Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-01 / 77. szám

2 DELMAHYABOKSZAH JSzeged­, Ullő. április b ^ Francia jelentés Malancourt elfoglalásáról. Genf, március 31. A Havas-ügynökség jelenti: Verdun körül, Avancourtnál és Ma­­lancourtnál rendkívül fee­vett faarcok foly­tak, amelyek eltartottak délután 3 órától esti 8-ig. Az avancourt­i erdő szélén tért nyertünk. A németek túlnyomó erővel meg­szállták Molancourt falu­ egy részét és a környező magaslatokat. Az Argonneokban erős­­ harcok folytak. Egy aknát fölrobbantottunk. A 205-ös ma­gaslatnál német lövészárkot elfoglaltunk. A Maastól nyugatra egyre hevesebb az ágyútűz, gyalogsági harc nem volt. A németek folytatják erős támadásai­kat Verdunnél. Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti: A Maastól nyugatra ismét megkez­dődtek a német gyalogsági támadások, amit nagy ágyúzás előzött meg. Március 28-án délután Verdun közelében ezrével robbantak a gránátok, olyan volt a hatás, mintha ha­talmas lőszerraktár a levegőbe repült vol­na. A nagyszerű tüzérségi előkészítésnek köszönhető, hogy a gyalogsági támadások csekély veszteséggel jártak. Ve­n feladása, vagy döntő csata. Zürich, március 31. Semleges államok haditudósítói, akik most érkeztek vissza a verduni frontról, kijelentették, hogy a né­metek a legutóbbi napokban rendkívül nagy területet nyertek. Már ma is csaknem tel­jességgel bizonyos, hogy a franciáknak a legrövidebb idő múlva választaniok­ kell Verdun feladása és döntő csata között, a­mely csatának elvesztő katasztrófát okozna. A Journal de Généve katonai bírálója ezt írja: A németek sztratégiai felsőbbssége szembetűnő és Verdun sorsa meg van pe­csételve. Ha Verdun elesik, akkor a fran­cia hadsereg ellenállása is megtört. Ez ese­mény időpontja attól fü­gg, mikor lépnek fel a németek egész hadierejükkel. Az oroszok védik a román határt. Bukarest, március 31. Az oroszok nagy arányú előkészületeket tesznek Besszarábia déli részén. A román határt lázasan erősí­tik. A Réni—Ismail erődítési vonalat még jobban kiépítik, a Duna mentién erődítési műveket építenek. Ismail régi erősségét tel­jesen újjáalakították. Besszarábiának Ismail a legfőbb védelmi támasza. A határra folyton érkeznek újabb csal­natok. Orosz jelentés szerint az előkészü­leteknek védelmi jellege van. Kétszáz antant-katonát öltek meg Szalonikiban a német repülők bombái Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti Athénből: A Szaloniki elleni német repülőtámadás igen nagy károkat okozott. A bombák legalább kétszáz angol és francia katonát megöltek. Fából készült barakkok felrobbantak. Tizenhét hadianyaggal teli szerb vasúti kocsi elpusztult. A városban levő lőszerraktár is levegőbe repült. A bukovinai határon az oroszok defenzívára készülnek. Bukarest, március 31. Dorohoi jelentés szerint a bukovinai határon egyelőre főként arra szorítkoznak a tüzérségek, hogy köl­csönösen belőjjék magukat az ellenséges állásokra. Radautzból jelentik az Universumnak: Hat hét óta ma volt az első orosz repülő­gép látható a besszarábiai határon. Délután három óra tájban a lipcani hangárból egy aeroplán emelkedett a levegőbe, amely a bukovinai határ felé vette útját. A határon az ellenséges ágyúinak dörgése szakadatla­nul hallható. Az oroszok lázas defenzív jel­legű erődítési munkákat végeznek, amelyre a polgári lakosságot használják föl. Általá­ban az a benyomása, a figyelmes szemlélő­nek, mintha tulajdonképpen nem is az osz­trák-magyaroknak kellene tartaniok az orosz offenzívától, hanem megfordítva. Hogy a besszarábiíri sáncmunkákra fel­fogadott és kirendelt polgári lakosság, minél serényebben dolgozzék, az­ orosz hatóságok napi 2-3 rubelt fizetnek egy-egy munkás­nak. Orosz csapatösszevonások Dél-Besszarábiában> Bukarest, március 31. A reggeli lapok jelentik Tulcsevból: Az oroszoknak Bessz­arábia déli részében való csapatösszevonása szakadatlanul tart. Mindig újabb tartalék­­kontingenseket állítanak be. Maklakov tábor­nok helyről-helyre utazik, hogy az újonnan mozgósított csapatokat megeshesse. E csa­patok egy részét már a Dunán Rémbe és onnan csapattestükhöz szállították, ahova beosztották őket. A Kaukázusból is egyre érkeznek cserkészcsapatok. Az orosz hadügyminiszter bukása. Pé­tervár, március 31. A pé­ter­vári táv­irati iroda jelenti: Polivanov hadügymi­nisztert saját kérelmére fölmentették állásá­tól. Utóda Suvajev gyalogsági tábornok, fő­hadbiztos, a hadbiztosság főnöke lett. (M .T. I.) A román katonai attasé a cárnál. Stockholm, március 31. A pétervári román katonai attasét a cár hosszabb ma­­gánkihallgatáson fogadta. Utána Szürmet miniszterelnök és a­­ belügyminiszter jelent meg