Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)
1917-09-01 / 203. szám
Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRA; egész évre 28.-- K. negyedévre félévre . . 14.— K. egy hónapra Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁt. szerkesztőség telefonja: 305. Eures dr.fim Arató fillér. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917, VI. évfolyam, 203. szám,zombat szeptember 17.- K. 2.40 K. Amerika a tűzvonalban. Képtelenség föltételezni is, hogy az antant sajtója hű kifejezője lenne a velünk ellenséges viszonyban álló országok hangulatának. A nép, amely vérzik és pusztul, nem üvölghet úgy a béke ellen, mint a világhírnévre jutott angol és francia lapok legnagyobb része, és azért ezeknek bizonyára üzleti alapon álló háborús lelkesedését a legkisebb önámítás nélkül szállíthatjuk le arra a mértékre, amelyen ma, a háború negyedik évében nálunk áll minden józanul gondolkodó ember megkélésében. Wilson, a világbéke kikopott apostola, rákié a főérdeim abban, hogy a háború magasra csapó lángnyelvei még mindig veszedelmesen pusztítják Európát, a legelsőnek válaszolt a pápa békejegyzékére. A polgárság, amelyet itt is, ott is három éve küldenek tömör sorokban ama bizonyos lángnyelvek máglyájára, még nincs abban a helyzetben, hogy a Fehér Házban biztonságban és nagyúri kényelemben lakozó Wilson úr jegyzékéről véleményt alkothasson, hiszen az amerikai „békés“ hajlandóságoknak ezt a legújabb dokumentumát még az antant országaiban sem tették közzé teljes szövegében. Ellenben az angol kormány kedves és tisztelt ügynöksége, a Reiner, siet befolyásolni a közvéleményt, megadja a hangulatot, amellyel a nagy írásművet fogadni kell és hogy e téren teljes legyen a sikere, közli az amerikai sajtónak, a háború szintén becstelen váimszedőinek, véleményét. Úgy látszik, a háborús uszítás kényelmes csataterén az első sorokba Amerikát kell már küldeni, ha legalább ezen a téren akarnak elérni ma már bizonyára csak ideig-óráig tartó sikert katonai sikerekkel dicsekedni nem tudó európai ellenségeink. Erre val a Reuter-ügynökségnek az a jelentése is, hogy az Egyesült Államok válaszát az antant valamennyi fővárosában egyszerre fogják közzétenni. Már abból, hogy Anglia ennyire hangulatkeltésre dolgozik, következtetni lehet arra, hogy a válasz nem kedvez a béke ügyének. A pápai békeakció ilyen kudarcát — a komoly és tisztes béketörekvések újabb vétkes és becstelen meghiúsítását —— bizonyára megdöbbenéssel látja Európa egész népe. A nyugati országokban kétségtelen sikerrel tudják ezt a megdöbbenést elfojtani és elleplezni, de nálunk semmi szükség az ilyen manőverekre, mert mi hátsó gondolat nélkül, szentséges áhítattal sóvárogjuk a békét, az írtjából eltávolítunk mindent, ami akadályául szolgálhatna annak, hogy minél előbb beérkezzék, mi nem akarunk hódítani, bárkit is megfojtani vagy életképtelenné tenni, mi elértük célunkat, amikor megmutattuk, hogy életerősek és íetörhetetlenek vagyunk, messze hesegettük a piszkos dögimadarakat és most hívjuk a békét, rebesgetjük a békét, várjuk a békét, ajánljuk — és tartjuk az ajánlatunkat, akárhogy pukkadnak az ellenfeleink — a békét. A hatalmak koncertjében a szónak akkor van ereje, ha mögötte szűrön vök erdeje fénylik. A pápa ilyen értelemben jóideje nem nagyhatalom. Békekezdeményezését bizonyára ezért fogadták sokan skepsissel. Mégis gondolnii lehetett, hogy annak a megközelíthetetlen magasságban álló lelki hatalomnak, amelyet a pápa képvisel, ha megnyilatkozik, lesz hatása, különösen amikor békeasztalhoz hívja meg a