Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)
1914-12-01 / 309. szám
Szeged, 1814. december 1. DÉLMAGYARORSZÁG 5 buzgó szolgálataiért legfelső elisimerése tudtul adassék. Egyúttal Boros Sándor pénzügyi tanácsost, szegedi pénzügyigazgató-helyettest, a VII. fizetési osztályban való meghagyása és a királyi tanácsosi címnek díjmentes adományozása mellett pénzügyigazgatóvá kinevezte. — Kezdődik az ingyentej kiosztása. Kedden, december 1-én kezdődik Szegeden az ingyentej kiosztása. Tudvalevőleg lelkes mozgalom indult meg, hogy a szegény iskolás gyermekeknek tápláló reggelit adjanak és a közönség nagyszívü érdeklődéssel segítette a humánus feladat megoldását. Keddtől kezdve 200 iskolás gyermeket látnak el ingyentejjel, mégpedig a Szilléri-sugárúti, a Jemeyházban levő belvárosi leányiskola és a Siketnémák intézetében tanuló elemi iskolások között. Remélni leet, hogy rövidesen lehetővé válik, miszerint még több szegény gyermek is kapjon a friss reggeliből, remélni lehet, hogy a nagyközönség megmarad ezután is adakozó kedvében és kisebb-nagyobb adományával továbbra is fölkarolja az akciót. — Cserépy ezredes meghalt. Kis uszkai Cserépy Árpád ezredes, a szegedi 3-ik honvéd huszárezred parancsnoka szombaton reggel Bécsben egy szanatóriumban meghalt. Cserépy ezredes végigharcolta hős szegedi ezrede élén a galíciai nagy csatákat. Három ,szúrt sebbel érkezett haza sebesülten. A Katolikus Nővédő Egyesület Madách-utcai tiszti üdülőjében gyógykezelték sokáig a sebesült katonatisztet, aki erős neuraszténiáiban is szenvedett. A tiszti üdülőből, Tisza La jogkörűid lakására szállították Cserépy ezredest. ’Itt érte a királyi kitüntetés.: őfelsége ezredessé nevezte ki és vitézségéért a 3-ik osztályú hadiékitményes vaskorona rendet adományozta neki. Nem sokáig örülhetett azonban a derék katona a szép kitüntetésnek. Pár napra rá agyszélhüdés érte. Bajára gyógyulást ment keresni. Bélésben egy egyetemi tanár tanácsára szanatóriumba ment be. Itt érte utól a halál szombaton hajnali négy órakor. Hitvese, aki odaadó szeretettel ápolta hős férjét, a halál percében is mellette volt. A halálról táviratilag értesítette Szegeden tartózkodó két felnőtt leányát és a huszárezred parancsnokságot. A városban az ezredes halálának híre általános és nagy részvétet keltett, Cserépy ezredes holttestét Bécsből Aradra szállítják és ott ermedik el. Az elhuny ugyanis sokáig volt az aradi huszárezred parancsnoka. A szegedi huszárlaktanyára kitűzték a gyászlobogót, a szegedi huszárezred tisztikara küldöttségileg jelenik meg a temetésen és koszorút helyez a koporsóra. — A szegedi Vörös Kereszt választmányi ülése. Az alábbi sorok közlésére kértek fel bennünket: A Vörös Kereszt szegedi választmánya ez után is kéri választmányi tagjait, hogy a december hó 6-án d. u. 4 óraikor a városháza tanácstermében tartandó választmányi ülésen megjelenni ,szíveskedjenek. Egyben az ívtartókat kérjük, hogy december 5-ig az aláírási íveket a titkári irodába (Somogyi utca 20) szolgáltassák be. — Gyermek-előadás a katonák javára. Vasárnap, december 5-én délután 3 órakor, a Szegeden fekvő sebesült katonák karácsonyfája javára gyermek-előadás lesz a Korzómoziban. Az előadás műsorát, itt közöljük: 1. Mozgó képek. 2.Szavalatok, írta:Móra Ferenc. — Előadják: Matusko-vich Lcilika, Szántó Margitka és Móra Pannika. 3. PoJidini: Csipke Rózsilka ébredése. —Éneklik: Vágó Irén, Várasdy IMaea, Nécsey Mariska, Bagáry Klári, Berényi Margit, Szinger Böske, Schwartz Izabella, Balassa Vilma, Stilétormos Évi, Winternitzi Katica, Fejős Ilona, Szoimmer Adél, Bruner Aranka, Calmer Margit, Ország Vilma, Ország Blanka, Sichwartz Rózsi, Kormányos Etelka és Kratochviliitonka. 