Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-01 / 76. szám

1914. április 1. Szem előtt toll azonban tartani, s hogy a törvény intézkedései a gazdasági élet har­monikus egységét liheg ne zavarják s­­ hogy a gazdasági­ életet egészséges mederbe te­reljék. 'i í­r i$­j Szauer M. János. ABűBiBiiiHasuflittKauBaRttasaaauiMnBaw-inaiaBBaaibKtfccDBKiaitai;«»^ DÉLMAGYARORSZÁG 3 Ellenzéki készülődések a főispáni installációra. (Saját tudósítóntétel.) A­­ hétfőre tervezett főispáni installáció programját — mint mai számunkban megírtuk — véglegesen meg­állapították. Az installációs közgyűlés­­ szó­nokául Jászai Géza c. püspököt kérték föl, aki természetesen ezt a megbízatást­­ kész­séggel vállalttá. De jelentkezett két más szó­nok is: Dobay Gyula dr. és Szeless József dr., akik az ellenzék tagjai, így felszólalá­suk körül nyomban megindultak a legkülön­bözőbb kombinációk. Az egyik ezt akarja, s a másik azt, az egyik ezt fogja elmondani, a másik majd így beszél és tovább egész ad­dig a rémlátásig, ahogy botrányok is lesznek a beiktató közgyűlésen. A közönségnek­­ szenzációkra é­hes­­ ré­szét meg kell nyugtatni, de tisztázni kell ele­ve azt is, mennyiben felelnek meg a való­ságnak a két ellenzéki szónok szerepléséről terjesztett hírek és minden előrelátás szerint lehetnek-e az installációs közgyűlésen olyan hangok, amelyek annak méltóságát zavarni kívánnák. A felszólalásra jelentkezőkhöz for­dultunk tehát, akik közül Dobay Gyula dr. a következőket mondta: “ Az installációs közgyűlésen tartandó beszédem­ egyáltalán nem akar tátraadó jellegű lenni. Meghallgatom majd Jászai Géza püspök úr beszédét s olyan dolgo­t Eddig nem is vettem észre, ahogy ki­csinykét már őszül a haja, — mondta vég­telen gyöngédséggel és szél idén megsimo­­gatta a fejem. Sokáig nem alkarta­­ elengedni a keze­met. „Ugy­e, inam hagy el? Ugy­e, szeretni fog mindig?“ csengett­ finom hangja, mintha egy királynő könyörögne hóhérának. Oly felőkelő és finom volt, mintha me­legházban nevelték volna. Ah, talán nem is tudta,­­hogy milyenek a férfiak! S egyszer délután sokat beszélt az utazásairól, nagy Londonról és Skóciáról, ahol a vadászkürt úgy zeng, mint a Stuartok alatt s évszáza­dos szokások uralkodnak a falka körül: dalos Nápolyról és a Földközi tengerről, amely­ben nyári éjjel a csillagokat akarta meg­számlálni; postakocsin kelt át a svájci ha­táron és egy­­ útszéli kolostorban azért a férfiért imádkozott, akit majd a végzet hoz­zák­üld, hogy szeretettel és gyöngédséggel vegye körül ... - kat, amiket ő esetileg a pártállásánál fog­va nem mondhat el, én teszek majd­ szó­vá. Konkréten meg fogom jelölni azokat­­ az óhajoka­t, amike­t a város érdekében szükségesnek tartunk. Bizalmatlanságról vagy bizalomról pártállásomnál fogva ter­mészetesen szó sem lelhet. Ebből a nyilatkozatiból mindenki meg­­állapíthatja, I hogy az egyik ellenzéki felszó­lalónak — amint hittük is — esze ágában sincs botrányokat provokálni. Sőt a beszéde támadó jellegű sem lesz. Hogy a város ér­dekeit szolgáló óhajtásokat akar megjelölni. Ebben bizonyára mindannyian egyek le­szünk, ha a felszólaló a nyilatkozatában megszabott keretek között fog mozogni. És — ismerjük az ú­j főispán véleményét, — és az ő részéről fognak szavai a legnagyobb figyelemben részesülni. A másik felszólaló a következőket volt szíves mondani érdeklődésünkre: — Beszédemnek a tartalmára kétség­telenül befolyással lesz Jászai Géza püspök úr beszédének a tartalma, iránya, tenden­ciája és az a program, amit a főispán úr az installáció alkalmával ad. Mindenesetre ki fogom­ fejteni azt, hogy­­ Szegedre nagyon le­hangoló, I hogy nem kapunk olyan embert, a­kinek tevékenysége nem oszlik meg három irányban, hanem állandóan itt él, itt lakik közöttünk és működését kizárólag ennek a városnak a felvirágoztatására szenteli. Ne­kem aggodalmaim vannak, hogy nem ka­punk eleget Cicatricis Lajos dr. munkájából. Ha Cicatricis Lajos dr.