tárgyalófeleket. Azoknak volt igazuk, akik nem hisznek a lelki hatalmakban. A pápának legelőször Wilson válaszolt, akinek sikerült egy időre ismét eltemetnie a népek békereményeit, neki, aki a népek önrendelkezési jogát hirdette. És a francia, az angol, az orosz, a német és a magyar polgárság és munkásság pusztulhat, veszhet tovább. A háború csak szántsa fel teljesen Európát. Miért? Hogy néhány lelkiismeretlen diplomás magyarkodhassék tovább, néhány politikus, kire úgyis a Grey kolléga sorsa leselkedik, kitolhassa inból a felelősségrevonás keserves napját és az extanár úr népe keressen még néhány milliárdot. íme Amerika a tűzvonalban! jörz területén vereségük harci szünetre - A 14-ik csatanap fegyvereink győzelmével végződött. - Triesztet ellenséges repülők ismét megtámadták. - kényszerítette az olaszokat. BUDAPEST, augusztus 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Triesztet tegnap délben az ellenséges repülők negyedízben támadták meg anélkül, hogy említésre méltó károkat okoztak volna. A Karszt-fentíkon aránylag nyugalom volt. Görz területén az olaszokat utolsó támadásaikban szenvedett veszteségteljes vereségük harci szünetre kényszerítette, amit mi arra használtunk fel, hogy egyes még megmaradt ellenséges fészkeket kiemeltünk Kaitól északra. Miután reggel az ellenség egyes részleges rohamai után nappal szintén nem került sor nagyobb harci cselekményekre, annál féktelenebből vetették magukat újból az olasz hadosztályok a már említett szakaszok közt húzódó harci vonalra, a Podie Scenél, Madoninál, Biltonnál lévő állásainkra és a 7 napja az Isonzo-viadal középpontjában álló Monte san Gabrielére. Az ellenség rendkívül makacsul egyik támadását a másik után intézte. Az Ausztria és Magyarország valamennyi részéből való csapatkötelékek vitézségének és kitartásának volt ismét köszönhető, hogy az ide-oda hullámzó csatában összes állásainkat győzelmesen megtartottuk. Az órák hosszat tartó közelharcbani csapataink ujból csalhatatlan bizonyságát szolgáltatták férfias fegyelmüknek, harci erkölcsüknek és az alapos kiképzés eredményezte vitéz magatartásuknak. Állandó friss támadó szellemtől áthatva osztagaink este Biltonnál, amidőn az olaszok rohamaikkal némileg felhagytak, 3 olasz tisztet, 110 főnyi legénységet és 2 géppuskát hoztak be az ellenséges árkokból. A csata 14-ik napja is a siker alapja volt tehát csapataink számára. Karinthiában nem volt különösebb esemény. A déltiroli határon, Bazonától északnyugatra az ellenségtől elragadtunk egy támaszpontot. Az olaszok közül, aki a háborúban nem veszett oda, azt fogolyként vittük el. A VEZÉRKAR FŐNÖKE. Az Artoisban elragadták az angoloktól területi nyereségüket. BERLIN,augusztus 31. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában a tüzérségek harci tevékenysége a tengerparton és az Yser és a Lys között estefelé fokozódott. Éjjel több ízben összetűzésekre került a sor; állásaink előterében nagyobb számú angolt fogtunk el. Az Artoisban Monstől északra helyi harcok fejlődtek, amelyek a sötétség beálltáig tartottak. Le Gatellettől délnyugatra vadász századok az angolok legújabb területi nyereségének egy részét kiragadták az ellenség kezéből. Számos foglyot szállítottunk be. St. Quentin ismét a franciák tüze alatt állott. A német trónörökös hadcsoportja: A Chemin des Dames hegyhát keleti felében a tűztevékenység élénk volt. Verdun előtt a romboló tűz a Maas mindkét partján este ismét erős tüzérségi harcba ment át, anélkül, hogy eddig újabb támadásra került volna a sor. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztályy