Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

i jü­k meg elismerésünk zászlóját az igaz érdem előtt. Amidőn tehát név szerint is kiemeljük e rovatban a tábornok úr nevét, a közönséggel és önmagunkkal szemben teljesítünk kötelességet. Rá kellett mutatnunk — amit mi kü­lönben már régebben észlelünk — arra a kedvezően megújhodott katonai szellem­re, amelynek egyik előkelő helyi exponen­se Daempf Henrik. „A kölcsönös megértés a kölcsönös bizalomhoz vezető hid.“ Erre a hidra, a polgári és katonai társadalmat szorosan összekapcsoló hidra ma jobban van szük­ség, mint valaha. Mi a magunk részéről szívesen vállaljuk a ránk eső részt ezen híd megépítéséhez. S ha ez a híd a meg­értés szilárd pillérein megépült, sem­­ az ellenzék kicsinyes mesterkedései, sem a külellenség rohamai, nem lesznek képesek azt fölrobbantani. Elbizakodottság nélkül, de sziklaszilárd bizakodással nézhetünk hazánk jövője elé, mert a polgári és kato­nai társadalom egyetértésén meg fog tör­ni minden ellenséges támadás, akár belül­ről, akár kívülről jöjjön is az. Ruanda tábornok Konstantinápolyban. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantiná­polyból: Kanada tábornok, a román hadse­reg vezérkari főnökének ittléte nagy feltű­nést kelt. Sokféleképen magyarázzák a tá­bornok itt tartózkodását, ami mindenesetre annak a jele, hogy Törökország és Románia között jó viszony van. Koanda tábornok ki­jelentette, hogy Egyiptomiban élő leányát akarja meglátogatni és köz­ben megállt Kon­stantinápolyban, hogy a vezető emberekkel érintkezésbe lépjen. Ugyanezt fogja tenni Athénben, ahová csütörtökön megy. DÉLMA­GY­ARORSZÁG 1914. április 1. És Imosit közelebb k­edvesérri szivem ar­anyművesnője, hadd mondom el, hogyan csaltalak meg egykoron, amikor­­ legjobban szerettelek és csak olyan nő fellé küldtem te­kintetemet az utcám, vagy a társaságban, színházi páholysorban, vagy Dominique ur­nál, a cukrásznál, akinek haja, vagy keze, vagy egy mozdulata a kegyedéhez hason­lított. A hölgyet, istenem, Floren­ti­nn­e­k hívták és a megismerkedésünk a véletlen műve volt, mint a legtöbbször a vakeset indítója a szerelmi bonyodalmaknak. (Nyugodtan jár­kálsz tavaszban, vagy félben, barátom, fő­úri lovasok ügetésében­­ gyönyörködöl a vá­ros erdőiben­, minden falevélnek külön jelen­tőséget tulajdonitasz és a szél kedvedre fuj délnyugatról; a szivedben egy drága bizo­nyosság zsong, hogy a legszebb asszonynak vagy a szeretője Pesten, könnyei és hajjának jószága fodrai, kezének meleg érintései és kis i­ábának nyomásai mind a tied, többé nem kell arra gondolnod, hogy bus élted női mo­sollyal földeritsed, barátn­ét szerezz elha­gyott kalamárisod számára, ki a tintás üveg­ből­­ is úgy nézeget feléd, mint a nagy min­­denség a legkisebb vizcseppből: ekkor jön a véletlen, e kölftőf­ietlen és sokszor kigúnyolt segítőtárs. Hermina kápolnájában hiába es­küdte! örök hűséget, rejtelmes éjjel, hold­­fényben tett fogadalmak elfelejtődnek. Ah, csupa esküszegő jár közöttünk!) Florentin előkelő és gazdag hölgy volt Foglalkozni kell a törvénynek a gy­ü­­­mölcsözés végett pénzintézeteknek átadott betétösszegek elhelyezésének módjával oly­képpen, hogy a­­­etétállomány bizonyos há­nyada biztos, megfelelő értékpa­pírokba, na­gyobbrészt állampapírokba fektetendő, hogy ezáltal is a betétek biztosíttassanak. A betétkamatláb nagyságát törvényho­zási­ úton szabályozni­ n­e­m lehet s nem is szabad, csak­­ oda kell törekedni, hogy a be­­tétkamatláb­­ maximuma és az Osztrák Ma­gyar Bank kamatlá­ba között bizonyos arány legyen. Állami beavatkozás, állami ellenőrzés szükségtelen, azonban a pénzintézetek ala­pítása és vezetése körüli szabályok r­efor­­máland­óak, az alapítást bizonyos feltételek­hez kell kötni. Mindezek után pedig szükséges, hogy a vidéki pénzintézetek az ausztria Kommunal- Sparkass­ a mintájára szereztetnének a pénz­intézetek között való egységes autonómia szempontjából. Ezek volnának azok a főbb momentu­mok, melyek a takarék­betétek biztosításá­ról szóló törvénycikk kereteiben feltétlenül megoldást kell, hogy nyerjenek, vitézei nagyokat­­ hallgatnak a­­ fűben­. Rozs­dás1 sírkeri­tésekn­ek támaszkodva védelmezte erényét, becsületét, drága nyugalmát Flo­rentin, mig én lehajolt fővel állottaim előtte, szórakozottan h­­allgat­taim s az ara­nymüvész né­re­­ gondoltául . . . — Én nem vagyok olyan