Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)
1915-10-01 / 237. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. október 1. A közélelmezéstől a drágasági segélyig. A szeptemberi közgyűlés második napja (Saját tudósítónktól.) A szeptemberi közgyűlés második napján is a tanácskozásra szánt idő nagyrészét indítványok tárgyalása foglalta el. Viharokban a csütörtöki közgyűlés sem szűkölködött. Kezdődtek a viharok már a szerdai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésénél, aztán folytatódtak a beszállásolási terhek körül benyújtott indítványnál, majd végigvonultak az egész tárgyaláson. Dr. Chatricis Lajos főispán elnökölt. Taschler Endre főjegyző felolvasta a szerdai közgyűlés jegyzőkönyvét. Wimmer Fülöp: Nem találom nyomát a tegnapi közgyűlés jegyzőkönyvében ,annak a határozatnak, amely az élelmezés megjavítását célzó indítványnál a birtokonkívüliséget kimondta. Chatricis Lajos: A közgyűlés erre vonatkozólag semmi határozatot nem hozott tegnap. A tanács azonban már ma megtette a szükséges intézkedéseket, éppen a közgyűlési határozat szellemében. Wimmer Fülöp: Ha a főispán úr a tanács nevében kijelenti, hogy a tanács formahiba dacára sem feledbezi meg a határozatot és azt magára nézve kötelezőnek tartja, a választ szívesen tudomásul veszi. A főispán: A város tanácsa már előzőleg kimondta, hogy fogyasztási szövetkezet létesítését szükségesnek tartja a drágaság enyhítésére. Bízik benne, hogy a tanács végrehajtja a közgyűlés határozatát a törvényes formák között. Kéri a közgyűlést, nyugodjék meg ebben. Wégmann Ferenc szintén a főispán ígéretét kívánja arra nézve, hogy a tanács végrehajtja a közgyűlés határozatát és felállítja a fogyasztási szövetkezetet. A főispán: Ismétli az előbb mondottakat. A tanács szívén hordja a polgárság érdekét. Bízza a közgyűlés az ügyet a tanács lojalitására. Kéri a múlt ülés jegyzőkönyvének ilyen értelemben való tudomásul vételét. Wimmer Fülöp kijelenti, hogy a főispán nyilatkozatában megnyugszik, mire a közgyűlés a jegyzőkönyvet tudomásul veszi és hitelesíti. 1 (Ki viselje a beszállásolási terheket.) Tóth Mihály katonaügyi tanácsos jelentette a közgyűlésnek, hogy dr. Kovács József a katonai beszállásolási terhek arányos megosztását kéri ,a vármegyei törvények vonatkozó pontja alapján, pótadó kivetésével. Eddig ugyanis csak a háztulajdonosok viselték a beszállásolási terheket, noha a törvény intézkedik, hogy a lakosság összessége viselje a terheket. A tanács javasolja, hogy az ügyet bizottságnak adják ki szabályrendelet készítése céljából, amelyet soron kívül terjesztenek majd a legközelebbi közgyűlés elé. Dr. Kovács József: A tanács javaslatát nem fogadja el. Ez elodázza a kérdést. Ismerteti a vonatkozó törvényt és a háztulajdonosok terheit. Kéri a közgyűlés határozatát a kérdésben. A főispán: A tanács javaslata nincs ellentétben az indítvánnyal. A közgyűlés nem is tehet mást, mint hogy sürgősnek mondja ki az ügyet és a tanács a legközelebbi közgyűlésre soron kívül terjeszti elő. Dr. Kószó István szerint ilyen rendkívüli viszonyok közt a beszállásolási terheket mindenkinek egyformán kell viselni. A tanácsnak nem lett volna nehéz érdemleges határozatot hozni, miért a mai állapot — szerinte — nem törvényszerű. Indítványozza, hogy amíg az ügyben határozatot hoz a közgyűlés, a költségek behajtását függesszék fel. Somogyi Szilveszter: Addig hova tegyük a tiszteket? Szuronnyal mennek be. Épen ettől akarják megóvni a közönséget. Készé István: Arról az uraknak kell gondoskodni. Dr. Dobay Gyula: Igazságtalannak tartja, hogy csak a háziurakat terhelik a beszállásolási költségek. Mindenki lakásába tessék beszállásolni. ! A főispán: Pár hónappal