Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-01 / 177. szám

2 A mi ügyünk. Harmadik esztendejének elején újabb bonyodalmakkal és talán minden eddiginél nagyobb izgalmakkal kecsegtet a háború. A magyar szív sok okon dobog most min­deneknél kevesebben, úgy látszik, a sors ezekre a hetekre tartotta fenn számunkra a legfeszültebb várakozás legidegesebb per­ceit. Az orosz hadsereg ismét határaink felé agyarkodik, amelyektől véres fejjel volt kénytelen tavaly menekülni. És a romániai válság, sha úgy oldódnék meg, amint az an­tant szeretné, kincses Erdélyre jelentene közvetlen veszedelmet. Az elmúlt héten maga a miniszterelnök járta be a honvédek határmenti hősi harcai­nak szinterét. A megnyugvás és a bizalom, ami ott eltöltötte, ma minden magyar szív­nek balzsama. Nem lépett durva orosz láb a haza drága földjére s honvédeink törhe­tetlen Harci kedve csak olyan erőtől duzza­dó, mint akár a háború legelső periódusában. A nagy harc, melynek jó és rossz esé­lyei egymást kergetik, azt a tanulságot ér­lelte meg­­ számunkra, hogy minél nagyobb erők ütköznek össze, annál változatosabb kimenetelű részletharcokra kell elkészülve lennünk. Az orosz­­ haderővel való minden eddigi küzdelmünk pedig úgy folyt le, hogy csapatainknak ki kellett fárasztaniok, meg kellett őrölniök a rájuk zúdított embertöme­geket, mert a túlerő mindig csak túlerő, három orosz mindig három puskából lő egy­i•magyarra még akkor is, ha az az oroszlán hősiességével van megáldva. Matematikával kell itt is okoskodni, akárcsak a sakktáblán, ahol a tömeg előnyeit csak ésszel és okos számítással lehet ellensúlyozni. Ily meggondolás alapján lehetetlen a legnagyobb csodálat nélkül szemlélni csa­pataink eddigi teljesítményeit. A miniszter­elnök kiemelte a magyar katona töretlen harci kedvét és szívós energiáját,­­ mely a mi nagy morális fölényünket állítja az orosz csordák tömegeivel szembe. A millióknak e nagy harcában pedig nincs értékesebb, nagyobb, csodálatraméltóbb jelenség, mint a két év óta harcban álló csapatok hódító lelki ereje. A német tudás és harckésziség mellett két rokonszenves, igazi emberi vo­nás bilincseli le a világ figyelmét: a magya­roknak és franciáknak az a páratlan hősies­ségük, amellyel hazájuk szentelt földjét vé­delmezik. Minket természetesen csak a Kár­pátok ormain zajló küzdelem foglalkoztat: odaküldjük a lelkünket, odaszáll hálánk és imádságunk, ahol nemcsak ennek az­ egy harcnak dicsőségét tépik levelenkint hős honvédeink, hanem ahol véres és hosszú csaták sorozatában elintézik a búzatermő magyar Alföld Kánaánja felé éhesen sandító oroszok dolgát. Romániát elhatározásáról egyelőre el­lentétes hírek szólnak. Minden a harctéri eseményektől függ — mondják a világtörté­nelem tanulságainak közismert tankönyvei. A harctéri eseményeket pedig újabb és újabb biztató jelek szerint rövidesen ismét mi fog­juk irányítani. Mit tesz akkor Románia, ha elsiette dolgát? És lehetséges-e, hogy ez Romániával megtörténjen? Ha igaz, hogy a román háborús­ párt a harctéri helyzettől teszi függővé Románia magatartását, akkor józan számítás­­ szerint Romániának semlegesnek kell maradnia. Ha azonban ezzel nem törődnék a háborús­­párt, úgy mi mindenre felkészülten állunk. Nem tudjuk miben bizakodik a román há­­borús­­ párt. -Abban, hogy félmillió román katona eldönthetné a világháborút? Elvégre az oroszok tömegéről sohsem tudtuk ponto­san, hány millió vonulhatott fel és veszhetett oda, és épen e háború folyamán bizonyo­sodott be,­­hogy a számok nem döntenek, hanem a gépek, a felszerelés, a morál. íröLMAGYAROBSZÁtí Szeged, 1916. augusztus 1. Ismét meghiúsult nyugaton az ellenség nagy támadása. — Az angolok és franciák hat hadosztályt vetettek harcba. — BERLIN, július 31. A nagy főhadiszál­lás jeleníti. Az angol vállalkozások Pozieres- nál és Longuevalnál a tegnapi napba is bele­nyúltak. Egy uj, nagy angol-francia táma­dást kész­­tettek elő. E támadás Longue­vall és a Somme között reggel legalább hat had­osztály harcbavetése mellett egységesen következett be, Pozieres és Longueval kö­zött azonban zárótüzünk egész napon át feltartóztatta azt és itt csak este jutott szintén igen jelentékeny erőkkel intézett elszigetelt támadások formájában a megva­lósuláshoz. Az ellenséget mindenütt igen súlyos, véres veszteségei mellett