Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)
1915-02-02 / 29. szám
2 Varsó előtt, Berlin, február 1. A keleti főhadiszállásról jelenti a Berliner Tageblatt haditudósítója. A német lövészárkok már Varsó védelmi gyűrűje mellett vannak. Ez a védelmi gyűrű földsáncokból áll, nem magának Varsónak állandó erődgyűrűje, hanem attól távolabb veszi körül a várost a régi erődgyűrűvel együtt, hogy lehetőleg hátráltassa Varsó ostromát. A német nagyvezérkar közlése. Berlin, február 1. A nagy főhadiszállás jelenti: A nyugati hadszíntérről nincs különösebb jelenteni való. A keleti hadszíntérről: A keletporoszországi határról nincs újság. A Visztulától északra, Mlavától délnyugatra, az oroszokat néhány helyőrségből, amelyeket egy nappal előbb arcvonalunk előtt, megszállottak volt, kiszorítottuk, Lengyelországban, a Visztulától délre levő részében továbbra is tért nyertünk. A Pilicától délre támadásainkat megújítottuk. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) köszönetemet azért, hogy dolgotokat itt olyan jól végeztétek. Nagyon meg voltam veletek elégedve. Ismerem népfelkelőim értékét, mert mindenütt, ahol népfölkelők kerültek szembe az ellenséggel, gyönyörűen verekedtek, keleten és a Vogézekben egyaránt, legutóbb is népfölkelő csapatok halált megvető vitézséggel, rohammal bevettek egy fontos magaslatot, ahonnan lesodorták az ellenséget. Kövessétek példájukat. Isten veletek, bajtársak! Áldásom kisér benneteket! Midőn a császár a zászlóaljat vezető alezredestől értesült, hogy a zászlóalj a trónörökös seregéhez kerül, örvendező mosollyal ismét a néptől kelőkhöz fordult és így szólt: — Üdvözöljétek fiamat! A zászlóalj lelkes hurrá kiáltással üdvözölte a trónörököst. A NÉMET REPÜLŐFLOTTA DÜNKIRCHENI LÁTOGATÁSA, Milánó, február 1. A Corriere della Sera párisi tudósítója a következő újabb részleteket közli Dünkirchen bombázásáról:: Már másodízben állotta ki ez a város a német repülőflotta támadását, öt vagy hat német aeroplán érkezett éjjel a város fölé a part hosszában Belgium felől. Világított a hold és már messziről látszottak az ellenséges repülőgépek. Dünkirchen minden templomában félreverték a harangokat. Este kilencedfél órakor esett le az első bomba s attól fogva a robbanások sűrűn követték egymást. Különösen három városrészt ért a támadás. Néhányszor a villamos fényszórók sugárkéréjébe kerültek az ellenséges repülőgépek s akkor a 7 és fél centiméteres ágyuk élénk tüzet irányítottak rájuk, de meg volt állapítható, hogy egyetlenegy ágyúgolyó sem tett bennük kárt. Tíz gyujtóbombát és negyven robbanóbombát vetettek le a német aeroplánok, sok volt a halott, még több a sebesült, az anyagi kár azonban aránylag csekély. A második éjszakai támadás: Dünkirchen, minden éjszaka sötétben aírre, nem szabad az utcai hárt pálykat meggyujtani. Vilmos császár a német népfelkelőkhöz. Berlin, február 1. Schäuermannn haditudósító azt jelenti a berlini lapoknak, hogy Vilmos császár beszéde, amelyet születésnapján a középnémet népfelkelő zászlóaljhoz intézett, a következőképpen hangzott: — Jó reggelt, népfölkelők! Üdvözöllek benneteket, bajtársak, midőn mindnyájatok kívánsága, hogy az arcvonalra jussatok, teljesedésbe megy. Fogadjátok DÉLMAGYARORSZÁG. VILLA TÁBORNOKOT MEGÖLTÉK. Newyorkból jelentik, hogy a mexikói forradalom egyik legnevesebb vezéremberét, Villa tábornokot El pasoban revolverből agyonlőtték. A merénylő állítólag Fierro őrnagy. A japán megveti az angol. Egyik lipcsei lap közli: Egy pekingi kínai újságban japán tudósítás jelent meg a falklandi tengeri ütközetről. Az újság, amelyet egy elfogott orosz tisztnél találtak, a többi közt ezt mondja: Mint Pekingen át jelentik, a fehér ember tekintélyét a falklandi tengeri csatában ismét uj nagy csorba érte. Kiotóban, Tokióban és Yokohamában azonban nem a gyenge német tengeri hadierők megsemmisítésén ujjonganak, hanem az ott működött japán flottán. A japán újságok részletesen leírják a csata lefolyását. A csata kezdete előtt — így jelentik — az angol admirális azt kívánta a japán admirálistól, hogy a csata alatt