Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-01 / 25. szám

*d, 1&17. fabrüér 2. r^píSfW!? LEGÚJABB. GENF: A francia tengerészeti­­ minisz­ter közli, hogy az Ad­magon 5560 tonnás francia csapatszállító hajót, amelyet az Arc nevű­ torpedózuzó kisért, január 25-én egy ellenséges búvárhajó megtorpedózta. A h­ajó 10 perc alatt elsü­lyedt, 809 embert megmentettek, s ROTTERDAM: A londoni admiralitás közli. Megállapítást nyert, hogy a Laurentia segédcirkáló aknán pusztult el. BERLIN: A Wolff-ügynökség jelenti: A német kormány az amerikai spanyol nagykövetek utján­­ jegyzéket intézett az angol és francia kormányokhoz a kórház­hajókkal való visszaélések ügyében. A jegyzék kifejti, hogy Franciaország és An­glia hosszú idő óta a kórházhajókat a genfi egyezmény megszegésével csapat- és mu­ri ic­ószállításr­a használja fel és hogy Anglia aránytalanul nagyszámú hajót jelentett be kórházhajónak és azonkívül folyton meg­változtatta a bejelentéseket. Megállapítot­tuk, — folytatja a jegyzék — hogy Mar­­seilles-ben a Le France kórházhajót egy éjszaka munícióval rakták­­ meg. A La Manche-csatornában a kórházhajókon való csapatszállítások valóságos szokássá vál­tak. A német kormány nem" tűrheti, hogy a főharctérre tovább is a Vöröskereszt jel­vénye alatt szállítsanak csapatokat és mu­níciót és kijelenti, hogy ezentúl nem fog ellenséges kórházhajót tűrni a Flamborough —‘Terseikig—Quesam és Lahdsend vona­lak közti tengerrészen. Az ellenséges kór­házhajók számára Franciaország nyugati és déli részéről nyugat­­ felé az irt szaba­don áll. Minden következménnyel számolunk. BÉCS, január 31. A bécsi és külföldi sajtó képviselői ma este — meghívásra — megjelentek a külügyminisztériumban. A sajtó képviselői előtt ismertették a központi hatalmak jegyzékét és magyarázattal kísér­ték azt. E szerint a központi hatalmak a háborúnak most már erélyesen végét akar­ják vetni. Ez a szándék békésebb formák között nem sikerült, most tehát erélyes esz­közökkel igyekeznek odahatni, hogy a be­csületes szándék megvalósulhasson. Bár tudjuk azt, hogy a szigorított blokád a sem­legesekre nézve is károsodást jelent, kény­telenek ezt a lépést megtenni, miután nincs más út. Felajánlták a békét, nem fogadták el, most tehát célravezető erélyesebb intéz­kedésekre kerül a sor. Minden ebből szár­mazható következményt meggondoltunk és azzal számoltunk. * m !BBBBHSSaaaEiBíSSfflHÍSBeiS0B0SBPiiafflaa0^S |-izzótestek és üveghengerek Invert és Auerégőkig legjobb minő­ségben FONYO SOMA, világí­tási­ vállalatnál, Kölesei­ utca 4. Telefon 165 mLMAGYARORaGÁÖ Szegeden sem referálják a kereskedők üzleteit és raktárait (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési ta­nács, amely kinevezése után hétfőn tartotta­­ első ülését, a tárgyalások során azt az esz­mét vetette tudvalevőleg felszínire, hogy a közélleleimezés érdekében tanácsos volna, ha a kereskedők raktárait és üzleteit a város rek­­virálná és így átvéve az árukat, az üzleti könyvek szerint való beszerzési áron és tíz százaléknál nem magasabb Iliászom mellett bizza meg a tulajdonosokat a kiárusítással.­­A terv érthető érdeklődést keltett a kö­zönség és megdöbbenést a kereskedők köré­ben, mert ebből a szándékból azt láthatták, hogy­ Szegeden megszűnne minden kereske­delmi tevékenység ugyanakkor, amikor az ország minden más városában továbbra is fennáll ama, amiből a kereskedők érdekeinek indokolatlan sérelme mellett a közönségnek is nagy kára származnék. Ez pedig nem le­het cél, mert ily körülmények között egzisz­tenciák mennének tönkre, sőt előállna a hi­ány a közélel­mezéshez szükséges árucikkek­ben is, amelyek beszerzését nehéz munka és fáradságos utánjárás mellett tudvalevőleg kisebb-nagyobb arányokban a kereskedők vé­gezték és eddig még eredményesen. Noha nyilvánvaló, hogy az akarat még nem annyi, mint a tett, hogy a tárgyalások során fölvetődött eszmék nem mind kerülnek megvalósításra, a közönség megnyugtatása érdekében­­ szükségesnek tartottuk megkér­dezni a szegedi közélelmezés vezetőjét, Ba­logh Károly városi tanácsnokot, hogy mint is gondolja ő a közélelmezési tanács első ülé­sén elhangzott vélemény keresztülvitelét, van-e arra lehetőség és mód, hogy a közélel­mezési hivatal részére a kereskedők raktá­rait és üzleteit rekvirálni lehessen?