Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1916-11-01 / 257. szám
2 BÉLMAGYAROKSZAG Szerda, 1916. november 1. Dobrudzsában a helyzet változatlan. BERLIN, október 31. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkán harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Dobrudzsában a helyzet változatlan. Macedón arcvonal: A bolgár gyalogság szerb osztagokat, amelyek a Cserna hajtásnak keleti részében kezdetben sikereket értek el, kiindulási állásaikba vetett vissza, miközben nagy veszteségeket okozott nekik. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelmild sajtóosztály.? SZÓFIA, október 31. A bolgár vezérkar jelenti: Korica környékén egy gyenge ellenséges osztagot visszavertünk eredeti állásába. A Cserna folyó hajtásában a szerbeket ellentámadással visszaűztük. A többi fronton kisebb járőr- és gyalogsági harcok. Az Égei-tenger partján nyugalom. Dobrudzsában a helyzet változatlan. BUDAPEST, október 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Csapatainknál nincs újság. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A városi beruházások és a húszmilliós kölcsön. A Délmag. ""zúg mai számában ebben a tárgyban cikk jelent meg, amely anélkül, hogy az én, a vasárnapi lapban közölt rövid fejtegetéseimre kifejezetten hivatkoznék, mégis annak tartalmát veszi benekés alá, úgy, hogy kénytelen vagyok arra néhány szóval reflektálni. Előre bocsátom, hogy én az ismeretlen cikkíróval, aki olyan „nevetségesnek“ minősített állításokat cáfol, amelyek az én cikkemben nem is foglaltattak, vitába bocsátkozni nem óhajtok és őt ezen a téren követni nem fogom, aminthogy első ízben is csak a lapszerkesztő barátom ismételt kérésére mondtam el szerény véleményemet. Én nem mondottam azt mint határozott állítást, hogy a beruházásokkal 8..T0 évig várni kell, hanem mint kérdést vetettem fel azt: várjon ezen munkálatok, dacára annak, hogy 8—10 év múlva valószínűleg — ezt biztosan épp oly kevéssé tudhatom, mint a vitázó úr az ellenkezőjét, mert sem ő, sem én nem vagyunk próféták — sokkal olcsóbban lehetne azokat elvégeztetni, már most legyenek és illetőleg lesznek-e megkezdve. Erre a kérdésre majd a törvényhatósági bizottság lesz hivatva kellő előkészítés után a választ megadni és éppen nincsen kizárva, hogy magam is a tanács ezirányú előterjesztésének megismerése után azokhoz fogok csatlakozni, akik a sürgősség mellett szavaznak. Hiszen már az inkriminált cikkemben is koncedáltam, hogy vannak a városnak majdnem elodázhatatlan feladatai, a kölcsön feltételeinek kétségtelenül előnyös voltát sem domboríthattam volna ki annyira, ha annak igénybevételét nem tartottam volna bizonyos körülmények között én is ajánlatosnak. A felveendő pénznek hadikölcsönbe való fektetését illetőleg nem fogadhatom el a cikkíró argumentumait. Remélem, nem szándékosan állította be a dolgot úgy, mintha én az állam bonitását kétségbe vontam vagy pláne állami csődről beszéltem volna. Cikkemben erről egy árva szó, vagy akár csak félremagyarázható célzás sem található. A hadikölcsönkibocsátások alkalmával annak érdekében ismerőseim körében, de ezen lapban is kifejtett működésem ezen általam is nevetségesnek elismert, de sehol nem is létező felfogás ellenkezőjét bizonyítja. Nagyon tetszetősen mutatja a cikkíró a lombardirozás előnyét. Eddig tudtommal az egész felveendő pénznek újonnan jegyzendő hadikölcsönbe való fektetéséről volt szó, nem pedig arról, hogy a már eddig jegyzett 10 millió hadikölcsönre felvett előleg fizettessék abból vissza, ami már magában véve a cikkíró saját álláspontjának megtagadását jelenti. Mert hiszen ha a pénz — mint azt a cikk oly fényes ékesszólással bizonyítani igyekszik — a beruházásokra kell, úgy nem fordítható arra, hogy korábban kontrahált adósságokat fizessünk belőle. De egyébként sem úgy áll a dolog, amint azt talán a laikusok neki elhiszik. Az 5%-os lombardkamat — ha a cikkíró valamikor olvasta a hadikölcsönre vonatkozó aláírási felhívásokat, úgy ezt tudnia kell — csak azon előlegek számára van biztosítva, melyek a jegyzés alkalmával igazoltan a jegyzett összegre történő befizetés céljaira vétetnek fel, ellenkező esetben csak az Osztrák- Magyar