Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-02 / 29. szám

Szeged, 1915. fármán 2. DÉLMAGYARORSZÁG. 3 Lázár György temetése. (Saját tudósítónktól.) Szeged siratta nagy halottját. Szeged a temetés napján: felocsú­dott a mérhetetlen­­ fájdalomban, ma közel másfélszázezer ember számára vált pótolha­tatlan veszteséggé, az ő elvesztése. Lázár György dr. személyesen mindörökké eltávo­zott, minekutána itt hagyta az uj városát, a mely a nagy vízből évtizedek múltán úgy tá­madt föl, mint egy diadalmas főniksz, — a magyar falusias városka helyett­­ igazi nagy, kulturváros támadt, fel, a nemzeti főváros, a magyar iskolák városa, az igazi, örök ments­vár. És amikor erről a Szegedről bárki írt ez­után, soha nem felejtheti ki Lázár György nevét sem És most: megtért az édes, imá­dott szegedi anyaföldbe, hogy tovább álmodja a nagy Szegedet, a rohamosan megerősödött, a világban is döntő szerepet játszó magyar­ságnak tipikus városát, amely szimbóluma lett­ a mi nemzetünknek. Hogy így történhe­tett, az egész ország sem felejthet­i el soha Lá­zár Györgyöt, Szeged egyik dicső fiát. Lázár György működése rég túlnőtt tehát a váro­son és a környéken, az ő szereplése, a város nag­gyá fejlesztése Magyarország ügyévé vált. Találóan írja ma róla a magyarságnak legfanatikusabb sajtóorgánuma, a­­ Budapesti Hírlap, hogy Lázár György valóságos histó­riai polgármestere volt Szegednek, igazi nagykoncepciójú, nyugateurópai műveltségű, széles látókörű, cselekedni tudó, rendkívül energikus magyar, aki midőn a jelennek dol­gozott, voltakép a jövőt alapozta meg. Mun­kája gyors, erős és biztos volt. Szerencsés kézzel tudta az egymást olykor keresztező anyagi és kulturális, kérdésekben a kiegyenlí­­tést megtalálni, fölhasználván (itt is képviselő korában szerzett politikai összeköttetéseit. A közvagyon s a közügy­­ kezelését szabályozó törvények fonákságán könnyűszerrel esett át s illetékes helyen mindig­­ meg tudta győzni az irányadókat arról, hogy Szeged fejlődése elsőrangú nemzeti érdek. Azok közé a ma­gyar emberek közé tartozott, akinek minde­nütt tisztelettel és elismeréssel említették a nevét. Itthon a tanyák között pedig, ahol nem­ igen rajonganak a hivatalos emberért, az ő nevét kalaplevéve, szinte megindító áhítattal mondta ki a szegedi magyar s az igazi érté­kek ösztönös megbecsülésével­ és fölismerésé­vel a városi polgár. Az ország mindeni részéből érkeznek még most is részvéttávir­atok a megboldogult Lá­zár György dr. polgármester, udvari tanácsos családjához, a gyászoló család lakásán pedig tegnap valóságos búcsujárás volt, minden ren­dű és rangú látogatók fejezték ki részvétüket a lesújtott családnak, ez az osztatlan, spontán megnyilatkozó részvét is mutatja, milyen sze­re­tetnek és népszerűségnek örvendett az el­hunyt Szeged­­ polgársága között. A kondoleá­­lók között van Csernoch János hercegprímás is. Csernoch távirata a következő: Férje elhunyta alkalmából fogadja leg­­őszintébb részvétem nyilvánítását. Csernoch hercegprímás. Tisza István gróf miniszterelnök, akit Bokor Pál helyettesi p­olgármes­ter értesített a polgármester haláláról, őszinte részvétet küld­ Hazai Samu báró honvédelmi miniszter ezt a részvéttáviratot küldte: Fogadja Nagyságod érdemdús polgár­mesterük elhunyta alkalmából legőszintébb részvétem nyilvánítását és kérem azt Szeged város közönségének is tolmácsolni. Hazai hon­védelmi miniszter. Nagyon, meleghangú