Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-01 / 128. szám

4 ifl&LM AB YA BORSZAG Szeged, 1917. juuius 1. Károly király trónbeszéde Bécs, május 31. Károly király, mint Ausztria császára ma első ízben hívta meg a Burgba a reichsrat mindkét házát, hogy előttük felolvassa a trónbeszédét. Olyan történelmi pillanat volt ez, amikor a birodalomnak falai körül a hatalmas világiházú primák a hullámai csapódnak anélkül azonban, hogy a birodalmat meg tudnák ingatni. A legtöbb képviselőn és az uraki háza tagjain is meglátszott, hogy tudatában vannak e pillanat fontosságának, amely nagy jelentőséggel bír az egész birodalom jövendő kialakulására. Tíz órakor a nagy ceremóniaterem két oldalán felállított tribünök lassanként megteltek magasrangú tisztviselőkkel és a reichsrat mindkét házának tagjaival. Pontban 11 órakor jelezte a főszertartásmester a király érkezését. Károly király a trónusra lépett és elmondotta trónbeszédét. A trónbeszéd mindenekelőtt megemlékezett I. Ferenc József haláláról. Aztán kifejtette, hogy a császár összehívta a képviselőházat, hogy a képviselők gyakorolhassák alkotmányos munkájukat. A munka megkezdésekor szívből üdvözli a képviselőket. Ünnepélyesen megerősítette a trónbeszéd azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy uralkodó jogait mindig az igazi alkotmányosság szellemében gyakorolja és hogy az állam alaptörvényeiben biztosított szabadságokat csorbítatlanul megtartja. Kifejtette még a trónbeszéd a császárnak azt az elhatározását, hogy az alkotmányra a fogadalmat abban a remélhető közeli időben fogja letenni, amikor az un. erős és boldog Ausztria alapjait az eljövendő nemzedékek részére befelé és kifelé szilárdan megépítheti. — Népeimnek — mondja a császári trónbeszéd — mindenkor igaz, szerető, lelkiismeretes uralkodója akarok lenni, az alkotmányos érzületnek megfelelően. A trónbeszéd ezután rátért arra, hogy a mi hatalmi csoportunk nem kereste a a reichsrat megnyitásán. világháborúnak ezt a véres erőpróbáját. A mi hatalmi csoportaink nyíltan és félreérthetetlen módon már többször kinyilvánította békés hajlandóságát. Oroszországról így emlékezett meg a trónbeszéd: — A nagy keleti szomszéd nép, amelyhez egykor régi barátság kötött bennünket, lassú eszméléssel igazi céljainak és föladatainak tudatára ébredt és a sötét gondolatokon keresztül keresi az utat, amelyen jövőjét megmentheti, még mielőtt az értelem nélkül való háborús politika elnyelné. Reméljük az emberiség érdekében, hogy a belső átalakulásnak ez a folyamata kifelé törekvő erőteljes akarattá fejlődik és hogy a közszellemmek ez a megtisztulása a többi országot is megszállja. Hatalmi csoportunk hajlandó most és a jövőben is mindenkivel szemben abbahagyni a harcot, aki legdrágább javaink veszélyeztetéséről lemond. Aki pedig ezután barátságosabb és emberibb viszonyt keres velünk, az a mi részünkről bizonyára készséges és engedékenységtől áthatott viszonyra talál. Egyelőre azonban nem fog megbénulni harci akaratunk és nem csorbul meg kardunk. Károly király ezután a trónbeszédben sajnálatát fejezi ki az egyre növekvő áldozatok fölött, amelyeket a háború hosszú tartama a néptől követel.— Sajnálom — mondja a trónbeszéd — vitéz katonáim vérét, derék polgáraim nélkülözéseit.. Majd Ausztria háború utáni feladataival foglalkozott a trónbeszéd. Rámutatott arra, hogy Ausztria a háború pénzügyi követeléseit teljesíteni tudta. Hivatkozott a hadikölcsönök sikerére. • Dolgozni kell a pénzügyi egyensúly helyreállításán. Az államháztartás vezetését normális, törvényes alapra kell majd helyezni. A háború utáni belső feladatok egyike az elesettek hátramaradottairól és a munkaképtelenekké váltakról való gondoskodás. Azonkívül népjóléti politikát kell követni. Proklamálja egyúttal a hadsereg azt a jelszót, hogy aki békét akar, annak készülnie kell a háborúra. Másodszor: figyelmeztet a hadsereg arra, hogy az orosz hadsereg sokkal súlyosabb körülmények között harcol, mint a szövetséges államok hadseregei és az orosz katona kénytelen az ellenséges golyók záporában szinte védtelenül, puszta kézzel áttörni a drótsövényeken, míg a szövetségesek csapatainak ezt a munkáját