4. Mozgó képeik. 5. Tündértánc, — Lejtik: Várasdy Maca, Göndöcs Juliska, Molnár Ilonka, Bruckner Mariska, Toacsó Valér, Déskay Illonka, Kornfeld Elli, Zeisler Adél, Ország Blanka, Ország Vilma, Kosóiczky Pö Szt& és Sölétormos Évi. 6. Himnusz és Wacht •am Rein éneklése. Élőkép. Részt vesznek: Winternitz Nus, Printz Hermán, Klein Tilda és az összes szereplők. A gyermek előadása ,Baba vásár“ -bevezetője egyúttal. Az előadásra a jegyeket Szántóné Ladányi Mariskánál és Bödőné Trinksz Paulánál lehet megváltani. A babakiállitásra a babák már szép számban érkeznek. A kiállitás december 10-től 12-ig lesz a Lloyd termében. A kiállítandó babákat december 6-ikáig lehet benyújtani Nónay Dezsőke asszonynál (Klauzál-tér 2. sz.) — A magyar könyvkereskedők és a háború Szép és nemes mozgalmat indított a Magyar könyvkereskedők és könyvkereskedelmi alkalmazottak egyesülete, a háborúval kapcsolatban. Az egyesület felhívást intézett tagjaihoz, amely a következőképen szól: „Harctéren küzdő kartársainkra legmelegebb szeretettel gondolunk. Legelemibb kötelességünknek tartjuk, hogy azokat, akik a jobb jövő megalapozásáért folytatott háborúban munkaképtelenné válnak, a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatásban részesítsük, valamint azon kartársaink hátramaradott adt, kik hősi halált halnak. Ezért elhatároztuk, hogy mindannyian fizetésünk néhány százalékát egy éviig erre a célra adományozzuk és a legkevesebb propagandát fogjuk folytatni az iránt, hogy ne legyen egyetlen könyvkereskedelmi alkalmazott sem, ki eme mozgalmunkban részt nem vesz.“ Az akció meg is indult és Budapesten megalakult a Magyar Könyvkereskedők és Könyvkereskedelmi Alkalmazottak Háborús Akciójának Országos Bizottsága, amely hasonló albizottságok szervezését az egész országban megkezdette. Vasárnap Szegeden is megalakult a kereskedelmi és iparkamarában a délvidéki bizottság a következőképen: Budapestről a központot képviselték: Réti Béla a Franklin-Társulat cégvezetője és Kende Ferenc a Franklin-Társulat tisztviselője. A délvidéki bizottság tagjai tettek: Elnök: Lukács Lukács. Társelnökök: Barton Lipót,Schimtz Jenő, Heumanin Mór Szabadaké. Ügyvezető titkár: Weisz Zsigmond. Másodtitkár: Hechtl Dénes. A bizottság tagjai: Vértes József, Nagy Mihály, Szépkuthy Nándor, Szemere Ármin, Volvo cits Dezső, Rubin Ármin Nagybecskerek, Borgida Sándor, Temesvár, Kollár A. Baja, Wagner Baja, Tóth Béla, Temesvár. — A családtagok részére kiadott arcképes igazolványok használata. A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint az állami, a vármegyei és a törvényhatósági joggal felruházott városi alkalmazottak igényjogosult családtagjai részére az 1915. évre szóló arcképes igazolványok alapján féláru menetjegyek a m. kir. államvasutak személypénztárainál már 1. évi december hó 1-től kezdve válthatók. Az államvasutak igazgatósága e rendelkezésével azt célozza, hogy azok az igényjogosult alkalmazottak, kiik az arcképes igazolványt családtagjaik részére kiváltották, az egyes utazásra szóló igazolványok megszerzésének terhétől Páris a háború idején. + A „Politiken“ párisi levelezője érdekes képet rajzol a mostani Párisról, jobban mondva a párisi életről. Leveléből közöljük a következőket : Maximnál! Hugó, a főpincér katonává lett és elment a háborúba és északon elesett, özvegyének egy kastélyt és fejedelmi vagyont hagyva.Barátja, a valamivel korosabb Benoit, aki inkább valami szerzeteshez hasonlít, megelégszik azzal, hogy a sivárrá lett termekben egyik-másik törzsvendégnek felszolgálja