Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-01 / 1. szám

-VÖ»4 PELM ANYAKOBä £ AÖ 1914. január I. Szilveszter-est. SZEREPLŐK: A férj, 40 éves, bohém­­természetű ember, aki ha Pestre megy, csakis a kabarét látogatja, sőt akárhányszor hivata­los teendők ürügye alatt csakis a kabaré kedvéért rándul fel a fővárosba. A feleség, 10 évvel fiatalabb az uránál. Szép szőke asszony, aki csak akkor boldog, ha nálánál előkelőbbek társaságában lehet. Kiss Béla, bérlő a vidéken. Kiss Bélámé: Tábornokné. Ezredesné, őrnagyné. 1. — Férj és feleség. — Idő: Szilveszter­ napján, hajnali 7 órakor. Színhely: Hálószoba, mely az asszony jó ízléséről tanuskodik. FELESÉG (a toilette-tükör előtt, fésüli dúis aranyszőke haját): Mondd el aJc kis uram, melyik ruhámat vegyem fel estére? FÉRJ (asztal előtt ül, előtte tükör és szappanozza magát a sajátkezű borotválkozás­hoz): Ugyan minek kérdezel, úgyis azt ve­szed fel, amelyiket akarod. FELESÉG: Persze, mert mindig mást mondasz, mint amelyikre nekem gusztim van FÉRJ: Kabaré-estélyre menni muszáj és a legjobb ruhádat felvenned. FELESÉG (hirtelen megfordul az ura felé, megütődve): Mit beszélsz? Hiszen tu­dod, hogy mi nem mehetünk a kabaréba! FÉRJ: Ugyan már miiért nem? FELESÉG: Az Istenért, hogy kérdezhetsz ilyent? FÉRJ: Miért ne? FELESÉG (idegesen): Hiszen tudod, hogy meg vagyunk híva a tábornokok­h­oz. FÉRJ: Oda ugyan nem megyünk. Talán azért menjünk, hogy engem, mint aféle civvil­­bagázst lekezeljenek? FELESÉG: Ezt a meghívást, mely, j­ó­egy hét múlva. Mariska úgy sírt, mint a záporeső a szoba sarkában. És folyton­­folyvást csak ezt panaszolta ajka: — Mért nem­­ hagyott engem, Pál, mért nem dobott ki? Legalább maga élne most. Most maga is koldus. Hisz én szerettem volna mindig. Azután is mindig, ha messzi­ről is... A kényei omlottak az asszonynak. Odakiinn az udvaron egy kis görbe, vén ember furakodott a fiskális mellé, aki ár­­verelt. Pál úr megismerte. Az anyja gazda­tisztje volt, Lézs János. Beszélgetett az ügyvéddel, a dob aztán elhallgatott. A hiva­talos emberek kitakarodtak az udvarból. A tekintetes ur homloka ráncba szökött. — Az anyám, a saját anyám árvereztet ki . . . ordított veszettül. A kis görbe, vén Lézs János surolga­­tós lépésekkel jött be. A kalapját forgatta és szürke bajuszát pedergette legényesen. — Mindent rendbehozánk, tekintetes urfi, — mondta éneklő hangsúlyozással. — Csak tessék maradni és a szép kaszteneket behordani az udvarról, ide a szép szobákba, ahová azok valók . . . Mert mindent rend­behozánk . . . A tekintetes ur igy továbbra is boldogan élte világát. Én pedig igen mosolygok a ba­juszom alatt, hogy im regényt vártak tő­lem, pedig ez csak a Pál úr története. És a hűséges szerelemé, — már amilyen hűséges szerelmek máma vannak. f gyezd meg* rendkívüli megtiszteltetés, lehe­tetlen visszautasítani. FÉRJ: Na látod, épen azért, mert (gú­nyos hangsúlyozással) olyan rendkívüli meg­tiszteltetés, okvetlenül