Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-03 / 127. szám
^eged, 1914.június 3. DÉLM AG Y ARORSZÁG 5. hírek 0000 Franciák a szegediekről . Nehéz dologra vállalkozom: sportcikkeltek. Először láttam futballmérkőzést és Van ismerőseimnek jóslata, hogy ,aj froccs meg fog hódítani a sportnak. Persze, hogy a franciák kedvéért letten egyszerre a labdarugó sport híve. De nemb Bom, gyönyörű látvány..volt. A magyar más helyütt emlékszünk meg, de azokat génben is ismerjük, a sportünnepelyrol is ku^n számolunk ,be, tehát maradnak a franc lakó, akik különben ks az érdeklődés ,koz °ntiát képezték. Biztosam tudom, mert láttam a sporttel . —> «, navenawik eioti. es setaKoztgy’ 0 , lkor az autogramm gyűjtők serege kát v’•U!n ° lta meg a francia sportbarátain i » Dlimih.Q ------- -r-* t. ■» » hatott W1/U1 O OV/ A 1/ jwi/vwm *•*' x .. ‘eDen, az mon, a kávéházak előtt és sét<m ° miko from ■*, , '"„a. j kritika csupa Psylander kepezne ‘ a ogatott csapatot, hogy ,szívesen engedi fiatalság jelen pár soromat. Mondom, hogy nem foglalkoztam • ?rftat’ tehát egyéni véleményt magam ‘ gőzről nem adhatok. Ezt eleredd. ^klődtem a Magyar Labdarugó Szövetség gtő embereiés a franciák kiséreteben toesszes szakemberek véleménye ua • J^zes vélemények abban csúcsosodtak SE » »téka sokkal 1«»«* bt aminőt vártak tőlük. A veletlen 18 kedvezett a magyaroknak ab^ kdf iUgy Budapesten, mint lS?egetfr Lci&k TP «zöbb eredményt elérni a ^ bt ékákat nagyon szépnek J^yelmezettségüket, az ossz] a e v Sg* dicsérték De már a labda celhoz vets?t némi kifogás érte. . _ _x. a figt a kijelentést ás hallottuk, a2 gk.ki voltak merülve, hogy ez ig7 ’ k% !;m is csoda, mert nem szabad n ^ rjíunk arról, hogy a franciák baromi Sz eg éjszak a nem aludtak. katon!!^S a Bt játékos közül a nyolc ak UlOAfor*«.l ..JCIIICI,. 1. _ IUX______ át án ist V^dejnkm’ /?ost szolgálják le a három esz pnMs) a’franciáknál nincs egy éves ön keius, ennek következtében már szer gl esfitindulniok, hogy aztán Pár/tökön mindannyian együtt jő Iflbv. ^ LnnU------ . .... a• «■ im • -----*“• Érdekes egyébként, T^Pyen o 1?0la hadügyminiszter milyen előrészi engedélyt a katonáknak arra, P. Vegyenek a külföldi mérkőzéséül k^sebnI1 iIaar e^éve is megkértek bölgyisz‘?P kfia’n ° gy ^vdjtsek adatokat, de a pay Uiee-c18 ^aSgattak egy és más körül- SQ ít 'S. m fn?í'r'® s‘e végett.Ezért is, de még \Öt^Zej n r' usy sem sikerülne cikkem, ha ft a* totninomra.^W* ;«am moEirm, tótót “est? Sétet,4t uVa franciákat, hogy ogy . ,essziólka‘ Méretében adják meg az tt^piess kg kéziratokból csak kivonatosam Lm n a következő megjegyzések „vet_ a (francia jlábdar g ro. kow rendkivüli módon élénk, arülbelül v.t 0"V,,'Hős ékesszóló főtitkára Ihagy K > >«**•• vagy őrön«« sro& ’ A Vreo'y oa« rokonaaenvro £»« ^ Í;ik,J4 ez nagyon érdekes volt, ' j(|„aI),a-ts j. k nem volt szerencséjük. • ^gyes és lelkes volt , hogy hosszasabban foglalkozik avval, hogy<uc rr|AugiauKozik avval, hogy a ‘hoztak Gulriy^re megörültek annak, hogy effy vérbeli ifrancia (párisi) ' hitette '.m^gen kellemes meglepetésben ^ ^ket^^rendezg bizottság ama fiM iPulTim DU BUMS ^SgBrmsAWii?S HOHtffeP ZEHE HftHStfERSEBlY. | gyelme, hogy melléjük rendelt valakit, akivel franciául társaloghattak. A francia labdarugó szövetség válogató bizottságának két tagja is jelen volt a mecscsen. Az egyik: de Cargonet de tranléon gróf, aki zárj el közt mondva, fanatikus royalista létére nagyon szépen együttműködik a demokrata futballisták mellett, nagyon örül, hogy megtette a kirándulást Budapestre és Szegedre, mert alkalma nyílt megbecsülni hazánkat és a magyar jelleget. Különösen meglepte a grófot, hogy a szegedi hölgyeknek igen jó megfigyelő képességük van, mert a párisi divat hamar eljut hozzánk — Szegedre. A korzó élénksége egy kissé emlékezteti a párisii nagy boulevardokra, ami elmaradhatatlan kelléke annak, hogy ő párisi létére jól érezze magát. A fényes fogadtatás után könnyen jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyarok igen rokonszenvesek. A válogató bizottságunk másik tagja a „Futball“ című igen kiterjedt francia, félhivatalos sportlap főszerkesztője. P. JSarnoU, lelkes barátja a francia labdarúgóknak, mondhatnám, talán a lelke a csapatnak. Úgy beszél a fiukkal, mintha az apjuk volna. Lelkesíti őket, vigyáz rájuk, nem engedi meg az evést, ivást a meccs előtt, néha még goromba is.Még egyszer olyan idős, mint egy-egy fiatalabb játékos, de azért mindegyikével tegeződik. Őszintén azt mondja, hogy a franciáknak nem volt szerencséjük, habár a magyarok játéka kifejlődöttebb, mint az övéké. De ha a játékosok sajnálják is, hogy veszítettek, mégis nagy örömükre szolgál, hogy ilyen szép mérkőzéseken, mint a budapesti és szegedi, részt vettek. Retschurg, a bíró azt mondja, hogy a szegedi közönség jobban tetszik neki, mint a budapesti. A város szebb, mint bármelyik vidéki város! A játékpálya azonban rossz és emiatt ki is fáradt (ezzel akarja exkuzálni a franciák előtt, hogy a magyarok egy-két hibáját elnézte). A szegedi játékosokról azt mondja, hogy gyorsak és igen szorgalmasak, de hiányzik náluk a kombináció. A fiatalok írásait most nem fordítom le, de mondhatom, hogy mind a legjobb emlékkel távozik Szegedről. A szegediek játékáról igen hízelgően nyilatkoznak, de sokkal nagyobbra becsülik a pestieket, akiknek a munkáját állandóan az angol profikkal hasonlítják össze, mondván, hogy a pestiek éppen úgy játszanak, mint az angol hivatásos futballistái. A francia játékosok között a legfiatalabb 17 éves, a legidősebb pedig 28 éves.Mind igen kedves, jellemzően jó kedélyű fiú, közvetlen s mondhatom ragaszkodó szeretettel beszéltek mindenről, de legszívesebben a holland egyetemi tanár úr által a banketten elmondott francia és magyar beszédében érintett Entente Cordinleról, arról a politikát kizáró megértésről, amellyel a nemzetek — a sport révén — egymáshoz közeledtek. Amit a diplomaták, a politikusok nem érnek el, azt szeretnék a francia sportemberek keresztül vinni. Szeretnék, ha az érintkezés az idegenekkel barátságosabbá válna. Szeretnék, ha a magyarok ilyen barátságos érintkezés útján még közelebb juthatnának a