Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-01 / 248. szám

Szeged, 1914­ .október 1. urALMAG­Y AltOi­SZ AG A szedáni napokból Zola „Débacle“ (Össze­omlás) című regényéből. ... Ép ebben a pillanatban­ dördült el Saint-Menges felől az első ágyú­lövés. A völgy mélyén még ködrongyok lebegtek és nem le­hetett mást látni, mint a Saint-Albert szoro­son keresztül vonuló zavaros tömeget. •Még rém volt 8 óra. Az ágyúdörgés ke­letről is hallható volt, — ebben a pillanatban tört elő a szász trónörökös hadserege a Da­­rgny előtti első hadtestre és most, miután, a 11. porosz hadtest'Don­ey tábornok csapataiva­l megkezdte a tüzelést, délről északra minden oldalról több mértföldnyi óriási körzetben ki­fejlődött a csata. Maurice tudatára ébredt annak a helyrehozhatatlan hibának, hogy éj­­jel nem vo­nulta­k vissza Meziéres-re. De a kö­­v­etkezményeket még nem látta, csak homá­lyos, ösztönszerű sejtelme volt a veszedelem­ről és nyugtalanul vizsgálta a szomszédos magaslatokat. Ha nem volt idő a visszavonu­lásra, m­iért nem szállták meg ezeket a magas­latokat, hogy a határra támaszkodva, Belgi­umba átmenjenek veszedelem esetén? Az emberek mozdulatlanul, lábhoz tolt fegyverrel nézték a második hadosztály szép rendben való fölsorakozását, amely a Maas­z elé fordult, hogy az erről jövő támadással szembeszáll­jon. Kelet felé a harmadik had­osztály fejlődött ki, m­íg Beaimon­bban az első hadosztály foglalt állást. Az utolsó éj folya­mán a műszaki katonák védőműveken dél­október 1-én (csütörtököm) délután 5 órakor a, kereskedelmi és iparkamara gyűlés­termé­ben­ ülést tart, melyre a tárgy fontosságánál fogva­ szives­ megjelenését okvetlenül kér­jük. Az Elnökség: — A sebesült katonáknak olyasvalamire i­s van szüksége,­­amire eddig kevesen, gondol­tak. Amint naponta lát­hatnk a sebesült .szál­­lit­mányokná­l. a. katonák n­a­gy része a lábán sérül’tt­ meg. Ez a sérülés legtöbb cs­piimás nem veszélyes és néhány hét mulv.a .felépül, a be­teg’, ■C'Sir.kh'C.gy .ekkor még jó ideig a fájós lá­bával nem­ igen tud járni­­ és botra van szük­sége. Épen ezért arra kérjük a jószívű közön­ségeit, hogy erről a fontos támogató eszköz­ről­­ se feledkezzék meg és amennyiben,­­mód­jában áll, jutassa­ el a birtokaiban lévő bo­tokat a sebesült katonák­­ számára. — Ferenc Szol­vét­ ír és a Vörös Kereszt A .jNemzeti­­ Hírlap“ Írja­: Dicsőségesei­ urál­ik Odó királyunk nemrég az önkéntes beteg­ápolás főfelügyelőjévé nevezte k ki őfenségét, Ferenc Szollvátor főherceget. A feladat, a me­gáztak. Még a poroszok tüzelésének kezdete alatt is vé­dősánco­kat ástak. Floingtól lefelé megkezdődött a puskatűz, amely azonban azonnal elnémult és­­ Beaudoin kapitány századija, parancsot kapott, hogy há­romszáz méterrel hátrább foglaljon állást. Egy széles­­ káposztaföldön, voltak­éppen, amikor a százados felkiáltott: — Feküdj! Le kellett feküdni. A káposztafél­eken csil­logott a dúsan esett harmat és kövér aranyos­zöld leveleiken a tiszta, ragyogó csöppek nagy gyémántjai villogtak. — Irányzék 400 méter! — kiáltott ismét a százados. Ettől a pillanattól kezdve nem szünetelt a gránát. Innen nehezen ment a lövés. Az első golyók az ágyuk előtt estek le, amelyek szin­tén lőni kezdtek, ezenfelül1 sok gránát nem robbant föl, minthogy a puha földben­ meg­akadt. De a legközelebbi pillanatban egy gránát­­szilánk az első sorban szétzúzta egy katona fejét. Kiáltás sem hangzott csak vére lövell és az agy ve­leje loc­csant ki, ennyi volt az egész. Szegény fiú, — szólt a káplár — nagyér •nyugodtan és nagyon halványan, —majd rá­kerül a sor ,nemsokára másra is. De már nem értették egymás szavát és különösen borzasztó volt a rettenetes­­ lárma. A szomszéd üteg szünet nélkül