Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-02 / 102. szám

LEGÚJABB. LUGANO: Milánói jelentés szerint a Dóm-téren számos letartóztatás történt az éjjel, mivel röpiratokat osztogattak, amely­ben a sürgős békét­­ követelik. Az Avant­it elkobozták, mert szintén a béketárgyalások megkezdését sürgette. ZÜRICH: A szerb szocialista képvise­lők felszólították a kormányt, hogy azon­nal kezdje meg a monarchiával a béketár­­gy­alásokat, térjen vissza Szerbiába és mentse meg, ami még megmenthető. ZÜRICH: A francia kamara hadügyi bizottságában kérdést intéztek a hadügymi­niszterhez, lesz-e még egy téli háború. A hadügyminiszter azt válaszolta, hogy a fe­lelet erre vonatkozólag a szövetségesek ha­ditanácsának határozatában megtalálható. Reméli azonban, hogy nem fogják a francia hadsereget harmadik téli háborúnak kitenni. LUGANO: A Corriera della Sera je­lentése szerint az Etsch völgyében heves ágyúharc folyik. Az osztrák-magyar had­sereg offenzíváját várják. BERLIN: A Wolff-ügynökség jelenti­ Gerardot, az Unió berlini nagykövetét, a császár kihallgatáson fogadta a főhadiszál­láson. A nagykövet ezután visszautazott Berlinbe. BERLIN: A „Frankfurter Zeitung“ je­lentése szerint Townsend tábornoknak, Kitt­el-Amara védőjének a törökök megenged­ték, hogy viselhesse kardját. A Frankfurter Zeitung főleg abban látja Kit­ el-Amara el­foglalásának jelentőségét, hogy nagy török erők szabadulnak fel. HÁGA: Az antant újabban a szerb csa­patok átszállítására a larissza-papopuliszi­­vonalat követeli az athén-pireuszi­ vonal he­lyett. Görögország ezt a követelést is vis­­­sza­utas­ította azzal, hogy a vasútvonal át­engedését Németország a semlegesség fel­adásának tekintené. KOPENHÁGA: Dublin só­kat szenve­dett az­ ágyúzástól, a forradalmárok az ut­cán felborított­­kocsikból barrikádokat emel­tek, számos épületet még megszállva tar­tanak. AMSTERDAM: A kormány­csapatok Dublin körül kordont vontak, hogy a vá­r­osba senki be ne juthasson. Londonban az ír forrongás és a védőkötelezettség bonyo­dalmai miatt válságosnak ítélik meg a hely­zetet. Attól félnek, hogy a kormány meg­­­bukik. Az unnionisták negyven sázalléka ek­kor ellenzékbe menne át. Ha i a liberal­isták kerülnének hatalomra, akikor a béke­áram­lat jutna érvényesülésre. ATHÉN: A kormány azon bejelentése, hogy a vasútvonalat nem engedik át, a szer­bek között nagy elkeseredést keltett. Hang­súlyozta­­ a kormány, hogy Görögország ön­maga intézi sorsát. A hivatalos körök tá­mogatásá­val katonai ligát alakítottak, amely az­­ antant erőszakoskodásai ellen erősen állást foglal. BÉCS: A német vámuniób­ól folyó gaz­dasági tanácskozás eredménnyel járt. Ber­linben közös tanácskozás lesz, amelyen a részletkérdéseket fogják megbeszélni. íjeves harc a Jtfort Ijommeon. - Német repülők Verdun körül a francia csapat­állásokat bombázták. — BERLIN, május 1. A nagy főhadiszállás jelenti: A nyugati harctéren a helyzet álta­lában változatlan. A Mort Homme magaslaton tegnap is heves harc folyt. Repülőrajaink Verduntól nyugatra és i­­­­­­délre bőségesen dobtak bombákat az ellen­séges csapatállásokra. Ny­ontól keletre légi harcban lelőttünk egy francia kétfedelűt; a bennülök meghal­tak. LEGFŐBB HAD VEZET­ŐSÉG­ Az Adamello-szakaszon visszavertük az olaszok támadását. BUDAPEST, május 1. (Közli .a minisz­terelnöki sajtóosztály.) Az olasz harctéren a helyzet változatlan. Az Adamello szaka­szon csapataink az ellenség támadásait, a­melyek főképen a Falgorida-szoros ellen irány­ulta­k, az alpinin­v tekintélyes vesztesé­gei mellett visszautasították. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az Unió hadüzenete el­halasztja a békekötés lehetőségét. — Angol lapvélemény az amerikai­német viszályról. — K­ppenhága, május 1. A Labour Leader, az angol szervezett munkásság lapja, a kö­vetkezőket .inja: Wilsonnak Németország­­hoz intézett ál­ti­mátu­mszári­ jegyzékét, az úgynevezett hazafias sajtónk, a mi első győ­zelmünkként ünnepli. Ezzel azonban rossz szolgálatot tesz az országnak és szövetsé­geseinknek. Asquitih ,a béke egyetlen feltéte­lének legutóbb a porosz­­ militarista hatalom megtörését mondta és a közvéleménynek ez ellen nem le­hetett kifogása. De figyelmeztet­nünk kell a kormányt, hogy akkor egyedül ezt a célt kell szem előtt tartania és nem szabad mellkutakra térnie, még­­ba azok ön­ként kínálkoznak is. Ha már most azt vizs­gáljuk, hogy az Uniónak a h­áborúiba való beleavatkozása közelebb tartaná-e a négyes szövetséget céljához, úgy azt kell látnunk, ahogy erre a legkisebb reményünk sem lehet. Az Unió hadüzenete csak az újabb bo­nyodalmak hosszas sorozatának kezdetét jelezi fen, és a békekötés lehetőségét ismét elhalasztom. A­mikor tehát azt látjuk, hogy külügyi hivatalunk hivatalos megbízottjai az Egyesült­ Álla­mokban minden erejükkel azon dolgoznak, hogy Wilsont a Ném­etországgal való szakításra bírják, joggal kételkedhe­tünk a miniszterelnök szavainak őszintesé­gében. A védkötelezettség kérdés­ében­­ a kor­mány nem bírt megegyezni, ami egyet je­lent azzal, hogy legközelebb már minden hős férfinak is a frontra kell majd menni. Akik hazájukért ontják vérüket, valóban megérde­­lmelniö­ k, Ihogy­ vezető köreink szándékaik felől felvilágosítsák őket. A legkevesebb, a

Next