Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1916-02-01 / 27. szám
4' DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1916. februr 1. A közélelmezési üzem megszüntetése ellen. ■ Fölebbezés a belügyminiszterhez — (Saját tudósítónktól.) A városi közélelmezés ügye a januári közgyűlés határozatával lekerülhetett volna a napirendről, ha dr. Kőszó István, törvényi hatósági bizottsági tag meg nem felebbezte volna a közgyűlés ismeretes határozatát.A felebbezéssel érdekes helyzet állt elő, és azért egész terjedelmében közöljük itt a város közönségét nagyon közelről érintő írást: Nagyságos Polgármester Úr! A városi közélelmezésnek 1916 január 19-én hozott azon határozata ellen, mellyel a közélelmezési üzemet beszüntetni rendelte, tisztelettel felebbezéssel élek. Ez a határozat egy ötletszerű és minden előzetes megfontolást nélkülöző elhatározása a közgyűlőnek, amely hamis impressziók azányán keletkezett és lehet, hogy kielégíti az üzletéhes kereskedőket, de föltétlenül hátrányosan érinti a nagy közönséget. 1. Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy a közélelmezési üzemre a város közönsége rá fog fizetni, de nem is nyerészkedés volt a cél, hanem az élelmiszerek biztosítása a fogyasztó közönség részére.E tekintetben pedig az élelmiszer-uzsorásoktól tényleg megmentette a fogyasztó közönséget a város hatóságának azon intézkedése, hogy hatósági boltokat s kiárusító helyeiket állított fel és az elsőrendűi fogyasztási élelmi cikkeket ő maga szerezte be s árusította el. Ezzel a fogyasztó közönségnek igen hasznos szolgálatot tett, mert egyrészt lehetetlenné tette, hogy a készleteikkel rendelkező termelő vagy kereskedő az ő áruinak visszatartásában élelmiszer-hiányt idézhessen elő és ezáltal az árak túlságig emelkedését kikényszerítse, igy a fogyasztó közönséget kiuzsorázhassa. (Ha ez a városnak anyagi áldozatába kerül is, de annak a közönségnek tesz szolgálatot, amely közönség adósfilléreiből a város háztartását föntartja. )Ez tehát csak látszólagos károsodás, közvetve pedig a nagyiközönség haszna és az élelmiszer-uzsorások trükkjének meghiúsítása. 2. Az anyagbeszerzés és inntartás körül fölmerült károsodások minden kétségen felül megvannak, de a kiadások egy nagy részét az első berendezkedés költségei képezik, másik részét is pedig a kezdet nehézségeivel járó n. n. gyermekbetegségei ezen üzemnek, melyeknek megszüntetésére véleményem szerint a tanácsi javaslat alkalmas és helyes intézkedések létesítését helyezi kilátásba. A lehető legnagyobb gyávaság színezetével bírna az a tény, ha a város közönsége egy megkezdett vállalatot azért adna fel mindjárt az első lépés után, mert sakkalná az eddig fizetett tan I díjat. Minden vállalat kezdetben Indok téteekkel és kiadásokkal jár, trillát nem szabad attól megijedni, még a haszonra alapított vállalatnál sem, annál kevésbé egy ilyen természetű és előreláthatólag rövid életű vállalkozásnál. Engem megnyugtat az magában, hogy a törvényi hatóság kereskedőelemei üdvözölték nagy örömmel ezen indítványt, tehát bizonyára azért, mert a merkantil érdekeiknek kedvez, márpedig a fogyasztók érdeke és a merkantil érdek nem azonosak, sőt ellentétben állanak egymással. 