Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-01 / 27. szám

kritikát kihívja. Botrány, melyet nem az támaszt, aki leleplezi és dorongol­ja,­­ha­nem az, aki elköveti. cidicssBa8SB39iaiss»aB0aaBa»aaciEisaiaaa9aBSB«cisfit&a»a8iBiBaM* MLMAÖYABÖKS2ÁÖ 1914. február 1. A választókerületek uj beosztása. — A ma benyújtott törvényjavaslat. — (Saját tudósítónk­tól.) Sándor János bel­ügyminiszter ma nyújtotta be a képviselő­­házba a választókerületek számának és szék­helyeinek megállapításáról szóló törvényja­vaslatot, amely junktum­ban van a választó­jogról szóló, a múlt évben szent­esí­tett tör­vénnyel, amennyiben ez a törvény a kerületi beosztás életbeléptetése után lép hatályba. A ma benyújtott törvényjavaslat a ma­gyar országgyűlés számára (a horvát kép­viselők csoportján kívül) négyszázharmincöt választókerületet állapít meg, amely szám huszonkettővel nagyobb az eddiginél. A több­let különösen a városok s a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehala­dottabb vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek szám­a nyolcvanötről százötre emel­kedik s ez az emelkedés annál teljesebben ér­vényesül a fejlődő városok javára, mert míg a javaslat egyfelől szaporítja a fejlődő vá­rosi élet csomópontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddigi képviselőküldési jogát szünteti meg, amelynek sem városi jel­lege, sem gazdasági, kulturális vagy nem­­zetfentartó jelentősége nem olyan, hogy a külön képviseletet megokolttá tenné. De másfelől arról is gondoskodik a ja­vaslat, amikor Budapestnek csak huszonkét kerületet ad, nolha a javaslatban alkalmazott kulcs szerint a fővárosnak ennél több kerü­let jutna, hogy bár érvényre juttatja a fő­város nagy jelentőségét, ne szállítsa le túlsá­gosan a vidék politikai súlyát. S e tekintet­ben a belügyminiszter a javaslat megokolá­­sában rámutat arra, hogy a vidékkel szem­ben annál kevésbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagyságát, hatal­mas föllendülését nemcsak saját magának, hanem a vidéknek is köszönheti: onnan von­zotta magához, onnan szítta magába erejé­nek, népességének legnagyobb részét. A ja­vaslat tehát ezt a Budapestnek juttatott erő­­többletet most politikai jogok alakjában részben visszaadja a vidéknek. Különben annál inkább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporítani, mert a főváros lakosságának a sajtóban, népgyű­­léseken és különféle szervezetekben­ amúgy is több alkalma nyílik arra, hogy a­­ köz­ügyek viteléhez hozzászóljon, mint a vidé­ken lakóknak. A törvényjavaslat a kerületek összes­ számán kívül csak azt határozza meg, hogy az egyes törvényhatóságokra hány választó­­­ kerület jut s azok székhelye hol lesz. Rész­­­­­eteiben­ a kerületi beosztást a belügyminisz­­­­ter rendelettel fogja megállapítani s azt jö­vőben csak a törvényihozás módosíthatja. Ezt a törvényi felhatalmazást, amelyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, a megokolás azzal magyarázza, hogy a kerü­letek beosztásánál­ annyiféle fontos szem­pontra, adatra és körülményre kell figye­lemmel lenni, hogy mindezeknek az adatok­nak fölkutatására és földolgozására egyál­talában mindezeknek a legapróbb részlete­kig szakszerű mérlegelést igénylő kérdések­nek tárgyilagos elbírálására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint a­minek a törvényhatósági bizottságok, nem alkalma­sak, vagy munkájuk beláthatatlan ideig tar­tana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes törvényhatóságokat megillető ke­rületek számát és székhelyét megállapítja, a kerületek részletes beosztásánál érvényesít­hető szempontoknak lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes te­rületek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociális viszonyait, néhol mint méltányos­sági szempontot a történelmi fejlődést vették figyelembe s a belügyminiszter a javaslat m­egokolásában kijelenti, hogy a részletes be­osztás elkészítésénél­ is ugyanez a szempont lesz mértékadó. Arra is fog igyekezni a bel­ügyminiszter, hogy a választókerületek terü­letileg összefüggő egészet alkossanak. Ez­­ ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de minden­esetre helyes arra­ törekedni, hogy egyes vá­lasztókerületben m­­inél inkább homogén ele­mek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, a­kik részben eddig is együtt gya­koroltak vá­lasztói jogot. A kizárólagos városi érdek minél több külön városi kerü­let alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a­­ falusi községek ne maradjanak egészen el­szigetelve s hogy a nagyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező városok vezető hatását ne nélkülözzék egészen. A ja­vaslat megokolása kiemel, hogy ebből­ a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényhatósági városok kerületeinek szá­mát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nél­kül a