Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)
1914-02-01 / 27. szám
kritikát kihívja. Botrány, melyet nem az támaszt, aki leleplezi és dorongolja,hanem az, aki elköveti. cidicssBa8SB39iaiss»aB0aaBa»aaciEisaiaaa9aBSB«cisfit&a»a8iBiBaM* MLMAÖYABÖKS2ÁÖ 1914. február 1. A választókerületek uj beosztása. — A ma benyújtott törvényjavaslat. — (Saját tudósítónktól.) Sándor János belügyminiszter ma nyújtotta be a képviselőházba a választókerületek számának és székhelyeinek megállapításáról szóló törvényjavaslatot, amely junktumban van a választójogról szóló, a múlt évben szentesített törvénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a magyar országgyűlés számára (a horvát képviselők csoportján kívül) négyszázharmincöt választókerületet állapít meg, amely szám huszonkettővel nagyobb az eddiginél. A többlet különösen a városok s a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehaladottabb vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek száma nyolcvanötről százötre emelkedik s ez az emelkedés annál teljesebben érvényesül a fejlődő városok javára, mert míg a javaslat egyfelől szaporítja a fejlődő városi élet csomópontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jellege, sem gazdasági, kulturális vagy nemzetfentartó jelentősége nem olyan, hogy a külön képviseletet megokolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a javaslat, amikor Budapestnek csak huszonkét kerületet ad, nolha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a fővárosnak ennél több kerület jutna, hogy bár érvényre juttatja a főváros nagy jelentőségét, ne szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. S e tekintetben a belügyminiszter a javaslat megokolásában rámutat arra, hogy a vidékkel szemben annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagyságát, hatalmas föllendülését nemcsak saját magának, hanem a vidéknek is köszönheti: onnan vonzotta magához, onnan szítta magába erejének, népességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erőtöbbletet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a főváros lakosságának a sajtóban, népgyűléseken és különféle szervezetekben amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidéken lakóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes számán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választó kerület jut s azok székhelye hol lesz. Részeteiben a kerületi beosztást a belügyminiszter rendelettel fogja megállapítani s azt jövőben csak a törvényihozás módosíthatja. Ezt a törvényi felhatalmazást, amelyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, a megokolás azzal magyarázza, hogy a kerületek beosztásánál annyiféle fontos szempontra, adatra és körülményre kell figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak fölkutatására és földolgozására egyáltalában mindezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelést igénylő kérdéseknek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint aminek a törvényhatósági bizottságok, nem alkalmasak, vagy munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető kerületek számát és székhelyét megállapítja, a kerületek részletes beosztásánál érvényesíthető szempontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociális viszonyait, néhol mint méltányossági szempontot a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat megokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elkészítésénél is ugyanez a szempont lesz mértékadó. Arra is fog igyekezni a belügyminiszter, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre helyes arra törekedni, hogy egyes választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakoroltak választói jogot. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egészen elszigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A javaslat megokolása kiemel, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek számát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a státuszkvót — külön városi kerületekké tesszük, vagy ilyenekül megtartjuk, kivételesen ugyanazon, vármegye területén fekvő kisebb rendezett tanácsú városokat külön városi területekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetően ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az idegenajkú állampolgárok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint esnék azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műveletekből levezethető rideg következtetésekkel — Erdély történelmi múltja és mostani jelentősége egyaránt megokolttá teszi. A választókerületek számának változását megmutatja a következő összeállítás. A zárójelben levő szám azt mutatja, hogy eddig mennyi volt a választókerültek száma, a másik A fiúk most mogyorót hajigáltak föl a fára, de a kövér madár tudomást se vett erről. — Hát jó, gyere le, — mondta az egyik — nem csókolunk meg. És most kisült, hogy miért mászott a lány a fára. Az ember, mikor még fiú, addig szalad, nevet és kiabál és addig boncolja szét a zöld mogyorót, aráig egyszerre csak minden átmenet nélkül megcsókolja a lányt. Vagy legalább is meg akarja csókolni. Ha a leány erre elszalad, sőt fölmászik a fára, ez az ő védekezése. Ő szaladhatna haza is, a villába, de nem teszi. Ő a fára mászik, mert a jó Isten őt úgy rendezte be, hogy ne szaladjon meg a csók elöl, hanem csak nehezebbé tegye a dolgot. De ezt csak a jó Isten tudta, a leány nem tudta, a fiuk se tudták. A lány a fára mászott, mert kedve volt hozzá. A fiuk pedig azt mondták, hogy szemtelen, ha a fára mászik egy rongyos csók elől s még jobban szerették volna most már megcsókolni. Most tehát, mint valamit szomorú kis villamos áram, járt köztük ennek a csóknak a gondolata: föl a fára alföldről, le a fáról a földre. — Hifi! — vigyorgott fenn a lány és kinevette a fiukat. Az egyik tizenhárom éves volt, a másik tizennégy. Vézna ,gyerekek voltak mind a ketten, nem nagyon szoktak fára mászni. A leány lekiáltott: — Gyertek föl a fára. Csönd. Nem feleltek. — Gyertek föl a fára — mondta halkabban a lány — és aki előbb jut föl ide hozzám, az megcsókolhat. — Esküdj — mondta az egyik. És most megint csönd lett, mert a lány nem esküdött. A fiúk nem tudták volna megmagyarázni, hogy miért, de érezték, hogy ez a kis csönd többet ér, mint az esküvés. — Indulás egyszerre, — mondta a lány v én majd hármat olvasok. Nevetett, most már egy kicsit ijedten, szinte komolyan és ezt mondta lassan, nagyon fontoskodva: — Egy, kettő. Aztán csendesen, talán ez volt életében az első érzéki hangzású szó, hozzátette: — Három. A fiúk elkezdtek mászni. A kisebbik volt előnyben. Nem hangzott egy árva szó sem. Nyögtek, kínlódtak a vastag fatörzsön, szuszogtak nagyokat, de nem szóltak. A lánynak megmeredt egy kis mosolygás az arcán, amely elkomolyodott. Ő is csendes volt, némán nézte a kínlódást, amely ő érette történik és nem tudta, ki lesz az, aki meg fogja csókolni. Már az alsó ágakhoz értek. Ügyetlenül másztak, meg-megcsúsztak, törték az ágakat és a levelekbe markoltak. — Hopp! — mondta a nagyobbik és lenézett. Alatta jött a kicsi. Most megfogott, egy ágat, de ez eltörött. Egy másik ág után kapott, de megcsúszott, egy pillanatig a kezével fogta az ágat, így lógott a levegőben, aztán a súlya húzta lefelé, az ág nem volt elég erős, lassan lehajolt, lassan eltörött és a fiú leesett a földre. A leány megijedt fönn és az ujját a szájába kapta. A nagyobbik fiú lekiáltott: — Őszi! A kicsi a földön feküdt és nem telelt. — Oszkár! — kiáltott a nagyobbik megint s erre felült a földön a kis fiú. Fájdalmasan nézett a fára, föl akart kelni, de nem tudott. A mogyoróbokrok közt megjelent egy asszony. — Mi az? — kiáltott feléjük. — Az Oszkár leesett, — mondta a lomb között a nagyobbik fiú, de nem jött le. A leány fenn ült, összehúzta magát, elbújt, néma volt, nem is pisszent. Az asszony odament a kis fiúhoz, fölemelte és bevitte a villába. Az anyja volt. A fán mozdulatlanul ült a lány és némán állott a fiú. A villa felől sirás hallatszott. A kisebbik fiú sirt. Mind a ketten figyeltek, ijedten. Csönd volt. Most lassan, komolyan lejött a fiú a fáról. Óvatosan kereste a vastagabb ágakat s a legalsóról vigyázva ugrott a földre. Mi- Kárpitos árfil Mriflmlj részletfcetftrt I? Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szakszerüen és olcsón eszközöltetnek. .: X2 &X*OGr, • « • • kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárút 6. szám :i*2 fJ