Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-01 / 257. szám

2 BÉLMAGY­AROK­SZAG Szerda, 1916. november 1. Dobrudzsában a helyzet változatlan. BERLIN, október 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: Balkán harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Dobrudzsá­ban a helyzet változatlan. Macedón arcvonal: A bolgár gyalog­ság szerb osztagokat, amelyek a Cserna hajtásnak keleti részében kezdetben sikere­ket értek el, kiindulási állásaikba vetett vissza, miközben nagy veszteségeket oko­zott nekik. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelmild sajtóosztály.? SZÓFIA, október 31. A bolgár vezér­kar jelenti: Korica környékén egy gyenge ellenséges osztagot visszavertünk eredeti állásába. A Cserna folyó hajtásában a szer­­beket ellentámadással visszaűztük. A többi fronton kisebb járőr- és gyalogsági harcok. Az Égei-tenger partján nyugalom. Dobrud­zsában a helyzet változatlan. BUDAPEST, október 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: Csapatainknál nincs újság. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A városi beruházások és a húszmilliós kölcsön. A Délmag. ""zúg mai számában eb­ben a tárgyban cikk jelent meg, amely anél­kül, hogy az én, a vasárnapi lapban közölt rövid fejtegetéseimre kifejezetten hivatkoz­nék, mégis annak tartalmát veszi benekés alá, úgy, hogy kénytelen vagyok arra né­hány szóval reflektálni. Előre bocsátom, hogy én az ismeretlen cikkíróval, aki olyan „nevetségesnek“ minő­sített állításokat cáfol, amelyek az én cik­kemben nem is foglaltattak, vitába bocsát­kozni nem óhajtok és őt ezen a téren követni nem fogom, aminthogy első ízben is csak a lapszerkesztő barátom ismételt kérésére mondtam el szerény véleményemet. Én nem mondottam azt mint határozott állítást, hogy a beruházásokkal 8..T0 évig várni kell, hanem mint kérdést vetettem fel azt: várjon ezen munkálatok, dacára annak, hogy 8—10 év múlva valószínűleg — ezt biztosan épp oly kevéssé tudhatom, mint a vitázó úr az ellenkezőjét, mert sem ő, sem én nem vagyunk próféták — sokkal olcsób­ban lehetne azokat elvégeztetni, már most legyenek és illetőleg lesznek-e megkezdve. Erre a kérdésre majd a törvényhatósági bizottság lesz hivatva kellő előkészítés után a választ megadni és éppen nincsen kizárva, hogy magam­ is a tanács ezirányú előter­jesztésének megismerése után azokhoz fogok csatlakozni, akik a sürgősség mellett­ szavaz­nak. Hiszen már az inkriminált cikkemben is koncedáltam, hogy vannak a városnak majdnem elodázhatatlan feladatai, a kölcsön feltételeinek kétségtelenül előnyös voltát sem domboríthattam volna ki annyira, ha an­nak igénybevételét nem tartottam volna bi­zonyos körülmények között én is ajánlatos­nak. A felveendő pénznek hadikölcsönbe való fektetését illetőleg nem fogadhatom el a cikkíró argumentumait. Remélem, nem szán­dékosan állította be a dolgot úgy, mintha én az állam bonitását kétségbe vontam vagy pláne állami csődről beszéltem volna. Cik­kemben erről egy árva szó, vagy akár csak félremagyarázható célzás sem található. A hadikölcsönkibocsátások alkalmával annak érdekében ismerőseim körében, de ezen lap­ban is kifejtett működésem ezen általam is nevetségesnek elismert, de sehol nem is lé­tező felfogás ellenkezőjét bizonyítja. Nagyon tetszetősen mutatja a cikkíró a lombardirozás előnyét. Eddig tudtommal az egész felveendő pénznek újonnan jegyzendő hadikölcsönbe való fektetéséről volt szó, nem pedig arról, hogy a már eddig jegyzett 10 millió hadikölcsönre felvett előleg fizet­tessék abból vissza, ami már magában véve a cikkíró saját álláspontjának megtagadá­sát jelenti. Mert hiszen ha a pénz — mint azt a cikk oly fényes ékesszólással bizonyí­tani igyekszik — a beruházásokra kell, úgy nem fordítható arra, hogy korábban kontra­hált adósságokat fizessünk belőle. De egyéb­ként sem úgy áll a dolog, amint azt talán a laikusok neki elhiszik. Az 5%-os lombard­­kamat — ha a cikkíró valamikor olvasta a hadikölcsönre vonatkozó aláírási felhíváso­kat, úgy ezt tudnia kell — csak azon elő­legek számára van biztosítva, melyek a jegyzés alkalmával igazoltan a jegyzett ös­­­szegre történő befizetés céljaira vétetnek fel, ellenkező esetben csak az Osztrák- Magyar Bank mindenkori