Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1916-04-01 / 77. szám
2 DELMAHYABOKSZAH JSzeged, Ullő. április b ^ Francia jelentés Malancourt elfoglalásáról. Genf, március 31. A Havas-ügynökség jelenti: Verdun körül, Avancourtnál és Malancourtnál rendkívül feevett faarcok folytak, amelyek eltartottak délután 3 órától esti 8-ig. Az avancourti erdő szélén tért nyertünk. A németek túlnyomó erővel megszállták Molancourt falu egy részét és a környező magaslatokat. Az Argonneokban erős harcok folytak. Egy aknát fölrobbantottunk. A 205-ös magaslatnál német lövészárkot elfoglaltunk. A Maastól nyugatra egyre hevesebb az ágyútűz, gyalogsági harc nem volt. A németek folytatják erős támadásaikat Verdunnél. Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti: A Maastól nyugatra ismét megkezdődtek a német gyalogsági támadások, amit nagy ágyúzás előzött meg. Március 28-án délután Verdun közelében ezrével robbantak a gránátok, olyan volt a hatás, mintha hatalmas lőszerraktár a levegőbe repült volna. A nagyszerű tüzérségi előkészítésnek köszönhető, hogy a gyalogsági támadások csekély veszteséggel jártak. Ven feladása, vagy döntő csata. Zürich, március 31. Semleges államok haditudósítói, akik most érkeztek vissza a verduni frontról, kijelentették, hogy a németek a legutóbbi napokban rendkívül nagy területet nyertek. Már ma is csaknem teljességgel bizonyos, hogy a franciáknak a legrövidebb idő múlva választaniok kell Verdun feladása és döntő csata között, amely csatának elvesztő katasztrófát okozna. A Journal de Généve katonai bírálója ezt írja: A németek sztratégiai felsőbbssége szembetűnő és Verdun sorsa meg van pecsételve. Ha Verdun elesik, akkor a francia hadsereg ellenállása is megtört. Ez esemény időpontja attól függ, mikor lépnek fel a németek egész hadierejükkel. Az oroszok védik a román határt. Bukarest, március 31. Az oroszok nagy arányú előkészületeket tesznek Besszarábia déli részén. A román határt lázasan erősítik. A Réni—Ismail erődítési vonalat még jobban kiépítik, a Duna mentién erődítési műveket építenek. Ismail régi erősségét teljesen újjáalakították. Besszarábiának Ismail a legfőbb védelmi támasza. A határra folyton érkeznek újabb csalnatok. Orosz jelentés szerint az előkészületeknek védelmi jellege van. Kétszáz antant-katonát öltek meg Szalonikiban a német repülők bombái Berlin, március 31. A Vossische Zeitung jelenti Athénből: A Szaloniki elleni német repülőtámadás igen nagy károkat okozott. A bombák legalább kétszáz angol és francia katonát megöltek. Fából készült barakkok felrobbantak. Tizenhét hadianyaggal teli szerb vasúti kocsi elpusztult. A városban levő lőszerraktár is levegőbe repült. A bukovinai határon az oroszok defenzívára készülnek. Bukarest, március 31. Dorohoi jelentés szerint a bukovinai határon egyelőre főként arra szorítkoznak a tüzérségek, hogy kölcsönösen belőjjék magukat az ellenséges állásokra. Radautzból jelentik az Universumnak: Hat hét óta ma volt az első orosz repülőgép látható a besszarábiai határon. Délután három óra tájban a lipcani hangárból egy aeroplán emelkedett a levegőbe, amely a bukovinai határ felé vette útját. A határon az ellenséges ágyúinak dörgése szakadatlanul hallható. Az oroszok lázas defenzív jellegű erődítési munkákat végeznek, amelyre a polgári lakosságot használják föl. Általában az a benyomása, a figyelmes szemlélőnek, mintha tulajdonképpen nem is az osztrák-magyaroknak kellene tartaniok az orosz offenzívától, hanem megfordítva. Hogy a besszarábiíri sáncmunkákra felfogadott és kirendelt polgári lakosság, minél serényebben dolgozzék, az orosz hatóságok napi 2-3 rubelt fizetnek egy-egy munkásnak. Orosz csapatösszevonások Dél-Besszarábiában> Bukarest, március 31. A reggeli lapok jelentik Tulcsevból: Az oroszoknak Besszarábia déli részében való csapatösszevonása szakadatlanul tart. Mindig újabb tartalékkontingenseket állítanak be. Maklakov tábornok helyről-helyre utazik, hogy az újonnan mozgósított csapatokat megeshesse. E csapatok egy részét már a Dunán Rémbe és onnan csapattestükhöz szállították, ahova beosztották őket. A Kaukázusból is egyre érkeznek cserkészcsapatok. Az orosz hadügyminiszter bukása. Pétervár, március 31. A pétervári távirati iroda jelenti: Polivanov hadügyminisztert saját kérelmére fölmentették állásától. Utóda Suvajev gyalogsági tábornok, főhadbiztos, a hadbiztosság főnöke lett. (M .T. I.) A román katonai attasé a cárnál. Stockholm, március 31. A pétervári román katonai attasét a cár hosszabb magánkihallgatáson fogadta. Utána Szürmet miniszterelnök és a belügyminiszter