Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-03 / 127. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24*— félévre . . K 12*— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2*— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . K 14.— negyedévre K 7*— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász utca 1t. Telefonszám: 811 Egyes számára 1á fillér. ■ ■ [UNK] ■ ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] 1.17 Szerda, június 3. III. évfolyam 127. szám. Mozgalmas napok* S^tik, im'er't mi magunk nem szen.’ városunkat /toW-városnak ne?ed Mennyiben ezt az elnevezést Szeéletére vonatkoztatják, szívesen Mert nekünk nincsenek nagyvá- Éjjel- ^teremben- vett forró éjszakáink. terje(] ..^ánk 'n e'm sz'^es hullámokra ki$zeger ,zelidek, szoldaik és csöndesek a ^nfou e^szakák- Ezen azonban nincs mit és kér saí'n:^n' va^i 'hogy ipari ^fáelmi életünk sem valami nagy Hein <$■ Vö^°‘ Amint nemrégiben To-Zolt ö3nd0,r 'minden szempontból esziköri és j, SzeEas ° rantásaiból olvashattuk, iparcise^ ^^'kedelmi téren nálunknál sokkal és pe,Varosok túlszárnyalnak bennünket Szol ut/* nemcsak aránylag, hanem per abaz utóhbíf*' ^5 a holt városunk azonban thar?j_ években mintha ébredezne lefá aS /yj ' Alig néhány hete mutattunk knJlma^az o rszág hasábjain arra a ■Hely a J’^nértő és mozgalmas életre, ^ télen szellemi téren mutat°lvasÉ ^z^P*rAdatai és tudományos jel- Sgyei váltakoztak szebbnél-szebb élet a t^^vökkel. És ez a mozgalmas Pihent v* .Szezon elmúltával nem hogy el•égw ^na, hanem mintha nyert volna ilyen. a tavaszi képkiállitás még be sem zárult és megnyílt az országos kertészeti kiállítás, ugyanakkor folyt le a kétnapos országos eszperantó-kongresszus valamint futball-csapataink győzelmes mérkőzése egyrészt a wien-florisdorfi, másrészt egy párisi csapattal. Mindezek páratlan hullámzást idéztek elő Szeged társadalmi életében. Mozgalmas napjai voltak ezek a sholt városnak, amikor tízezernél több ember keresett és talált élvezetet és szórakozást. Ugyancsak a tavaszi programnak volt egyik kiemelkedő pontja a helybeli középiskolák ifjúsági tornaversenye kétezer diák és sok ezer főnyi közönség részvételével. Mindezekkel azonban még távolról sem merült ki a tavaszi szezon programja. Hátra van még az országos tornaünnepély, a lóverseny, a katholikus nővédő-egyesület ünnepélye, a gyermeknap. Mind olyan alkalmak, amelyek városunk mozgalmas életéről, fejlődéséről és kétségbe nem vonható haladásáról tanúskodni vannak hivatva. Közbenközben különböző diák-kiránduló-csapatok keresik fel városunkat az ország közelebbi és távolabbi vidékeiről egyaránt. Ezek a jóformán csak cím szerint felsorolt mozgalmak beszédes bizonyságai annak, hogy városunk országos jelentősége mindinkább kidomborodik és már nem lehet távol az az idő, amikor az ország életében elfoguljuk azt a helyet, amely Szegedet, mint az országnak lakosságra nézve második városát megilleti. Földrajzi helyzetünk, Tisza-menti fekvésünk, a remélhetőleg belátható időn belül hajózhatóvá teendő Maros betorkolása, vasulti összeköttetésünk, a Balkánhoz való közelségünk mind arra predesztinálják Szegedet, hogy mécsok társadalmi életünknek legyenek mozgalmas vasár- és ünnepnapjai, de mozgalmas hétköznapjaink is legyenek kereskedelmünk és iparunk révén. Társadalmi életünk fellendítése körül a város hatóságának kezdeményező érdeme vajmi kevés, némi erkölcsi és anyagi támogatásban merült ki egész szerepe. Ezzel szemben ha nem is mindent, de hasonlíthatatlanul többre várunk a hatóság részéről az ipari és kereskedelmii élet fellendítése körül. Itt nem elégedhetünk meg kisebb-nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással, hanem kezdeményező szerepre is kel vállalkoznia a hatóságnak. Legfőbb ideje, hogy Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tagnak az ipari és kereskedelmi tanácsnoki állásos ügyosztályra vonatkozó okos indítványa a megvalósulás stádiumába lépjen. Ne ölbetett kézzel várjuk iparunk és kereskedelmünk fellendülését. Céltudatos és Ü?