visszautasítjuk. FELESÉG: Ugyan mit hozhatnál fel okul? FÉRJ: Majd kitalálok valamit délig. FELESÉG (odalép és hízelegve odahajol az urához): Ugy­e édes Pistuskiám csak meg akarsz tréfálni? ugy­e elmegyünk a táborno­­kékhoz? Képzeld, csupa előkelő, a város leg­előkelőbb emberei lesznek ott. Még talán a lapok ,is meg fognak emlékezni a tábornokok Szilveszter-estélyéről. Közölni fogják a meg­jelentek névsorát. FÉRJ: Bánom is én! FELESÉG: De nézd csaik édesem, hogy fognak irigykedni a hivataltársaid, hát még a feleségeik, ha majd olvassák, hogy mi is ott voltunk a tájbornokoknál. FÉRJ: E­gy csöpp kedvem sincs másokat mulattatni, m­ikor a kabaréban engem mulat­tatnak. Eleget unatkoztam a te kedvedért a zsi­rdban, arra azonban nem vagyok kapha­tó, hogy az év legutolsó estéjét is elrontsam a .magaimnak, csak azért, hogy a­­ barátnőid irigykedjenek. Én m­a egyszer kedvem szerint akarok mulatni. FELESÉG (a leg­melegebb hízelgéssel): Édes macskául ne kösd magadat a kabaréhoz és menjünk el a tábornokék­h­oz. Majd meglá­tod, jól fogsz mulatni ott is. FÉRJ (igen határozottan): Ki van zárva. Nekem nem kellenek a katonák, sem testem­nek, sem telkemnek. FELESÉG: Hát ne azt vedd, hogy kato­nák,­­hane­m azt, hogy milyen előkelőek. FÉRJ: Ne gyötörj ,már a te folytonos kapaszkodásoddal, örökké az előkelőek után futkossz, nem törődve azzal, hogy evvel meg­­mérgezed az életemet. A mai kabaréból sem­mi szín alatt nemi engedek. FELESÉG (reménykedve): De nem tudsz elfogadható ürügyet kitalálni. FÉRJ: Már ki is találtam­. Sőt nem is kell kitallálni. Most jut az eszembe, hogy Kis­­sék bejönnek Gyuláról. Mindjárt meg is írom a tábornoknak. Váratlanul vidéki vendégeink érkeznek s igy őszinte sajnálatomra stíl­., stb­. FELESÉG: Dél­­át mi kimenthetjük ma­gunkat a tábornokok meghívásával !Kissék előtt is, hisz nekik vannak itt Szegeden más ismerőseik is, sőt rokonaik. FÉRJ: Igaz, igaz, de­­ láthatod, hogy ne­kem egy csöpp kedvem sincs arra az unalmas estélyre elmenni. Nekem máma kabaré kelll. FELESÉG (az utolsó szalmaszálba ka­paszkodva): De máma ,már valamire való je­gyet sem tudsz kapni a kabaréba. FÉRJ (diadalmasan): iRég gondoskodtam én arról. (Fölkel, felveszi az éjjeli szekrény­ről a tárcáját és előszed négy darab kabaré­­jegyet.) Na látod cilcnikám: Jobb oldalt. Zse­­lye, 1 sor 1., 2., 3., 4. szám! Kissé kikel ép né­gyen leszünk. FELESÉG, megsemmisültem el kezd zo­kogni. FÉRJ egy ismert kabarénótát fütyürész. 2. — A Férj, Kiss Béla és a felesége. — Színhely: A Tisza-szálloda nagyterme. Folyik a Színházi Újság kabaréja. Idő: Esti 10 óra. KISSNÉ: Mennyire sajnálom, hogy Malvinka fejfájása miatt retm léhet itt. Sze­gényt, mennyire sajnálom! KISS: Milyen kár, igazán kár! FÉRJ (halkan megsúgja Kissnek): De­hogy fáj a feje a feleségemnek, csak trneed­, amiért megkötöttem magam, hogy nem me­gyü­ mk a tábornokék estélyére, hanem ide kabaréba. KISSNÉ (elragadtatva): Ne sugdalódza­nak, nézzék, nézzék, már lejtik a tangót. Mindnyájan szótlanul és gyönyörrel ű­zik a (nem szálán­)tangót. 