Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1916-10-01 / 230. szám
2 DÉÖLAJÁ.D Y AB0BSZ AG Vasárnap, 1916, október 1, flaBS8aBaB«ttSBiäUNKaßfte£a&3»»s£aes8ca£!3K9ttu3&a9ifciiaBBatfKcfaaisaBeBBaBflBaBHEBe3saassisaBHaaBaaBaHaaMHBHBaiaBa A diadalmas nagyszebeni csata. Erdély bércein kivívtuk az első nagy diadalt, amely sírját ásta meg a nagyszebeni vonalon álló román hadseregnek. A román csapatkötelékek roncsai — mondja Höfer — minden használható úttól megfosztva a fogarasi hegyekbe menekültek. A foglyok száma óráról-órára növekszik, a zsákmány igen nagy. Vitézségük révén világhírre emelkedett és ellenségeink előtt rettegett bajor katonák zárták el a Vöröstorony-szorosnál átvezető utat, míg északról, nyugatról és keletről a magyar, német és osztrák csapatok egyidejűleg előnyomultak. A bekerítési csatát — mondja a német nagyvezérkar — megnyertük. Rendkívül érdekes adata Ludendorff jelentésének, hogy a szövetséges csapatok Falkenhayn parancsnoksága alatt küzdöttek. Csapataink — mondja végül Ludendorff — a legnagyobb elkeseredéssel harcoltak, miután megtudták,hogy az antant oldalán a Németországtól fenyegetett kultúra megvédésére harcoló románok a fegyver telen sebesülteket legyilkolták. Mennyi malícia van abban a fölényben, amellyel a német hadvezetőség ellenségeink ismert frázisait újból megbélyegzi és a kellő világításba helyezi, a fenyegetésnek mekkora ereje abban a beállításban, hogy a csapatok a legnagyobb elkeseredéssel harcoltak azok ellen a kannibálok ellen, akik fegyvertelen sebesült testvéreiket legyilkolták. Mintha azt mondanák ezek a szavak ,jó lesz vigyázni állítólagos román katonák! azt nem tudjuk megakadályozni, hogy vitézeink sebesülten kezeitek közé ne kerüljenek, de óva intünk titeket attól, hogy politikai vezéreitek stílusára vetemedjetek, ők is megkapják majd a leckéiket tőlünk, de jaj nektek, ha a hadviselés eszközeit útszéli rablók legundokabb gyilkolási módjával cserélitek fel, ismertek már Dobrudzsából, a kezeink közé kerültök! Ugyanaz az erő és biztonság, amely ezt a mondatot leíratta, aratta a nagyszebeni diadalt. A nagy siker részletei a hivatalos jelentések mindig határozott és szokatlanul erős meghatározásai mellett sem tekinthetők át teljesen, két dolog azonban bizonyos: Falkenhayn elérte az ellenséggel való összecsapás ideális célját, sikerült megsemmisítenie a nagyszebeni vonalon álló román haderőt, a teljesen megnyert csata eredményének pedig a szomszédos frontokon is rövidesen mutatkozni kell. Kétségtelen, hogy a román haderő tekintélyes része vonult föl Erdélyben. Hiszen a dobrudzsai fronton nagy orosz erők, sőt szerbek is harcolnak néhai becsületes szövetségesünk oldalán. A bolgárok mélyen be tudtak nyomulni az ellenség földjére, mi szép Erdély hegyein vagyunk kénytelenek velük a küzdelmet felvenni. A sors sujtotta menekültekkel van az egész ország részvéte és támasza, otthonukból való kiűzetésükért nem pótolhatja őket a részvét, a figyelem, az állam és a társadalom róluk való gondoskodása, mégis ki ne érezne velünk, amikor azt mondjuk, hogy mi volt a Petrozsénynél elért térnyereség ahoz a diadalhoz képest, amelyet dicső szövetségesünkkel együtt most arattunk az áruló román nemzet rohamosan gyöngülő haderején? Van-e ember ebben az országban, akit nem töltene el a legnagyobb boldogsággal annak tudata, hogy sikerült vérrel már annyiszor megszentelt földünkről a rablásra éhes hordákat kizavarni? De mi ez ahoz képest, ha addig marasztaljuk itt őket, amíg azon a földön vertük tönkre, amelyet elorzásra éhesen piszkos betörők módjára megrohantak! A román haderő nagyságáról nem kell itt újból számadatokat