Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-03 / 127. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24*— félévre . . K 12*— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2*— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . K 14.— negyedévre K 7*— egy hónapra K 2­40 Kiadóhivatal Kárász­ utca 1t. Telefonszám: 811 Egyes szám­ára 1á fillér. ■ ■ [UNK] ■ ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] 1.17 Szerda, június 3. III. évfolyam 127. szám. Mozgalmas napok* S^tik, im'er't mi magunk nem sze­­­n.’ városunkat /toW-városnak ne­?ed Mennyiben ezt az elnevezést Sze­­életére vonatkoztatjá­k, szívesen Mert nekünk nincsenek nagyvá- Éjjel- ^teremben- vett forró éjszakáink. terje(] ..^ánk 'n­ e'm sz'^es hullámokra ki­­$zege­r ,­zelide­k, szoldaik és csöndesek a ^nfou e^szakák- Ezen azonban nincs mit és kér saí'n:^­n' va^i 'hogy ipari ^fáelm­i életünk sem valami nagy Hein <$■ Vö^°‘ Amint nemrégiben To-Zolt ö3nd0,r 'minden szempontból eszikö­­ri és j, SzeEas ° ran­tásaibó­l olvashattuk, ipa­­rcise^ ^^'kedelmi téren nálunknál sokkal és pe,Varosok túlszárnyalnak bennünket Szol­ ut/* nemcsak aránylag, hanem per ab­­az utóhbíf*' ^5 a holt városunk azonban thar?j_ években mintha ébredezne le­­fá aS /yj ' Alig néhány hete mutattunk knJlma^az o rszág hasábjain arra a ■Hely a J’^nértő és mozgalmas életre, ^ télen szellemi téren mutat­­°lvasÉ ^z^P*rAdatai és tudományos jel- Sgyei váltakoztak szebbnél-szebb élet a t­­^^vökkel­. És ez a mozgalmas Pihent v* .Szezon elmúltával nem hogy el­­•égw ^na, hanem mintha nyert volna ilyen. a tavaszi képkiállitás még be sem zárult és megnyílt az országos kertészeti kiállítás, ugyanakkor folyt le a kétnapos országos eszperantó-kongresszus valamint futball-csapataink győzelmes mérkőzése egyrészt a wien-florisdorfi, másrészt egy párisi csapattal. Mindezek páratlan hullámzást idéztek elő Szeged társadalmi életében. Mozgalmas napjai voltak ezek a sho­lt­ városnak, amikor tíz­ezernél több ember keresett és talált élve­zetet és szórakozást. Ugyancsak a tavaszi programnak volt egyik kiemelkedő pontja a helybeli középiskolák ifjúsági tornaver­senye kétezer diák és sok ezer főnyi kö­zönség részvételével. Mindezekkel azon­ban még távolról sem merült ki a tavaszi szezon programja. Hátra van még az or­szágos tornaünnepély, a lóverseny, a ka­­tholikus nővédő-egyesület ünnepélye, a gyermeknap. Mind oly­an alkalmak, ame­lyek városunk mozgalmas életéről, fejlő­déséről és kétségbe nem vonható haladá­sáról tanúskodni vannak hivatva. Közben­­közben különböző diák-kiránduló-csapa­­tok keresik fel városunkat az ország kö­zelebbi és távolabbi vidékeiről egyaránt. Ezek a jóformán csak cím szerint felsorolt mozgalmak beszédes bizonyságai annak, hogy városunk országos jelentősé­ge mindinkább kidomborodik és már nem lehet távol az az idő, amikor az ország életében elfoguljuk azt a helyet, amely Szegedet, mint az országnak lakosságra nézve második városát megilleti. Földrajzi helyzetünk, Tisza-men­ti fekvésünk, a remélhetőleg belátható időn belül hajózhatóvá teendő Maros betorko­­lása, vasulti összeköttetésünk, a Balkán­hoz való közelségünk mind arra predesz­tinálják Szegedet, hogy mécsok társadalmi életünknek legyenek mozgalmas vasár- és ünnepnapjai, de mozgalmas hétköznap­jaink is legyenek kereskedelmünk és ipa­runk révén. Társadalmi életünk fellendítése kö­rül a város hatóságának kezdeményező érdeme vajmi kevés, némi erkölcsi és anyagi támogatásban merült ki egész sze­repe. Ezzel szemben ha nem is mindent, de hasonlíthatatlanul többre várunk a ha­tóság részéről az ipari és kereskedelmii élet fellendítése körül. Itt nem elégedhe­tünk meg kisebb-nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással, hanem kezdemé­nyező szerepre is kel vállalkoznia a ha­tóságnak. Legfőbb ideje, hogy Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tagnak az ipari és kereskedelmi tanácsnoki állás­os ügyosztályra vonatkozó okos indítvá­nya a megvalósulás stádiumába lépjen. Ne ölbetett kézzel várjuk iparunk és ke­reskedelmünk fellendülését. Céltudatos és Ü?