franciák szívéhez. Ha más előnye nem is volt a tegnapi napnak, hát ez is feljegyzésre érdemes eredmény. Szeretnék még a franciák, ha a sport előfutárja volna a békének. ,Mi is úgy szeretnők! Brüller Gyula. — A SZEGEDI KALENDÁRIUMOT az eddig követett szokásunkhoz képest, a nyári hónapokra most is beszüntetjük. Ennek oka a szegedi viszonyokban rejlik. Nyáron a mozik csak szombaton és vasárnap játszanak, a színház kapui bezáródtak, az egyesületi élet csaknem szünetel, szóval az időjáráson kívül alig akadna följegyezni való a Szegedi Kalendáriumba. Őszkor, ha ismét megindul az élet Szegeden, akkor megint megindítjukezt a kedvelt rovatot. — Ünnepnapok. Két nyugodt, szép pünkösdi nap, két gyönyörű alkalom hozta mozgásba a város népét. Talán semmi sem oly szép, mint az a nagy népáradat, mely ünnep délutánján megindul át a hídon, a hűs Erzsébet-sziget felé. A város társadalmának minden rétege benne van az áradatban. A villanyosok hosszú vonatot rögtönöznek és ezerszámra szállítják át a szabadba kívánkozókat. Újszeged valóban megbecsülhetetlen szórakozóhelye a város közönségének. De egy és más szépséghibája hamarosan szembetűnik. Mindjárt a belépésnél elsősorban az, hogy még mindig nincsen rendes kapuja, ami az idegenre az első jó hatást tenné. Tessék megnézni a pallicsi park díszkapuját: milyen monumentális, ügyes, szép dolog az, mennyire átalakítja az egész fürdőtelep képét! Második nagy hiányossága az újszegedi ligetinek a rendes és szép vendéglő, mely vonzaná és kielégítené a közönséget. Aranybánya lenne ott egy ügyes üzleti szellemben vezetett, jól felszerelt vendéglő, így bizony csak a kisiparos polgárság vetemedik rá, hogy elfogyasszon a platánok alatt egy pohár sört és egy elázott sóskiflit. Az állandó nagyvendéglő felépítésének kötelezettsége pedig a várost terheli. Nagy kiállítási pavilonnal, bálteremmel, terrasszal, külön a fehér és külön a piros asztalterítők számára kijelölt étkező hellyel, végül modern cukrászbolttal kellene azt felszerelni. Az igazi városi vigadó hiányzik Szegeden, holott nagyszerű környezetet és alkalmatos konjunktúrákat adna hozzá a gyönyörű újszegedi liget. Ez az épület lenne a város állandó kiállítási csarnoka, ahol időnkét a legsikerültebb vásárokat lehetne rendezni. Szomorú tapasztalat az is, hogy egy százezer lakosú város polgársága a hatóság jóvoltából soha egy népünnepélyhez, egy versenyhez, kiállításhoz hozzá nem jut. Itt mindent magánosok és egyesületek csinálnak, a hatóság nem tesz egyebet, mint hogy bizonyos célokra átengedi és elzáratja ezer és ezer embernek a vasárnapi üdülőhelyét. Az idegen joggal kérdezhetné: miféle tehetetlen, vagy átkosan közömbös vezetősége van ennek a nagy alföldi metropolisnak, ha nem érez kötelezettséget abban a tekintetben, hogy ünnepi szórakozásokról gondoskodjék? Eszünkbe jutnak a hajdan nagyhírű tűzijátékok, melyeket néhai Vazulik mester, a kétujjú távirász rendezett odaát, milyen töméntelen ember gyönyörködött az olcsó pénzen szerzett mulatságban! Persze, szív kellene ehhez, a nagyváros lélekzetének megérzése, a törne-