­­eddigi működését nézzük, tulajdonképpen az ő személye állott útjában Szeged város nagyobb jelentőségű aspirációinak s azok az ellenakciók, amelyek a város azon törekvései ellen irányultak, hogy Szeged megye létets­ittessék és ki­kere­­kittessék, továbbá a megyeszékhely Szen­tesről Szegedre helyeztessék, az ő személyé­hez fűződnek, ő volt ezeknek az akcióknak a lelke, a vezére. Aggodalmaim vannak más­kon, a lába elé vetettem magam, d­e ő hide­gen fölállott­­ a karosszékiből. — Már késő. A lovag pontosan jelen­tette a katonai temetőben történt kalandját. Utálom, megvetem. részt­ azért is, hogy amint a munkapártnak egyik erős kezű exponense, amennyiben po­litikai­ sikereket akar elérni, meg fogja bon­tani ,a­­ szegedi nemzeti munkapárt és a sze­gedi függetlenségi párt között levő harmoni­kus fegyverbará­tságot, amely négy-öt­­ év óta teljesen zavartalan. És nehogy azt higg­­je bárki, hogy a beszédemnek személyes éle akar lenni, nem a személy ellen irányul, ez távol áll tőlem, hanem a városom iránt va­ló szeretetemből féltem annak érdekeit. Alap­talanok továbbá azok a híresztelések is, mintha botrányt akarnék inszcenálni. Sem­mivel sem akarom megsérteni az ünnepsé­gek méltóságát, amely sokkal komolyabb előttem, semhogy heveskedéssel akadályoz­zam meg annak méltóságteljes lefolyását. Nem­ akarok én kellemetlenkedni a munka­pártnak sem semmiféle oppo­zíciós beszéd­del­, csak azokat a dolgokat akarom elő­adni, amiket Jászai Géza püspök úr , már puszta­­ udvariasságból, de még azért is, mert köti a pártfegyelem, nem mondhat el, vagy ha el is mondaná, olyan 'burkoltan 'kellene tennie, hogy abban elveszne a lényeg. Ez a vázlata az installációs közgyűlésen tartan­dó beszédemnek. Mindenekelőtt különösnek tartjuk azt a felfogást, a hogy Jászlai Géza városi­­ érdekein­ket nem képviselheti, tisztára azért, mert munkapártit. Mi ú­gy tudjuk, hogy a püspök úr, de a munkapárt minden tagja eddig is bizonyságát szolgáltatta annak, hogy kellő eréllyel és eredménnyel tud a város szol­gálatában működni. Egyébként legokosabb, ha az történik, amit a nyilatkozó úr mond: működjenek a pártok továbbra is egymással ‘békességben a város érdekében. Ch­atricis főispán ennek a munkának eddigi intenzivi­­tását és eredményeit minden bizonnyal cs­ak fokozni fogja. Ez ellen­ pedig még pártérdek­ből se le­het senkinek kifogása. Az, hogy Szeged ülj főispánja Csongrádi megye vezető pozíciójában nagy agilitással és föltétlen — Istenem, — ’gondoltam magamban, — igaz, hogy nagy szamárság, amit­ cselek­szem, végképpen elveszítem egyetlen sze­relmemet, az aranyművesnél De hát nem le­het rossznak lenni és kegy­etlenkedni egy szerelmes asszonnyal. Florentin­ a nászutasok­­ tündöklő kedvé­vel álldogált mellettem és végtelen boldog volt, mikor egy shal ki­dug­ta a fejét a vizi­ből. — Ezer forintot hoztam magammal az útra, —­­mondta később. — Vajjon elég lesz? Felbig­gyesztettem az ajkamat. — Korábban­ is ideadhatta volna a pénzt, — mormogtam. S arra gondoltam, hogy el­küldtem volna az aranymüvesnőn­ak. Tán­­ ki­békült váll­a. Amannak olyan sűrű fekete haja volt, mint a négereké és Olyan illat áramlott a testéből, mint a széna között a nyári dél­után, —­­ez szőke volt, mint egy moszkvai szentkép és ttiszta és hűvös, mint télen a hegyi folytok a vízmeritő féknél. "És én. Olyan szomorú lettem, amilyen szomorú talán még sohasem voltam életem­ben. Elveszítem, gondoltam magamban­, mint a cirkuszi művész, midőn szédülni k­ezd a trapézon. A nők kezébe kerültem. — Olyan a hangja, mint a gordonkáé. S ezt nagyon szeretem, — mondta­ és sze­mét lesütötte. Ah, végre eltűnt­ alakja a sarkon, mint ha egy kedves állam lassan elszáll a reggeli madarak­­ lármájára. Kétségbeesetten futot­tam az aranyművesnéhez, mert már két nap­ja nem láttam. Sírva szaladtam fel a lépcső­El akart menni. A ruhájába kapaszkod­tam. — Az a nő azt ígérte, hogy megöli ma­gát, ha elhagyóim . . . Akkor minden jó lesz? — Talán, — felelt szerelmem élt, a szomszéd szobába Imént. . Egy hét múlt el. Florentin minden nap irt és én nem válaszoltam. Reggeli a Pesti Naplóban öngyilkosságok között böngész­tem. Végül virágokat küldött, amelyeket nem fogadtam el De egy napon mégis találkoztunk, meg­sajnálta­m, megesett a szívem végtelen sze­­relmém­. Elhatároztuk, hogy Bécsbe szö­künk a gőzhajóval, s hogy egymásnak élhes­sünk az ismeretlen városban. Az­­éjt­­ az arany mi­sés né ablaka alatt töltöttem. Nagyon boldogtalan voltam. Ma­gamban erősen sírtam. És reggel, midőn Florentininál a bécsi hajóra szállottunk, ah­hoz lett volna kedvem, hogy a szőke folyóba ugorjak, míg távol és közel, a hajó fedélze­tén és Florentin szemében a tavasz ragyo­gott.­­ , • i í Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ! SZT. ISTVÁN.mummi.HU­ Csemegeüzletben dupla ma Sála sört. az utánzatoktól n ÓVAKODJÉK ♦

Next