Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-02 / 53. szám

i Szeged, 1915. március 2. délma­gya­rosszác. Sikerült Angliát elzárni. Londonból táviratozzák a Berlingske Ti­­dendének. A nagy hajósvállalatok és kiviteli cégek megszüntették az árak behajózását, sőt nem vámolják kivitelre szánt cikkeiket,­­ mert nem akad hajó, amely útra akarna kelni és a szállítási tételek megfizethetetlenül ma­gasak. A kikötőkben nincs, kirakodó munkás, idegen kereskedelmi gőzösök nem merik meg­közelíteni az angol kikötőket, részint az angol vizeken a német blokád miatt beállott vesze­delem, részben pedig annait, mert az angol kormány le akarja foglalni az idegen hajókat. Az amerikai kikötőkben berakott totjók sem indulnak angol és francia kikötőkbe a túl ma­­gas szállítási tételek miatt. Aldeburghbó­l jelentik: Anglia keleti part­vidékén egy aknakuta­tó hajó jelt adott a ki­kötőkbe, hogy a világító torony környékén két német tengealattjáró leselkedik. A mentőállo­másokról gőzcsolnakokat küldtek ki, majd torpedóromboló naszádok indultak az ellensé­ges hadihajók üldözésére, de a hajszának nem volt semmi eredménye. A párisi Newyork Herald szerint a német tengeralattjárók blokádja következtében a nyugati harctéren levő angol csapatok szá­mára hadiszerekkel megrakott tizenöt angol szállító gőzös nem indulhat útjára. Amsterdam, március 1. A hollandi kor­mány csatlakozott a skandináv államok ja­vaslatához, amely arra irányul, hogy a sem­leges államok lépjenek fel együttesen az an­gol hajóknak visszaélése ellen, amennyiben azok csakugyan kitűzik a semleges lobogókat. Az Enar-Reederau részvénytársaság, a­mely Svédország és Hull­ között rendszeres hajóösszekötettést tartott fenn, beszüntette já­ratait. Svédország összeköttetése Hullal az intézkedés következtében megszakadt. A né­met tengeralattjárók ugyanis abból a célból, hogy a Humbar-folyó torkolatánál f­ekvő ki­kötők közelében maradjanak, ott központosít­ják tevékenységüket, ahol a hajóközlekedés a legélénkebb. Az Enar-Reedderen elhatározta, hogy a beszüntetett hajójáratok helyett észa­kabbra fekvő kikötő. Middlesborrough, Tyne és Warkworth felé fog hajójáratokat­­ indítani. bázását az itteni politikai körökben a legna­gyobb érdeklődéssel kísérik. Az angol lapok tudvalévően azt jelentették, hogy a szövetsé­gesek, mielőtt a Dardanellák bombázásához kezdtek volna, megnyugtató­­ kijelentéseket tettek Rómában az akciójuk célja felöl. Mér­tékadó helyen ezt a hírt nem erősítették meg, de nem is cáfolják. Az esti lapok azt mondják, hogy az olasz kormány a Dardanellák kérdé­sében érdekelt hatalmakkal a legszorosabb érintkezésben van és nem lehetetlen, hogy An­glia, tekintettel arra, hogy a Dardanellák for­­szírozása a semleges államokra is a legna­gyobb fontossággal bír, közölte szándékait Rómában is. Bizonyos, hogy az egész akció és Görögország csöndes együttműködése már régebb idő óta elő volt készítve és hogy az olasz kormány abban a helyzetben volt, hogy e fontos kérdésben a Imaga álláspontját is tu­dassa az érdekeltekkel. Athén, március 1. Nagy felháborodást kel­tett az a pétervári hír, hogy Oroszország el akarja foglalni Konstantinápolyt. A félhivata­los Patris erről cikkezve, azt fejtegeti, hogy a közös veszedelem következtében Görögor­szágnak Törkországgal jó szomszédi vi­szonyban kell lennie, miután az utolsó idők­ben támadt félreértéseket sikerült békésen el­oszlatni. Egész Európára nézve nagy vesze­delmet jelentene, ha Konstantinápoly orosz kézre kerülne. Megfoghatatlan, hogy az oro­szok, mikor olyan háborúba keveredtek, a­mely az egész cári birodalomra nézve kön­­­nyen végzetessé válhatik, Konstantinápoly meghódítására gondolnak, holott inkább azért kellene aggódniuk, hogy jelenlegi birtokállo­mányukat megtartsák. Kétségtelen, hogy Oroszország nincs megelégedve Görögor­szággal, mert a német diplomácia közvetítésé­vel békésen­ simította el Törökországgal tá­madt konfliktusát. A Dardanellák és a semleges államok. Konstantinápoly, március 1. A Dardanel­lák erődeit ma nem bombázzák. Konstantinápoly, március 1. A Tanin je­lenti február 28-i­ki kelettel. Az anatóliai­ Or­­ohanie és Kumbale, valamint a Dardanellák ruméliai partjain fekvő Ertogrul erőd február 25-iki bombázásánál a törökök vesztesége mindössze tizenkét halott volt. Az Agamemnon páncélos cirkáló és más ellenséges hajók megsérültek, egy hajón pedig tűz