Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-01 / 203. szám

2 WILMAÖY ABÖ&37A.G. Csapataink szétromboltak orosz árok­műveket. BUDAPEST, augusztus 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Kelet gallé­ráb­an Schianál rohamcsapataink sikeres előre­törést intéztek az ellenség átkai ellen. A VEZÉRKAR FŐNÖKE, BERLIN, augusztus 31. A nagy főhadi­szállás jelenti: Diinaburgtól északnyugatra Illuxtnál orosz portyázó osztagok tüzelés védelme alatt előretörtek. Árokvédő le­génységünk visszaverte az ellenséget. Épp oly eredmémytelenek volta­k az oroszok vál­lalkozásai a Naroc-tónál is. Scalanál né­hány századunk átlkelt a Zbrucon és betört az oroszok állásaiba és az árokművek szét­­rombolása után foglyokkal és zsákmánnyal tért vissza a folyón keresztül. A Dnyeszter és a Duna között a hely­­zet változatlan. LI­DENDÖRFE, első főszállásm­ester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) öt tagú direktórium Oroszországban. PÉTERVÁR, augusztus 31. Politi­kai körökben makacsul híresztelik, hogy a jelenlegi korm­áct­­át egy öt tagú direktórium fogja felváltani, amely az alkotmányozó gyűlés összejöveteléig a végrehajtó hatal­mat gyakorolni fogja. Wilson jegyzéke nem elutasító. LUGANO, augusztus 31. Az angol kö­­­­vet tegnap délután a pápai államtitkári hi­­­­va­talban átnyújtotta az Egyesült­ Államok­­­­nak a pápa békejegyzékére adott válaszát, amelyet Lansing államtitkár írt alá. A vá­lasz nem olyan mereven elutasító, mint a­hogyan azt a tegnap közölt kivonat feltün­tette és végezetül ezt mondja: “ Németország jelenlegi kormányá­nak a szavát nem lehet tartós garanciá­nak elfogadni csak akkor, ha ezt a szót magának a német népnek olyan döntő próbáin akarata és szándéka erősíti meg, amit a világ többi népei is elfogadhatnak. Nekünk meg kell várnunk a központi hatalmak nagy népei szándékainak új próbáit. Adja Isten, hogy ezt a próbát mihamarabb és oly módon ajánlják fel, hogy az összes népeknek a német nem­zet jóhiszeműségében való bizalmát és a békés megegyezés lehetőségét helyre­állítsa. A washingtoni orosz követség nyilatkozata Wilson válaszáról. Stockholm, augusztus 31. A washing­toni orosz nagykövetség a következő nyi­latkozatot tette közzé: Az Egyesült­ Álla­moknak a pápa jegyzékére adott válaszát mi, oroszok, a legnagyobb politikai okos­ságnak tekintjük. Ez a válasz teljesen egye­zik az orosz nép szándékaival és azzal a nyilatkozattal, amelyet az ideiglenes orosz kormány e tárgyban tett. Ennek az állami­­ okiratinak lelkesítő szavai ismét rámutat­ok azokra az alapvető célokra, amelyekre a demokratikus népek szövetsége törek­szik. Wilson válasza megkönnyíti a német népnek a demokrácia útjára való lépést és hatásosam mutat rá a demokrácia végső győzelmére. A német kormány militariz­­mmusa és imperialisztikus törekvései ezzel újabb vereséget szenvedtek. Wilson nem tárgyal békéről a mai német kormánnyal. — Amerikai és angol lapok Wilson válaszáról. — Stockholm, augusztus 31. A Reuter-­­ ügynökség jelenti: Az Egyesült­ Államok­­­­nak a Vatikánhoz intézett válaszjegyzékét az antant valamennyi fővárosában egy­szerre fogják közzétenni. Wilson válaszáról az amerikai lapok a következőképpen vélekednek: A Newyork Herald írja: Wilson vissza­utasítja a pápa békejavaslatait és az eluta­sítást olyan szavakkal indokolja meg, ame­lyek visszhangozni fognak az egész vilá­gon. Nem­ lehet béke és nem lehet megegye­zés a poroszsággal és a békét nem lehet felépíteni oly gyenge alapra, mint amilyen a mai német kormány szava. Wilson vála­sza felelet nemcsak a pápa szózatára, ha­nem