Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)
1916-08-01 / 177. szám
2 A mi ügyünk. Harmadik esztendejének elején újabb bonyodalmakkal és talán minden eddiginél nagyobb izgalmakkal kecsegtet a háború. A magyar szív sok okon dobog most mindeneknél kevesebben, úgy látszik, a sors ezekre a hetekre tartotta fenn számunkra a legfeszültebb várakozás legidegesebb perceit. Az orosz hadsereg ismét határaink felé agyarkodik, amelyektől véres fejjel volt kénytelen tavaly menekülni. És a romániai válság, sha úgy oldódnék meg, amint az antant szeretné, kincses Erdélyre jelentene közvetlen veszedelmet. Az elmúlt héten maga a miniszterelnök járta be a honvédek határmenti hősi harcainak szinterét. A megnyugvás és a bizalom, ami ott eltöltötte, ma minden magyar szívnek balzsama. Nem lépett durva orosz láb a haza drága földjére s honvédeink törhetetlen Harci kedve csak olyan erőtől duzzadó, mint akár a háború legelső periódusában. A nagy harc, melynek jó és rossz esélyei egymást kergetik, azt a tanulságot érlelte meg számunkra, hogy minél nagyobb erők ütköznek össze, annál változatosabb kimenetelű részletharcokra kell elkészülve lennünk. Az orosz haderővel való minden eddigi küzdelmünk pedig úgy folyt le, hogy csapatainknak ki kellett fárasztaniok, meg kellett őrölniök a rájuk zúdított embertömegeket, mert a túlerő mindig csak túlerő, három orosz mindig három puskából lő egyi•magyarra még akkor is, ha az az oroszlán hősiességével van megáldva. Matematikával kell itt is okoskodni, akárcsak a sakktáblán, ahol a tömeg előnyeit csak ésszel és okos számítással lehet ellensúlyozni. Ily meggondolás alapján lehetetlen a legnagyobb csodálat nélkül szemlélni csapataink eddigi teljesítményeit. A miniszterelnök kiemelte a magyar katona töretlen harci kedvét és szívós energiáját, mely a mi nagy morális fölényünket állítja az orosz csordák tömegeivel szembe. A millióknak e nagy harcában pedig nincs értékesebb, nagyobb, csodálatraméltóbb jelenség, mint a két év óta harcban álló csapatok hódító lelki ereje. A német tudás és harckésziség mellett két rokonszenves, igazi emberi vonás bilincseli le a világ figyelmét: a magyaroknak és franciáknak az a páratlan hősiességük, amellyel hazájuk szentelt földjét védelmezik. Minket természetesen csak a Kárpátok ormain zajló küzdelem foglalkoztat: odaküldjük a lelkünket, odaszáll hálánk és imádságunk, ahol nemcsak ennek az egy harcnak dicsőségét tépik levelenkint hős honvédeink, hanem ahol véres és hosszú csaták sorozatában elintézik a búzatermő magyar Alföld Kánaánja felé éhesen sandító oroszok dolgát. Romániát elhatározásáról egyelőre ellentétes hírek szólnak. Minden a harctéri eseményektől függ — mondják a világtörténelem tanulságainak közismert tankönyvei. A harctéri eseményeket pedig újabb és újabb biztató jelek szerint rövidesen ismét mi fogjuk irányítani. Mit tesz akkor Románia, ha elsiette dolgát? És lehetséges-e, hogy ez Romániával megtörténjen? Ha igaz, hogy a román háborús párt a harctéri helyzettől teszi függővé Románia magatartását, akkor józan számítás szerint Romániának semlegesnek kell maradnia. Ha azonban ezzel nem törődnék a háborúspárt, úgy mi mindenre felkészülten állunk. Nem tudjuk miben bizakodik a román háborús párt. -Abban, hogy félmillió román katona eldönthetné a világháborút? Elvégre az oroszok tömegéről sohsem tudtuk pontosan, hány millió vonulhatott fel és veszhetett oda, és épen e háború folyamán bizonyosodott be,hogy a számok nem döntenek, hanem a gépek, a felszerelés, a morál. íröLMAGYAROBSZÁtí Szeged, 1916. augusztus 1. Ismét meghiúsult nyugaton az ellenség nagy támadása. — Az angolok és franciák hat hadosztályt vetettek harcba. — BERLIN, július 31. A nagy főhadiszállás jeleníti. Az angol vállalkozások Pozieres- nál és Longuevalnál a tegnapi napba is belenyúltak. Egy uj, nagy angol-francia támadást késztettek elő. E támadás Longuevall és a Somme között reggel legalább hat hadosztály harcbavetése mellett egységesen következett be, Pozieres és Longueval között azonban zárótüzünk egész napon át feltartóztatta azt és itt csak este jutott szintén igen jelentékeny erőkkel intézett elszigetelt támadások formájában a megvalósuláshoz. Az ellenséget mindenütt igen súlyos, véres