jelent meg Carszkoje-Szelóban a cárnál. A lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a carszkoje-szelói kihallgatásoknak. A Novoje Vremja értesülése szerint a román katonai attasé csak bucsukihallgatáson volt a cárnál, mert úgy őt, mint a bukaresti orosz katonai attasét felváltják. ■——----------a* Szegény napok. Mily jó, mily édes is volt ez a szédült zuhanás a jövő örökös & csak a megérkezés pillanatában derengő éjjelébe, — milyen jó, hogy eldobott, zuhanó kövek vagyunk a sors kezében, „szabad akarattal“ felró emberek! !Hogy 'zuhantam én a kétkedve találgató sorsot faggató, az elképzelések és nyugodt megadások zsibbastető mámorában, — istenem, hogy zuhantam a végzetem ujjain és milyen jó, milyen végtelenül jó, hogy máris megérkeztem! Milyen jó, — milyen, milyen jó is! ! !Nos, megérkeztem. .Finom, fehér kis keze könnyű remegését még érzi erőtlen kezem, halk, fátyolos hangja még itt cseng a fülemben; még érzem, hamvas és üde asszony teste lázító melegét és a ruhájának könnyű illata uj nászra csiklandozza bevülő érzékeimet, — itt volt, — az enyém volt! Az enyém volt,— eljött. Büszkén felemelt fővel, mosolyogva jött el, — a bátrak és az öntudatosak járnak így, akik tudják, hogy a végzet az ur minden léptűik felett. Akiket nem kábított el a szabad akarat hazug meséje, akik ép azért bátrak, mert öntudatosak és látják a végzet könyörtelen kezét. Itt volt a szobámban. lEljött ’.a .mosolyával, a csudás, finom, gyöngéd és minden ostoba társadalmi formaságot, ostobaságot és szabályokat megvető, mosolyával, hozzám, a megelégedett emberek picit fölényes, picikét gúnyos, de boldog mosolyával. Mint egy glóriás,j fehér szent, így jött el hozzám és úgy is ment el, — mert, tudta, hogy minden, minden csak fertő, ostoba hazugság az életünkkben s csak az az őszinte, igaz, természetes, amit ő tett, aki eljött hozzám, mert ez volt a vágya, — a közös vagyonuk. Becsületesen, őszintén, hazugságok nélkül jött el, — egy órán át emberek voltunk, — érzőik, gyöngék szelídek, jók, őszinték, emberek.És ez alatt az óra alatt milyen, milyen messzi is jártunk az élettől, mi ketten, attól az élettől, ahol minden, minden hazug, ![— mert az emberek csak azt szeretik, ami szép, színes, kedvező, hízelgő nekik és irtóznak mindentől, ami igaz. Mily messzi is jártunk attól az élettől, ahol a 'hamisság és'a jogtalanság itt léptem nyomon vad orgiát, a hazugság és a jogtalanság, amik ellen hiába minden lázongás, mert rabszolgákkal van tele mindenütt a föld, •— nyomorultakkal; — egy érán át smily messzi is jártunk az emberektől, akik a hazugságokat szeretik, mzért ezzel leplezni tudják gyarló és esendő és állati voltukat;az emberi nyomorúságot, tehetetlenséget önmagukkal, hibás, ostoba alkotásaikkal és a végtelen, megfoghatatlan ereje viel szemben! !Mily messzi, milyen messzi is jártunk és mennyire jó volt őszintének, tisztának és ágy: embernek lenni! Megérkeztem és nem kétkedem, nem‘tudok kétkedni, vájjon 'csakugyan megérkeztem-e? Mi is jöhet, mi is jöhetne még azután, hogy az ember megtalálta önmagát — ugyan mi jöhet? ! ! Harag, csalódás? Miért is haragudhatnék én, akinek 11 megbecsült tás krisztusi igéivel van tele szive,— s mint az előbb remegve sejtette!" — laki megtaláltam a megoldást, feleleteket " szegény napok jajongó, siró kérdéseire? Miért is lobbanhatnélk haragra én, aki tudós", hogy az emberi élet végcélja nem lehet más, mint levetkőzni a ránk oktrojált, belénk nevelt évezredes hazugságokat és iölébe emelkedni mindennek, mindenkinek, fölél © emelkedni önmagunkinak is és így uralni az élet végtelen hatalmát és a halált. Miért is haragudhatnék, mi lobbanthatná a haragra a vejérem, saki annyira tisztán látom az emberi nem kicsinyességét, erőtlen voltát, gyengeségét, — aki ismételn j mindsem rettenetességét a nagy harcnak, amit önmagával viv meg vívódva a legkisebb és legnagyobb parányi az ember. És ugyan miben csalódhatnék én, aki semmit sem várok már sem élettől, se emberektől, aki megbékéltem, aki látok, tudok, érzek és semmit sem várok? Miben, miben csalódhatnék, mind, ugyan mi rá érhetne még? ! Fájdalom, bánat? De ugyan mi fájlig még annak, aki nem tud már haragudni min bánkódhat az, aki semmit sem vár? ^ ha bánkódom és «fáj is még a szivem valamiért, nem tudom-e, hogy a fájdalom éa bánat gyökere a lét és igy nincs ember, aki «61 a hajtól menekülni tudna, betegség — dl* amit létünkben hordunk mindannyian. (Nos, megérkeztem és tisztult szemmel világos aggyal mind tisztábban látom a célt' az élet célját, már nem sírnak úgy a 'kérdések bennem, már a vágyam sem lángol ufí'