Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-01 / 25. szám

3 MLMáö?A&ö&82)(J 1 Szeged, 1917. február 1. Séta a rakparton. A Lloyd kereskedelmi bizottságának leg­utóbb tartott üléséről részletes tudósítást talált az olvasó ezeken a hasábokon. A ta­nácskozás során tudvalevőleg sok életrevaló idea merült fel és sok panasz­­ hangzott el. Ezek a panaszok hatalmas sugárkévével világítanak rá azokra az okokra, amelyek csenevész-növésyre kárhoztatják Szegeden a kereskedelmet és mindennél nagyobb ér­tékű adatokat szolgáltatnak a Lloyd veze­tőinek arra, hogy milyen irányban vezessék Szegednek ezt a legnagyobb és legelőkelőbb kereskedelmi testületét. A sok közül ez alkalommal csak az egyik, talán a legjellemzőbb esetre hívjuk fel a figyelmet. A Tiszán érkező árukat a ha­jókból a szabad ég alá kell kifuvarozni. E­miatt nagyon gyakran éri érzékeny károso­dás a kereskedőket. Ha napokon át esik az eső, akkor a kirakodást nem leh­et megkez­deni. Ha pedig reggeli szép időben meg­kezdték a kirakodást és estére esni kezd, akkor esetleg — ha az időjárás szeszélyé­nek úgy tetszik — napokon át ázhatnak a kiffuvarozott áruk. Érthető, ha a kereskedők a Dunagőzhajózási Társaságnál valamivel figyelmesebb, különösen kereskedelmibb el­járást sürgettek és követelték tőle, hogy az áruk számára tetőzetet építsen. A társaság­ban meg is volt erre a hajlandóság, beadta az építési engedélyért a kérelmet a város­hoz, amely — a jelek szerint a mérnökség közismert bölcsessége alapján — nem en­gedte meg a kérdéses építkezést a rakpar­ton, ahol a kereskedők árui még mindig áz­hatnak. A legjogosultabb elfogultságra sem kí­vánunk példával szolgálni. Megengedjük, hogy a hatóságnak a kérelem elutasítására alapos oka volt. De állítjuk, hogy az a köz­­igazgatás, amelynek állandó érintkezése van az élettel, semmiféle ok alapján sem teszi levéltárba az ilyen ügy aktáit, hanem addig tárgyal, addig keresgél a megoldás módo­zatai között, amíg kiküszöbölnie sikerül minden olyan alapos okot, amely az eluta­sító határozat megszövegezésére késztetné. Sajnos, nem így történt. Hogy a jövőben így történjen, arról tenni kell. Ezen fordul meg a város jövője. "Ha a városháza tovább­ra is aktagyártó nagyüzem marad és mun­kásságánnak eredményességét ezután is az ügydarabok száma szerint íté­lheti meg, akkor le kell mondanunk arról, hogy belát­ható időn belül megszerezzük Szegednek mindazt, aminek alapján naggyá fejlődhe­tik. Nem az akták száma, hanem elintézé­süknek a módja a fontos. És a nagy alko­tások közismert hosszú sora mellett — a­mint az itt elmondott példa is bizonyítja — a kisebb munkák egész tömegével vagyunk adósai az életnek. Ezeknek a tartozásoknak lerovása után teremtettünk csak annyira rendezett viszonyokat, hogy eredményt várhatunk azoktól a nagy alkotásoktól, a­melynek célja Szegednek kereskedelmi és ipari centrummá való kiépítése. Véletlen játéka a sorsnak, hogy a Lloyd kereskedelmi bizottságának ugyanazon ülé­sén került szóba: a téli kikötő és a tisza­­parti kirakodó ügye. Ne álmodozzék nagy és fejlődő kereskedelemről az a város, a­mely a legkezdetlegesebb feltételeit sem teremtette meg annak, hogy a kereskedelem is otthon és fejlődésképesen érezhesse ma­gát. A Lloyd kereskedelmi bizottságára nagy feladatok várnak, ha a munkásságban annyira kitartó, akadályt nem ismerő és tevékeny lesz, mint amilyen komolynak, alaposnak és hozzáértőnek mutatkozott irá­nya megválasztásában. Majd rámutatnak ebben a bizottságban a kereskedők arra, hogy hol fáj. Majd megjelölik a nagy-nagy réseket, amelyek kereskedelmi életünk ta­lapzatán tátonganak. A bizottság pedig élén kitűnő és tevékeny elnökével, majd módot talál arra, hogy a kereskedelem sé­relmei és megerősödésének útjáról az aka­dályok eltávolíttassanak. Abból, ami ebben a testületben eddig történt, vérmes remények keltése nélkül szőrjük ezeket a nekünk kedves következte­téseket. Nem gondoljuk, hogy csalódni fo­gunk. Ez a kezdeményezés és ez a munka­kereskedők kezében van a legjobb helyen. Gyönge tétovázás, gyáva visszariadás vagy bűnös visszaesés nélkül a megkezdett mun­kának erősödnie, nemesednie, finomulnia és teremtenie kell. Épüljön Szegeden téli ki­kötő, szabályoztassék a Maros, de épüljön tiszai parti kirakodó és olyan kövezet is, a­melyen egy mázsa fuvarral nem rázódik tönkre a legerősebb szekér. * aensidsss.Baa. aeae.......................................