Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1916-10-01 / 230. szám
Vasárnap, 19L6. október" .1. cikket közöl. A románok nem értenek hozzá — ilta a lap, — hogyan kell az oroszokkal együttműködni, nem rendelik magukat alá a közös stratégiai célnak. A románok pusztán Erdély ellen akarnak hadjáratot viselni, az antantnak pedig elsősorban az a célja, hogy a berlin-bagdadi összeköttetést megszakítsa. Antant-jelentés a görög hadsereg mozgósításáról. LUGANO, szeptember 30. A Secoro jelenti Szalonikiból 28-iki dátummal. Athéni jelentések szerint Konstantin király elhatározta a mozgósítás elrendelését és az antant mellé való csatlakozást. Zürich, szeptember 30. A Schweizerische Telegraphen-Information a berni görög és bolgár követek nyilakozatát közli. A görög követ kijelentette, hogy a görögországi helyzetről közvetlen értesülései nincsenek. Az állítólagos hadüzenetet az antant hangulatkeltésnek minősíti. Lugano, szeptember 30. A Secolo jelenti Athénből: A királyi palota előtt tüzérséget állítottak föl. Az Akropoliszon lovasjárőrök cirkálnak, hogy a királyt minden merénylet ellen megvédjék. Zürich, szeptember 30. A párisi sajtó elismeri, hogy az a hír, amely szerint Konstantin görög király állítólag az antanthoz csatlakozott, még korai. Ezideig nem történt döntés a görög válságban. Genf, szeptember 30. Az Eclair jelentése szerint Venizelosz heves agitációja ellenére csak kisebbséggel rendelkezik. A nép többje visszariad Venizelosz forradalmi mozgalmától. Venizelosz a legnagyobb erőfeszítéseket teszi, hogy a király hangulatát megváltoztassa és hogy közvetlen érintkezésbe juthasson a királlyal. Rotterdam, szeptember 30. A Daily Telegraph jelenti Krétából: Venizelosz nemzeti kormányt alakított Krétában. Kréta népe már megtagadja uralkodóját, Konstantin királyt, akinek arcképét a vendéglőkben és más nyilvános helyeken letépték. DÉLAEAGY AB0B8ZÁD 3 A románok eddig 75 000 embert vesztettek. Rotterdam, szeptember 30.Bukarestből jelentik: A belügyminisztérium veszteségkimutatása szerint a román hadsereg eddigi vesztesége h ötvenegyezer főnyi legénység és háromezerkétszáz tiszt. Ez a nagy veszteség annál feltűnőbb, mert a román hadsereg létszáma mindössze iat-hétszázezer ember. A román parlamentet összehívják. Zürich, szeptember 30. A Secolo jelenti Bukarestből: A román parlamentet október 20-ikára Brailába hívták össze. Ez azért vált szükségessé,hogy megszavazzák a további tradikölcsönt. Az ember maga előtt látja a nagybajuszú, vastagnyakú, herkulestermetű Hindenburgot, a német katonai hatalomnak ezt a glóriás képviselőjét és egyszerre elkezd dolgozni a fantáziája. Amikor Hrindenburg nagyszerű bravúrjai elvonulnak előttünk, akkor, túl a józan gondolkozáson, azt képzeljük, hogy mindenki, aki a Hindenburg nevet viseli, csak katona Lehet, oroszlán, ágyú, kartács és győzelem. A hindenburg névvel az erőt, a bátorságot, a katonai koncepciót szőtte össze a romantika. Németországban, ahol minden magánházban meg van már a nagy marsall képe, vagy szobra, s ahol a Hindenburg-kultusz egyre nagyobb lesz, szerető gonddal és epizóddal gyűjtenek minden epizódot és adatot, ami a tábornagy életére vonatkozik. Hinidenburg egyetlen fia és két veje a háború kezdete óta a fronton harcol. Juthattak volna előnyösebb beosztásihoz, értékes szolgálattol végezhetnének a front mögött is, de ők a tűzvonalban akartak harcolni a körkatornákkal. Hogy is lehetne ez másképpen? Hiszen miiül a bárban az egészséges germán típus díszpéldányai, szálas, hatalmas termetű, erős emberek. Hát Hindenburg fivére, Bernhard Slindenburg, az író, milyen férfiú? Amikor fölkerestem a berlini Hindenburg-penzióban levő lakásán, bizony elcsodálkoztam, mennyire elüt a bátyjától. A hetvenkilenc esztendős marsall, Paul Hindenburg, izmos, hatalmas termetű, makkegészséges, energikus tekintetű férfiú, az ötven esztendős író, Bernhard Hindenburg törékeny testalkatú, sápadt, beteges