a reggelit. Most nemi durrognak itt a pezsgőspalackok. A nagy terem, amelyben valamikor zajosan táncoltak, most üres és hideg. Az öreg asszony, aki a garderobe-ban folyton énekelt, most is énekel ugyan, de nem vidám dalocskákat, hanem a Marseillaist, vagy a God sav-et. A gróf úr, aki mindig a bejárattól balra eső asztalnál ült — a Moet és Ghandon-cég főképviselője — még mindig idejár, de rettenetesen megsoványodott. Nem,régiben kis örömben volt része, mikor versenytársát, Mummot, a hirhedt Mummot, amint német állampolgárt letartóztatták. A gróf ezen a napon a becsületrend szalagját keresztbe tette a fehér ing plasztronjára, pedig ezekben a szomorú napokban, mikor se frakkot, sem smokingot nem hordanak, a becsületrendet is csak úgy látatlanul viselik. Te az, hogy Műm német, nagy örömet okozott a grófnak. „Benoit!“ — hangzik most egy kiáltás. A vendég, aki Benoit után kiált, azért öreg barátom, aki a lóversenyek ama nagyon öreg, vagy nagyon fiatal alakjai közül való, akik régebben itt a Maximban a dejeunner-ket látogatták és ezeket híressé tették. Szó nélküli fogyasztja el reggelijét, szó nélkül issza mmeg a Volnay-ját, csak úgy néha-néha int a fejével a pincér felé, s hogy öntsön bort a poharába. És Benőtt ieketén és ünnepiesen az ő hosszú pofaszakállával és sötét ábrázatával önt bort a vendég poharába anélküli, hogy arcán csak egy vonás is megmozdulna. Az én barátom hirtelen hozzám fordul s azt kérdi tőlem: Emlékszik még Sardanapalra?! Nyomban a Rothschild lovára, Sardanapalra gondoltam, amely megnyerte a Grand Prix-t. És abban a pillanatban magam előtt láttam Parist egy ragyogó júliusi napon, mikor egész Páris kiírni volt a longchampsi lóversenyen, ahol a legutolsó divatot mutogatták, mikor Champs Elysée egész a diadalkúpig hullámzott az automobiloktól és amikor a Bois de Boulogneban nem volt egy talpalattinyi üres hely, melyet a párisiak el ne foglaltak volna. A Szajna feketéllett a csónakoktól s a levegő megtelt a Camelot-k kiáltozásával és valamennyi Boulevard-on, de főkép ott a Café de la Paix sarkán csak egy kiáltás viharzott: Sárdán apai! Sardan apai! Egy név, mely egész vagyont jelentett, ezer meg ezer megnyert és ezer ,meg ezer elvesztett frankot a Rothschild lován. Monsieur és Madame Poincaré a fentartott páholyban ültek. Egyszerre egy úr közeledett a köztársasági elnök helyéhez. Az osztrák-magyar nagykövet volt, aki azt a hírt hozta, hogy Ferenc Ferdinand trónörököst néhány órával ezelőtt meggyilkolták. Pár pillanatig csönd és szenzáció. De azután a levegő megint visszhangzott a kiáltástól: Sardanapal! Sardanapal! Kinek is lenne ideje arra, hogy egy főhercegre gondoljon, mikor a Rothschild lova megnyerte a Grand Prix-t! „Emlékszik még Sardanapalra?“ A nők most jobbára feketében járnak és sok prémet viselnek. Nagyon ritkán lehet világos színeket látni s az emberek megbotránkozva fordulnak el, ha vörös ruhát látnak. Ruhák, kalapok, fátylak, sőt az alsószoknyák is feketék, vagy legfeljebb sötétlila színüek és a kis elárusitónők nem is próbálják már a vevőket holmi phantasie-kelmékkel csábítgatni. A Rue de Rivolin egy üzletben igen csinosan rendezett ruházati csoportot láttam ezzel a felírással: „Az első tűzkeresztség“. Játékszerülő gyerekek számára csak kardok, puskák, trombiták és ólomkatonák szerepelnek. A boulevardok hosszában minden tíz lépésnyire asztalok állnak tele ólomkatonákkal és játékágyukkal. A sok feketeruhás ember között gyakran láthatni sebesült katonákat. Egyik szobrász a minap 25 kiló gipszet kéréseik de nem kapott. Várnia kellett, mert a kormány 500,000 kiló gipszet foglalt leban-