Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-01 / 27. szám

1914. február 1. Szám a válósztókerü­ltek számát a jövőben mu­tatja: A Duna jobb partja: Baranya vm. (7) 8, Pécs tjv. (1) 2, Fejér vm. (5) 5, Székesfehérvár tjv. (1) 1, Győr vm. (3) 2, Győr tjv. (1) 2, Komá­­r­om vm. (4) 4, Komárom tjv. (1) 1, Moson vm. (2) 3, Somogy vm. (8) 9, Sopron vm. (6) 6, Sop­ron tjv. (1) 1, Tolna vm. (6) 7, Vas vra. (10) 11, Veszprém vm. (7) 7, Zala vm. (0) 10. A Duna bal partja: Árva vm. (2) 2, Bars vm. (4) 4, Esztergom vm. (3) 3, Hont vm. (3) 3, Selmec- és Bélabánya (1) 1, Liptó vm. (2) 2, Nógrád vm. (6) 6, Nyitra vm. (11) 10, Pozsony vm. (8) 8, Pozsony tjv. (2) 3, Trencsén vm. (8) 7, Túróc vm. (2) 2, Zólyom vm. (4) 4. A Duna-Tisza köze: Bács-Bodrog vm. (12) 12, Baja tjv. (1) 1, Szabadka tjv. (2) 2, Újvidék tjv. (1) 1, Zombor tjv. (1) 1, Csongrád vm. (4) 3, Hódmezővásárhely tjv. (1) 2, Szeged tjv. (2) 3, Heves vm. (7) 6,­­Jász-Nagykun-Szolnok vm (7) 9, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. (15) 22, Budapest sz. főváros (9) 22, Kecskemét tjv. (2) 2. A Tisza jobb partja: Abauj-Torna vm. (7) 5, Kassa tjv. (1) 2, Bereg vm. (4) 4, Borsod vm. (6) 6, Miskolc tjv. (2) 2, Gömör és Kishont vm. (0)­­1, Sáros vm. (6) fi, Szepes vm. (6) fi, Ung vm. (4) 3, Zemplén vm. (8) 8. A Tisza bal partja: Békés vm. (6) 7, Bihar vm. (12) 12, Nagyvárad tjv. (1) 2, Hajdú vm. (4) 4, Debrecen v. (3) 3, Máramaros vm. (11) 0, Szabolcs vm. (6) 1i, Szatmár vm. (8) S, Szatmár­németi tjv. (1) 1, Szilágy vm. (5) 4, Ugocsa vm. (2) 2. A Tisza-Maros szöge: Arad vm. (7) 7, Arad tjv. (1) 2, Csanád vm. (3) 3, Krassó-Szörény vm. (7) 8, T­emes vm. (9) 9, Temesvár tiv. (1) 2, Ver­­sec tiv. (1) 1, Torontál vm. (12) 13, Pancsova t.iv. (1) 1. A Királyhágón túl: Alsó-Fehér vm. (7) 4, Beszterce-N­a­szód vm. (2) 3, Brassó vm. (4) 5, Csik vm­. (4) 4, Fogaras vm. (2) 2, Háromszék vm. (7) 5, Hunyad vm. (6) 5, Kis-Kükü­llő vm. tb 3, Kolozs vm. (4) 4, Kolozsvár tjv. (2) 2, Maros-T °rd­a vm. (5) 4, Marosvásárhely tjv. (2) y Nagy-Kükü­llő vm. (4) 4, Szeben m (6) 5, ■ Szolnok-Doboka vm. (7) 5, Tord­a-Aranyos vm. 3, Udvarhely vm. (5) 5, Fiume város és kerülete (1) 1. DÉLMAG­Y­AROKSZAÖ Ellentétek a szegedi Vörös Kereszt Egyesületben. (Saját tud­ósit­ónktól.) Márciusban ismét megkezdődik Szegeden az Országos Vörös Kereszt Egyesület ápolónői tanfolyama, a­mellyel kapcsolatban kellemetlen bonyodal­mak támadtak akörül, hogy ki lássa el a tanfolyam vezetését, özvegy lovag Worzi­­kovszky Károlyné, az egyesület elnöknője pár nappal ezelőtt levelet írt az egyesület budapesti központjához, amelyet arra kért, hogy az idén ép úgy, mint a múlt eszten­dőben, nyissanak ápolónői tanfolyamot Sze­geden. Lovag Worzikovszkyné levelét ke­resztezte a központnak a levele, amelyben közölte az egyesület szegedi választmányá­val, hogy az ápolónői tanfolyamot március­ban