rendelje magát az angol admirális parancsai alá. Erre a kívánságra a japán admirális ezt felelte: — Az amerikai kontinenstől nyugatra elterülő nagy világtengeren csak egy főhatalom van és ez a japán. Az én hajórajomnak az angol admirális főparancsnoksága, alá helyezése ostobaság. A japán hajóraj az ütközet alatt eleinte várakozó magatartást tanúsított. Amikor az angol hajóajt már súlyos veszteség érte, több páncélos harcképtelenné lett és menekülni kezdett, akkor Sturdee a japánok segítségét kérte. Az ezután, a japán és német páncélosok közt kifejlődött harcban (a német páncélosok természetesen az angolokkal való három órás harcban már sokat szenvedtek) a japánoknak sikerült a német cirkálókat harcképtelenné tenni. Erre a japánok abbahagyták a további lövöldözést. De ekkor a még meg nem rongálódott angol hajók megtámadták a védtelenné tett németeket és olcsó diadalt arattak. A japánok az angol tengerészek e Küldjünk katonáinknak thermosüvegeket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caees-t. Az adományokat, köszönettel fogadja s a hadtápparancsnokságokhoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Budapest, IV. Váci utca 38. Szeged, 1915. február 2. gyáva és semmirevaló magatartásán érzett megvetésüket a következő szavakkal fejezték ki: — Az angol dzsentlemének nem szamuraik. A flaklandi győzelmet egész Japánországban, mint a japán flotta győzelmét ünneplik ás mint a japán flottának és japán erkölcsnek az angolon való felsőbbségét. Ez a csata bizonyossá teszi, hogy a mi vizeinken a világ minden flottáját csak addig kell megtűrnünk, ameddig akarjuk. A lipcsei lap e jelentéshez a következő ■ megjegyzéseket fűzi: Vajjon a jelentés minden részletében megfelel-e a valóságnak, nem tudjuk. Mindenesetre úgy tűnik föl, hogy a japán érdekeknek megfelelően van kiszínezve, de ami különösen figyelemreméltóvá teszi, az az a határtalan japán gőg, amely hencegő formában mutatkozik, továbbá az angoloknak rengeteg megvetése, akikekkel való leszámolásra akarják nyilván előkészíteni a japán népet. Az orosz tüzérőrnagy kívánsága. Egy már a háború kitörése óta az északi harctéren küzdő tüzér főhadnagy küldte bátyjának azt a levelet, melyből az alábbi részleteket közöljük: ,A muszkák most nagyon csöndesen viselkednek, téli álmukat alusszák s csak akkor ébrednek fel, ha egy pár srapnellt küldünk nekik át jó reggelit kívánva. Ettől nagyon félnek. Egy orosz tüzérőrnagy esett, a múltkor fogságba, csak az a kívánsága volt hogy megnézze a mi rettegett ágyúinkat, hogy néznek ki azok a szörnyetegek, amelyek annyi pusztítást okoznak bennük. Amit mindennap írok, most is őszintén mondhatom: kitűnően érzem magamat. A kosztunk elsőrangú, csak a jó kávé hiányzott egy pár napig, mert az öreg „Fecske” jobblétre szénderült. Mert volt ám nekünk külön fejős tehenünk is, micsoda nagyszerű kávét ittunk,minden reggel. Három hónapja, hogy vettük valami kis galiciai faluiban a „Fecskét“ s velünk csinálta a nagy marsokat, de a spatája megrepedt úgy, hogy meg is patkóiták az öreget. Egy Barna nevű fiú volt a tehenész, fogadkozott, hogy nagy gonddal fogja ápolni, csakhogy a tiszt urak jó kávét lássanak. A többiek irigykedtek is Barnára, hogy ő jutott ebbe a kitűnő állásiba és mindig bboszantották, ha meglátták a Fecskét. De jó pecsenye lesz a Fecskéből majd ha levágják. — Előbb kivágnak téged öcsém, mint az én tehenemet, — vágott vissza Barna, hogy is merték megsérteni az ő jószágát. De a napokban mégis ütött a Fecske végórája. Valahogy elszabadult a Barnától, rávetette magát egy jó kazal lóherére és felszívódott. Hiába volt minden. Az állatorvos kiadta a parancsot, hogy azonnal le kell vágni. Barna tartotta a fejét szegénynek, mikor a mészáros megadta a kegyelemdöfést. Kicsordult a könnye is, de a többiek csak nevettek, hogy mégis csak esznek ők pecsenyét a Fecskéből. Azóta nem bírni a Barnával. Nem is evett, csak mindig húsúst a Fecske után. Végre megsajnáltam. Vettem neki egy másik Fecskét s ha ezt is olyan gonddal fogja ápolni, a háború után haza viheti magával Kistelekre,