előbb erről szabályrendeletet terjesztett a tanács a közgyűlés elé. Akkor a közgyűlés levette a tárgyat a napirendről. Az új indítvány most érkezett. A tanács nem tudott 24 óra alatt szabályrendeletet készíteni róla. Csak a jövő közgyűlés tárgyalhatja az ügyet. Dobay Gyula: A lakók is viseljék a beszállásolási terheket. Tóth Mihály: A törvény értelmében a házbirtokosokat terheli a beszállásolási kötelezettség. A törvény végrehajtási utasítása szerint ez a kötelezettség kiterjed a házbirtok helyiségeire még akkor is, ha azok mások használatában vannak. E szerint a természetbeni beszállásolás a házbirtokosokat terheli. A törvényhatósági bizottság tagjai közül a háztulajdonosok zajongani kezdenek. A zaj növekszik, a szavakat hallani nem lehet. A főispán (csenget): Ha nem nyugodnak meg az urak, kénytelen leszek a közgyűlést felfüggeszteni. A zaj a főispán csengetésére lassan lecsillapul. Tóth Mihály: A törvény világosan beszél. A tanács eljárása jogos. Amikor szabályrendeletet hoztak a közgyűlés elé, nem kellett. Most azt kívánják, hogy egy 24 órája beadott indítványra kész szabályrendeletet hűzzön ki a tanács a zsebéből. Vékes Bertalan: Ne csak a körúton kívül, de belül is szállásolják el a katonákat. Végman Ferenc: A közpénztárból fizessék ezeket a terheket. Somogyi Szilveszter: Békés időben a város meg akarta kímélni a város polgárságát a terhektől. Akkor ez kevésbe került. Most, a háború óta az idegenből jött tisztek mind ideiglenesen vannak itt. Ezeknek nem lakbér, hanem beszállásolás jár. Most, hadosztály központ is vagyunk. Ezzel nagyon sok beszállásolás jár. Dr. Kovács József: Ezt tudjuk. Somogyi Szilveszter: Mert nem tetszett mondani, ha tudta. A város csődbe kerül, ha tovább is ő fizeti a terheket. Magyarázza a törvényt. Jön az októberi közgyűlés két hét múltán. Akkor talál módot a közgyűlés a megoldásra. Most hosszabb vita indul meg dr. Dobay Gyula és a polgármester közt. Végül is a főispán szavazás alá bocsájtja a kérdést. A közgyűlés 45 szóval 25 ellenében a dr. Dobay Gyula indítványát fogadta el, amely szerint a tanács a következő közgyűlésre olyan értelmű szabályrendeletet készít, hogy a lakók is kötelesek tűrni a beszállásolásokat és viselni a beszállásolási terheket. Dr. Dobay Gyula és társai azt indítványozták, hogy a város engedélyt adjon a tiszti ügyészeknek arra, hogy a bíróság előtt a hadbavonult ügyvédeket díjtalanul helyettesíthessék. A tanács szerint a tiszti ügyészeknek sok dolguk van és a szabályrendelet is tiltja az ilyen helyettesítéseket. Ezért az indítvány elutasítását javasolja. Dobay Gyula magyarázza, hogy nem állandó jellegű helyettesítésekről van szó, hanem arról, hogy a tömegnapokon egyes,adott esetekben helyettesíthessenek a tiszti ügyészek. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. Taschler Endre főjegyző a belügyminiszternek az ipari és kereskedelmi tanácsosi állás szervezése ügyében hozott elutasító határozatát ismertette. Wimmer Fülöp: Kéri a leirat felolvasását. A főjegyző felolvassa a leiratot. Wimmer Fülöp szerint a miniszteri leiratot nem lehet egyszerűen elfogadni. A miniszter azt mondja, hogy a határozatot személyi okokból hozta a közgyűlés. Ez arculcsapása a közgyűlésnek. Ezt a háborút, az ipar nyeri meg. Amikor Szeged az ipari és kereskedelmi ügyek vezetésére közbizalomból tanácsost akart állítani, aki csak ezzel a nagyifontosságú üggyel foglalkozzék és amikor ezt a közgyűlés jóváhagyta, nem lehet egyszerűen elfogadni a miniszter gyanúsítását. A következő indítványt teszi: „A közgyűlés rámutat a miniszter leiratának téves felfogásaira. A szóban forgó határozatot jóval a háború kezdete előtt hozta meg a közgyűlés, úgy, hogy a miniszter úr figyelmeztetése annál kevésbé helyénvaló, minthogy időközben eltelt majdnem másfél év óta a közgyűlés a szóban forgó kérdést a háború miatt úgysem bolygatta. Méltatlankodással visszautasítja a miniszteri leirat azon ráfogását, hogy a szóban forgó határozatot személyi okokból hozta meg és fentartja magának, hogy a háború befejeztével megújítsa.“ Éles és hosszú vita után a közgyűlés szavazással a tanács javaslatát fogadta el, amely szerint a miniszter leiratát tudomásul vették és utasították a tanácsot, hogy vegye nyilvántartásba az ügyet, hogy alkalmas időben újra határozhassanak az ügyosztály felállításának kérdése felett. A belügyminiszter többi leiratát a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ugyancsak tudomásul vette a közgyűlés a tanács intézkedéseit a nyugdíj szabályrendeletre vonatkozó belügyminiszteri leirat és a Fehértó halászati hasznosítása tárgyában. A köztisztasági telep feltöltésének helyreállítására 1000 koronát szavazott meg a közgyűlés. A szobafestő és mázoló munkák vállalati egységárát 50, az árvaházi növendékek részére szükséges cipész munkák egységárát 50 és az egyenruházati cikkek vállalati árát 20 százalékkal felemelte a közgyűlés. Tudomásul vette a közgyűlés a különböző városi birtokok és bérföldek hasznosítása, a hadikölcsönöik jegyzésére felvett kölcsönök meghosszabbítása, néhai Cajus Gábor és Aczél István alapítólevelei, valamint a városi közkórház költségvetése tárgyában tett tanácsi intézkedéseket. Elfogadta a közgyűlés a tanács előterjesztését özv. Lázár Györgyné özvegyi ellátása és kegydíja tárgyában. A közgyűlés kimondotta, hogy özvegyi ellátás fejében 4300 koronát, kegydíjut pedig 3700 koronát megszavaz a néhai polgármester özvegyének és azt költségvetésileg biztosítja. Kimondta a közgyűlés azt is, hogy amennyiben az új fizetést megállapító szabályrendelet, szerint özvegyi ellátás fejében nagyobb összeg járna az özvegynek, a a kegydíj ezzel az összeggel csökken. (Drágasági segély a városi alkalmazottaknak.) Javasolta a tanács a közgyűlésnek, hogy az 1914. évi augusztus 1-től kezdve megszakitás nélkül alkalmazott városi napidíjasoknak egy havi fizetésnek megfelelő drágasági segélyt adjon a város. Dr. Kesze István: Ez az ügy segélytermészetű. És az segít igazán, aki mindjárt segít. Ezért nehéz megvárni, amíg a miniszteri jóváhagyás megérkezik, ő bizonyosra veszi a jóváhagyást, ezért indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki a birtokonkívüliséget. Wimmer Fülöp azokat is be kívánja venni a segélyezettek sorába, akik ez évi január elseje óta a város szolgálatában állanak megszakítás nélkül. Dr. Dettre János tiszti ügyész az elnök felszólítására azt a jogi véleményt adja, hogy a birtokonkívüliség kimondása jogi akadályokba nem ütközik. Balogh Károly pénzügyi tanácsos ellenzi Wimmer Fülöp indítványát. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az 1915. évi január l e óta rendszeresen alkalmazott városi havidíjas alkalmazottakat egy hónapi fizetés erejéig drágasági segélyben részesíti. Kimondta a közgyűlés a határozat birtokonkívüliségét is. A városi alkalmazottak háborús segélye ügyében a tanács javaslatát hosszas beszéd keretében ismertette Balogh Károly pénzügyi tanácsos. Wimmer Fülöp az arra érdemes és a tanács által kijelölendő tisztviselőknek még három hónapi fizetésig terjedő előleget indítványoz. Hoffmann Ignác indítványozza, hogy a háromezer koronát meg nem haladó fizetésű alkalmazottak kapjanak drágasági segélyt, de épen úgy, mint a feleség után, a gyermekek után is kapjanak havi tíz koronát. Szabó Gyula mindkét indítványhoz hozzájárul. Inditványozza, hogy a fizetési előlegeket a háború után