Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-03 / 127. szám

2. szorgalmas mun­ka, okos irányítás, gya­korlati és üzleti érzék kell majd a létesí­tendő ügyosztály vezetés­éhez, a város ré­széről pedig belátást és minden szók­keb­­lűségtől­ ment áldozati készséget követe­lünk ipari és kereskedelmi kérdésekben. Ne arra törekedjünk, hogy nyers­terményeink számára keressünk külföldi piacokat, hanem ipari termékeinkkel árasszuk el a külföldet. Nyersterményein­ket dolgozzuk fel magunk, tegyük lehető­vé, hogy minél több és m­inél­ többféle gyár létesüljön Szegeden. Ahol százhúsz­­ezernyi lakosságú város földrajzilag oly kedvezően fekszik, ott már nem elégedhe­tünk meg mozgalmas vasár- és ünnepna­pokkal, hanem áha­tva átha­tjuk a mozgal­mas, munkás hétköznapokat is. BÉLMAGYARORSZÁG A belügyminiszter a vízórák beállítása mellett. — Válasz Csernovics Agenor felebbezésére. — (Saját­ tudósitónktól.) A vízóra-ügy hosszú ideig épen olyan tengeri kígyója vol­t a közigazgatásnak, mint most az áldandó vízhiány. A vízóra-kérdés­­ most újra akut­ál­is­­sá vált Sándor János belügyminiszternek egy leirata kapcsán, amellyel kedden dél­előtt tartott ülésében foglalkozott a tanács. A közgyűlés tudvalevőleg legutóbb napi­rendre tért a tanácsnak a vízórák kötelező beállítására vonatkozó javaslata fölött és arra utasította a tanácsot, hogy más atom­­módon orvosolja a vízmizériákat. Leghelye­sebbnek vélte azt,­­ha az egész város terüle­tén­ kiterjedő tiszai vízvezeték előmunkála­taihoz fog hozzá. A közgyűlésnek azt a határozatát bol­dogult Csernovics Agenor megfelebbezte ar­ra hivatkozván, hogy a közgyűlés egy döb­beni határozatában a vízórák kötelező beál­lítását kimondotta és részletes javaslat ki­dolgozására utasította a tanácsot. A közgyű­lésnek ezt a határozatát jóváhagyta a bel­ügyminiszter is. Amikor azonban a tanács a részletes javaslatot a közgyűlés elé terjesz­tette, ez napirendre tért fölötte. Csernovics Agenor arra utalt a fölebbezésében, hogy a közgyűlés következetlenül­ járt el, amikor a tanács javaslatát elut­asította, tehát ezért, de leginkább azért, mert a vízm­izériák or­voslását a műszaki emberek csakis a vízórá­tól remélik, adjon helyt a felebbezésnek és utasítsa a közgyűlést új határozathozatalra. A belügyminiszter most érkezett leira­tában helyt adott Csernovics felebbezésének­ és utasította a város közönségét, tegye újból megfontolás tárgyává, vajjon nem lenne-e előnyös a vízóra használatának kötelezővé tétele. A leirat indokolása szerint az állan­dó jellegent öltött vízhiányon csak a vízórá­val lehet segíteni, mert a tiszai vízvezeték, a miniszter szerint, sem műszaki, sem háztar­tási szempontból nem helyeselhető.­­Mert ha az utak és közterek locsolására használjuk a Tisza vizét, az ártézi vizet pedig csak ház­tartási célokra, ezért nem szűnik meg ellen­őrzés nélkül a vízpazarlás és így a vízhiány sem. Ha pedig a tiszai vízvezetéket mindenre fölhasználjuk, még inkább kell a vízóra, mert másként a költséges vízszűrők idő előtt kibővítésre szorulnak. Gazdaságosabb a mos­tani alapon ifejleszteni a vízvezetéket. Ebben a kérdésben azonban bármiként is döntsön a közgyűlés, az bizonyos, hogy a vízmizériát elsősorban a vízóra beállítása szünteti meg, tehát ezt kötelezővé kell tenni, így a miniszteri leirat. Amit több ízben is­­ megjósolt a Délma­gyar­ország, az bekö­vetkezett. A miniszter, bármint határoz is majd a közgyűlés, a sok huza­vonának és következetlenségnek azzal vet véget, hogy egyszerűen ráparancsolja a városra a víz­órák kötelező beállítását. A leirat tartalma fölött különben sokat vitatkoztak ma a ta­nácsban is, egyelőre azonban érdemleges határozatot nem hoztak. Abban állapodott meg csupán a tanács, hogy mielőtt a leira­tot a közgyűlésbe vinnék, megvárják Kaylin­­ger Mihály szakvéleményét a vízhiány meg­szüntetésére vonatkozólag. Kay­linger ugyan­is tudvalevőleg megígérte, amikor Szegeden járt a helyszíni szemlén, hogy írásos szak­­véleményét néhány héten belül megküldi. Ezt most a tanács megsürgeti, hogy azután a belügyminiszteri leirattal együtt a közgyűlés elé terjeszthesse. Szeged, 1914. juniusj^ folytatták a kongresszust. Elfogadták a­z itatási minis­zterh­­ez terjesztendő mini szövegét, amely arra kéri a mini ® 1?1’ mgy ,az eszperantó-nyelvet a középiskokb­­a.n tegye fakultativ tantárg­gyá. A ffeket az eszperantó-szövetség viseli, nos egyetemi tanár l és többek felszólaló után elfogadták azt az előterjesztést is,hol a jövő kongresszust az osztrák eszpe^z­tákkal Pozsonyban tartsák meg. Dél­után­i rándulást rendeztek Palicsra. Brüsszel, Antwer­pen és Bukarest ■eSZP ej aJ­tistái kiküldöttei képviseltették m­aguk mi az országos­ nagygyűlésnek uillizí­v jelleget adott. iéWHl" Az eszperantó-kongresszus a kultuszminiszterhez.