lőtt, a föld rez­gett és a m­itrailleuse-ök, amelyek a levegőt hasították, még elviselhetetlenebbek voltak. Lehetetlen volt a csatáról a leghalványabb HÍREK oooo Készül a katonák téli ruhája. (Saját tudósítónktól.) Fütyül a szél. Fii­­deg őszi eső W1 s a szélt az arcunkba vágja. Más esztendőkben- ilyenkor azon aggodal­­ma-sk­dd­ tiunk, hogy milyen hatással lesz ez a hideg és a lezuihogó viz a szőlőtermésre. Ki­­repedeznek-e a szelnek, megrohad-e a ifü­rt, no és mennyi lesz a cukortartalom a bor­ban. Fontos mindez most is, sőt fontosabb, iránt­ máskor, mert a jó termés soha annyira el nem kel, mint háborús időben. Mégis a hideg, az eső­­ nem: ezeket a szokásos gondo­latokat és aggodalmakat kelti fel bennünk. A­mikor ázunk, fázunk az utcán, vagy az ablak­üvegek­­ elhomályosodnak előttünk a csúnya őszi esőtől, az az első gondolatunk, amelyet sóhajtva mondunk el magunknak: mi van a mi katonáinkkal. A m­i vitéz, szegény kato­náinkkal, akik ismeretlen, messzi tájak sza­bad ege alatt, hosszú napokon át szenvednek. S miajdne,­­az ősz után jön, az északi vidéken gyorsabb szárnyon jön a tél fagyos leheleté­vel és kegyetlen fehérségével. Mi lesz akkor? Az oroszok bizonyára fel vannak készül­ve rá, de a mii katonai kö­penyegünk nemi elég védelem az­­ orosz időjárás ellen­ .Az aggodalmaskodókat — örülünk, hogy módunkban van — meg tudják vigasztalni, illetékes helyen értesülünk róla, hogy okos előrelátás­sal bundát készit­tat a hadvezetőség a katonáknak. Sok százezer, italán­­ millió bun­da is készen van már s gyors menetben el­készül a többi is. Minden katona meleg bun­dát kap, térden elül erőt, bárányi bőrrel bé­lelve. Az oroszok­­ ilynemű fel­szerelése messze mögötte marad a miénknek. A meleg bundák­ba öltözött katonákat­­ nem kell majd­­ félteni a hideg északi széltől. A hadivezetőségnek a katonák ellátásában segítségére van a társadalom. A hadsegélyző hivatal nemi első mimikájáról ,i­ti minapi meg­emlékezés­ünk is ékesen, beszél erről. A sok­irányú akciók között érdekes a legújabb, a prémgyűjtés,­­amely a különös találmányi­,­­praktikus kerty&k céljára szolgál. Csatlako­zik ehhez még egy találmány: egy vidéki hölgyé, aki új hósapkáival lepte meg a­­­ad­­segé­lyzőt. A­­ hósapka Kolumbus-toijása. Nin­csen rajta az arc számára való nagyon sok mim­ikát igénylő kivágás, hanem csupán, egy egyszerű íhiassítás, amely kitágul, helyet hagy az arcnak, sőt jobbam kisimul, mint az eddigi sapkák. A legfőbb előnye pedig az, hogy sok­kal gyorsabban lehet elkészíteni Mire kisfehé­­rüln­ek a mezők — ha még szükség lesz rá — a mi katonáink uj téli mezben fogják ál­lani a hidegeket és a régi lelki erősséggel a tüzet. — Stirbey hercegnő adománya a sze­gedi Vörös Keresztnek. Özvegy Stirbey her­cegnő, báró Gerliczy Félixné édesanyja Paris­ból kétezer koronát adományozott báró Ger­liczy Félix útján a szegedi Vörös Kereszt Egyesületnek. Lovag Worzikovszky Károly­né elnöknő ezt az összeget teljes egészében a vezetése alatt álló Katholikus Körben beren­dezett sebesültkórház céljaira szánta. — Szarvady Lajos dr. hősi halált halt. karradíj Lajos d.v. ibainkíórztvi­'ji’ő, 40-es ta­r­­talék-ois zászlós, Szarvady­­ Lajosn­a­k, a szege­di Karfáké,debni­lés IparkaBnana bévál’ó elnö­kének illa. augusztus 30-án a galíciai harcté­ren Rc.K­.atya mellett 28 éves koráiban hősi ha­lált halt. Lelki üdvösségéért ia gyász,mise ok­tóber 3-án­, szombaton délelőtt, 10 óraikor tesz a­ TÓkmsi templomban. — A szegedi munkásközvetítő bizottság iy­et az uralkodói kegy reá bízott, ,el eanc v­ k magasztos és fölemelő, de rendkívül fent­is­is, különösen most, a ránk kén­ysze­rni tett há­borús időben. Őfensége, Ferenc Sz­alvátor fő­herceg áll az élén úgy­­­ Magyaroszágban­­, mint Ausztriában a Vörös Kereszt­ E­gy­letnek. Hogy mit jelent, manapság a Vörös Kereszt Egylet, arról talán fölösleges beszélni, hisz nincs család széles ez orszá­gokba­n, melyek is v áldanák ezt a­­ gyönyörű emberbaráti intéz­ményt. Hivatása magaslatán áll­t n­álunk a Vö­rös Kereszt-Egylet; Csekonics Endre gróf ki­rályi biztos é­s Feilitzsák Bertelmid báró fő­­m­egb­­zott-föigondnok biztos kézzel irényitj­á­k, vezetik a­­ hatalmas intézményt. .Különösen Feilitzsch Bertohcikl báró, a­­z a nagy ünne­p eifóju és erős akaratú férfiú vitt uj erőt és friss szellemeit a magyar Vörös Kereszt-Egy­­­letbe. Azt a nagyarányú munkát, amit a­ mi Vörös Kereszt-Egyletü­nk kifejt, talán senki nem méltányolja jobban, mint éppen Ferenc Szalvátor főherceg, aki bámulatra méltó­­ ér­deklődéssel van eltelve a Vörös Kereszt iránt. Nemes és szent hivatását teljesen átérezve, odaadó szeretettel csüng. Őfelsége e humánus, szép célú intézményén. Már az elmúlt tél f­­­lya­má­n közöttünk járt Őfensége és alapos be­tekintést nyert a Vörös Kereszt ügyeibe, tö­viről­,hegy­iné megvizsgált mindent, sőt fá­radtságot vett magának .arra, is, hogy egyné­hány vidéki fiókot­­ is megszemléljen. S amióta a hadd állapot tart, fáradhatatlanul­­ dolgozik őfensége a Vörös Kereszt, érdekében. A ma­gyar nemzet min­den tagja mély há­l­ával s a­ legnagyobb hódolattal fordul meist Öfen­, re .magas személye személye fialó. S boldognak érezhetjük­­ magunkat, hogy királyunk éppen az ő fenséges vejét szemelte ki arra a nrigy feladatra, ami most e­­ két szóban foglalható össze: önkéntes betegápolás! 'Magyar véreink a­ harctereiken nagyszerűen­­ megállják helyü­ket, — dicsőség nekik, de dicsőség és­­ ezersze­res hála a betegápolás lelkes és önzetlen b.­r­­oosa.mn.alk és! — A pancsovai kivégzés. Pm cső vén két szerb főMram­­est, akik fosztogattak, halál­ra­­ ítéltek ■ és­­ kivégeztek. A kivégzés, után a görög-keleti tábori lelkész beszédet mondott ima­gyar és román nyelvben. — Amíg a becsületesek­­ és bátrak a­­ harc­­mezőin esnek el —­­úgymond — a két óikéit a kiürített városkán­ a legnagyobb veszély idejé­ben’ fosztogatott. Erre a szörnyű bűnre képet alkotni. Maurice a sík föld szélén csak Hatte­y erdős csúcsát látta nagyon messziről. Egyébként a látóhatáron belül egyetlen­­ po­rosz sem mutatkozott. Csak füstfelhők száll­tak föl és lebegtek egy-egy pillanatig a 'nap­fényben s amikor­­ megfordult, öregkpe­ve látta, hogy egy meredek ,szikla védelmében fekvő völgyben, szántogat nyugodtan egy pa­raszt s éppen­ most fordítja meg ekéjét, ame­lyet egy nagy­ szürke ló húz. .Minek is vesz­tene egy napot? Azért, mert verekszenek, a gabonának mégis csak nőni kell és a világ élete sem állhhat meg.. De a rettenetes tüzérpárbaj tovább folyt az ezredek feje fölött, amelyek az izzó, szo­­­mo­rú mezőn feküdtek. Nem volt­­ itt más, mint ez a folyton gördülő dörgés, a­­ pusztításnak ez az orkánja, amely végigzugott a pusztasá­gon. Órák teltek el így, de már érezhető volt a ném­et tüzérség fölénye. A robbanó lö­vegek hősükrőtt mind borzasztó távolságban rob­bantak szét, mí­g a francia golyók és bombák sokkal rövid­ebb pályán­, legtöbbször már a levegőben elsültek,­­mielőtt a célt ...érték vol­na. Nem volt­­ tehát­­ más menekvés, mint mi­nél jobban összehúzó­dni a­­­ sáncárkokban még az a megkönyebbülés sem irtc­ u nekik, az a mámoritó érzés sem, hogy egy pár pu.­­­kalövést adjanak. Mert kire­­ lőjenek, hiszen­­senkit sem láttak az üres látóhatáron! Lóvágtatás zajára az emberek arra for­dultak, fölismerték Douay tábornokot tábor­­karával,­­aki idesietett, hogy­­ csapatai állását megtekintse. Megelégedettnek látszott és né­hány parancsot adott, amikor Bourgain-Des-

Next