felelet a porosz béke előharcosainak is. A World így ír: A választ néhány szóban össze lehet foglalni: Nincs béke a porosz autokráciával! Ez a válasz új figyelmezte­tés a német néphez, hogy törje szét bilin­cseit. A Sun a következőket írja: Amit Wilson annak idején első hadi nyilatko­zatában mondott, hogy „mi nem harco­lunk a német néppel, csak annak kormá­nyával,“ — azt most élesebben írja körül. Legjellemzőbb és legélesebb mondat a következő: „Németország mostani kor­mányzóival mi nem állhatunk szóba, csak akkor, ha a német népakarat támogatná.“ Végül kijelenti, hogy nem szabad olyan békét kötni, amely lehetővé teszi a né­met kormánynak, hogy újból kardot ránt­son, vagy amellyel Európa egy részét, a­mely most tehetetlen velük szemben, segítség nélkül veszni hagyjuk. Lehetet­len Németország bűneit megbocsátani abban a reményben, hogy­­ meg fog ja­vulni. A Newyork Times szerint a német nép elérheti, hogy mi vele a békekonferen­cia asztalához üljünk, ha igazán akarja. De mindaddig, áruig nem ad nekünk olyan Szeged, 1917. aMpte.mW 1 tárgyaló feleiket, akiknek szava épen an­­­nyit ér, mint a mienk, nem cserélhetjük ki véleményeinket a béke asztalánál. Ellen­kező esetben a tárgyalások eredménye nem lesz egyéb értéktelen papírhab­ormál. A Daily Chronicle írja: A hadviselők legön­­zetlenebbikének válasza hálás visszhangot­ fog kelteni nemcsak a szövetségeseknél, hanem az egész világ szabad és leigázott demokráciájánál is. Anglia fontos elhatározás előtt. BÉCS, augusztus 31. Svájci lapok lon­doni jelentése szerint György angol király az utóbbi időbejtt több ízben fogadta Lloyd Geor­get. Úgy látszik, hogy a jövő héten a pápa békelépése kapcsán­ fontos elhatározá­sok várhatók. Japán visszautasította a pápa békejavaslatát. Genf, augusztus 31. A Le Journal jelen­ti, hogy a japán kormány visszautasító vá­laszt adott a pápa jegyzékére. Az antant válasza hasonlít Wilsonéhez. Hága, augusztus 31. A londoni sajtó úgy fogja föl Wilson válaszát, amelyet a pápa jegyzékére küldött, mint a pacifisták vere­ségét. A hágai Vnderland ezt írja: Wilson válaszának az a passzusa, amelyben mind­addig visszautasítja a Németországgal való tárgyalást, amíg a birodalmi kormány nem képviseli a nép akaratát, véget vet a gyors békébe vetett minden reménységnek. Bár Amerika önálló választ küldött, mégis két­ségtelen, hogy előzetesen tanácskozott szö­­vetségesé­­vel, tehát feltehető, hogy az an­tant válasza is hasonló lesz. Katonaság kergette szét a finn képviselőket. —­ A régi képviselőházban tartottak tartománygyülést. — Stockholm, augusztus 31. A Pétervári Távirati ügynökség jelenti: Tegnap délután mintegy száz szocialista tartománygyülési képviselő és néhány más párthoz tartozó képviselő be akart hatolni a finn tartomány­­gyűlés épületébe, a katonaság azonban meg­­akadályozta ebben őket. Manner, a tarto­­mánygyűlés elnöke meglátogatta a főkor­mányzót és tiltakozott az ellen, hogy a finn tartománygyű­lés összeülését megakadályoz­zák. Az elnök ezt a rendszabályt törvény­telennek mondotta. A főkormányzó megígér­­te, hogy az elnök tiltakozását az ideiglenes kormány tudomására fogja hozni. Helsingfors, augusztus 31. A Reuter­­ü­gynökség jelenti: Az orosz csapatok, ame­lyek a finn tartománygyű­lés épületét meg­szállták volt, megakadályozták a képvise­lőket, hogy az épületbe belépjenek. 79 szo­cialista képviselő a régi tartománygyülés épületébe ment és 14 szavazattal 35 ellen határozati javaslatot fogadott el, amely ki­mondja, hogy a tartománygyűlés a törvény­nek megfelelő módon ülést tartott.

Next