adnunk. Csak emlékeztetünk Mackensen dobrudzsai diadalára és most e mellé helyezzük Falkenshayn teljesen befejezett, nagy győzelmét. A románok veszteségi kimutatásai eddig 71.000 főnyi legénység és 3200 tiszt elvesztését vallják be. Ha őszintének is fogadjuk el ezeket a kimutatásokat, figyelmeztetnünk kell arra, hogy a veszteségi kimutatások különösen a háború elején nagyon kullognak az események után. Nincs-e sok okunk föltételezni, hogy ez a huhogás fokozott a román belügyminisztérium részéről, mikor a hábom elején olyan súlyos kudarcok és hatalmas csapások érték a román haderőt, aminőhöz hasonlókkal talán egyik ellenségünk sem dicsekedhetik. Arról közelebbi adatok híjján nem bocsájtkozhatunk találgatásokba, hogy mennyi a most lezajlott erdélyi harcokban az ellenség összes vesztesége. Az azonban máris bizonyosnak látszik, hogy annyira jelentékeny, hogy egy kisebb hadsereget egy-kétszer való megismétlődés után megrendíthet. A mai német jelentésből tudomást szerez a világ arról is, hogy mi az az új és külön megbízatás, amelyre a császár vezérkarának két éven át volt főnökét érdemesítette. Falkenhayn, aki szilárdan tudta tartani a nyugati frontot, új pozíciójában új babérokat fon a német hadvezérek máris gazdagon lombos koszorújába. Egyik oldalon Mackensen, másik oldalról Falkenghayn, mindenhol vitás és pompásan bevált .magyar, német, bolgár, török és osztrák csapatok, e mellé a szövetséges hatalmak központi fekvését és mit gondol a világ: az árujlásban legaljasabb, hitszegésben legbűnösebb,rablási vágyainak nyilt feltárásában legundokabb ellenségünk elkerülheti-e Szerbia sorsát? Az oroszok előretörése kudarcot vallott. BUDAPEST, szeptember 30. (Közili a minisaterdiriicki sajtóosztály.) Károly főherceg lovassági tábornok hadsereg arcvonala: A Ludova területén a harcok folynak. Egy előretörésnél 4 orosz tisztet, 532 katonát fogtunk el, 8 géppuskát zsákmányoltunk. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Lytomiecznél egy orosz előretörést visszavertünk. A lengyel légiónak sikeres előtéri harcain kiindunás nem történt. < HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, szeptember 30. A nagy főhadiszállás jelenti. Lipót bajor herceg arcvonala: A Stochod-fronton a lengyel légió egyik századának sikeres előretörése. Litoviczetől délre, Vyteniecztől délnyugatra az oroszok hiába támadtak. Zborovtól északra Hukalowcenél 29-én éjjel sikeres támadással 3 tisztet és 70 katonát elfogtunk. Károly főherceg lovassági tábornok arcvonala: A Stara-Klauzura (Ludova) területtől délre és a Carnation, Conta altábornagy ellentámadásai teljes sikerrel jártak. Stara-Klauzuránál 4 tisztet, 532 katonát elfogtunk és 8 géppuskát zsákmányoltunk. Kirlibabánál ,az oroszokat visszavertük. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A balkáni harctéren nincs esemény. BERLIN, szeptember 30. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren a helyzet változatlan. Repülőrajaink a csernavodai vasúti híd ellen és ellenséges táborok ellen sikeresen támadtak. ' LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, szeptember 30. (Köztá a mjt miisztterelnöiki isajtóosztály.) Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Ágyú- és aknaharc a Karszt fensikon. BUDAPEST, szeptember 30. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Karszt-fensikon az ellenséges ágyú- és aknaharc folyik, déluán fokozódott. A Cimonen még 7 olaszt, köztük egy tisztjelöltet élve ‘megmentettünk. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Orosz lap a román hadvezetőség ellen. Stockholm, szeptember 30. A Ruszkoje Invalid a román hadvezetőség elleni irányuló