Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)
1914-10-01 / 248. szám
Szeged, 1914 .október 1. urALMAGY AltOiSZ AG A szedáni napokból Zola „Débacle“ (Összeomlás) című regényéből. ... Ép ebben a pillanatban dördült el Saint-Menges felől az első ágyúlövés. A völgy mélyén még ködrongyok lebegtek és nem lehetett mást látni, mint a Saint-Albert szoroson keresztül vonuló zavaros tömeget. •Még rém volt 8 óra. Az ágyúdörgés keletről is hallható volt, — ebben a pillanatban tört elő a szász trónörökös hadserege a Dargny előtti első hadtestre és most, miután, a 11. porosz hadtest'Doney tábornok csapataival megkezdte a tüzelést, délről északra minden oldalról több mértföldnyi óriási körzetben kifejlődött a csata. Maurice tudatára ébredt annak a helyrehozhatatlan hibának, hogy éjjel nem vonultak vissza Meziéres-re. De a következményeket még nem látta, csak homályos, ösztönszerű sejtelme volt a veszedelemről és nyugtalanul vizsgálta a szomszédos magaslatokat. Ha nem volt idő a visszavonulásra, miért nem szállták meg ezeket a magaslatokat, hogy a határra támaszkodva, Belgiumba átmenjenek veszedelem esetén? Az emberek mozdulatlanul, lábhoz tolt fegyverrel nézték a második hadosztály szép rendben való fölsorakozását, amely a Maasz elé fordult, hogy az erről jövő támadással szembeszálljon. Kelet felé a harmadik hadosztály fejlődött ki, míg Beaimonbban az első hadosztály foglalt állást. Az utolsó éj folyamán a műszaki katonák védőműveken déloktóber 1-én (csütörtököm) délután 5 órakor a, kereskedelmi és iparkamara gyűléstermében ülést tart, melyre a tárgy fontosságánál fogva szives megjelenését okvetlenül kérjük. Az Elnökség: — A sebesült katonáknak olyasvalamire is van szüksége,amire eddig kevesen, gondoltak. Amint naponta láthatnk a sebesült .szállitmányoknál. a. katonák nagy része a lábán sérül’tt meg. Ez a sérülés legtöbb cspiimás nem veszélyes és néhány hét mulv.a .felépül, a beteg’, ■C'Sir.kh'C.gy .ekkor még jó ideig a fájós lábával nem igen tud járni és botra van szüksége. Épen ezért arra kérjük a jószívű közönségeit, hogy erről a fontos támogató eszközről se feledkezzék meg és amennyiben,módjában áll, jutassa el a birtokaiban lévő botokat a sebesült katonák számára. — Ferenc Szolvét ír és a Vörös Kereszt A .jNemzeti Hírlap“ Írja: Dicsőségesei urálik Odó királyunk nemrég az önkéntes betegápolás főfelügyelőjévé nevezte k ki őfenségét, Ferenc Szollvátor főherceget. A feladat, a megáztak. Még a poroszok tüzelésének kezdete alatt is védősáncokat ástak. Floingtól lefelé megkezdődött a puskatűz, amely azonban azonnal elnémult és Beaudoin kapitány századija, parancsot kapott, hogy háromszáz méterrel hátrább foglaljon állást. Egy széles káposztaföldön, voltaképpen, amikor a százados felkiáltott: — Feküdj! Le kellett feküdni. A káposztaféleken csillogott a dúsan esett harmat és kövér aranyoszöld leveleiken a tiszta, ragyogó csöppek nagy gyémántjai villogtak. — Irányzék 400 méter! — kiáltott ismét a százados. Ettől a pillanattól kezdve nem szünetelt a gránát. Innen nehezen ment a lövés. Az első golyók az ágyuk előtt estek le, amelyek szintén lőni kezdtek, ezenfelül1 sok gránát nem robbant föl, minthogy a puha földben megakadt. De a legközelebbi pillanatban egy gránátszilánk az első sorban szétzúzta egy katona fejét. Kiáltás sem hangzott csak vére lövell és az agy veleje loccsant ki, ennyi volt az egész. Szegény fiú, — szólt a káplár — nagyér •nyugodtan és nagyon halványan, —majd rákerül a sor ,nemsokára másra is. De már nem értették egymás szavát és különösen borzasztó volt a rettenetes lárma. A szomszéd