Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-03 / 1. szám

2 DÉLMAGYARBOtEISZI.G Erős Ausztria. Tisza István újévi beszéde erős­­ hullám­zásba hozta nemcsak a magyar politikai köröket, hanem az osztrák sajtót is. Tisza, akit az ellenzék már bukott embernek tett meg, újévi beszédében olyan önérzetes, ha­tározott hangot használt, ami ugyan Tiszá­nál nem szokatlan, de egy bukófélben levő politikustól kissé mégis meglepő lenne. A mi­niszterelnök beszédében r­észletesen foglal­kozott az összes aktuális kérdésekkel, meg­győző érvei voltak a kormány ki­- és bel­politikai magatartásának igazolására, az el­lenzékhez is volt egy-két figyelmeztető sza­va. Beszédének alaptétele az volt, hogy poli­tikai ténykedéseiben mindenkor a közérdek szolgálata irányította és ha mégis netán a személyét helyezte előtérbe, ezt is csak ak­kor tette, amikor fontos magyar őrhelyek megvédése kívánta. Ezzel a miniszterelnök egyes osztrák politikai csoportok­ törekvéseire célzott, ame­lyek Magyarország állami önállóságának rovására centralista célokat akarnak szol­gálni. Tisza ezeknek az uraknak már a múlt­kori újévi beszédében megadta a választ, amidőn őrült hóbortnak bélyegezte ezeket a felelsettenkedő törekvéseket. Akkori meg­­állapításait Tisza most szó szerint megismé­telte, amire szükség volt, mert az ország talán nem teljesen indokolatlan nyugtalan­sággal figyeli az osztrák politikai élet leg­utóbbi megnyilvánulásait és a közvélemény nagy része az osztrák kormányváltozásban és Czernin külügyminiszterségében Ma­gyarországra nézve ne­m kedvező fordula­tot lát. Mi Tisza beszédének épen azt a részét tartjuk különösen figyelemreméltónak, a­melyben erélyesen száll szembe azokkal, akik Magyarország önállóságához és független­ségéhez vakmerő kézzel hozzányúlni me­részkednének és Magyarország belügyeibe való illetéktelen beavatkozáshoz vennének maguknak bátorságot. Tisza kijelentette, hogy az új osztrák miniszterelnök és gróf Czernin meggyőződése szerint teljesen távol­­állanak ezektől a tendenciáktól, a­­ külügy­miniszterváltozás nem jelent rendszerválto­zást Magyarország rovására, aminek bizo­nyítékául szolgál a külügyminiszter ismere­tes nyilatkozata, amely szerint gróf Czerin a dualizmusnak és paritásnak föltétlen híve és mi sem áll tőle távolabb, mint hogy be­avatkozni próbáljon Magyarország politikai ügyeibe. A miniszterelnök, amidőn az osztrák vezető politikai körök törekvéseiről szól, annak a véleményének ad kifejezést, hogy ami most Ausztriában történik, az osztrák állam erősítésén fáradozó elemeknek kon­centrációs kísérlete minden hátsó gondolat nélkül a dualizmus és a paritás alapján. Ilyen törekvés pedig — mondja Tisza — a magyar nemzet és a magyar­­ kormány teljes rokonszenvére érdemes és ebben az osztrák kormány a magyar kormány támogatására feltétlenül számíthat, mert érdeke a magyar nemzetnek, hogy erős, életképes Ausztriával legyen egybekapcsolva; a háború ezt iga­zolja. Hiszen Ausztria gyöngesége mindig csak növeli a mi feladatunkat, növeli azok­nak az áldozatoknak a nagyságát, amelye­ket a magyar nemzetnek kell meghoznia." A miniszterelnök beszédének ez a része az osztrák sajtóban nagy reoenzust keltett, ami leginkább bizonyítja, hogy Tisza egy­általán nem az az ember, akitől a magyar­­ érdekeket félteni kell. Az osztrák sajtó hadba szállása Tisza ellen mutatja, hogy a magyar miniszterelnökben erős ellenfelüket látják a jogtalan osztrák törekvésekkel szemben, mert Tiszának bizonyára nem az a kijelentése keltett oly nagy felháborodást, hogy amen­­­nyire módjában van, a magyar kormány tá­mogatni kész a testvérállam­ kormányának működését, amely erős és életképes Ausztria megalapozásán fáradozik. Bizonyára nem erre mondja az Arbeiterzeitung, hogy arcát­lanság és valószínűleg nem ezért tiltakozik a­­ Zeit az ellen, hogy Tisza még most is a monarchia nevében beszéljen. Hiszen csak föltehető, hogy ők is erős és életképes Ausz­triát akarnak. Ebben tehát egyet kell érte­­niök Tiszával. De úgy látszik, Ausztriában még mindig vannak olyanok, akik Ausztria megerősödésének előfeltételét a gyenge Ma­gyarországban látják. Azoknak, akik a párt­harcok felidézésével a magyar kormánynak hadállását megingatni próbálják, szolgáljon intő figyelmeztetésül az osztrák sajtó egy részének ez a burkolt önvallomása. Újabb antant-jegyzék Görögországhoz. Paris, január 2. (Plavas-ügynökség.) A három védőhatalom követei december 31-én a következő jegyzéket írták alá és adták át a görög kormánynak: Franciaország, Nagybritannia és Orosz­ország