3. A város hatósága felismerte a bajokat , és annak megszüntetésére beható tanácskozás után életrevalónak látszó javaslattal állt elő , s azt védelmezte is, míg a törvényhatóság legnagyobb meglepetésére egyszerre az elő adó helyettes polgármester úr Pál fordulást csinált és kijelentette, hogy a közélelmezési Ieszem beszüntetéséhez hozzájárul a maga részéről is. A tanácsi előterjesztésnek ezen megváltoztatása csak újabb rendes tanácsi ülésen történhetik, tehát az előadónak nem áll jogában ilyen módon elejteni a tanácsi előterjesztést, hiszen ehhez minden tanácsi tagnak hozzászólási joga van és miként a polgármester úr magatartása nyilvánvalóvá tette, ő sem osztozik ezen újabb tanácsi előterjesztés kérdésében az előadó véleményével, pedig a polgármester úr álláspontját megszívlelendőnek tartom, miután ő foglalkozott ezzel a kérdéssel a legtöbbet. 4. Az üzemek ily hirtelen való abbanhhagyása a beszerzett áruknak hirtelen piacra dobását eredményezné, ami természetesen az árak esésével és a város újabb károsodásával járna,a spekulánsoknak pedig alkalmat adnak arra, hogy ezen árukat olcsón megszerezzék és azután majd az általuk fölszorított áron eladják. I Ha tényleg az üzeim beszüntetése mellett foglalna is állást a város közönsége, de a meglévő anyagnak lassú és célszerű kiárusítása mellett lenne az üzem végleg is beszüntethető. A városnak tudtommal nagymennyiségű anyaga van és megrendelésből kifolyólag vásárlási kötelezettségei vannak, tehát erre is tekintettel kell lenni, nehogy kártérítés fizetésének kötelezettségével még a kárt kárral pótoljuk. A berendezkedéssel járó kiadásoknak részbeni megtérítését csak likuidálás mellett lehet elérni, tehát erre is figyelemmel kellett volna lenni. Tudtommal főzelékfélék is nagyobb mennyiségben lettek beszerezve. Ezt sem szívesen adnám oda olcsó áron spekulációra a terménykereskedőknek, jusson ez közvetlenül a fogyasztó közönséghez. • 5. Igaz, hogy a hatóságra nézve a legkényelmesebb dolog, ha a közélelmezés kérdését kiveti a nyakáról, de akkor, midőn az eddigi eljárásnak általános előnyei a fogyasztó közönségre nézve tagadhatatlanul megvoltak, s nem kell visszariadni azon éles kritika miatt, s melyet egyszerre sok oldalról érvényesittet tjeik, ugy látszik, éppen azért, hogy a város tanácsát megriasszák. Kész munkában könnyű hibát találni, közhivatalnoknak a kritikát és sokszor még a jogtalan megtámadást is tűrni kell.Ezek alapján arra kérem a Nagyságos I Polgármester urat, méltóztassék ezen felebbezésemet a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter irhoz felterjeszteni, ihol alázattal kérem, kegyeskedjék a városi közgyűlésnek 1916 január 19-én hozott és a város a közélelmezési üzemnek beszüntetésére vonatkozó határozatát megsemmisíteni és annak Inntartása és kezelése körüli eljárás módosítására vonatkozólag a város tanácsát javaslattételre utasítani. Tisztelettel dr Körző István. Amikor a fölebbezést egész terjedelmében közöljük, néhány tévedését helyreigazitanunk és néhány hiányát pótolnunk kell. 1. A közélelmezési üzem természetszerűleg nem dolgozhatott haszonra, de veszteségre sem.Ha tisztában volt valaki azzal, hogy az üzletre a város rá fog fizetni, akkor bizonyára azzal is tisztában volt, hogy ez a ráfizetés nem a szakértelem hiánya, a hanyag kezelés miatt fog előállni, hanem azért, például mert szükséges lesz egyes élelmi cikkeket nagyobb mennyiségben dobni a piacra, vagy a cél biztosabb elérése végett olcsóbban árusítani, mint amennyiért vették. 