* Német csapatok győzelme az Aa keleti partján. Rohammal elfoglaltak egy orosz erdő­állást. Kilenc­­száznál több foglyot ejtettek és 15 géppuskát zsák­mányoltak. — Átmeneti orosz siker Valeputnánál. BUDAPEST, január 31. (Közli a mi­­niszterelnöki sajtóosztály.) Mackensen ve­zér­tábornagy hadcsoportja: A Szererh tor­kolata közelében török csapatok vissza­vertek erős orosz felderítő osztagokat. József főherceg vezérezredes h­arc vo­­l­"­a: A Mesfci Canesci-szakaszon az oro­szok újra­­ megkezdték támadásaikat. Két rohamukat teljesen visszavertük, a harma­diknál a vaieputnai országúttól délre el­vesztettünk egy támaszpontot. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: A Pripjától délre nincs különös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. tábornagy arcvonala: Az Aa keleti partján csapataitok rohammal elfoglaltak egy orosz srdőállást és abban több ellentámadást vis­­­szavertek; 14 tisztet és több mint 900 fő­nyi legénységet elfogtunk, 15 géppuskát zsákmányoltunk. József főherceg vezérezredes harcvo­nala: Az oroszok heves tüzelés után a va­­ilieputnai országuttól délre fekvő ácsain­kat többször megtámadták. Két erős táma­dás meghiúsult, a harmadik rohamnál sike­rült egy orosz osztagnak egyik támasz­pontunkba benyomulnia. Mackensen vezértábornagy hadcsoport­­­ja: A Duna közelében erős ellenséges osz­tagok előrenyomultak, török előőrsök vis­­­szaverték őket. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BERLIN, szállás jelenti: január 31. A nagy főhadi- Lipót bajor herceg vezér­ Visszavert francia támadás. BERLIN, január 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: Erős fagy és havazások kor­ Sáílották a harci tevékenységet. * A fotha­­n­­giai határ mentén, Leintreynnél déltől kezdve erős volt a tüzérségi harc. Este a franciák megtámadták állásaink egy részét, visszavertük őket. LUDENDORFF, első főszál­lá­s mester,, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, január 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­téren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olasz foglyokat ejtettünk a macedón harcvonalon. BERLIN, január 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: Macedón arcvonal. A Cserna hajlásban felderítölnek egy portyázásról több olasz fogollyal tértek vissza. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, január 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Czernin nyilatkozata békefeltételeinkről. Bécs, január 31. Gróf Czernin Ottokár külügyminiszter fogadta az Associated Press tudósítóját, akinek kijelentette, érthetetlen az amerikai lapoknak az az állítása, hogy ellenségeink ismertették békefeltételeiket, m­i pedig nem, holott általánosságban mi épen úgy közöltük békefeltételeinket, mint ellen­ségeink. Az antant Németországot területileg amputálni, a monarchiát szétdarabolni, Bul­gáriát megcsonkítani, Törökországot pedig megsemmisíteni akarja. Mi azzal a kijelen­téssel, hogy nem hódító, hanem védelmi háborút folytatunk, oly pontosan megszab­tuk békefeltételeinket, akárcsak az antant a magáét. A jövő meg fogja mutatni,­­hogy minket megsemmisíteni nem lehet. Ha ellen­ségeink is tudatára ébrednek majd ennek a ténynek, a béke eszméje akkor fog reális alapot ölteni.

Next