Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szakadatlan harcok az orosz ellen. A főhadiszállás jelenti: Kelet-Poroszor­­szágban és Lengyelországban a Visztulától északra fekvő részben a helyzet változat­lan. A Bzura mentén és ettől keletre a harc tovább folyik. Rawa tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a hely­zet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) RÉMÜLET ANGLIÁBAN AZ OROSZ VE­RESÉGEK MIATT. A Daily Mail december 24-iki száma a harctéri helyzetről vezércikkében így ír: Az európai háború mindkét fő harcterén, nyuga­ton ás keleten, óriási mérkőzések folynak na­pok óta. De annyi bizonyos, hogy a n­őárd­ek­­lődés és a helyzet súlypontja most keleten van, még­pedig Lengyelországban. Csak most kezd Angolország ráeszmélni, hogy orosz szövetségeseit milyen súlyos erővel és gyor­sasággal szorította vissza Hindenburg tábor­nagy serege Varsó felé. Ez a hatalmas táma­dás arra kényszerítette az oroszokat, hogy visszavonuljanak Karakótól, amelynek elfogla­lásától fü­gg, hogy az orosz seregek benyo­mulhassanak Ausztriába és Németországba és ezenkívül az oroszoknak vissza kellett vonni lovasságukat­­ a magyar Alföld felé. Volt egy pillanat, amikor Varsó, a lengyelországi vasúthálózat csomópontja, a legnagyobb ve­szélyben­­ forgott, de úgy­­ látszik,­­hogy Niko­­lajevics nagyherceg megakasztotta ezt a tá­madást. Azt még­­ nem mondhatjuk, hogy tönkretette a német haditervet, korai­ volna még erről beszélni, de annyit máris megál­­l­apíthatunk, hogy megakasztotta a németek hatalmas előnyomulását és hogy Péterv­ár bi­zalommal nézhet a jövő elé. Azt is rebesge­tik, hogy a németek erősítéseket küldtek úgy keletre, mint nyugatra, de minden jel arra mutat, hogy keleten a németek már harcba küldték minden rendelkezésükre álló erőiket. .A lengyelországi döntés olyan létérdek, hogy mindkét fél minden­ állásban a lehető legna­gyobb erővel lép fel, hogy a háború mérlege az ő­­ oldalára billenjen. Szerencsésen a mér­leg­­ nyelve a mi szövetségesünk felé mozdult. Az angol lapnak természetesen igy­­ kell írnia, hogy n­e gyűljön meg a baja szövetsé­geseivel és a cenzúrával. De az­­ egészből­ lát­szik, hogy Anglia immár tisztában van az oroszok kritikus helyzetével és az utolsó na­pok eseményei még jobban felvilágosítják majd a perfid és gőgös Albion népét arról, hogy az orosz seregek minden akciója telje­sen meghiúsul.­­Hogy az angol világlap kissé hazudni is képes a mi hátrányunkra persze, azt legjobban­­ bizonyítja, amikor a magyar Alföldről regél. Nyugaton az egész Berlin, december 31. A nagy főhadiszál­lás jelenti: A nyugati hadszíntéren a tenger­parton általában nyugalom volt. Az ellen­ség tüzérsége a tüzelést Westende fürdőre irányította és a házak egy részét összerom­bolta, anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reimstől délkeletre az Alger-Auberge front általunk történt felrob­bantása alkalmával egy egész francia táma­dás megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia táma­dásokat mindenütt viszavertük. Az Argon­­neok nyugati részében csapataink több egy­más mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközben több mint 250 franciát elfogtak. Fu­vet környékén, Toultól északra a franciák támadási kísér­letei meghiúsultak. Belső-Elzászban, Senn­­heimtől nyugatra a francia támadások tüze­lésünkben mind összeomlottak. A franciák a birtokunkban levő Steinbach falunak rend­szeresen, sorra minden egyes házát rommá lőtték, a mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) fronton harcolnak. A­­ Lombardzyeeből irányított belga—angol offenzívának nagy akadálya a lapos vidék. Az egész terület egyen­letes síkság bázis nél­kül, amelyen­ a­­ német­­ csapatok annyira el­­sáncolták magukat, hogy a szövetségesek nem­­ érzik magukat­­ elég erőseknek még ahhoz, hogy­­ a­ nagy áldozatokkal j­ár­ó szuronyroha­­mok­at a­ hosszú arcvonal minden pontján­­ megkockáztathatnák. A szövetséges csapatok ezért French tábornok régi taktikájával akar­nak mindaddig dolgozni, amíg a helyzet ré­szükre meg nem javul. Mindazonáltal élénk harcok vannak az egész Flandriában és a belga harctéren, amelyből­­ a­­ gyalogság ép­úgy