockás angol ruhát rendelt nála, de a szabó nem akart hozzáfogni előleg nélkül. — Sebaj — gondolta magában Rezső —s van Budapesten más szabó is . . . Bement egy másikhoz, egy­­ harmadikhoz — tizedik­hez, a huszonkettedik végre kötélnek állott és megcsinálta neki a finom ruhát. Rezső boldog volt és kezdte megérteni, hogy miben rejlett a kaszárnyába való be­ Értesítés: Telefon 1203. sz. Hárpltv­­árdK­rftik­tflzrtftrt ü Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­­­:­rf­en és olcsón eszközöltetnek. :: BALOG, :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next