üteg szünet nélkül lőtt, a föld rezgett és a mitrailleuse-ök, amelyek a levegőt hasították, még elviselhetetlenebbek voltak. Lehetetlen volt a csatáról a leghalványabb HÍREK oooo Készül a katonák téli ruhája. (Saját tudósítónktól.) Fütyül a szél. Fiideg őszi eső W1 s a szélt az arcunkba vágja. Más esztendőkben- ilyenkor azon aggodalma-skdd tiunk, hogy milyen hatással lesz ez a hideg és a lezuihogó viz a szőlőtermésre. Kirepedeznek-e a szelnek, megrohad-e a ifürt, no és mennyi lesz a cukortartalom a borban. Fontos mindez most is, sőt fontosabb, iránt máskor, mert a jó termés soha annyira el nem kel, mint háborús időben. Mégis a hideg, az eső nem: ezeket a szokásos gondolatokat és aggodalmakat kelti fel bennünk. Amikor ázunk, fázunk az utcán, vagy az ablaküvegek elhomályosodnak előttünk a csúnya őszi esőtől, az az első gondolatunk, amelyet sóhajtva mondunk el magunknak: mi van a mi katonáinkkal. A mi vitéz, szegény katonáinkkal, akik ismeretlen, messzi tájak szabad ege alatt, hosszú napokon át szenvednek. S miajdne,az ősz után jön, az északi vidéken gyorsabb szárnyon jön a tél fagyos leheletével és kegyetlen fehérségével. Mi lesz akkor? Az oroszok bizonyára fel vannak készülve rá, de a mii katonai köpenyegünk nemi elég védelem az orosz időjárás ellen .Az aggodalmaskodókat — örülünk, hogy módunkban van — meg tudják vigasztalni, illetékes helyen értesülünk róla, hogy okos előrelátással bundát készittat a hadvezetőség a katonáknak. Sok százezer, italán millió bunda is készen van már s gyors menetben elkészül a többi is. Minden katona meleg bundát kap, térden elül erőt, bárányi bőrrel bélelve. Az oroszok ilynemű felszerelése messze mögötte marad a miénknek. A meleg bundákba öltözött katonákat nem kell majd félteni a hideg északi széltől. A hadivezetőségnek a katonák ellátásában segítségére van a társadalom. A hadsegélyző hivatal nemi első mimikájáról ,iti minapi megemlékezésünk is ékesen, beszél erről. A sokirányú akciók között érdekes a legújabb, a prémgyűjtés,amely a különös találmányi,praktikus kerty&k céljára szolgál. Csatlakozik ehhez még egy találmány: egy vidéki hölgyé, aki új hósapkáival lepte meg aadsegélyzőt. A hósapka Kolumbus-toijása. Nincsen rajta az arc számára való nagyon sok mimikát igénylő kivágás, hanem csupán, egy egyszerű íhiassítás, amely kitágul, helyet hagy az arcnak, sőt jobbam kisimul, mint az eddigi sapkák. A legfőbb előnye pedig az, hogy sokkal gyorsabban lehet elkészíteni Mire kisfehérülnek a mezők — ha még szükség lesz rá — a mi katonáink uj téli mezben fogják állani a hidegeket és a régi lelki erősséggel a tüzet. — Stirbey hercegnő adománya a szegedi Vörös Keresztnek. Özvegy Stirbey hercegnő, báró Gerliczy Félixné édesanyja Parisból kétezer koronát adományozott báró Gerliczy Félix útján a szegedi Vörös Kereszt Egyesületnek. Lovag Worzikovszky Károlyné elnöknő ezt az összeget teljes egészében a vezetése alatt álló Katholikus Körben berendezett sebesültkórház céljaira szánta. — Szarvady Lajos dr. hősi halált halt. karradíj Lajos d.v. ibainkíórztvi'ji’ő, 40-es tartalék-ois zászlós, Szarvady Lajosnak, a szegedi Karfáké,debnilés IparkaBnana bévál’ó elnökének illa. augusztus 30-án a galíciai harctéren Rc.K.atya mellett 28 éves koráiban hősi halált halt. Lelki üdvösségéért ia gyász,mise október 3-án, szombaton délelőtt, 10 óraikor tesz a TÓkmsi templomban. — A szegedi munkásközvetítő bizottság iyet az uralkodói kegy reá bízott, ,el eanc v k magasztos és fölemelő, de rendkívül fentisis, különösen most, a ránk kényszerni tett háborús időben. Őfensége, Ferenc Szalvátor