a tüzérség készíti elő. A hadsereg kijelenti, hogy az orosz frontot munícióval és minden egyéb szükséges hadiszerrel olyan mértékben el kell látni, amint azt a fenti jelszó követeli. Végül bizalmát fejezi ki a hadsereg a munkások és katonák tanácsa és az ideiglenes kormányzat iránt. Aaa&aaaMnBaaaaaaaaaMattaaaiiijaKsaaaaaKBaaaaaaBBaBaBaa ai*aHnraiiin(nii«iimaiaiiHua»naHHHHiii Az orosz hadsereg nem Kopenhága, május 31. Az orosz főhadiszálláson a minap igen fontos haditanács volt Kerenszki elnöklete alatt. A tanácskozáson megállapították egy új orosz hadseregszervezet alapjait. Kerenszki nagyobb beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a katonai szolgálati időt le fogják számtani, de csak a háború befejzése után. A kormány azt tervezi, hogy az orosz hadsereget néphadsereggé alakítja át, melynek egyetlen feladata az orosz föld és az orosz szabadság védelme lesz és sohasem fog oly tervek szolgálatába szegődni, amelyek idegen államok területi épsége ellen irányulnak, vagy idegen hódítási vágyak érvényesülését elősegítik. Ezután megvitatták azt a kérdést, ajánlatos-e az orosz hadseregnek offenzív akcióba kezdeni. Néhány hadseregparancsnok az offenzíva mellett nyilatkozott, a katonai bizottságok képviselői azonban erélyesen indít nagyobb offenzívát, tiltakoztak ez ellen. Az orosz hadsereg fog ugyan kisebb-nagyobb vállalkozásokba kezdeni, hogy szövetségeseiknek megmutassa az orosz csapatok jószándékát, de nagyobb akcióra számítani nem lehet. A haditanács végül átalakította a vezérkart és négy tábornokot nyugdíjba küldött. Az orosz front küldöttei a háború befejezését kivánják. Stockholm, május 31. A front kiküldötteinek pétervári kongresszusán a háború folytatása kérdésében egyhangúan a következő határozatot fogadták el: A lövészárkokban küzdő hadsereg először is kijelenti, hogy meg kell tenni minden intézkedést arra, hogy oly sürgősen, amint csak lehetséges, vége legyen a vérfürdőnek és annexió és hadi kárpótlás nélkül való béke köttessék, minden nemzet önrendelkezési joga elismerésének alapján. Szeged tavaszi piacán. (Saját tudósítónktól.) Drágaságról beszélni fölösleges ma már. Élelmiszer van valamennyi, csak megfelelő töke legyen hozzá, mindenki tudja ebben a tejjel-mézzel folyó és uzsorásokkal teli magyar Kánaánban. De a külszín mégis csak az, hogy semmi élelmiszer sincs s mintán akadnak tapasztalatlan emberek, akik szeretnek a külszín után indulni, a derék termelőik ezt is csak maguk hasznára igyekeznek fordítani. Mert vannak, akik elhiszik, hogy tényleg nincs élelmiszer, vannak „önfeláldozó“ és „áldozatkész“ termelők is, akik friss terményekkel szaporítják a különben gyatra piacot. (A vásárlások ma már nagyobb részben mm a piacon, de soka alatt történnek, tekintettel a gyakori rekvirálásra és ármakszimálásokra.) Háziasszonyi körökből kaptuk a panaszt, hogy az új terményfélék lehetetlenül méregdrága áron kerülnek forgalomba és úgyszólván minden fantáziát megszégyenítő gyorsasággal emelkednek egyre feljebb. Kimentünk az utolsó májusi piacra, hogy magunk győződjünk meg róla: tényleg ennyire lehetetlen-e a piaci állapot Szegeden! A szokásos piaci leírások helyett szabadjon egyszerűen csak a puszta tényeket regisztrálnunk. Egy helyen zöld borsót árulnak. Friss termés: örömmel érdeklődünk az ára után. Őnagysága fagyos nyugalommal felel: — Egy liter nyolc korona. A másik zöld borsós asszony már tíz s a harmadik tizenkét koronáról beszél. De megyünk tovább, most már mi is fagyos nyugalommal. TJi krumpli. Egy fél liter: egy korona. Egy kicsitkét beleszédülünk, de csak legyőzzük magunkat. Dió. Fél kilogramm 6—likőröm. Most szárnyasok következnek. 2—3 napos csirkék, még csipogni is alig tudnak. Egy pár: 8—10 korona. A rántani való, makszimum másfél hónapos csirkék párja 20—22 korona. Kis libák következnek; alig egy pár naposak. Páronkint 8—10 korona. Tovább nem mentünk, nem bírtuk. Csak fél füllel hallottuk, — menekülés közben —• hogy a tojás darabonkint 38—40 fillér, a tej literje fél kiló cukor vagy egy korona. Hogy mi ez, jámbor polgártárs, aki naponkint három-négy koronáért és egy korona drágasági pótlékért kürmölsz a különféle iro-