­­A tanácsnok úr a következőkben volt szí­ves nyilatkozni a kérdésben: “ A 42007/915. m. e. rendelet értelmében az eladásnak módját és feltételeit a hatóság állapí­thatja meg. Az Országos Közélelmezési Hivatal 10/917. szám­ú ren­delete a polgár­mesterinek megadja a jogot arra, hogy egyes élelmi cikkeket rekvirálhat és a közellátás céljaira fordíthat. Természetesen csal [UNK] ha­­£!ti»saí9K £ 3tt £ g23KeadaK^gflsi3sBaEBas;9a £;a[g £ a33&afi­r;s3fiB;gBiE £ £ 3 motort, vagyis fölösleges árukat. Addig, míg országosan el nem rendelik kereskedők rik­lámm­aik és üzleteinek a közélelmezés cél­jára való rekvirálását, nem lehet szó arról, hogy speciálisan itt ilynemű rekvirálás meg­történhessék. Államot mi­­ nem csinálhatunk az államban és a mi hatáskörűiHTTi-in ter­jedhet túl azon, ami más városok hatóságai­nak a hatásköre. Én­­ szigorúan tarto­m ma­gam a rend­eletekhez és csak a rendeletek alapján biztosított jogokkal élek. — Nem akarhatja azt senki komolyan, hogy a kereskedők vazallussá legyenek a köz­­élelmezésnek. Amíg a kereskedők úgy dol­­­gozna­k, hogy működésüikkel a közönség ér­­dekit szolgálják, nincs és nem is lehet ok kü­lönleges intézkedésekre. Ismétlem, hogy csak halmozott, más szóval fölösleges árat rekvi­­­­válunk a közélel­mezés céljaira, mert az a tö­rekvésünk, hogy gátat vessünk minden olyan­­kísérletnek, ami az egyes élelmi cikkeknek a közfogyasztásból való elvonását célozza, pusztán spekulatív alapon. Ami­­ fölösleg van, az a­­ közélelmezés javára kell, hogy szolgál­jon és ezt tartva szem előtt, minden eset­ben, ha tudomásomra jut, hogy bárki is halmo­zott áruval rendelkezik, a rendelet értelmé­ben a rekvirálást felrendelem. Mert nem a magánérdek a fontos, hanem a köz érdeke és ennek az érdeknek a megóvása céljából min­den tőlem telhetőt elkövetek a különböző rendeletek és utasítások alapján. * Azt­ hisszük, hogy a közélelmezési hi vív­ta! vezetőjének nyilatkozata teljesen alkal­mas­ arra, hogy a közönséget­ és a város ke­reskedői köreit megnyugtassa, mert a nyi­latkozatiból világosan kitűnik, hogy nincs arra sem lehetőség, sem mód, hogy a keres­kedők raktárait és üzleteit, ha­­ azok halmo­zott cikkekkel nem rendelkeznek, a közélel­mezés céljaira — speciálisan­­ Szegeden —­ rekvirálni lehhessen. Az ellen pedig, hogy a visszaéléseket üldözzék, még a korrekt keres­kedőnek sem lehet kifogása, a közönségnek pedig érdeke és a hatóságnak kötelessége. Elkészült az antant „nagysza­­­­básu“ haditerve Berűn, január 31. A­­ Nation­alzeitung­­nak jelentik: Bugnov tábornok, a belga had­sereg főparancsnoka fogadta a Novoje Vreimja haditudósí­tóját a nyugati harctéren és a következőket mondotta neki: — A belga hadseregnek jelentékeny része lesz az idei offenzívában. A nagy­szabású haditerv már teljesen elkészült és legkisebb részleteiben is megbeszélés tárgya volt. Az idei összeütközés a nyugati harc­téren olyan harcokat fog provokálni, aminő­ket még egyetlen háború sem látott. A belga hadsereg teljesen felkészült a nagy döntés­re. Az újjászervezés véget ért, újoncokkal kitöltöttük a nagyobb réseket, újraképeztü­k a tisztikart és a belga hadsereg ágyúkkal, lőszerrel bőven el van látva. A tábornok­­ hangsúlyozta, hogy az an­tant minden rendelkezésre álló tartalékát harcba fogja vetni. Ilyesformán félő, — folytatta — hogy Belgium ismét nagyará­nyú hadszíntérré lesz, de a belgáknak ezt nyugodtan, el kell viselniük. A tengeren is döntésre kerül az idén a sor. „Előjátékok“ a francia fronton Genf, január­­ 31. A Havas-ügynökség jelenti: A német hivatalos jelentések a né­met hadállások ellen legutóbb intézett tá­madásokat úgy tüntetik fel, mintha fontos offenzíva lett volna, amely kudarcot vallott. Ez túlzás, mert ezeknek a támadásoknak csupán felderítő céljuk volt. Ki akartuk pu­hatolni az ellenség erejét, csoportosítását, parancsnokságának szék­helyét és egyúttal nyugtalanítani akartuk a csapatokat. Táma­dásaink tehát csupán előjátékai a jövendő hadműveleteknek.

Next