2. A közélelmezési üzemi az élelmiszeruzsorásoktól nem mentette meg a várost. Tannak rá a kihágási bíróság közismert ítéletei és közismert dolgok, amelyek ez ideig nem kerültek a bíróság elé. 3. A likuidálásra annyira figyelemmel volt a közgyűlés, ahogy azt mondta ki. 4. lAifelebbezés a közgyűlési határozatot úgy tünteti fel, mint a kereskedők egy sikerült attakját a közérdek ellen. Tévedés. A közélelmezési üzem nem igen forgalmazott olyan cikkeiket, amelyek Tóth Péter vagy Schlesinger konzumeikkel. 5. A felebbezés csak a célját látja azoknak az „éles“ kritikáknak, amelyeket egyszerre sok oldalról érvényesítettek és ezt a célt abban állapítja meg, hogy a város tanácsát meg kívánták riasztani. Ezt az alacsony tendenciát bizonyára visszautasítják azok, akik a kritikát gyakorolták és okokra hivatkoznak, amelyek őket eljárásaikra kényszerítették. A ffölebbezés sok kitételét vehetnénk még így sorba, de akkor egy kontra fölebbezés készülne. Mi nem akarjuk megkontrázni Kúszó dr. fölebbezését, az ügy minden fázisát pedig ismeri annyira a közönség, hogy kellő kritikával olvashasson minden mondatot, amely ebben az ügyben elhangzik.A dolog lényege az, hogy a fölebbezés szerint a bajok kiküszöbölésére(tehát voltak hajók) életre valónak látszik a tanács javaslata, tehát fenn kell tartani a közélelmezési üzemet. A közönség ezek után fokozott érdeklődéssel várja, hogy mi történik a miniszter döntéséig. Feleséggyilkos szegvári gazdálkodó. — Három évi börtönre ítélte a szegedi törvényszék. — (Saját tudósítónktól.) A múlt év januárjában ,kissé ittas állapotban tért haza Szarka Ferenc szegvári gazdálkodó s nagyhangún vacsorát követelt. Az asszony haragos volt, mert az ura már napok óta el-elmaradozott s állandóan a korcsmákat járta. Az asszony élesebben válaszolt, mint máskor, ezen összeszólalkoztak. Egy darabig feleseltek egymással, előkerültek, — míig az ilyenkor már szokás — a régi bűnök, a veszekedés .mindinkább elfajult és szomorúan végződött. Szarka agyét elborította a vér, tajtékzott a dühtől, ittas is volt, előkapta a bicskáját és többször egymásután az asszony hasába vágta. Az asszony összeesett, a sebekből ömlöt a vér. Három gyermeke van Szarkának, ezek kétségbeesett ordítozással, a rémülettől dermedten nézték a borzalmas jelenetet, az egyik, amikor az anyja, összeesni látta, elájult, alig bírták a szomszédok életre kelteni. Szarka csak akkor eszmélt arra,hogy mit tett, mikor az asszony vérében fetrengve jajveszékelt segítségért. Egy pillanatig megdöbbenve Mimiit áldozatára, majd lekapta a falról a revolvert és elrohant. Elment az édesanyjához. Alig félóra múlva csendőrök állítottak be özvegy Szarkáné portájára és a fia után érdeklődtek. Az öreg asszony látta ugyan, hogy a fiának valami baja van, de a valót nem is sejtette. Bevezette a csendőröket a szobába, ahol Szarka egy ládán ült, fejét a könyökére hajtva sóhajtozott. Kétszer is szólt hozzá a csendőrőrmester, de Szarka meg se moccant. Az egyik csendőr ekkor hozzá lépett és rátette a kezét a vállára. Szarka felugrott és ijedten nézett körül, a másik pillanatban már előkapta a revolverét és a csendőrökre fogta. Lefegyverezték és megvasalva a községházára vitték. Az asszonynak a számtalan késszúrás halálát okozta, másnap rettenetes kínok között meghalt. Hétfőn tárgyalta a szegedi törvényszék Hevessy Kálmán elnöklése alatt működő büntető tanácsa Szarka Ferenc bűnügyét. A büntető tanácsban dr. Szenttamás Miklós és Nagy Zoltán működtek, mint szavazóbírák, a vádlottat dr. Balassa Ármin védte. Szarka Ferenc, a vádlott olyan benyomást kelt, mintha nem volna épelméjű. Katonakorában egy Ló a fején több helyen megrugta, o