vissza­ver­tűik. Egy talpalatnyi tért sem tudott nyerni. A közelharcok mindenütt, ahol ezekre sor került, hála a bajor és szász tar­­talékcsapatok, valamint a vitéz schleswig­­holsteiniak elszánt nekirontásának, a mi javunkra dőltek el. Tizenkettő tisztet és 769 főnyi legénységet elfogtunk, tizenhárom géppuskát zsákmányoltunk. A Sommetöl délre ágyúharc volt. Prucsy vidékén (Champagne) egy gyengébb francia előretörés tüzünkben ös­­szeomlott. A Maastól keletre az ágyútűz több íz­ben nagyobb hevességre fokozódott. Thiau­­mont erődtől délnyugatra kisebb kézigrá­­nátharco­k voltak. A Comílans ellen intézett ellenséges repülőtámadást Pont a Ponsol ellen irányí­tott tüzeléssel visszavertük. A badeni Mül­heim ellen indított francia repülőrajnak Fed­erelvirk Weinbur­gnál, a Rajna mellett útját állták, azt megfutamították és üldöz­ték. Az ellenséges vezér repülőgépeknek, Mülhausemtől északnyugatra lezuhanását idéztük elő. Höhndorf hadnagy Bapaume- től északra a 11 -ik, Windgens hadnagy pedig Perennestől keletre a 12-i­k ellenfelét tette harcképtelenné. Pont a Poussontól nyugatra és Thiaumonttól délre egy-egy francia kétfedelűt lőttünk le, az utóbbit vé­­dőtüzelésünk­kel. LEGFŐBB HAD­VEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A törökök útját állják az oroszok előnyomulásának — Török hivatalos jelentés. — A M. T. I. jelenti Konstantinápolyból: A főhadiszállás közli július 30-ikán: Irak-front: Semmi jelentős esemény. Az Eufrát-szakaszon zsákmányul ejtettünk egy ellenséges motorcsónakot, melyet tüzér­ségünk megadásra kény­szeritett. Perzsa-front: Kisebb összeütközések. A harc, amely osztagaink és amaz orosz had­erők között, amelyek Revendusból való ki­­szorittatásuk után a határ felé szorultak, reánk­­ kedvezően tovább folyik. A határ­ié n­lát én egy domináló magaslatot ellentá­madással az ellenségtől ismét eltagadtunk. Az orosz haderőket, amelyeket Sakid falu­tól északkeleti irányban való menekülésre kény­szerít­ettünk, a mieink üldözik. Kaukázus-front: Bitlis-szakaszában a helyzet változatlan. A Musztól húsz kilo­méterre délre levő Antuk-hegyet, amely az ellenség kezén volt és uralkodott a környe­ző területen, csapataink az ellenségtől vis­­­szafoglalták. Heves támadásokat Basköjöltől harminc kilométernyire lévő Ognott ellen csapataink ellentámadással szuronyharcban teljesen visszavertek. A meghiúsult támadásnál az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A halottak száma meghaladja az ezret. Csapataink, amelyek Erzingiantól tíz kilométerrel nyugatra tartották magukat, ellenállásukkal az ellenség előnyomulási kí­sérleteit meghiúsították. Az ellenséges haderőket, amelyek Gü­­mülsantól tizenhárom kilométerre nyugatra elsáncolták magukat, csapataink megtámad­ták, állásaikból kivetették és kelet felé szo­rították. Egyiptomi front: Előretolt osztagaink ellenséges felderítő osztagoka­t mindenütt, a­hol találkoznak velük, visszavernek és lépés­­ről-lépésre tért nyermnek nyugat felé. Egyik legutolsó összeütközésnél az elle­iségnek ha­lottakban és sebesültekben veszteségei vol­tak és foglyokat is hagyott kezünkön. Angol jelentés az egyiptomi csatározásokról. London, julius 31. Egyiptomban e hó­nap 28-ikán különböző járőrharcok voltak. Ezek egyikénél az új-zeelandi lovasított lö­vészek az ellenségnek több mint ötven főnyi veszteséget okoztak. A mi összes vesztesé­günk a nap folyamán igen csekélyek vol­tak. (M. T. I.) Semleges lap lehetetlennek tartja az antant győzelmét. Zürich, július 31. A Zürcher­ Post kato­nai forrásból a következőket írja: Új hábo­rús év kezdődött és a döntés még mindig, nem mutatkozik. Az­ antant offenzivája az elvérzésig való támadásokra vezetett, azonban semmiféle határozott eredménnyel nem járt. A nyu­gaton július 26-áig nagyon csekély volt a siker, s épen ezért nem is várható az áldo­zatokkal teljes támadások folytatása. A keleten szintén megálltak az oroszok, akik kezdetben eredményeket értek el. Az olaszok részéről nagy a hiány ágyukban, amelyeket elvettek tőlük az osz­trák-magyar csapatok. Mindezek után megállapítható, hogy az antant-diplomatáktól jósolt győzelem teljes lehetetlen. Az angolok tiszti vesztesége. London, július 31. A 28. és 29-iki vesz­teséglajstromok ötszázötven, illetve kétszáz­ha­rminckét tiszt nevét sorolják fel. (M. T. I.)

Next