ütött ki. Róma, március 1. A Dardanellák bom- 3 A Szuez-csatorna mellett. Turin, március 1. A Stampa jelenti Kairó­ból: Egyre több jel szól amellett, hogy a tö­rökök a Szuezi-csatorna irányában új előnyo­mulásra készülődnek. A törökök naponta tá­madásokat intéznek az angol járőrökre. Ezek a támadások egyre terjeszkednek és lassan­­kint az egész front területére ki fognak ter­jedni. Azt beszélik, hogy Maxwell tábornok­nak, az angol főparancsoknak visszahívása küszöbön áll. A tábornok működését nagyon súlyosan bírálják. Küzdelem a Dardanellákért. Rotterdam, március 1. A Times katonai munkatársa foglalkozik azzal a két tervvel, amely most az entente-körökben felmerült. Az egyik a német tengerpart megtámadását, a másik pedig a Dardanellák partjaira való csapatszállítást tervezi. A cikkíró az utóbbit tartja könnyebben keresztülvihetőnek. fia az angolok, — írja, — a német tengerpartot akarják megtámadni, akkor a támadó sereg­nek jóval nagyobbnak kell lenni, mint a né­met védekező seregnek, tehát ez a harc nem volna előnyös az angolokra. Viszont a másik terv keresztülvitele a törököknek jóval na­gyobb haderejét kötné le, mint az angolok­nak. Szakértő angol hajóskörökben man vár­nak eredményt a Dardanellák bombázásától. Ha sikerülne is a külső parti erődöket halom­ra bombázni,­­ez még távolról sem jelentené azt, hogy a hadihajók bemehetnek a szorosba, mert előbb a Gallipoli földnyelv valamennyi erődjét el kellene pusztítani. Tapasztalat bizo­nyítja, hogy a szárazföldi erődök bombázása hadihajókról sikerre nem vezethet. Sebesült hadifoglyok Orosz­országban. A Stockholmban megjelenő Aftonbladet kivonatosan közöl egy levelet, amelyet egy Oroszországban élő német hölgy irt és akinek alkalma van német sebesült hadifoglyok ápo­lásában segédkezni. „Fogalmat sem tud ma­gának alkotni arról“ — írja levelében, — „mi mindenre van szükségünk a német fog­lyok részére.“ Megható szavakkal kéri isme­rőseit, hogy ezek számára küldjenek haris­nyát, kendőt, trikót stb., de pénzre is sürgős szükségük van, főleg a már felgyógyult bete­gek részére, akiket Szibériába küldenek. „Mindent, ami a német tiszteknél és katonák­nál pénz vagy egyéb érték volt, elloptak, gyű­rűiket és egyéb értéktárgyaikat elvették tőlük. Az orosz kormány által nekik kiutalt zsold­­ból egy képeket sem kaptak kézihez. A viszo­nyok egyenesen leírhatatlano­k. A foglyok kö­zött azt a különbséget csinálják, hogy a néme­teket Szibériába a szláv­okat pedig Asztra­­h­ánba és Kostromába küldik. A németeket azonfelül persze a legnyomorúságosabb kór­házakban helyezik el. A levélíró hölgy csodá­lattal viseltetik a német foglyok magatartása iránt. „Strammok, tartózkodóak és előkelőek. Ha szeretetadományokat osztunk ki, a néme­tek erős kézszorítással és csillogó szemmel azt mondják: Köszönöm! Az osztrák foglyok mindig gavallérosan ezt mondják: Küss die Hand! és az osztrák szlávok: Csákó töim a ru­hája ujját!... Az embernek az a benyomása, hogy lelkileg mindannyian szenvednek, de azért a német tisztek sohasem levertek. Mind­nyájan telve vannak bizalommal, sőt néha humorosan fogják fel sorsukat. Csak amikor arra kerül a szó hogy­­ többet nem­­ vehetnek részt a 'harcban, dühösekké válnak“. Egy másik levelében ez a hölgy uj fog­lyok érkezését írja le: „Az egyik kocsiban egy német tiszt feküdt, akinek át volt lőve a tüdeje. 15 fok hideg mellett egy hálókabát volt az egyetlen takarója. Egy másik kocsi­ban is valósággal hihetetlen állapotok ural­kodtak. Kizárólag súlyosan sebesültek voltak abban és a­­ legtöbbnek a köpönyegén kívül más takarója nem volt; reszkettek a hidegtől. A legborzasztóbb azonban az volt, hogy mire ehhez a kocsihoz értünk, már elosztogattuk a szeretetadományainkat. Mind mezítláb voltak. Az egyiknek egy mellényt adtunk, hogy abba csavarja a lábait, másoknak különböző gyap­jún elnüt ... Azután elmentünk a kórházba, a­melyben az újonnan érkezett sebesült foglyok számára helyet csináltak. Ostobaság volt-e, vagy kegyetlenség, de tény, hogy súlyosan sebesülteket elküldték, ellenben olyanokat, a­kik már teljesen felépültek, ott hagytak“. .i«s9aBssBac*s3BBBa9BBBQ!ieaBnanBS5SfiBMa«t5sasa3f3i9P>Hasip Adakozzunk az ingyentejre! Vendéglőben kÁvéházban Fűszer­kereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ff SZT. ISTVÁN: Csemegefizletben Q N­pi Gsien­znysh!!! ÓVAKODJÉK ♦ a malátasört. az UTÁNZATOKTÓL!!

Next