Bank mindenkori váltókamatlába biztosíttatik bizonyos időre. Tehát két eset lehetséges. Vagy felveszi a város az előleget a jegyzés alkalmával, akkor nem használhatja fel ugyanarra a Bodencredit-Anstalt pénzét, és akkor halomra dől az egész okoskodás, mert hiszen megint csak előáll az, amitől a cikkíró annyira irtózik, hogy a pénzt a felhasználásáig 3% -kal kell gyümölcsöztetni. Vagy pedig majd csak akkor veszi fel a város az előleget,amikor a Pénzre szüksége van, vagyis a háború után, amikor a cikkíró szerint is „nagy pénzszűke fog beállni“ és amikor a kamatláb a saját bevallása szerint jogosult „legpesszimisztikusabb kilátások“ mellett sokkal magasabb lesz, mint 5%. Ha hadikölcsönt akar a város jegyezni, jól teszi, de akkor nincs szüksége ehez a bécsi kölcsönre, ha pedig beruházásokat kell eszközölnie, úgy vegye fel a bécsi kölcsönt, de akkor abból ne jegyezzen hadikölcsönt. Glücksthal Lajos. Tirolban vereséget szenvedtek az alpiniek BUDAPEST, október 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tengermelléki arcvonal egyes részei váltakozó hevességű tüzérségi és aknavető-tűz alatt állanak. Tirolban egy alpini zászlóaljnak a Gardinál ellen a Fassani-alpokban indított támadását az ellenség jelentékeny veszteségei mellett visszavertük. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. ITKWfci-«« Tanácskozás a Havasalföld kiürítéséről. Az oroszok Bukarest feladásával is számolnak. — Amsterdam, október 31. Az Odeszkij Lisztek Reniből keltezett távirati jelentése szerint a román főhadiszálláson hosszú és izgalmas tanácskozás volt a Havasalföld kiürítésének tervéről. Különösen az orosz vezérkar képviselője szállott síkra az eszméért. A többi közt azzal érvelt, hogy a Nagy- és Kis-Havasalföld kiürítése nagyon megrövidítené és az ellenség erősebb támadásai ellen is aktívvá tenné a defenzív frontot. Jelentékeny román és orosz erőknek a havasalföldi fronton való meghagyása súlyos hibákra vezetne. A front, amelynek elfoglalását az orosz küldött ajánlja, a következő: Tandarei vidékétől, 7 kilométernyire Harsovától nyugatra, Buzén és a Kárpátok, szóval a Jalonika északi partja mentén Trachováig. A terv Bukarest feladásának szükségességével is számot vetett. Román oldalon szenvedelmesen tiltakoznak e terv ellen. Sem a király, sem a román vezérkar, sem a kormány nem akar tudni az orosz indítványról. Campinában ebből az alkalomból izgatott jelenetek voltak. A román főhadiszállás mégis újra hátrább költözött és pedig egyelőre Campinából Buzenbe. Óriási élelmisszerárak Bukarestben. Stockholm, október 31. A Ruszkoje Szlovo szerint a romániai menekültek közt sok szerbiai család is érkezett Odesszába. Ezek addig hazájuk elhagyása óta Turnszeverinben laktak. A menekülők elmondják, hogy Bukarestben, ahol minden magányforgalom megszűnt, az élelmiszerárak hallatlan magasságot értek el. Több cikk teljesen hiányzik. A lakosság, mint más városokban is, hosszú sorokban áll az élelmiszerüzletek előtt, a legtöbb esetben azonban hiába. Románia megsemmisítésének lehetőségével számolni kell. Zürich, október 31. Londoni közlés szerint az Observer foglalkozik Hindenburg nagy balkáni tervével és azt hiszi, hogy a terv egy része a román hadsereg megsemmisítésére irányul, hogy azután a gazdag országot megszállhassa és az orosz balszárnyat átkarolhassa. Az Observer azt hiszi, hogy e nagy terv megvalósításának lehetőségével számolni kell, de ha meg is valósul, ezzel még nem ér véget a háború. Az olaszok Romániáért. Düsseldorf, október 31. A Generalanzeiger jelenti Luganoból. A Corriere della Sera kéthasábos cikkben ismét megsürgeti az orosz segítséget Románia számára, amelynek megsemmisülése napról-napra bizonyosabbá válik. — Ha Oroszország nem bocsájt Románia rendelkezésére egy milliós hadsereget, — írja a lap — napok kérdése, hogy Románia elvesszen. Román hadifoglyok siralmas állapota. Konstantinápoly, október 31. A román hadifoglyok első szállítmánya Anatóliába való útján tegnap végigvonult a város utcáin. A román katonák nyomorúságos külsejükkel és levertségükkel siralmas benyomást keltettek. A foglyok elvonulását szemlélő tömeg mindenütt méltóságteljes nyugalommal viselkedett.