Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)
1916-06-01 / 129. szám
A fahonvéd. Május vége lám téged is kicsalt a szabadba és most portól, bogártól figyelmes hálóval védve mindenek láttára hirdeted ismét a szép szegedi téren a magyar katona világraszóló dicsőségét. Meg kellene indulni nemes és nyugalmas alakodhoz a népvándorlásnak, mert úgy kellene lenni, hogy amig egyik kezében levett kalapját tartva, közeledik az itthoni ember hozzád, másik kezével a zsebébe nyúljon. Azt a helyet ugyanis, amelyen te állsz, a magyar katona dicsősége mellett a magyar ember jótékony szivének oltárává avatta, dicső honvéd, nagy neved, fényes nimbuszod, szived, lelked, akaratod, erőd és nagyságod. A háborút — már megengedi ezért a merészségért hatalmas csatákat véres dicsőséggel megvívott vitézünk — nemcsak a fronton nyerik meg. Jól tudjuk és megalázkodó hálával valljuk, hogy a mi munkánk porszemnyi kicsinység ahhoz képest, amit ti tesztek, amikor koplaltok, szenvedtek, harcoltok, a védelmi pozíciókban bástyáként megálltok, ha parancs jön rá, ellenállhatatlanul előretörtök, győztök, megsebesültök, bénákká lesztek és meghaltok. Az egyéni erényeknek az a dicső foglalata, amit a magyar honvéd képvisel, mindenha be fogja árnyékolni azokat az áldozatokat, amik mi hozunk, itthon küzdők, itthon fáradok és itthon lelkesedők. De úgy kellene, hogy ezek az itthoni áldozatok méreteikkel mk... ne csúfítsák a ti dicsőségteket, akár hadi kölcsönről, akár az árvák és özvegyek jövőjének biztosításáról, akár a sebesült, vágó, épkézláb katonák ellátásáról van szó. Amióta itthon töltöd napjaidat közöttünk, módodban van közvetlen közelről figyelemmel kísérni az eseményeket. Információidat a legjobb és leghitelesebb forrásból nyered. ’Bizonyára látod, hogy a lelkek mélyén nagy meghatottság él, amely állandó forrása a magyar honvéd iránt érzett kiapadhatatlan szeretetnek és áhitatos tiszteletnek. Ezek az érzések irányittatják velünk figyelmedet a jótékonyság olyan harctere felé, amelye sérthet az, hogy eddig elhanyagolták. Dicső honvéd, gazdagon termő és busásan jövedelmező földjeink jó részének áldozatokra bizonyára kész tulajdonosai csekély kivételével a napsugaras, homokos tanyákon élnek. Az áldott és termékeny földhöz köti őket, nemzetreltartó munkájuk: j földet művelni, bevetni és learatni. Legjobban tudod, mit jelent ennek a munkának. Sikere a világháborúban. A föld jó és áldott,gazdagon terem, a paraszt buzgó és fáradhatatlan, bőségesen arat. De aratásával arat a nemzet ,és arat ez a város, mely állítólagos szűkkeblűsége miatt sokszor fordult nehezteléssel a tanya felé. Mi nem hiszünk ennek a vádnak, elutasítjuk, alaptalannak bélyegezzük. A várost hibáztatjuk, mert mindig megfeledkezett a tanyáról, amikor adni kellett. A városi polgárság túlbuzgóságában kisajátította magárnak a jótékonyságot és egy-két eset kivételével elfeledkezett alkalmat adni a tanyai népnek a jótékonyság gyakorlására. A tanyán, dicső honvéd, közel negyvenezer lélek él. Napsugaras vasárnapokon bizonyára az emberek beláthatatlan tömeg, zarándokol a központokra, ha megtudja, hogy ott ellenséget kergető saruid nyomát csókolhatja. Nem lehet állandóan kikapcsolni a szegedi mozgalmakból ezt a negyvenezer pár kezet, amelynek adnivalója van és amely kuporgatott garasaiból és bankóiból bizonyára bőségesen szór a honvéd jótékonyságra gyűjtő sapkájába. Szegedtől méltán vár a nemzet olyan munkát, aminőt 120 ezer ember végezhet. Hogy végezhesse elitnek a 120.000 embernek dolgát állandóan 80.000? Dicső honvéd, uj hódításra nyílik itt a tér. A paraszt vágyakozó szivét kell megnyitni az adakozásnak. Könnyű harcnak hisszük, különösen könnyű a honvéd számára. A városi polgárságnak le kell mondani arról a nemes ambícióról, hogy mindig csak u adjon és ki kell venni a méregfogát annak az állításnak, hogy a szegedi paraszt kivonja magát a jótékonysági mozgalmakból. Dicső honvédünk vezess! Ezt a csatát a tanyákon te bizonyára megnyered. Néhány kilométernyire az olasz síkságtól. Bécs, május 31. Ott, ahol az olaszok tizenegy hónapi megfeszített támadó kislárletekkel, pergőtűz és őrült immícópazarlás ellenére sem tudtak más sikert elérni, mint azt, hogy óriás véráldozattal elfoglaltak néhány előretolt árkot, csapataink tizennégy napi operációval nemeseik kiverték az ellenséget a mi földünkön nagy fáradtsággal elkészített megerősített vonalaikból, hanem egyszersmind áttörték a délkeleti határon sok millió föláldozásával épített erődrendszert és elfoglalták Asiagot és Arsierot. Csapataink már csak néhány kilométernyire vannak az olasz síkságtól. Az immár befejezettnek tekintendő első támadás sikere az, hogy veszedelemben vannak azoknak az olasz seregcsoportoknak az összekötő vonalai, amelyek a karintiai és az isonzói fronton állnak. De nemcsak ezt az eredményt értük el, hanem megakadályoztuk az olaszokat abban, hogy tartalékaikat