“.* Annié. Irta: Emil Isac. tjj? illatod0,1' ki­s nő, szemeid fényesek, ha­ L, 'csókiL arc ° d puha. Hercegfiuk tanitot­­tí*<° tan­u’­­vag y dús papok bágyadtak el tttéc­ rlai­dban — anyád csókját ér­­^ árkádon? l^ait $,11.++^, szeretett engdni. Legforróbb a í jdihbp ° F.ta a fülembe, legszebb moso- Na^ajbho? '^rnbe, ha látott — imádkozott ^on Sz s könnyekkel mosta a kezeimet. Azt mondta: soha se hagy el, mert tp. ULa • suiia süvag leíszik néki, miért izmos kar­­f­i gdlta; 52^“ matrózát juttatják eszébe, azt t­rz indmatet’ mert finom a szám és elöke­­* Csókom ° m’ ^Kyel­mes a rajongásom és ^ S . szerettem. Hajnalban ima­ ^Vp i zött ’ e, az erdő lelkét kerestük a v ’ í. legszebb csillagot. Anim­e-nak siettük nekem azt mondta: Apollo fia ^ Jlymást, mint a pogányok, aki­ket vihar tanít hinni — s rajongtunk egy­másért, mint két eresz alá vert galamb. — Kóbor kis nő volt, szemei fényesek, haja illatos, arca puha. Az enyém lett, mert mindenkié vollt — s nálam maradt, mert sen­kié sem akart lenni — legszebb mosollyá és legtisztább könnye enyém volt. Sohasem kínzott, nem szomorít­ott a szépsége, nem éreztem soha, hogy amikor van a legtávolabb, amikor szerelmesen zárom karjaimba; sze­rettem ünnepélyesen, zengő hittel. — S egy este, amikor a parkban búgott a h­egedüszó s sírtak a sötét fenyők között a csalogányok — Annie a szomszéd padon egy friss ifjút látott­­ meg. Az ifjú mosolygott — s mosollyá elszakította tőlem­ az imádott, rossz kis nőt. Nem biztatott,­­hogy visszatér, — nem kért bocsánatot, hogy elhagy — át­lépett a szomszéd padihoz s rámosolygott az ismeretlenre. Az ismeretlen megfogta a ke­zét, Annie szemei tágra nyíltak — érezte, hogy valaki itt van előtte: erősebb, szebb, frissebb. — S elhagyott. — S most télen visszajött. Nem­i sze­­relmet, kenyeret kért. Nem csókomat, a ke­mencémet kérte. Sápadt volt és szép, mint ha­lál szüzei, akiket fekete erdőn keresztül űz a hold. Annie, Annie, miért n­em maradtál ve­lem? Most szép lennél, ruganyos lenne az ölelésed, mint az életabroncs . . . Nem lenne szemedben szürke a köd, ajkadon kék a mo­soly, homlokod sima bársonyán az élet ujj­nyoma . . . Most csókom a tied lenne s tiéd az éjszakám s ébrednél fehéren karjaim kö­zött. — Akit megszokta,­­hogy folyton bánt­sák. Annie az ágyra borult és sirt. Könnyei hideg gyémántként csillogtak, görcsös zoko­gása fuldoklótt a sötétben s nagyon forró volt a lehel­ léte. Szűz Mária képéhez von­szolta magát s hangosan csókolta, a szent képet s lázasan suttogta: „segíts meg, se­gíts meg.“ ölelte i a hideg vásznat s nézett reá csodálattal s úgy felelt nekem: „Szűz Mária megsegít és elvisz.“ — S hajnalban, amikor aludtam — a ha­ját levágta, a tűzbe dobta — egy szerzetes kötélövére burkot csinált, a nyakát beledug­ta ... S fehéren vágták le a kötélről az emberek Amnie-t, mosolygott, mert nem félt már senkitől. 'AenMMi­t S5!119!_be„ ^_ázban IS^el­ keres m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W kedésbenSZT. ISTVÁN; __________ ÓVAKODJÉK . t^hflgazietben duplamalátasört. az utánzatoktölm

Next