ismét megkezdik. Egyidejűleg levelet írt a központ Boross József dr. kórházi főorvos­hoz is, akit fölkért a tanfolyam vezetésére, illetőleg a sebészeti előadások megtartására. A bonyodalmaknak, amelyek sok félre­értésre adtak alkalmat, itt kezdődik a kiin­duló pontjuk. Lovag Worzikovszkyné ugya­nis előzőleg a szegedi választmány nevében már fölkérte Illés Imre dr. főtörzsorvost, aki tavaly már ellátta a tanfolyam vezetését, hogy az idén is vállalkozzék erre a hazafias feladatra. Illés Imre dr. kijelentette, hogy v­állalkozik rá és úgy, mint a mult évben, húsz szegedi uriasszonyt és urileányt fog ki­­tanítani a sebek kötözésére s általában a se­besültek ápolására. Természetes, hogy ilyen körülmények között Boross József dr. a bu­dapesti központ felkérésének nem tehetett eleget s ezt a szegedi választmány csütörtö­kön tartott ülésén be is jelentette. A választ­mányban persze érthető meglepetést keltett, hogy a központ Boross József dr.-t kérte föl,­­ anélkül, hogy megkérdezte volna a szegedi választmányt, ki állott a tanfolyam élén a múlt esztendőben. A Délmagyarországi mun­katársa megkérdezte ebben az ügyben Illés Imre dr. főtörzsorvost, aki a következőkben világítja meg a helyzetet: — A hadügyi kormány — mondotta a főtörzsorvos úr­­— az ápolónői tanfolyamo­kat tekintet nélkül arra, hogy háborús szelek fujnak-e vagy sem, rendszeresíteni akarja a külföldi kulturállamok mintájára. Evégből fölhívta a Vörös Kereszt Egyesület buda­pesti köz­pontját, hogy a vidéki városokban minden évben szervezzen ilyen tanfolyamot s minthogy az ápolónők kiképzését főleg a katonai szempontoknak kell irányítani, an­nak az intenciójának adott kifejezést, hogy ahol lehetséges — és ha vállalkoznak rá — a tanfolyam vezetésére katonaorvosokat kell megnyerni. Erre a feladatra a mult eszten­dőben hazafias kötelességből vállalkoztam s vállalkoztam az idén is, kikötvén, hogy húsz hallgatónak tarthatok csak előadást. Arról nekem nem volt tudomásom, amikor föl­kértek, hogy a budapesti központ levél útján Boross József főorvos urat is felkérte, hiszen erről­ a szegedi választmány is csak később értesült. Minthogy a szegedi választmány már tavaly is, meg az idén is meghívott, Bo­ross József főorvos úr a megbízatást nem vállalta. Ennyit mondhatok. Amint értesülünk, a szegedi választmány úgy oldja meg a kérdést, hogy kettős tanfo­­lyamot fog szervezni. Az egyik huszas cso­portnak Illés Imre dr. tart előadásokat, a má­sik tanfolyam vezetésére pedig Boross Jó­zsef dr.