3. — A feleség, Malvin, egyedüd. — Színhely: Az 1. jelenetbeli hálószoba. Idő: Ugyanakkor, amikor a férj és Kit­sék a tangóban gyönyörködnek. MALVIN (sírva vetkőződik és monolog zál): Én vagyok a legszerencsétlenebb terem­tés a világon. Az uram műveletlen és önzi kerüli a nálánál előkelőbbek társasságá­t lajd­­ mit, mondanak a táb­­ornokéik, hogy­­ nem mentünk. Szinte kisül a szemem, sha rá gondolok. Bizonyosan meg is tesznek sértve.­­Lefekszik, hangosan fel­zokog és a reá a párnába temeti. 4. Tábornokné, ezredesné, őrnagyné. — Mulató vendégek, akik keveset beszélnél de annál többet isznak. Színhely: A tábornokné pazarul kivilá­gított összes termei. Idő: Ugyanakkor, mikor Malvin zokol, és aggódik, nincsenek-e a tábornokok meg­sértődve. TÁBORNOKNÉ (az ezredesnéhez): Meg­hívtam Mat vénákat­­ is. Tudod, hogy milyet kapaszkodó és tolakodó az az asszony. Ezt a meghívást is úgyszólván kierőszakolta, de hála, hirtelen érkezett vidéki vendégeiknek nem jöhettek el. EZREDESNÉ: Hála Istennek, hogy nani jöhettek el. ŐRNAGYNÉ (ki részint udvriasságból részint és főleg kíváncsiságból félfüllel vé­gighallgatta a tábornokné előbbi beszédjét): Hála Istennek! (Mindannyian örülnek és mulatnak. A tábornokék és vendégeik itt. Kissék és Mal­vinka férje a kabaréban. Csakis Malvinka zokog még egyre otthoni magányában, mi­közben egyre attól retteg, hátha a táborno­kék meg lesznek sértve az elmaradásért.) Striegl F. József. . A trónörökös Tiszához. Tisza István gróf miniszterelnök ma Konopistból a kö­vetkező táviratot kapta: Gróf Tisza miniszterelnök ur ő kegyel­­mességének Budapesten. Ő császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinand főherceg ur meg­bízott, kérjem meg Kegyelm­­ességed­et, hogy ötvenedik szü­letésnapja alkalmából kifeje­zésre juttatott szerencseki­ván­a­tokért a ma­gyar országgyűlés képviselői­ázánalk kegyes­kedjék ő császári és királyi Fensége legőszin­tébb és legmelegebb köszönetét átadni. Ru­­merskirch, főudvarmester. Török miniszterválság. Konstantinápoly­ból jelentik: Izzed basa hadügyminiszter tegnapelőtt óta nem jelent meg hivatalában és azt adta okul, hogy beteg. Nagyrangú ka­tonai részről azonban azt mondják, hogy a hadügyminiszter tegnapelőtt beadta lemon­dását. Dsarid léget a közelii napokban pénzügyminiszterré fogják kinevezni. A havid cég nemsokára Parisba megy, hogy ott b­efe­­jezze a kölcsön­tárgyalást. Vele megy a mostani pénzügyminiszter, Rí­fát basa is. »I Ff —Ég * , Kárpitos áratt bárkine K ríszletfizetésre is BALOG, I JgjígFjí, *■*.­ fLp­y. Dús választék kész díván, ottomán, matracok. .. kárnítftS-íszlet •• --------------------- -------..... garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­ ** ^ M :: Telefon 1203. sz. :. .: Iöen és olcsón eszközöltetnek. .. Kossut Lajos-Sugárút 6. SZám< 11« 1 ........... 11 -----------------ft

Next