főherceg áll az élén úgy Magyaroszágban, mint Ausztriában a Vörös Kereszt Egyletnek. Hogy mit jelent, manapság a Vörös Kereszt Egylet, arról talán fölösleges beszélni, hisz nincs család széles ez országokban, melyek is v áldanák ezt a gyönyörű emberbaráti intézményt. Hivatása magaslatán állt nálunk a Vörös Kereszt-Egylet; Csekonics Endre gróf királyi biztos és Feilitzsák Bertelmid báró főmegbzott-föigondnok biztos kézzel irényitják, vezetik a hatalmas intézményt. .Különösen Feilitzsch Bertohcikl báró, az a nagy ünnep eifóju és erős akaratú férfiú vitt uj erőt és friss szellemeit a magyar Vörös Kereszt-Egyletbe. Azt a nagyarányú munkát, amit a mi Vörös Kereszt-Egyletünk kifejt, talán senki nem méltányolja jobban, mint éppen Ferenc Szalvátor főherceg, aki bámulatra méltó érdeklődéssel van eltelve a Vörös Kereszt iránt. Nemes és szent hivatását teljesen átérezve, odaadó szeretettel csüng. Őfelsége e humánus, szép célú intézményén. Már az elmúlt tél flyamán közöttünk járt Őfensége és alapos betekintést nyert a Vörös Kereszt ügyeibe, töviről,hegyiné megvizsgált mindent, sőt fáradtságot vett magának .arra, is, hogy egynéhány vidéki fiókot is megszemléljen. S amióta a hadd állapot tart, fáradhatatlanul dolgozik őfensége a Vörös Kereszt, érdekében. A magyar nemzet minden tagja mély hálával s a legnagyobb hódolattal fordul meist Öfen, re .magas személye személye fialó. S boldognak érezhetjük magunkat, hogy királyunk éppen az ő fenséges vejét szemelte ki arra a nrigy feladatra, ami most e két szóban foglalható össze: önkéntes betegápolás! 'Magyar véreink a harctereiken nagyszerűen megállják helyüket, — dicsőség nekik, de dicsőség és ezerszeres hála a betegápolás lelkes és önzetlen b.roosa.mn.alk és! — A pancsovai kivégzés. Pm cső vén két szerb főMramest, akik fosztogattak, halálra ítéltek ■ és kivégeztek. A kivégzés, után a görög-keleti tábori lelkész beszédet mondott imagyar és román nyelvben. — Amíg a becsületesek és bátrak a harcmezőin esnek el —úgymond — a két óikéit a kiürített városkán a legnagyobb veszély idejében’ fosztogatott. Erre a szörnyű bűnre képet alkotni. Maurice a sík föld szélén csak Hattey erdős csúcsát látta nagyon messziről. Egyébként a látóhatáron belül egyetlen porosz sem mutatkozott. Csak füstfelhők szálltak föl és lebegtek egy-egy pillanatig a 'napfényben s amikor megfordult, öregkpeve látta, hogy egy meredek ,szikla védelmében fekvő völgyben, szántogat nyugodtan egy paraszt s éppen most fordítja meg ekéjét, amelyet egy nagy szürke ló húz. .Minek is vesztene egy napot? Azért, mert verekszenek, a gabonának mégis csak nőni kell és a világ élete sem állhhat meg.. De a rettenetes tüzérpárbaj tovább folyt az ezredek feje fölött, amelyek az izzó, szomorú mezőn feküdtek. Nem volt itt más, mint ez a folyton gördülő dörgés, a pusztításnak ez az orkánja, amely végigzugott a pusztaságon. Órák teltek el így, de már érezhető volt a német tüzérség fölénye. A robbanó lövegek hősükrőtt mind borzasztó távolságban robbantak szét, míg a francia golyók és bombák sokkal rövidebb pályán, legtöbbször már a levegőben elsültek,mielőtt a célt ...érték volna. Nem volt tehát más menekvés, mint minél jobban összehúzódni a sáncárkokban még az a megkönyebbülés sem irtc u nekik, az a mámoritó érzés sem, hogy egy pár pu.kalövést adjanak. Mert kire lőjenek, hiszensenkit sem láttak az üres látóhatáron! Lóvágtatás zajára az emberek arra fordultak, fölismerték Douay tábornokot táborkarával,aki idesietett, hogy csapatai állását megtekintse. Megelégedettnek látszott és néhány parancsot adott, amikor Bourgain-Des-