“.* Annié. Irta: Emil Isac. tjj? illatod0,1' kis nő, szemeid fényesek, ha L, 'csókiL arc ° d puha. Hercegfiuk tanitottí*<° tanu’vag y dús papok bágyadtak el tttéc rlaidban — anyád csókját ér^ árkádon? l^ait $,11.++^, szeretett engdni. Legforróbb a í jdihbp ° F.ta a fülembe, legszebb moso- Na^ajbho? '^rnbe, ha látott — imádkozott ^on Sz s könnyekkel mosta a kezeimet. Azt mondta: soha se hagy el, mert tp. ULa • suiia süvag leíszik néki, miért izmos karfi gdlta; 52^“ matrózát juttatják eszébe, azt trz indmatet’ mert finom a szám és elöke* Csókom ° m’ ^Kyelmes a rajongásom és ^ S . szerettem. Hajnalban ima ^Vp i zött ’ e, az erdő lelkét kerestük a v ’ í. legszebb csillagot. Anime-nak siettük nekem azt mondta: Apollo fia ^ Jlymást, mint a pogányok, akiket vihar tanít hinni — s rajongtunk egymásért, mint két eresz alá vert galamb. — Kóbor kis nő volt, szemei fényesek, haja illatos, arca puha. Az enyém lett, mert mindenkié vollt — s nálam maradt, mert senkié sem akart lenni — legszebb mosollyá és legtisztább könnye enyém volt. Sohasem kínzott, nem szomorított a szépsége, nem éreztem soha, hogy amikor van a legtávolabb, amikor szerelmesen zárom karjaimba; szerettem ünnepélyesen, zengő hittel. — S egy este, amikor a parkban búgott a hegedüszó s sírtak a sötét fenyők között a csalogányok — Annie a szomszéd padon egy friss ifjút látott meg. Az ifjú mosolygott — s mosollyá elszakította tőlem az imádott, rossz kis nőt. Nem biztatott,hogy visszatér, — nem kért bocsánatot, hogy elhagy — átlépett a szomszéd padihoz s rámosolygott az ismeretlenre. Az ismeretlen megfogta a kezét, Annie szemei tágra nyíltak — érezte, hogy valaki itt van előtte: erősebb, szebb, frissebb. — S elhagyott. — S most télen visszajött. Nemi szerelmet, kenyeret kért. Nem csókomat, a kemencémet kérte. Sápadt volt és szép, mint halál szüzei, akiket fekete erdőn keresztül űz a hold. Annie, Annie, miért nem maradtál velem? Most szép lennél, ruganyos lenne az ölelésed, mint az életabroncs . . . Nem lenne szemedben szürke a köd, ajkadon kék a mosoly, homlokod sima bársonyán az élet ujjnyoma . . . Most csókom a tied lenne s tiéd az éjszakám s ébrednél fehéren karjaim között. — Akit megszokta,hogy folyton bántsák. Annie az ágyra borult és sirt. Könnyei hideg gyémántként csillogtak, görcsös zokogása fuldoklótt a sötétben s nagyon forró volt a lehel léte. Szűz Mária képéhez vonszolta magát s hangosan csókolta, a szent képet s lázasan suttogta: „segíts meg, segíts meg.“ ölelte i a hideg vásznat s nézett reá csodálattal s úgy felelt nekem: „Szűz Mária megsegít és elvisz.“ — S hajnalban, amikor aludtam — a haját levágta, a tűzbe dobta — egy szerzetes kötélövére burkot csinált, a nyakát beledugta ... S fehéren vágták le a kötélről az emberek Amnie-t, mosolygott, mert nem félt már senkitől. 'AenMMit S5!119!_be„ ^_ázban IS^el keres m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W kedésbenSZT. ISTVÁN; __________ ÓVAKODJÉK . t^hflgazietben duplamalátasört. az utánzatoktölm