státuszkvót — külön városi kerüle­tekké tesszük, vagy ilyenekül megtartjuk, ki­vételesen ugyanazon, vármegye területén fek­vő kisebb rendezett tanácsú városokat kü­lön városi területekké egyesítjük, végül ahol vegyes (városi, falusi) kerületeket alkotunk, lehetően ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, a­mennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Az­­ idegenajkú állampolgárok által la­kott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, min­den megkülönböztetés nélkül ad a javaslat annyi kerületet, amennyi az illető területet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint megilleti. Az erdélyi részek­nek a javaslat aránylag több kerületet juttat, mint amennyi a javaslat kulcsa szerint es­nék azokra a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műveletekből levezet­hető rideg következtetésekkel — Erdély tör­ténelmi múltja és mostani jelentősége egya­ránt megokolttá teszi. A választókerületek számának változását megmutatja a következő összeállítás. A záró­jelben levő szám azt mutatja, hogy eddig men­­nyi volt a választókerültek száma, a másik A fiúk most mogyorót­ hajigáltak f­öl a fára, de a kövér madár tudomást se vett er­ről. — Hát jó, gyere le, — mondta az egyik — nem csókolunk meg. És most kisült, hogy miért mászott a lány a fára. Az ember, mikor még fiú, addig szalad, nevet és kiabál és addig boncolja szét a zöld mogyorót, aráig egyszerre csak min­den átmenet nélkül megcsókolja­ a lányt. Vagy legalább is meg akarja csókolni. Ha a leány erre elszalad, sőt fölmászik a fára, ez az ő védekezése. Ő szaladhatna haza is, a villába, de nem teszi. Ő a fára mászik, mert a jó Isten őt úgy rendezte be, hogy ne szaladjon meg a csók elöl, hanem­ csak ne­hezebbé tegye a dolgot. De ezt csak a jó Isten tudta, a leány nem tudta, a fiuk se tud­ták. A lány a fára mászott, mert kedve volt hozzá. A fiuk pedig azt m­ondták, hogy szem­telen, ha a fára mászik egy rongyos csók elől s még jobban szerették volna most már megcsókolni. Most tehát, mint valamit szomorú kis villamos áram, járt köztük ennek a csóknak a gondolata: föl a fára alföldről, le a fáról a földre. — Hifi­! — vigyorgott fenn a lány és ki­nevette a fiukat. Az egyik tizenhárom éves volt, a másik tizennégy. Vézna ,gyerekek voltak mind a ketten, nem nagyon szoktak fára mászni. A leány lekiáltott: — Gyertek föl a fára. Csönd. Nem feleltek. — Gyertek föl a fára —­ mondta hal­kabban a lány — és aki előbb jut föl ide hozzám, az megcsókolhat. — Esküdj — mondta az egyik. És most megint csönd lett, mert a lány nem esküdött. A fiúk nem tudták volna megmagyarázni, hogy miért, de érezték, hogy ez a kis csönd­ többet ér, mint az es­kü­vés. — Indulás egyszerre, — mondta a lány­­ v­ én majd hármat olvasok. Nevetett, most már egy kicsit ijedten, szinte komolyan és ezt mondta lassan, na­gyon fontoskodva: — Egy, kettő. Aztán csendesen, talán ez volt életében az első érzéki hangzású szó, hozzátette: — Három. A fiúk elkezdtek mászni. A kisebbik volt előnyben. Nem hangzott egy árva szó sem. Nyögtek, kínlódtak a vastag fatör­zsön, szuszogtak nagyokat, de nem szóltak. A lánynak megmeredt egy kis mosolygás az arcán, amely elkomolyodott. Ő is csendes volt, némán nézte a kínlódást, amely ő érette történik és nem tudta, ki les­­z az, aki meg fogja csókolni. Már az alsó ágakhoz értek.­­ Ügyetlenül másztak, m­eg-megcsúsztak, tör­­­­ték az ágakat és a levelekbe markoltak. — Hopp! — mondta a nagyobbik és le­nézett. Alatta jött a kicsi. Most megfogott, egy ágat, de ez eltörött. Egy másik ág után ka­pott, de megcsúszott, egy pillanatig a ke­zével fogta az ágat, így lógott a levegőben, aztán a súlya húzta lefelé, az ág nem volt elég erős, lassan lehajolt, lassan eltörött és a fiú leesett a földre. A leány megijedt fönn és az ujját a szá­jába kapta. A nagyobbik fiú lekiáltott: — Őszi! A kicsi a földön feküdt és nem telelt. — Oszkár! — kiáltott a nagyobbik me­gint s erre felült a földön a kis fiú. Fáj­­dalmasan nézett a fára, föl akart kelni, de nem tudott. A mogyoróbokrok közt megje­lent egy asszony. — Mi az? — kiáltott feléjük. — Az Oszkár leesett, — mondta a lomb között a nagyobbik fiú, de nem jött le. A leány fenn ült, összehúzta magát, elbújt, néma volt, nem is pisszent. Az asszony oda­ment a kis fiúhoz, fölemelte és bevitte a vil­lába. Az anyja volt. A fán mozdulatlanul ült a lány és né­mán állott a fiú. A villa felől sirás hallat­szott. A kisebbik fiú­ sirt. Mind a ketten fi­gyeltek, ijedten. Csönd volt. Most lassan, komolyan lejött a fiú a fáról. Óvatosan kereste a vastagabb ágakat s a legalsóról vigyázva ugrott a földre. Mi- Kárpitos árfil Mriflmlj részletfcetftrt I? Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­­­­­rüen és olcsón eszközöltetnek. .: X2 &X*OGr, • « • • kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárút 6. szám­ :i*2 fJ

Next