váltókamatlába biztosíttatik bizonyos időre. Tehát két eset lehetséges. Vagy felveszi a város az előle­get a jegyzés alkalmával, akkor nem hasz­nálhatja fel ugyanarra a Bodencredit-An­­stalt pénzét, és akko­r halomra dől az egész okoskodás, mert hiszen megint csak előáll az, amitől a cikkíró annyira irtózik, hogy a pénzt a felhasználásáig 3% -kal kell gyü­­mölcsöztetni. Vagy pedig majd csak akkor veszi fel a város az előleget,­­amikor a Pénz­re szüksége van, vagyis a háború után, a­mikor a cikkíró szerint is „nagy pénzszűke fog beállni“ és amikor a kamatláb a saját bevallása szerint jogosult „legpesszimiszti­­kusabb kilátások“ mellett sokkal magasabb lesz, mint 5%. Ha hadikölcsönt akar a város­­ jegyezni, jól teszi, de akkor nincs szüksége ehez a bécsi kölcsönre, ha pedig beruházá­sokat kell eszközölnie, úgy vegye fel a bécsi kölcsönt, de akkor abból ne jegyezzen hadi­kölcsönt. Glückst­hal Lajos. Tirolban vereséget szenvedtek az alpiniek BUDAPEST, október 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) A tengermelléki arcvonal egyes részei váltakozó hevességű tüzérségi és aknavető-tűz alatt állanak. Tirolban egy alpini zászlóaljnak a Gardinál ellen a Fassani-alpokban indított támadását az ellenség jelentékeny veszteségei mellett visszavertük. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. ITKWfci-«« Tanácskozás a Havasal­föld kiürítéséről.­ ­ Az oroszok Bukarest feladásával is számolnak. — Amsterdam, október 31. Az Odeszkij Lisztek Reniből keltezett távirati jelentése szerint a román főhadiszálláson hosszú és izgalmas tanácskozás volt a Havasalföld kiürítésének tervéről. Különösen az orosz vezérkar képviselője szállott síkra az esz­méért. A többi közt azzal érvelt, hogy a Nagy- és Kis-Havasalföld kiürítése nagyon megrövidítené és az ellenség erősebb táma­dásai ellen is aktívvá tenné a defenzív fron­tot. Jelentékeny román és orosz erőknek a havasalföldi fronton való meghagyása sú­lyos hibákra vezetne. A front, amelynek el­foglalását az orosz küldött ajánlja, a követ­kező: Tandarei vidékétől, 7 kilométernyire Harsovától nyugatra, Buzén és a Kárpátok, szóval a Jalonika­­ északi partja mentén Tra­­chováig. A terv Bukarest feladásának szük­ségességével is számot vetett. Román olda­lon szenvedelmesen tiltakoznak e­­ terv ellen. Sem a király, sem a román vezérkar, sem a kormány nem akar tudni az orosz indít­ványról. Campinában ebből az alkalomból izgatott jelenetek voltak. A román főhadi­szállás mégis újra hátrább költözött és pe­dig egyelőre Campinából Buzenbe. Óriási élelmi­ssze­rárak Bukarestben. Stockholm, október 31. A Ruszkoje Szlovo szerint a romániai menekültek­­ közt sok szerbiai család is érkezett Odesszába. Ezek addig hazájuk elhagyása óta Turn­­szeverinben laktak. A menekülők elmondják, hogy Bukarestben, ahol minden­­ magány­­forgalom megszűnt, az élelmiszerárak hal­latlan magasságot értek el. Több cikk telje­sen hiányzik. A lakosság, mint más váro­sokban is, hosszú sorokban áll az élelmi­szerüzletek előtt, a legtöbb esetben azonban hiába. Románia megsemmisítésének lehetőségével számolni kell. Zürich, október 31. Londoni közlés sze­rint az Observer foglalkozik Hindenburg nagy balkáni tervével és azt hiszi, hogy a terv egy része a román hadsereg megsem­misítésére irányul, hogy azután a gazdag országot megszállhassa és az orosz balszár­nyat átkarolhassa. Az Observer azt hiszi, hogy e nagy terv megvalósításának lehető­ségével számolni kell, de ha meg is valósul, ezzel még nem ér véget a háború. Az olaszok Romániáért. Düsseldorf, október 31. A Generalanzei­ger jelenti Luganoból. A Corrie­re della Sera kéthasábos cikkben ismét megsürgeti az orosz segítséget Románia számára, amely­nek megsemmisülése napról-napra bizonyo­sabbá válik. — Ha Oroszország nem bocsájt Romá­nia rendelkezésére egy milliós hadsereget, — írja a lap — napok kérdése, hogy Románia elvesszen. Román hadifoglyok siralmas állapota. Konstantinápoly, október 31. A román hadifoglyok első szállítmánya Anatóliába való útján tegnap végigvonult a­­ város ut­­cáin. A román katonák nyomorúságos kül­sejükkel és levertségükkel siralmas benyo­mást keltettek. A foglyok elvonulását szem­lélő tömeg mindenütt méltóságteljes nyuga­lommal viselkedett.

Next