követei, mint Görögország védő­­hatalmainak képviselői még egyszer kifeje­zik megelégedésüket azon a válaszon, ame­lyet december 1-én átadott közlésükre kap­tak. Bátorkodnak kormányaik nevében a kö­vetkező kezességi és elégtételt kérő kíván­ságokat a görög kormánnyal közölni: 1. A görög haderőt a görög, száraz­földön és általában az ország egész terüle­tén, Peloponézos kivételével, olyan mértékű állományra szállítják le, amely feltétlenül szükséges a rendőri és a rendfentartó szolgá­latra. Minden fegyvert és lövészert, amely a leszállított állomány szükségletét megha­ladja, Peloponézoszba kell vinni, úgyszintén az összes gépfegyvereket és az egész tüzér­ségi fölszerelést is lövőszerrel együtt, oly­­képen, hogy az elszállítás után a görög had­seregnek Peloponezoszon kívül sehol se le­gyen­ sem ágyúja, sem gépfegyvere, sem más hadianyaga. Az ilyképen átalakult ka­tonai­ helyzet mindaddig megmarad, amíg a szövetséges kormányok szükségesnek tart­ják, még­pedig külön megbízottak ellenőrzése alatt, akiket kormányaik a görög hatóságok­nál meghitel­etnek. 2. A tartalékosok mindenféle egyesüle­tének és gyülekezésének megtiltása Görög­­országban a korinti­usi szorostól északra és a fegyverviselési­ tilalom szigorú keresztül­vitele minden polgári személlyel szemben. 3. A szövetségesek különböző felügye­leti jogának visszaállítása olyan formában, amilyenre nézve a görög kormánnyal meg­egyezhetünk, hogy minél kevésbé zaklassuk vele. 4. Mindazokat a személyeket, akik ez idő szerint politikai vétségekért, felségsér­­tésért, összeesküvésért, zendülésért vagy más hasonló okból fogságban vannak, azon­nal szabadon kell bocsátani. Mindazokat a személyeket, akik a december elsején történt események miatt igazságtalanságot szenved­tek, a görög kormány és a szövetségesek együttes vizsgálata után kártalanítani kell. 5. Az első hadtest parancsnokló tábor­nokát el kell mozdítani, ha csak be nem bi­zonyítja a görög kormány a szövetséges , kormányoknak elégtételnyújtásul, hogy ezt a Szeged 1917. január 3. rendszabályt más tábornokkal­ szemben kell alkalmazni, aki a december elsején kiadott parancsért felelősséggel tartozik. (M. T. I.) Az olasz kormány külön­véleménye Lugano, január 2. Az athéni olasz követ a görög kormánynak jegyzéket nyújtott át, kapcsolatban, a francia, angol és­­ orosz követ által megelőzően benyújtott jegyzékkel. Lugano, január 2. A Stephani-ügynök­­ség jelenti: Olaszország Görögországhoz in­tézett jegyzékében kijelenti, hogy ez alka­lommal is szolidáris szövetségeseivel és csat­lakozik azok követeléseihez, kivéve a 4-ik pontot. A szövetségesekkel ellentétben erre vonatkozólag Olaszország kijelenti, hogy ezek belső ügyekre vonatkoznak és nem al­kotnak jogcímet a beavatkozáshoz. A Corriere della Sera szerint Athénben az a nézet jutott felszínre, hogy a görög kor­mány bizonyos tárgyalások és tájékozódások után, az antant jegyzékét nagyobb kelle­metlenségek elkerülése végett el fogja fo­gadni. Török jelentés a Szuez-csatorná­­nál lefolyt harcokról. Konstantinápoly, január 2. A főhadi­szállás közli január 1-én: Kaukázusi arcvonal: Ránk nézve ked­vező lefolyású csatározások. ■Az angolok azt híresztelik, hogy F.l Arisnál és Maktabánál nagy győzelmet arat­­tak és túlozzák a foglyok számát és a zsák­mány nagyságát. Ezzel szemben megjegyez­zük, hogy El Arist önként, harc nélkül ürí­tettük ki. Maktabánál volt ugyan harc, a­melynek folyamán előőrseink veszteséget szenvedtek, de hogy az angolok sikere mi­lyen volt, mutatja az is, hogy kénytelenek­ voltak Maktabából ismét kivonulni és vissza­húzódni El Arisba. (M. T. I.) Az angol király újévi távirata Poincaré-hez London, január 1. V. György király az újév alkalmából a következő táviratot küldte Poincaré elnöknek: Elnök úr! Az újesztendő ismét szoros szövetségben találja országainkat, harcban Európa függetlenségéért és a kisebb népek­kel szemben való igazságosságért.­A háború győzelmes kimenetelében való teljes biza­lommal imádkozom érte, hogy ön, Elnök úr, erős és egészséges maradjon, hogy viselhes­se nagy hivatalának felelősségét s hogy a nemes francia nemzet, amelynek fiai leg­utóbb oly meggyőző módon tettek tanúságot győzelmi akaratukról, a szövetséges fegy­verek győzelme révén a békés fejlődés út­jára jusson, támadásokkal szemben védetten és szoros, állandó barátságban népemmel, a melyet a bajtársi érzés még szilárdabbá tett." (M. T. I.) Esti német hivatalos jelentés. BERLIN. A Wolff-ügynökség jelenti január 2-ikján este: Nyugaton és keleten nem történt különös esem­éry’,

Next