Carszkoje-Szelóban a cárnál. A lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a carsz­­koje-szelói kihallgatásoknak. A Novoje Vremja értesülése szerint a román katonai attasé csak bucsukihallgatáson volt a cár­nál, mert úgy őt, mint a bukaresti orosz katonai attasét felváltják. ■——----------a* Szegény napok. Mily jó, mily édes is volt ez a szédült zuhanás a jövő örökös & csak a megérkezés pillanatában derengő éjjelébe, — milyen jó, hogy eldobott, zuhanó kövek vagyunk a sors kezében, „szabad akarattal“ felró emberek! !Hogy 'zuhantam én a kétkedve találgató sorsot faggató, az elképzelések és nyugodt megadások zsib­bastető mámorában, — iste­nem, hogy zuhantam a végzetem ujjain és milyen jó, milyen végtelenül jó, hogy máris megérkeztem! Milyen jó, — milyen, milyen jó is! ! !Nos, megérkezte­m. .Finom, fehér kis keze könnyű remegését még érzi erőtlen kezem, halk, fátyolos hang­ja még itt cseng a fülemben; még érzem, hamvas és üde as­szony teste lázító melegét és a ruhájának könnyű illata uj nászra csik­landozza bevülő érzékeimet, — itt volt, — az enyém volt! Az enyém volt,­— eljött. Büszkén felemelt fővel, mosolyogva jött el, — a bátrak és az öntudatosak járnak így, akik tudják, hogy a végzet az ur minden lép­tűik felett. Akiket nem kábított el a szabad akarat hazug meséje, akik ép azért bátrak, mert öntudatosak és látják a végzet könyör­telen kezét. Itt volt a szobámban. lEljött ’.a .mosolyá­val, a csudás, finom, gyöngéd és minden os­toba társadalmi formaságot, ostobaságot és szabályokat megvető, mosolyával, hozzám, a megelégedett emberek picit fölényes, picikét gúnyos, de boldog mosolyával. Mint egy gló­riás,j fehér szent, így jött el hozzám és úgy is ment el, — mert, tudta, hogy minden, min­den csak fertő, ostoba hazugság az életünk­k­­­ben s csak az az őszin­te, igaz, természetes, amit ő tett, aki eljött hozzám, mert ez volt a vágya, — a közös vagyonuk. Becsületesen, őszintén­, hazugságok­­­ nél­kül jött el, — egy órán át emberek voltunk, — érzőik, gyöngék szelídek, jók, őszinték, em­berek.­­És ez alatt az óra alatt milyen, milyen messzi is jártunk az élettől, mi ketten, attól az élettől, ahol minden, minden hazug, ![­— mert az emberek csa­k azt szeretik, ami szép, színes, kedvező, hízelgő nekik és irtóznak mindentől, ami igaz. Mily messzi is jártunk attól az élettől, ahol a 'hamisság és­'a jog­talanság itt léptem­ nyom­on vad orgiát, a ha­zugság és a jogtalanság, amik ellen hiába minden lázongás, mert rabszolgákkal van tele mindenütt a föld, •— nyomorultakkal; — egy é­rán át smily messzi is jártunk az embe­rektől, aki­k a hazugságokat szeretik, mzért ezzel leplezni tudják­­ gyarló és esendő és­ ál­lati voltukat;­­az emberi nyomorúságot, te­hetetlenséget önmagukkal, hibás, ostoba­­ al­kotásaikkal és a végtelen, megfoghatatlan ereje viel szemben! !Mily messzi, milyen m­es­­­szi is jártunk és mennyire jó volt őszintének, tisztának és ágy: embernek lenni! Megérkeztem­ és nem kétkedem, nem‘tu­dok kétkedni, vájjon 'csakugyan megérkez­tem-e? Mi is jöhet, mi is jöhetne még azután, hogy az ember megtalálta önmagát — ugyan mi jöhet? ! ! Harag, csalódás? Miért is haragudhatnék én, akinek 11 megbecsült tás krisztusi igéivel van tele szive,­­— s mint az előbb remegve sejtette!" — laki megtaláltam a megoldást, feleleteket " szegény napok jajongó, siró kérdéseire? Mi­ért is lobbanhatnélk haragra én, aki tudós", hogy az emberi élet végcélja nem lehet más, mint levetkőzni a ránk oktrojált, belénk ne­velt évezredes hazugságokat és i­ölébe emel­kedni mindennek, mindenkinek, fölél­ © emel­kedni önmagunkinak­ is és így uralni az élet végtelen­­ hatalmát és a halált. Miért is hara­gudhatnék, mi lobb­anthatná a haragra a vej­érem, saki annyira tisztán látom az emberi nem kicsinyességét, erőtlen voltát, gyenge­ségét, — aki ismételn j mindsem rettenetessé­­gét a nagy harcnak, amit önmagával viv­ meg vívódva a legkisebb és legnagyobb pa­rányi az ember. És ugyan miben csalódhat­nék én, aki semmit sem várok már sem élet­től, se emberektől, aki megbékéltem, aki lá­tok, tudok, érzek és semmit sem várok? Mi­ben, miben csalódhatnék, m­ind, ugyan mi rá érhetne még? ! Fájdalom, bánat? De ugyan mi fájlig még annak, aki nem tud már haragudni min bánkódhat az, aki semmit sem vár? ^ ha bánkódom és «fáj is még a szivem vala­miért, nem­ tudom-e, hogy a fájdalom éa bá­nat gyökere a lét és igy nincs ember, aki «61 a hajtól menekülni tudna, betegség — dl* amit létünkben hordunk mindannyian. (Nos, megérkeztem és tisztult szemmel világos aggyal mind tisztábban látom a célt' az élet célját, m­ár nem sírnak úgy a 'kér­­dések bennem, már a vágyam sem lángol ufí'

Next