­ ­ Memorandum az eszperantó-nyelv tanításáért. — (Saját tudósítónktól.) Három napig tar­tott a­­ szegedi eszperantó-kongresszus, a­mely a legteljesebb siker jegyében ért véget tegnap. "Negyvenhárom vidéki csoport képvi­seletében hétszáznyolcvanhét lelkes propa­gálója­­ az eszperantó nyelvnek tárgyalta le Szegeden a kongresszus ügyeit, nevezetesen a nemzetközi nyelv terjesztésének módjait, az ország összes eszperantistáinak egy tá­borba való szervezését, a közoktatásügyi mi­niszterhez terjesztendő feliratot és a jövő kongresszus helyének megállapítását. Elfo­gadta a szegedi nagygyűlés Rajczi Rezső dr. alapszabályszervezetét, amely a vidéki csoportok nagyobb akciószabadságát bizto­sítja, a központi vezetőség anyagi megerő­sítése mellett. Vasárnap reggel a rókusi templomban az­­ istentiszteltet keretében eszperantói nyel­ven mondott prédikációt Giesswein Sándor dr.­­pápai prelát­us, országgyűlési képviselő, a kongressus díszelnöke. Innen a városházá­ra, ahol a gyűlést tartották, zászlók alatt vo­nultak föl az eszperantisták. A kongresszust a városiháza közgyűlési termében Bokor Pál helyettes-polgármester nyitotta meg, szép szavakkal üdvözölvén a megjelenteket. Meg­választották a gyűlés tisztikarát. Giesshwein Sándor dr. mellett elnök lett Patai Samu dr., társelnök Loránd Dezső dr. Felolvasták az üdvözlő távi­ratokat, majd az egyes vidéki csoportok üdvözletét tolmácsolták a lesöpör­tek képviselői. Ezután a Magyar Országos Eszperantó Egyesület szervezetének reform­jára vonatkozó tervezetet ismertette Takács dr. (Budapestről). A reformot, amelynek cél­ja az eszperantó-propaganda hatásosabbá té­tele, a kongresszus elfogadta. Délután egy órakor a Tisza-szállóban bankett volt, ame­lyen többek között Giesswein Sándor sdr. mondott szép köszöntő beszédet. Este fél ki­­lenc órakor kezdődött az eszperantisták esté­lye, amelynek sok élvezetes száma volt. Ugyancsak vasárnap este a kongresszus több énekes tagja a városháza tornyában az esz­­perantó-himnuszt énekelte el. Az ének hang­jai messze elhallatszottak s a korzó sétáló kö­zönsége nagy tetszéssel hallgatta. Hétfőn Albánia, a monarchiához — Segítséget kér.­­ (Saját tudósítónktól.) Turkhan P ®* ban miniszterelnök a következő távfr*® küldte Berchtold külügyminiszt*r--- ^ — Miután a csendőrség ]# a déli tartományokban van, az alak­mány kéri­ a hatalmakat, hogy tanul utasítsák Philips­­ ezredest, razza biztonságának érdekében a apaí- Szkutariban parancsnokolt európai, pj­­ikontingen­s 500 főnyi különi­tmén­y­t­razzóba küldte. Miután ezzel az 3 j, berrel a főváros biztonsága _ teljesen dói siva van, a kormány eredményese­n gozihatik majd a l­akosság­ban, melyet, tudatlanságát és m Jjép­ségét fölhasználva, néhány ideget’ félrevezetett. Európa ily módon sen meg fogja könnyíteni Aibaaj j £ jt rend és nyugalom fen­tartását, m országnak oly nagy mértékben van. A Le Journal-mak jelenti kiküldött külön tudósítója: Vilmos h­a menekülni készül Durazzóból. Ki’l’enCi(­n tov­­nyi katholikus malisszorral, akik vag ^ vetik vezérüket, Bib Dódat, a Szkutariba akar menekülni, ahol * a kaszárnya biztos védelmet an DurazZI sietséggel osz;; t ,r&jt#11 családjának. Tény az, hogy fejedelmi konokban lázas­od­nak, ládákat szegeznek le és­­ ^ arra vad, hogy a fejedelmi család 11 szül. 12.000 mohamed­án albán áll­ 0‘ előtt s vezetőik huzzák-i halogatják a TMat a nemzetközi­ ellenőrző birod%: a korukban gyakran hallatszik ez a *»*,­ — Éljen a szultán és Mohamed ^ $ • a ^ hirlaP^csitó megjegyzi, jedelem visszavonulása a m­isszorok^ i, hasonlít a lemondás első két leghívebb tanácsadója, Costa# $ kapitány­­ és Buchberger osztrákjáig/ zul mar elhagyta a fejedelmet, midid a V3# visszatértek hazájukba. I. Durazzóból jelenítik: A felkéi0 pglp., délután minden ellenállás nélkül Siák helységét. A kor­mányépül0 ® ^ a ezelőtt a prefektusnak volt a sza'^­rök zászló leng­és Dervis Ali­• egyik vezére lakik benne. Ali a pen nyilatkozott a felkelők száa ^ c — Mi nem akarunk vérontan ^ akkor támadunk,­­ha bennünke^^^ miadnak. De megakarjuk értetni. V Ha „SZEPLŐITŐL“ szabadulni akar, használja a biztosan ható, valódimm szí tin isid FőraktárIMI H Mpn Bu­dflDOSf. Lerakat: Vajda Imre és Társa drogerí^ SZEGED, Kárász-utca. IP . .A

Next