nő, mint a töb­bi .. . — Én nem­ tudok léhán, könnyelműen­­ szeretni . . . — Én k­omo­ly, csendes, szinte szomorú teremtés vagyok . . . — Semmim !Sincs csak a nyugal­mam . . . Csöndesen bólomgtattam. Ah1, hányszor hallottam már nők ajkáról az ehhez hasonló szavakat. — Szerencsétlenné tesz, —­­sóhajtotta­,­­midőn, hozzáírni simult. — Meghalok, ha elhagy. Igér­em magá­nak, hogy meghalok, — mondta alakonyattal, midőn a­ katonafejfák olyan komoran villong­­tak körülöttünk, mint becsületben m­egőszült férfiak, nézik a szemük előtt lefolyt hitvány­ságot. Tán, egy öreg generális­­ közbe is szó­lott, de hangját nem hallotta senki. Unottan búcsúztam és a lóvasútion a kocsis mellé ül­tem, h­ogy tovább ne kom­prolmittáljam Flo­­rentint. Ő a kocsi belsejében ült és némán, hosszadalmasan nézett, mint a végzetét. Egy elhagyott utcácskában elbúcsúz­tunk. Pénzintézeti reformok. (Sajái tudósítónktól.) Az ez évi gazda­ság­politika egyik sarkalatos pontja a taka­rékbetétekkel foglalkozó pénzintézetek­­ mű­ködésének törvényhozási úton való szabá­lyozása. A gazdasági- és hiteléletünkre nagy horderővel bíró kérdés nyer evvel megol­dást, mivel hivatva van a takarékbetétek szabályozatlanságát é­s­ rendezetlenségét megszüntetni s a betétet tevő közönség bizal­mának­­ megszilárditásával kapcsolatban a takarékbetéteik biztosságát törvényhozási uton emelni. Fontos, szükséges, de nagy kö­rültekintéssel, nagy óvatossággal megoldan­dó probléma, mert vigyázni kell, nehogy — mint Kelemen Gyula dr. mondta — „hitel­­szervezetünk különös­­ alakulása mellett spe­­cialiter vidéki pénzintézeteink létalapjukban megtámadtassanak“. Nem­ mai keletű kérdés, hisz ezelőtt 30 évvel tartott jogászgyűlés is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de a le­zajlott n­agy gazdasági, hitel- és tőkevál­ság tanulsága megérlelték ,az időt, hogy ez a­­ kérdés is megoldást nyerjen. Miután a törvényjavaslat részletei nem kerültek m­ég a nyilváno­sság elé, nem is te­hetjük bírálat tárgyává, csak egyes szüksé­ges rendelkezéseit­­ ismertetjük néhány szó­val. Kell, hogy a megalkotandó törvény meg­állapítsa a betétekkel foglalkozó pénzintézet alaptőkéje nagyságának minimumát. H­ogy mekkora legyen, azt még most nem álla­píthatjuk meg, mivel e kérdés megoldásánál figyelembe kell venni a helyi viszonyokat s csak azok mérlegelése után mondhatjuk ki a szükséges alaptőke nagyságát. Evvel kapcsolatban meg kell azt is álla­férje a n­em régen elmúlt hadjáratban­ veszíté életét, de több példányban megmaradt az ódon belvárosi házban,­­ahol Florentin anyja társaságában, életét töltötte. Mindjárt Flo­ren­­ti­n édesanyja az­­ elhunytat képviselte. Félté­kenyen, őrködött özvegy leányára és sétáiról­,­­a cukrásznál való mulatságairól mindig pon­tosan megkérdezte. Florentini jó gyermek volt­­ és a színház­ból, ahol megismerkedésünk történt, sietve haladt hazafelé, komornája kíséretében. Félt azonkívül az arcképektől, amelyek az elesett hőst a falakon, ábrázolták. S midőn eleinte néha rám-rám kezdett gondolni otthonában, a hosszú délutánokon, férjének­­ egy nagy pi­pája a­­ csibuk-tartóból mindig lehetőleg a lá­bára esett. Ilyenkor gyorsan­­ elsuhantak a r­eám való gondolatai, mint alkonyati tó vi­zéről a megzavart ván­dordarvak. Ám a vad madarak is visszatérnek, ha a csöndes éj le­zajlott és Florentin a szentkép alatt égő mé­cses bizonytalan világosságánál, hol már Gretchen is bűnbe esett, hosszan és mele­gen gondolt team ágyában. "Én ez idő tájt az ara­nyírni vés­zlő ablaka alatt csavarogtam és minden ok nélkül meg akartam halni Florentin addig gondolt magában min­denféle kedves dolgokat, midőn, senki s­em vi­gyázott rá, amíg elhatározta­, hogy enged odavetőleg t­ett kérésemnek. Előbb­­ egy ál­mos délutánt a budai rác templ­omban töltöt­tünk, majd a régi katonai temető sisakos fej­­fái között bolyongtunk máskor, ahol Hentzi pitani, hogy a betétek mily arányban legye­nek az alaptőkével? Törvényhozásilag­ ki kell mondani, hogy betétüzlettel tisztán a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok foglalkozhatnak,­­a ma­gánbankok nem­ fogadhatnak el betéteket ta­karék­betétkönyvekre, vagy bármi más né­ven kamatozásra. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közül is csak azok, a­melyek az alkotandó új törvényiben körül­írt megfelelő törvényes kellékekkel rendel­keznek. , i

Next