Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-01 / 218. szám

4 Fegyházra ítélik a n­azarénusokat. Akik még most sem fog­nak hazájukért fegyv­rt. (Saját tudósítónktól.) A mozgósítás első napjaiban ismételten elterjedt az a hír, hogy nazarénus katonákat, akik a bevonulás után vonakodtak fegyvert fogni, egyszerűen agyon­lőttek. Hogy ezek a hírek túlzottak, azt a most Temesvárról érkező jelentés mutatja. A temesvári hadosztály-bíróság előtt teg­nap frrendusa Sebestyén hadibíró-őrn­agy el­nöklete alatt néhány nazarémisnak ügyét tár­gyalták, akik vonakodtak fegyvert fogni. A vádat Sebők Kolos dr. százados-hadbíró kép­viselte. Valamennyi vádlott magyar és német volt, ami annál feltűnőbb, mert tudvalevőleg a szekta délvidéken különösen a szerbek kö­zött hódított. A bíróság előtt először egy alacsony, tö­rékeny termetű rezervista jelenik meg, sötét­barna arcán ott a naza­rénusok lemondása. Lesütött szemekkel áll meg a bíróság előtt. Petke József a neve, 34 éves földmunkás, ■ nagyszénás­ illetőségű, nős és öt gyermek atyja, nazarénus. — Milyen valláshoz tartozott ezelőtt? - kérdi tőle az elnök. — Evangélikus voltam­. A vádiratot olvassák föl előtte: Reserve­infanterist Josef Pethő augusztus másodikén ■ vonult be Békéscsabáma. Feledbvalójával szem­ben megtagadta az engedelmességet, amen­­­nyiben vonakodott fegyverhez nyúlni. — Megértette a vádat és beismeri? — Iven. — Mióta nazarenus? — Egy év óta ! — Felhozhat valamit védelmére? — Semmit! Ezután Sebők dr vádló­­ vád­beszédében ki­fejtette, hogy milyen­ nagy veszélyben van most a monarchia s a vádlott — akire nézve súlyosító körülmény, hogy nem is szerb, ha­nem magyar — vonakodik fegyvert fogni, a­mikor lát­ja, hogy testvérei mind­­ fegyvert ra­gadnak. Kéri, hogy a katonai büntetőtörvény­­könyv 145., 146. és 149. paragrafusa értelmé­ben őt bűnösnek mondva ki 5—10 évi fegy­házra ítéljék. A védő­­ enyhítő körülménynek kéri betudni, hogy a vádlottunk vallása ti­ltsa meg fegyvert fogni, továbbá büntetlen elő­életét és a körülményt, hogy öt­ gyermek atyja. A bíróság ezután rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet: négy évi fegyházra ítélte a nazarénust. —­­Megértette az ítéletet? Megnyugszik?­­ Megnyugszom! — feleli az, de azután halálsápadtan még egyszer megkérdi: Men­­nyi? Négy év? — Igen! — hangzik a felelet s a nazare­­mis a szuronyos bakák közt l­ehorgasztott fejjel távozik a tárgyalóteremből. Ugyanilyen formában folyik le a többi tárgyalás is. Nagy Károly huszonnégy éves sárhelyudvari-i legényt négy évre ítéltek s megfosztották káplári rangjától. Jenney Imre sárhelyudvari-i tartalékos őrmestert szintén degradálták s ugyancsak négy évi fegyházra Lélték. Azzal kezdi a szerző, ho­gy egész­­ életét annak szentelte, hogy gyűlöletet keltsen az osztrák­­magyar monarchia és főként a magyarok ellen. Részt vett minden akcióiban­, amely arra irányult, hogy fellázítsa Erdély románjait a­­ magyarok ellen. Ami­ko­r azonban Tisza Ist­ván gróf paktum-akcióját kezdte, egy kissé megtántorodo­tt. Ha a magyarok, mint Tisza nyíltan­ akarja, komolyan megadják a romá­noknak faji, nyelvi és­­ kulturális jogait, ha nem akarják őket fajuktól elszakítani, nincs­­ ok a ma­gyar­gyű­lölet szítására. Annál kevés­bé, mert ha a monarchia respektálja a romá­nok faji jogait és a Tisza fellépése garancia is­­ erre, ekkor nyilvánvaló, hogy nekik a szláv­­ tengerben csak egy ellenségük van: a szláv és csak egy barátjuk lehet: a germán és a magyar. Ezek nem akarják őket elnyomni, de a szláv igen. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem en­gedi őket megerősödni, gyöngének akarja látni a románt, hogy mint protektora, ha al­kotmányos függetlenségét meg is tartja, tényleg orosz fenhatóság alá hajtja őket. Hogy mennyire lehet bízni az oroszban, arra nézve elmondja a hetvenhatodiki török-orosz háború tanulságát. Akkor is fölhasználták az oroszok a román­ hadsereget, de önállóan működni­­ nem engedték. Csak j­úli­us 19-én, ami­ko­r kikaptak az oroszok Rlevnánl, sü­r­­sönyzött Károly királynak a­­ cár, hogy öl­jön segítségünkre, olyan feltételek mellett, amit akar. Lépi-e át a Dunát, minden­ kérését teljesítem. A kereszténység ügye veszedelem­ben.“ És a derék románok átlépték a Dunát, győzelmet arattak győzelem után, ők foglal­ták el a Gravica redutot, amikor az­­ oroszt már megverték. Plevnánál, Smaradnál és Vid­elinnél hul­lott a román vér és a cár hálából — elvette Romániától Besszarábiát, amit a párisi béke nekik adott. És­­ hiába hivatkoztak e vérre, nem kapták ezt vissza. — Megint sürgönyöz hozzátok a hazug cár,­­megint mindent ígér át nők ajka, de ne higyjetek neki, mert becsap, meglop, mint 1876-ban. Bízzatok azokban­, akiknek szent­ség a kimondott szó és akik nem kívánják ingyen a román­ vért. Nézzetek Besszarábia felé, jusson eszetekbe a hazug sürgöny, Plev­na, Rakova, Smardan és Vidd­in. És ti többi balkáni államok, Bulgária, Görögország is gondoljatok erre. Román röpirat az oroszok ellen. Az a rövid lélegzetű fellángol­ás, amelyet az orosz diplomácia egy darabig életben tu­dott tartani, ma már Romániában egészen ki­aludt. Saját érdekeik józan felismerése és a monarchia becsületes harca egy táborba hozta a románságot, még azokat is, akik a russzofil politika első exponensei voltak. Különösen figyelemreméltó egy kiválóbb russzofil publicista megtérése, akinek most megjelent röpirata általános feltűnést keltett a Balkánon. Boilla Gergely tanár adta ki e pár nap alatt hihetetlen népszerűséget szerzett köny­vet, melynek címe: Románia és Oroszország. DÉLMAGYARORSZÁG O­LVASSA EZEN LCSÓ ÁRAKAT ,m és akkor bizton nálam vásárol: 14 kar. arany nyakláncok . 15.— K-tól félj. 14 kar. arany férfiláncok . 26.— „ „ 14 kar. aranygyűrű . . . 6.— „ „ 14 kar. arany férfiórák . . 80.— „ „ 14 kar. arany női órák . . 30 — „ „ 14 kar. arany jegygyűrűk minden súlyban Arany grammja 2 K, munkadij 3. K-tól félj. Finom tulaórák .... 6.80 „ „ Ezüst karórák...................10. — „ .. 14 kar. arany karórák . . 40.— » Fontosan szabályozott éb­resztő órák................... 3.60 „ „ Ingaórák mindennemű tok van állandóan raktáron Bármily ■ CHHI ^ia CPIiJaun­áS Hl 1 ÖV törött is Egyéb ékszerjavítások és átalakítások, gyűrűs kövek betétele IGEN OLCSÓN. FISCHER K. 1 ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ 1 Szeged, Kárász­ íj. 14. (Ungár-Mayer-palota.) Korzó a kávéház mellett- Szeged, 1914. szeptember 1. Em­berbaráti munka. (Saját tudósítóinktól.) Ha egy fél tucat varrógénre rá lehetne fogni, hogy zajtalanul működik, akkor joggal lehetne mondani, hogy a szegedi feministák foglalkoztató műhelyé­ben (Kálvária­ utca 1.) zajtalan, de annál ered­ményesebb mimika folyik. A viaszkos vászon­nal borított ebédlő­asztalok csaknem meg­rokkannak a részben már­­ kijavított, részben még javításra váró fehér­neműek terűje alatt. Lázas sietséggel­ za­katoln­ak a varrógépek, hogy sebesült katonáink minél előbb tiszta fehérneműhöz juthassanak. Feminista nők in­­t­é­zkednek, rend­ezke­d­nek, t­es­zn­ek-ve­s­zn­ek, kenyérkereső nélkül maradt asszonyok a fe­ministák jóvoltából és gondosságából­­ meg­keresik a maguk és gyermekeik számára a mindennapi betevő falatot. S így ez a munka kettős célt szolgál: kenyeret ad sok ittho­n­­maradt családnak ugyanakkor, amikor sebe­sül­tjeinknek emberbaráti, hazafias szolgálatot tesz. Dicséret ezért az­­ életrevaló ötletért a feministák intézőinek, kiknek a neve itt a t­ol­­lan’, begyén, ámde leírnom nem szabad, mert ezt tiltja az ő női, bocsánat: az ő feminista büszkeségük és­ öntudatuk. Nem a hiú szerep­lésű­ viszi betegség állította őket annak a sok­­szerű emberbaráti­­ munkának a szolgálatába, melyet önként vállaltak, hanem­­ megteszik, -mert úgy érzik, hogy a mai nehéz időben ez a kötelességük Mikor ránk szakadtak a­­ megpróbáltatás napjai, ők nem üléseztek,­­nem tanakodtak és ami a fő, nem tétováztak egy percig sem, ha­nem mindjárt a­­ tettek mezejére léptek. A fent említett munkássággal azonban távolról sem merült ki az ő tevékenységük. Asszonyi leleményességgel­­ férfiasan csele­kedtek. Munkaközvetítőjüket átvette ugyan a társadalmi úton megalakult ad hoc m­un­ka­­közvetí­tő bizottság, de az adminisztráció most is az ő kezükben maradt. Addig is, míg ők közvetítették a munkaalkalmakat, 841 mun­kát kereső közül 405-öt juttattak kenyérhez. Gyakorlati tanácsadóink naponta 5—7-ig mű­ködik, ahol a segélykérési és­ gyermekvédelem ügyekben adnak az érdeklődőknek útmuta­tást. A női lélek finomságának bájos megnyi­latkozása, hogy a hadba vonultak írni-olvasni nem tudó itthon maradottjainak a levelezé­sét intézik, megírják a leveleiket, az érkező leveleket pedig elolvassák nekik. Mennyire szükség van erre, annak bizonysága, hogy még a közeli falvakból is jönnek asszonyok, akik igénybe veszik szolgálataikat. Vállalták két nagyon tarhonyának a ké­szíttetését, mely a katonaságnak lesz szállí­tandó. Nem üzleti nyerészkedés ez, hisz ön­költségi áron kapja ezt majd a katonaság, hanem egy kiváló munkaalkalomnak a meg­ragadása ez ebben az amúgy is munkaalka­lomban szegény időben, tek­in­tettel azokra, akik a szóbeli­­ kérést rös­tellik, lehetővé tették, hogy az ilyenek írásbeli úton terjeszthessék elő kérelmeiket akként, hogy az egyesületi helyiségek kapu­­bejárata­­ dalt levélszekrényt helyeztek el. "Azoknak, akik kasztos diákok elvállalása által akarnak keresethez jutni, diákokat köz­vetítenek. Ezek a feministáik alkalmi programjának csak a legfőbb pontjai.­­Sajnáljuk, hogy lapunk szűkre szabott kereteiben nincs elég helyünk, hogy gazdag programjuknak­­ minden egyes részletére kiterjeszkedhessün­k. Nem is a di­csérés a célunk e sorokkal, inkább azt óhajt­juk elérni, hogy a nagyközönség figyelmét felhívjuk a feministák igazán érdemes, önzet­len és minden hivalkodástól ment munkás­ságára azzal a­­ kérésünkkel, hogy a közönség is oly szívesen támogassa a feministákat az ő közhasznú működésükben, amilyen szíve­sem lelkesedéssel és körültekintéssel végzik az ö­n munkájukat. Meg vagyunk róla győződve, hogy mind­azok, akik akár közvetlenül, akár közvetve ez után szereztek és szereznek tudomást a szegedi feministák eléggé meg nem becsül­

Next