ezeken a frontokon fölhasználhassák és kényszerítettük őket, hogy az esetleg e területeken tervezett támadásról lemondjanak. Elllenségeiink nem tudják fölfogni, hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt az arsiero—asiagoi megerősített vonalat áttörnünk. Megindító hangon panaszkodnak túl hatalmas tüzérségünk miatt, amellyel szemben értéktelenek voltak a legerősebb erődök is és leírják a rettenetes hatást, amely ellen az olasz sereg nem tud védekezni. Hadseregünk meglepő eredményének különös jelentősége van a jövendő eseményekre: teljesen megszüntettek mindenütt minden kétséget ellenálló erőnk és a bennük lakozó nagy erő iránt. Békevágy Angliában és Oroszországban. Hága, május 31. Londonból jelentik. Az Economist a legutóbbi angol és német miniszteri nyilatkozat megvitatásánál elárulja, hogy a békevágy Angliában is nagy mértéket ölt s a Cityben és a klubokban minden békehírt buzgón tárgyalnak. Grey beszéde bizonyítja, hogy milyen nagy akadályokat kell legyőzni a békepártnak . Churchill ama közlésének is megvan a jelentősége, hogy a frontokon naponként ezer angol pusztul el. A lap sajnálja, hogy a sajtót cenzúra alatt tartják, mert a nép hangja, ha kifejezésre juthatna, könnyen megtalálná a megoldást. Basel, május 31. A Baseler Anzeiger jelenti: Oroszországban a háborús fáradtság Szaszonovék minden nagyhangúsága ellenére erősen terjed. Nagyon figyelemreméltó, hogy a Ruszkoje Szlovón a cenzúra nem akadályozza meg annak megírásában, hogy az orosz lakosság hangulata a háborít Szeged, lfdfi. június 1. gyors befejezését kívánja. Bárhová fordul az ember, e szavakat hallja: Be kell fejezni a háborút, szükség van a békére! A németek előnyős helyzete Verdimnél. Berlin, május 31. Május nyolcadika óta, amikor a Verdim északnyugati szektorában lévő előállások lőtámasztó pontját, a 304-es magaslatot elfoglalták a német csapatok, egyik siker a másik után következett a németek felsőbbséges taktikával végrehajtott előretörései nyomán. Már május 9-én elfoglalják a 304-es magaslat és az ettől nyugatra Haucourtból Esnesbe vivő út között fekvő Cainard-erdőcskét. Május 17-én a 304-es magaslat déli lejtője is az övék. Május 18- án, ugyanabban az órában, amikor a franciák elkeseredetten támadnak a Mort Homme ellen, elfoglalják a blaucourt—-esnesi út mindkét oldalán kissé éltalakban frontjukba lenyúló francia árkokat. Ezzel kiegyenesítik arcvonalukat az avoccurti erdő kelleti széle és a 304-es magaslat kapuja között. Május 22-én megveszik a 304-es magaslat és a Mort Homme között, tehát a nagyjában Bétthincourt felé húzódó völgykatlanban lévő francia árkokat s ezzel immár egyenes a frontjuk az avecouni erdőtől a Mort Homméig. Május 24-én megveszik a Maastól alig fél kilométerre fekvő Cumiéres községet. A sokat emlegetett vonalon tehát már csak a cutriiéresi erdő és a Bois des Corbeaux között fekvő keskeny szakasz maradt francia kézen, de mindkét felől oldalazva, legutóbb az is a németek kezére került. E siker kerekíti egésszé a lefolyt napok egyre sikeres német akcióit a Maas balpartján és így ma a német front az avocourti erdő keleti szélétől egyetlen zárt egyenes vonalat alkot nyugatról kelet, tehát a Maas felé menve, ■ a Camard-erdőcskén, a 304-es magaslaton, a Morf Hommeon és Cumieresen keresztül ,egész a Maasig, ahol közvetetlenül csatlakozik a Maas jobbpartján már régen német kézen levő Champ községihez. A németek röviden elsorolt szerves akcióinak szembeszökő eredménye az, hogy Cumiéresnél immár csak öt kilométerre vannak Verdim északnyugati szektorának állandó erődvonalától, a Charny-, Maire-, Bois de Bourrus-erődvonaltól és hogy a 304- es magaslatot és a Mort Homme-magaslatot abszolút biztossággal kezükben tartva, uralják az említett erődvonalat és az azt övező terepet, melynek valamennyi pontja az egyetlen esnesi magaslat (310 méter) kivételével jóval alacsonyabb, mint a németek említett állásai és ezért szabadon áttekinthető. A május 8-ika óta lefolyt harcokban ■ mintegy 7300 francia fogoly, 13 ágyú és 47 gépfegyver jutott a németek kezére. A vedves veszteség legalább ennek kétszeresére tehető. Ennél sokkalta érdekesebb azonban az elvont következtetés, melyet ez eseményekből a Verdim körül való helyzetre nézve levonhatunk. Ma még sokat inkáb áb, mint •annak előtte, hogy Verdim körül a németek kezében van valaamennyi ütőkártya, az ő kezükben van az interativa, ők a helyzet ‘urai és pedig nemcsak taktikai, hanem ’sztratlégiai tekintetben is. A francia hadvezetőséget teljesen lenyűgözve tartja a német hadvezetőség akarata, a verdung trónt jóformán megbénult, rugékonyságát elvesztette s a franciák operativ helyzete egyre rosszab lesz. Tizenkét milliárd az uj német hadihitel Berlin, május 31. A „Berliner Tageblatt“ szerint a legközelebbi napokban a birodalmi gyűlésen beterjesztendő új hadihitel javaslat nem 10, hanem 12 milliárdot fog követelni. ( __Dj|