Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)
1917-11-01 / 254. szám
i Szeged, 1917. november 1. DFILMAGYARORSZÁG Szerelem a Rajnai-utcán. — Gazdag asszony s szegény ügynök története. — (Saját tudósítónktól.) Történet következik alább a háborús szegedi aszfaltról, amolyan nagyvárosi történet: félig pikáns, félig humoros, félig tragikus. Megfelelne esetleg mozifilmnek is; ötszáz méter hosszú és agyonkacagja magát az ember a Meneteik frappáns fölépítésén. Címe lehetne talán: „Szerelem a Hajnal utcán“ mint fenn is látható. Kár, hogy nincs időnk filmre írni ezt a csinos kis históriát, amelynél megintcsak szigorúan a tényeket leszünk kénytelenek szem előtt tartani és a humoros motívumok keresése helyett egyszerűen száraz riportstílusban be fogunk számolni szigorúan a tényekről. Mintegy két héttel ezelőtt T. J. szegedi hangszerész üzletében egy fiatal párt hozott össze minden idők legjobb humoristája, a Sors. A nő csinos is, fiatal is, azon kívül az urától most van valóban, a férfi szintén meglehetősen csinos és ügynöknek mutatkozott be. Mikor megtörtént ez az első, de legfontosabb lépés, az asszonyka hirtelenében elmesélte nagy bánatát: hetek óta jár különböző iparengedélyek után, hogy a birtokában levő különféle árukat elárusíthassa. Az ügynök úr nem azért férfi, hogy ne legyen lovagias és nem azért ügynök, hogy ne legyen élelmes. Hirtelenében fölajánlotta a bájos panaszkodónak,hogy elkíséri lakására és megtekinti az ott levő árukat, amelyeket hajlandónak mutatkozott megvásárolni, így is történt. Elmentek kettesben a lakásra és megszemlélték a fölhalmozott kincseket. (V. ö. élelmiszereket.) De az ügynök úr volt olyan ravasz, mint amilyen lovagias. Röviden és enyhén szólva egy kicsit olcsó árakat szabott az árukra; egy kilogramm borsért például egy korona ötven fillért kínált s az összesen 220 korona értékű árut 22, szóval huszonkettő koronáért akarta megvásárolni. Az asszony azonban kissé járatosabb a kereskedelemben, mint az ügynök ur hitte volna s igy megtörtént — nehezen ment, de végül mégis sikerült, hála veleszületett ügyességének — a kimagyarázkodás. Az első látogatást aztán csakhamar követte a többi. Merthogy megtetszett az élénk asszonyka az ügynök urnak szörnyen. (Egy nap aztán letérdelt őnagysága előtt: — Kedves Irén, — mondta — egész szivem és annak minden csöpp vére egyedül önért dobban. Ó kérem, — viharzott tovább — legyen a feleségem. Irén őnagysága most is józanabbnak mutatkozott, mint szerelmes-szívii partnere. Mert, hogy azt mondta a szerelmi kitörésre: — Jó, ez mind szép . . . ur. De — ha még egyszer férjhez megyek — nem azért teszem azt, hogy másodszor is asszony legyek és ön — bocsásson meg érte — elkölthesse az én kis vagyonkámat. Lássuk, írni ön és van-e megélhetése? Az ügynök úr talpraugrott ragyogó arccal erre a beszédre. Kissé ravaszabb ember azonban észrevehetett volna a ragyogás alatt némi elborulást. fis azt mondta: — Békében a Kenderfonógyár tisztviselője voltam évi 18.000 korona fizetéssel. De most is van a gyártól 3000 koronám évenikint. Ezenfelül a Hajnal utca 16 szám alatt lakom, az a ház az enyém. De van még egy másik házam is, a Vörösács utca 23. szám alatt és társa vagyok a Horváth-féle cipőüzletnek a Kiss Dávid-féle házban. Ha ez magának elégít, olvadékonyan nézett az asszonyra, akinek így már jobban tetszett a lovagja, aki továbbra is ott maradt beszélgetni. Beszélgetés közben