táviratban fejezte ki részvétét Glattfeider Gyula­ Csanádi püspök is, aki ma Szegedre utazott a gyászszertartás vezetésére. A magyar rendi piaristák nevé­ben, akikkel életében nagyon benső viszony­ban állott, Hónap Tamás piarista rendfőnök megható részvéttáviratot küldött. Némethy Károly, belügyi államtitkár részvétiratában megemlékezik arról, hogy „Lázár György ko­rai kidőlése pótolhatatlan vesztesége az or­szág második városának, amelynek vezető ál­lásában a megboldogult maradandó alkotásai­val országos nevet, közbecsülést szerzett ma­gának.“ Részvétüket fejezték ki Tallián Bála bá­ró, Foerk Ernő, Ullmann Adolf és neje, Gróf Hajasi Rezsőné, Bernáth Géza államtitkár, Darányi Ignác volt földmivelésügyi minisz­ter, Gelléri Mór, a vidéki polgármestereik nagy számban, a szegedi és vidéki egyesületek, tár­sadalmi alakulások. A város, a szegedi nem­zeti­ munkapárt, a Szegedi Ármentesítő Tár­sulat, a Dugonics-Társaság, a Képzőművészeti Egyesület, a szegedi Lloyd, a kereskedelmi és iparkamara és még több helyi egyesület gyászjelentést adott ki, hisz Lázár György a lelke volt minden­ szervezetnek. A városháza közgyűlési termében ma dél­előtt 10 órakor Ch­atricis Lajos dr. főispán el­­nöklésével rendkivülii közgyűlés­ volt az el­hunyt Lázár György dr. polgármester tiszte­letére. Zsúfolásig megtöltötték a padokat a fekete­ ruhás bizottsági tagok, akik mély meg­­illetődéssel hallgatták a főispán megható be­szédét, amelyben a polgármester haláláról emlékezett meg. — A fájdalom parancsszavára jöttünk össze a mai rendkívülii közgyűlésen, — úgy­mond — hogy kifejezést adjunk az általános, igaz és mély részvétnek, amely Szeged város közönségét hang- és rendkülönbség nélkül, el­tölti a város első tisztviselőjének, Lázár György dr. polgármester, udvari tanácsos ur­nak halála miatt. Egyúttal leróják a hálás Ci­­sm­erés adóját annak a férfiúnak emléke iránt, aki egész életének teljes munkásságát a vá­ros közügyeinek szentelte, aki közéleti mű­ködésének területén tettekben és eredmények­ben mutatta meg a szülővárosa és annak né­pe iránt táplált lángoló szeretetét s aki ezt a hő érzelmét szivének utolsó dobbanásáig hű­ségesen megőrizte. Ezután Gaál Endre dr. kulturtanácsos röviden megemlékezve az elhunyt polgármes­terről, a törvényhatósági bizottság elé terjesz­tette a Lázár György dr. emlékének szentelt tanácsi javaslatokat. A rendkívüli közgyűlés egyhangúlag el­fogadta, hogy Lázár György dr. emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg s a családihoz részvétiratot intéznek. A közgyűlés elhatároz­ta, hogy Szeged város, közönsége a díszsír­hely fölállításának minden költségeit fedezi. A fogadalmi templom előtti Templom-teret Lázár György-térnek nevezik el. A közgyű­lés ötezer koronát utalványoz Bokor Pál he­lyettes-polgármester kezeihez, hogy a város szegényei között ossza ki. A koszorumegvál­­tási összegekből alapítványt tesznek Lázár György emlékére. Az alapitványból a hábo­rúban elesettek árváit fogják segélyezni. A város hatósága fölkéri a Dugonics­ Társasá­­ gn.t jHnrrv ;T 'ívpr E^kÍÍ'iwi- dezzen volt elnöke tiszteletére. Ezután Ch­atric­s főispán berekesztette a közgyűlést és a bizottsági tagok tömege­sen a felsővárosi templomba mentek a Lázár György dr. lelki ü­dveért mondott gyászisten­tiszteletre. Délután két órakor kezdett özömleni Sze­ged népe a kultúrpalota felé, ahol felállították az elhunyt polgármester ravatalát. Fél három órakor a koporsót­­ leemelték a ravatalról s az előcsarnok bejárata elé tették. A koporsót a családtagok: Lázár Györgyné, a fia Lázár László dr., leánya Jármy őrnagyné s a veje Jármy Andor őrnagy á­llatták körül. Min­denkit meghatott az özvegy polgármesterné­­nek és leányának fájdalmas sírása és a kö­zönség soraiból is hangosan sírtak föl sokan, amikor a püspök a gyászszertartás megindító énekszavába kezdett. A kántori teendőket a szegedi katholikus tanítóképző intézet ének­kara végezte Naszády József tanár vezetésé­vel. A mélyen meginditó gyászénekek után Bokor Pál polgármester-helyettes­­ mondta a gyászbeszédet. — Eljöttünk, — úgymond, — hogy még egyszer kinyi­­­vánitsuk irántad való mély tiszteletünket és őszinte szeretetünket, hogy még egyszer itt a nyilvános helyen, — épen úgy, mint akkor, amidőn a fáklyák ünnepi fényénél s a város lakosságának örömrival­­gása közepette a hatvanéves polgármester elévülhetetlen érdemei előtt hajtottuk meg az elismerés zászlaját, most is, — bár fájda­lomtól kicsordult könnyes szemmel, telkünk­ben, a kegyeletes érzéssel rójjuk le hálánkat azon nagy férfiú iránii, akinek e város min­den polgára oly igen-igen sokat köszönhet. És most örök pihenőre tértél . . . Álmodj szép városodnak egy igazi boldog jövőt, ha­zádnak dicső győzedelmet. Szeretett polgár­­mesterünk, Isten veled! Három óra után a kultúrpalota lépcsőin levitték a koporsót és a halottas kocsira emel­ték. Sokan, hangosan felzokogtak ezekben a pillanatokban. Majd megindult a menet. A kult­úrpalotától a Vár­ utcán át a Szé­­chenyi­ térre kanyarodott a menet. Elől­ men­tek — közvetlenül a koszorús kocsik után — a szegedi testületek, gyászfátyollal be­vont zászlók alatt, majd az egyházi férfiak, Glattfelder Gyula Csanádi püspök vezetésével. Hat fekete ló vonta a gyászkocsit, amely után a gyászoló család és rokonok, Szeged város vezető férfiai Ch­atricis Lajos dr. főispán­ és Bokor Pál polgármester-helyettes­ vezetésével a városi testületek, egyesületek vezetői és a helyőrség tisztikarának tekintélyes része, Karg János báró altábornagy vezetésével ha­ladtak. A város lakóinak tízezred állottak né­mán, megilletőd­ve sorfalat és kísérték a meg­boldogult podesztát utolsó utján. Amikor a koporsóval a Széchenyi­ térre érkezett a menet, a katonai zenekar Beetho­ven gyászindulójának utolsó részletét, a meg­dicsőülést játszotta. (A városháza öreg ha­rangjának szava összeolvadt a zene csodá­latos akkordjaival.. A villanykörték s a gáz­­lámpák fátyol alatt lobogtak. A levegőben katona, aeroplán jelent meg és fönt keringett s a levegőben kísérte Szegednek s a magyar­ságnak halottját. A Széchenyi­-téren, amidőn a szobrok előtt vezetett el az Unió-ut, egész Szegeden mindenki átérezte, mit jelentett e nemzeti fővárosnak­­ Lázár György dr., az igazi magyar nemzeti főváros i főm­egmen­tője, évtizedek felejthetetlen Apostola. A Takarék­tár­ utcán, Tisza Lajos-köruton és a Vásár­­helyi-sugáruton át a felsővárosi­­ Deszkás-te­metőbe vitték Lázár György polgármestert s a város által fölajánlott díszsírhelyen helyez­ték örök nyugovóra. Ez a diszsirhely Szeged népének mától Vpvra.A mind'V­affán holthelyie marad. Vendéglőben kÁvéházban Fűszerkereskedésben =| MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN [KrarttMiliii ♦ ÓVAKODJÉK Csemegeüzletben duplám alá fasort, az utánzatoktól n ■m

Next