veszteségei mellett visszavertűik. Egy talpalatnyi tért sem tudott nyerni. A közelharcok mindenütt, ahol ezekre sor került, hála a bajor és szász tartalékcsapatok, valamint a vitéz schleswigholsteiniak elszánt nekirontásának, a mi javunkra dőltek el. Tizenkettő tisztet és 769 főnyi legénységet elfogtunk, tizenhárom géppuskát zsákmányoltunk. A Sommetöl délre ágyúharc volt. Prucsy vidékén (Champagne) egy gyengébb francia előretörés tüzünkben összeomlott. A Maastól keletre az ágyútűz több ízben nagyobb hevességre fokozódott. Thiaumont erődtől délnyugatra kisebb kézigránátharcok voltak. A Comílans ellen intézett ellenséges repülőtámadást Pont a Ponsol ellen irányított tüzeléssel visszavertük. A badeni Mülheim ellen indított francia repülőrajnak Federelvirk Weinburgnál, a Rajna mellett útját állták, azt megfutamították és üldözték. Az ellenséges vezér repülőgépeknek, Mülhausemtől északnyugatra lezuhanását idéztük elő. Höhndorf hadnagy Bapaume- től északra a 11 -ik, Windgens hadnagy pedig Perennestől keletre a 12-ik ellenfelét tette harcképtelenné. Pont a Poussontól nyugatra és Thiaumonttól délre egy-egy francia kétfedelűt lőttünk le, az utóbbit védőtüzelésünkkel. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A törökök útját állják az oroszok előnyomulásának — Török hivatalos jelentés. — A M. T. I. jelenti Konstantinápolyból: A főhadiszállás közli július 30-ikán: Irak-front: Semmi jelentős esemény. Az Eufrát-szakaszon zsákmányul ejtettünk egy ellenséges motorcsónakot, melyet tüzérségünk megadásra kényszeritett. Perzsa-front: Kisebb összeütközések. A harc, amely osztagaink és amaz orosz haderők között, amelyek Revendusból való kiszorittatásuk után a határ felé szorultak, reánk kedvezően tovább folyik. A határié nlát én egy domináló magaslatot ellentámadással az ellenségtől ismét eltagadtunk. Az orosz haderőket, amelyeket Sakid falutól északkeleti irányban való menekülésre kényszerítettünk, a mieink üldözik. Kaukázus-front: Bitlis-szakaszában a helyzet változatlan. A Musztól húsz kilométerre délre levő Antuk-hegyet, amely az ellenség kezén volt és uralkodott a környező területen, csapataink az ellenségtől visszafoglalták. Heves támadásokat Basköjöltől harminc kilométernyire lévő Ognott ellen csapataink ellentámadással szuronyharcban teljesen visszavertek. A meghiúsult támadásnál az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A halottak száma meghaladja az ezret. Csapataink, amelyek Erzingiantól tíz kilométerrel nyugatra tartották magukat, ellenállásukkal az ellenség előnyomulási kísérleteit meghiúsították. Az ellenséges haderőket, amelyek Gümülsantól tizenhárom kilométerre nyugatra elsáncolták magukat, csapataink megtámadták, állásaikból kivetették és kelet felé szorították. Egyiptomi front: Előretolt osztagaink ellenséges felderítő osztagokat mindenütt, ahol találkoznak velük, visszavernek és lépésről-lépésre tért nyermnek nyugat felé. Egyik legutolsó összeütközésnél az elleiségnek halottakban és sebesültekben veszteségei voltak és foglyokat is hagyott kezünkön. Angol jelentés az egyiptomi csatározásokról. London, julius 31. Egyiptomban e hónap 28-ikán különböző járőrharcok voltak. Ezek egyikénél az új-zeelandi lovasított lövészek az ellenségnek több mint ötven főnyi veszteséget okoztak. A mi összes veszteségünk a nap folyamán igen csekélyek voltak. (M. T. I.) Semleges lap lehetetlennek tartja az antant győzelmét. Zürich, július 31. A Zürcher Post katonai forrásból a következőket írja: Új háborús év kezdődött és a döntés még mindig, nem mutatkozik. Az antant offenzivája az elvérzésig való támadásokra vezetett, azonban semmiféle határozott eredménnyel nem járt. A nyugaton július 26-áig nagyon csekély volt a siker, s épen ezért nem is várható az áldozatokkal teljes támadások folytatása. A keleten szintén megálltak az oroszok, akik kezdetben eredményeket értek el. Az olaszok részéről nagy a hiány ágyukban, amelyeket elvettek tőlük az osztrák-magyar csapatok. Mindezek után megállapítható, hogy az antant-diplomatáktól jósolt győzelem teljes lehetetlen. Az angolok tiszti vesztesége. London, július 31. A 28. és 29-iki veszteséglajstromok ötszázötven, illetve kétszázharminckét tiszt nevét sorolják fel. (M. T. I.)