ember, akinek szemeiből melankólia és gyanakvás olvasható ki. A marsall keményen lépked, lábai alatt szinte dobog a föld, hangja érces, mintha állandóan csapatokat vezényelne, az író reumás, száraz, monoton hangon beszél, pokrócba takarja vékony lábait és ha esik az eső, napokig nem hagyja el a lakását. Paul Hindenburg édesapja lovagi birtokán már gyermekkorában is csak karddal és puskával játszott. Bernhard Hindenburg már gimnazista korában is legszívesebben az irodalommal foglalkozott. Bernhard Hindenburg bizonyára nem tartozik Németország kiváló írói közé. De egyet meg kell adni neki: ízléses, tapintatos, alkalmazkodni tudó ember. Meghúzódik nagynevű bátyja dicsőségének árnyékában, de nem óhajt szerepelni és nem tülekedik azért, hogy mint a nagy marsall öccse előtérbe jusson. Bernhard Hindenburgot éppen dolgozószobájában találom képei és festményei között. A szoba Hindenburg-fotográfiákkal van tele. Százféleképpen van lefotografálva a marsall. Az író feléim söiét, megköszöni, hogy fölkerestem, leültet egy kényelmes karosszékbe és halk, vontatott hangon beszélni kezd. — Mit mondjak bátyámról? Az ő élete nagyon egyszerű volt a háború előtt. Gondolom, tudja, hogy bátyám katona családból származik. Apja, nagyapja, ükapja mindannyian katonák voltak. Bátyám tetőtől-talpig katona. Elképzelheti, hogy mikor a háború kitört, milyen izgatott lett. Nyomban felajánlotta szolgálatait a hadügymiiiiszternek, mert három és fél esztendővel a háború kitörése előtt, mint gyalogsági tábornok nyugalomba vonult. A hadügyminisztériumból kitérő válasz érkezett. Azt felelték, lehet, hogy szükség lesz szolgálataira, lehet, hogy nem. Ezalatt bátyám fia és vejei bevonultak és ő egyedül maradt feleségével Hannoverben, a Wedekindstrasse 15 szám alatt levő lakásán. Természetesen sokat beszélgetett a háborúról és sóhajtva kérdezgette a feleséget: „Mit gondolsz, fog-e engem hívni az én jó császárom?“ Végre aujgusztus 22-én megérkezett a boldogító sürgöny, j A hadügyminiszter közölte bátyámmal, hogy reaktiiváltak, kinevezték a keletporoszországi hadak vezérévé és vezérkari főnökének Ludendorfif tábornokot nevezték ki, aki a nyugati harctérről elindult és még aznap át fog utazni Hannoveren. Bátyáim csomagolt, felöltözött, kikisértük a pályaudvarra és beszállt Ludendorfif kocsijába. Azóta, nem láttam, . . . Még meg kell cáfolnom néhány legendát. Bátyám nem volt a császárnak se tanítómestere, se intimusa, Ö éppen úgy, mint minden parancsnoki tábornok, amikor aktív szolgálatban volt, havonként egyszer jelentkezett a császárnál. Innét ismerte őfelségét. A mazúri tavak legendája is mese. Bátyám annak idején vezérkari kapitány volt Königsbergben. Ebben a minőségben — éppen úgy, mint sok más társa — kötelességszerűleg tanulmányozta a keleti határt. De tanulmányozta stratégiai szempontból a nyugati határt is. A mazúri tavaknál külön stúdiumokat egyáltalában nem végzett. Versei Miklós: Beszélgetés dindenburg öccse — A Délmagyarország tudósitójától. — Angol lapok Lloyd George beszédéről. Rotterdam, szeptember 30. A Nieuwe Rotterdamische Courant jelenti Londonból. A londoni lapok vezércikkben foglalkoznak Lloyd George nyilatkozatával. A lapok általában helyeslik Lloyd George fejtegetések. A Daily News azt írja, hogy a békét nem szabad egészen szem elől téveszteni. Ha Hoyd George azt mondja, hogy nem lehet békére gondolni,amíg ki nem vívtuk Európa szabadságát, akkor hiábavaló most békéről beszélni. De el fog következni az az idő, amikor kivívjuk ezt a szabadságot és megtörik a német miltarizmus. És ha ezt elértük, az angol államférfiak filladata lesz, hogy az a pokol, amelyről Lloyd George oly sok érzéssel beszélt, egy napig se tartson tovább, mint ameddig ízlítetlenül szükséges. Németországtól függ, meddig tartson még ez a pokolt. nettgrammonként törmelék Aranyért IPWI&IP.lllílPl ® stfeibHrin. S Idvslllll UttHkl 14. Korzó-kávéház Illett TÄ1“