kiveszi­­ a részét, mint a­ tüzérség. A belga­francia határvonal védelme French tábornok feladata. A határvonalnak német kézen levő frontján a németek rendkívül erős frontján a németek rendkívül erős földsánc­okat készí­tettek maguknak és ezek mögé vonultak vis­­­sza. Szemben velük a calaisi utat védő kom­binált hadsereg áll. REIMS OSTROMA, Berlin, december 31. Roterdamból jelen­tik . A németek ismét nagy hevességgel ostro­molják Reimst. A német tüzérségi­­ hadállások már egészen közel vannak a városhoz. ARMENTIÉRES BOMBÁZÁSA, Kopenhága, december 31. A Politiken harcéri tudósítója jelenti Boulogneból. Ar­­mentiéres bombázása a múlt hét végén érte el tetőpontját. Péntek estétől szombat regge­lig több mint ezer gránát ese le a városba. A puszulás leírhatatlan. PÁRISI LAP KRITIKÁJA. Párisból jelentik Rómán át: Az orosz je­lentés beismeri már, hogy­­ a németek decem­ber 24-én Soc­acéwtől északra már átlépték a Bzurát és hogy ugyanazon napon Skiernic­­visétől északra is át tudtak jutni a Rawka fo­lyón. Hogy az orosz jelentés szerint akkor BELGA JELENTÉS A FLANDRIAI HAR­COKRÓL. Le Havre, december 31. (Rómán át.) A belga hadügyminiszter, aki már két hónapja nem adott ki hivatalos jelentést a belga csa­patok harcairól, a havrei belga kolónia­­ szá­mára kiadott lapban következőként ismerteti a f­landriai harcokat. Az Yser vidékéről ismét az Északi­tenger felé fog húzódni a­­ tanár­iai harcvonal. Szeged *1905. január 1. még eyelőre visszaszoríthatták őket, annak, jól tudjuk, nincs jelentőség, mert hisz ebben a beismerésben csak annak van fontossága, hogy a németek előnyomulásukban már egy héttel ezelőtt Sochacewnél ás Sochacewen túl voltak és hogy maguk az oroszok sem tudják ezt már többé a közvélemény előtt eltitkolni. Már pedig tudni kell, hogy Skiernievice Varsó előtt a legfontosabb vasúti és út-csomópont és hogy Sochaccw, amely Varsóval egy ma­gasságban, ettől egyenes után negyven kilo­­méter távolságra van, a Varsót védő orosz arcvonal legfontosabb pontja. A Temps, amely e jelentés alapján a katonai helyzetről írott cikkében az oroszok helyzetével foglal­kozik, maga is érezteti, hogy a német elő­nyomulás ezen a ponton Varsót közvetlenül fenyegetheti, mert már arról beszél, hogy Varsó birtoka egyáltalán nem bír semmi fon­tossággal. A mi szövetségesünk visszavonulásában — írja szór­ól-szóra a Temps — nyugtalanító lehet, az nem Varsó esetleges elfoglalása; egy város, egy hadállás, stb. elfoglalása nem nagy jelentőségű. Ami so­kkal aggasztóbb lehet, az az orosz sereg esetleges visszavonulása a Visztula keleti partjaira. Ez a veszedelem azonban a Temps szerint nem közvetlenül fe­nyeget. A KARLSRUHE NÉMET KIKÖTŐBEN. Kopenhága, december 31. Hamburgból érkező utasok beszélik, hogy a vasúton ta­lálkoztak a Karlsruhe német cirkáló legény­ségével, akik elmondták, hogy a Karlsru­he­­nak a nagy ködben sikerült az Északi-ten­geren átkelnie. Befutott az egyik német ki­kötőbe. A Karlsruhe cirkáló megmenekülése — ha a hamburgiak­­ híradása igaz, amiben nincs mit kételkedni — egyike a német flotta cso­dálatraméltó bravúrjainak. A cirkáló a dél­­amerikai vizekről tudott hazasurranni ellen­séges hajók közt, amelyeknek ezer okuk volt az ő üldözésére, mert hiszen az Emden után a Karlsruhe sülyesztette el a legtöbb angol gőzöst. KÉTSZÁZEZER TÖRÖK AZ OROSZ ELLEN, Genf, december 31. Az Echo de Paris­nak táviratozzék Tifliszből. Erzerum körül­­ kétszázezer főnyi török szereg áll. Az oro­szok támadást kíséreltek meg, amely rájuk nézve olyan szerencsétlenül végződött, hogy a török sereg bekerítette az orosz bal­szárnyat s ennek következtében az oroszok kénytelenek volta Urmiát kiüríteni. AZ EGYIPTOMI KEDIVÉT HALÁLRA ÍTÉLTÉK. Berlin, december 31. Husszein Kenw­lt, Ismail basa, volt k­ed­ive fiát, aki ellen fetvat adtak ki, mert kísérletet tett arra, hogy Tö­rökország szuverenitását Egyiptom fölött megsértse és akit az angolok Egyiptom ke­­div­éjévé neveztek ki, a IV. hadtest haditör­­vényszéke Konstantinápolyban halálra ítélte. A török hadsereg ezt a halálos ítéletet nyom­ban végrehajtja, mihelyt kézre kerü­l Husszein Kemal, aki ellen a törökök közt óriási az el­keseredés.

Next