-t fogják fölkérni. A jelentkezők száma tavaly várakozá­son felül megnövekedett, tehát már ebből a szempontból is helyes, ha az idén két orvosra­­ bízzák a jelentkezők kioktatását. kor lenn volt, elkezdett lefelé jönni a lány is. A fiú állott és a villa felé nézett. Ahon­nan, ha nagyon figyelt, még mindig hall­hatta a síró kiáltásokat, de most már tom­pábban, mintha a villa valamelyik szobájá­ból jönnének. A nap­sütött és meleg déli szel­lő járt a hegyen. A lány leugrott a fűbe és odament a fiúhoz. — Valami baja van? — kérdezte. — Igen — mondta a fiú. — Nem tudott fölkelni? — Nem. Hallgattak. Aztán a leány a villa felé nézett. — Szegény. Elindultak lefelé az aranyzöld lejtőn. Mentek, mentek, egy szót se szóltak. Aztán a fiú megállt. Piros volt az arca, a szeme sötéten ragyogott. Megfogta a lány karját és mély hangon szólt: — Most majd be fogsz hozzá menni is . . . be fogsz hozzá menni és megcsóko­lod. — Szegény — mondta a lány. A fiú mereven és bután nézte a lány ar­cát. Még mindig fogta a karját, egyre erő­sebben. Megint mondta, kérdő pillantás­sal : — Be fogsz menni szegényhez és meg­csókolod. A lány engedett a fiú kezének. Közelebb ment­­ hozzá. Most egészen egymás mellett állottak és a lány a fűbe nézett. Aztán le­­­­hajolt és gyökerestől kirántott egy marék füvet. A fiú ráförmedt: — Mit csinálsz? A lány fölnézett rá, nagyra nyitott szemmel és nagyon csöndesen mondta: — Nincs jogom egy füvet kitépni? Ne­kem jogom van egy füvet kitépni. Nézték egymást. Aztán a lány megölelte a fiút és megcsókolta. Azt mondta egysze­rűen: — Jéged szeretlek. Most olyan nagy csönd lett, hogy tisz­tán lehetett hallani a villából a fájdalmas sírást. — Szegény — mondta hirtelen elkomo­lyodott arccal a lány. A fiú boszankodó arc­cal húzta odébb. De itt is hallották a kiál­tást és a lány megint mondta: „szegény .. Akkor megfogta a fiú a karját és le­szaladtak a lejtőn, le, le egészen az ország­útig. Ott egy szekér csörömpölt el előttük s fehér porfelhőt vert föl. A fehér porfelhőben állottak, most már nem hallottak semmit, csak az egyre távolodó szekérzörgést. És a fiú elkapta a lány fejét és megcsókolta egy­szer, kétszer, ötször. — Szegény! — mondta a­­ lány és véde­kezett a csókok ellen. — Sze . . . gény . . . Kapta, egyre kapta a csókot, húszat, harmincat, ezret és közben, amikor levegő­höz jutott, egyre mondta: — Sze . . . Vagy ezt: — . . . gény. És a fiú nem hagyta szóhoz jutni, csak miikor elfáradt. Akkor a lány a nyaka köré fonta a karját s visszacsókolta egyszer, két­szer, százszor. — Szegény — mondta minden csók után. Nevetett. Nagyon nevetett és most a fiú arca volt halálosan komoly. Úgy érezte, hogy gyűlöli a lányt, hogy szeretne egy kést a szívébe szúrni. És átkarolta és megölelte és meg akarta csókolni, de a lány kiugrott a karjai közül és elszaladt. A fiú utána. Az országúton szaladtak, elöl lobogó hajjal a lány, utána mellére szegett fejjel a fiú. Por­zott utánuk a fehér út. A lány sikított és beszaladt egy házba. A fiú­­ megállt, lihegett, várt és mivel a lány nem jött ki többé, lassan visszafelé indult az uton. Fölmászott a lejtőn, letépett egy zöld mogyorót a bo­korról és szétboncolta. Aztán eldobta és so­káig nézett le az országidra. Ez volt az egész történet.

Next