aztán az asszonyka megmutatta brilliáns gyűrűjét azzal,hogy azt szeretné eladni néhány egyéb dologgal együtt. Az ügynök úr pedig hanyagul megjegyezte, hogy az éjjel utazik föl Budapestre, ahol 79.000 korona értékű árut fog átvenni. Hát — ha éppen akarja — átadhatja a gyűrűt és a többieket, Budapesten jobb áruk van azoknak. Majd eladja és az árról beszámol. így történt, hogy a menyasszonyjelölt asszony átadta a gyűrűjét és a többi ékszert lovagjának, aki ezután hanyag előkelőséggel arról kezdett beszélni, hogy mily kellemetlen lesz neki most hazamenni a nővéréhez pénzért, mert éppen nincs nála az a Pár száz korona, ami az úthoz kellene. Ezeket a kis célzásokat azonban már nem értette el őnagysága, akivel azután megbeszélte,hogy 2—3 nap múlva hazajön Pestről és éjjel majd bekopog az ablakon. Ez lesz a jel, hogy megérkezett. És elment. Vele a gyűrű és a többi átadott ékszer. Az asszonyka pedig várt bus özvegységében. De hiába várt, a kopogás elmaradt. 4—5 napig is elmaradt. Őnagysága erre kételkedni kezdett. Elment a telekkönyvhöz, ahol kiderült,hogy a kérdéses házak tulajdonosát bizony egészen másképp hívják, mint az ő ismerősét. A Kenderfonógyár sem tudott róla semmit. Az asszonyt egy kicsit bosszantotta a dolog, hát elnézett a Hajnalutca 16 szám alá is, ahol ismerőse és erőszakoskodó „vőlegényjelöltje“ állítólag lakott. Itt aztán megtudta, hogy az ügynök úr itthon van, de egy kicsit nős. Csak egy kicsit, de nős. Van neki egy felesége, egy gyermeke és eljövendőben még egy másik. Az asszonyka — nem úgy, mint több más tette volna — nem csinált botrányt. Egy szót sem szólt, meg sem mutatta magát a lovagnak. Csak hazament. Szépen hazament, gazdagabban egy tapasztalattal és szegényebben néhány értékes darabbal. Azaz mégsem. A bájos kis történet epilógusának még be kell számolni arról, hogy a férfi és a nő között most folynak a tárgyalások arról, miként lehetne elintézni az ügyet rendőri beavatkozás nélkül. Versek. Irta .■ Joachim Ferenc. (Joachim Ferenc, a kiváló festőművész — mint annyi sok ezren — szintén versírásra vetemedett e vészes időkben. A hangulatoknak, keserűségnek és érzéseknek azt a tömegét, amit a háború vihara vert föl a szivekben, a művész szive többé nem tudja vászonra vetni. Nem elég neki, több eget kér, több megenyhülést, több szabadságot, máskülönben talán megfojtaná. Ezeknek a pogány óráknak idegen áldozásaiból valók az alábbi versek.) ELVÁLLÁSKOR. Hosszú, fájdalmas sóhajtások. (Könnyes, szomorra pillantások.A szivek hangos lüktetése. Fojtott siráfok kitörése. A nyüzsgő tömeget mi nem látjuk, Csak egymás arcát vizsgálgatjjuk.Szavunk beful a fájdalomba. Reszkető karunk egymásba fonva. Soppadt az arcunk. Remeg a hangjunk. És egymás kebelére aralunk.A vonat füttyét meg sem hallom, Csak a két könnyes szempárt látom. •S tűnő alakjuk fut el tőlem. (Vagy engem ránt el átkos szellem?) SS minthogyha álomban hallanám .Szivem hasad meg fájdalmán —Kislányom hangját, mint kiáltja: Apuka megy! Ne menj Apuka! S a tiltakozó drága hangja .Belevesz már a vonatzajba. Egy pillanat, még látom őket; De közénk raknak ködifelhőket, IS félőrülten a fájdalomtól Támolygok el én az ablaktól. KIÁBRÁNDULÁS. Nem az volt többé már Akit én szerettem. Hogy újra megláttam, Könny gyűlt a szememben. A haja fekete, Piros az orcája. Csengő még a hangja, S ragyog szeme lángja. De két orcájának (Más a pirossága. Szem) sugarának Más a ragyogása. (Ezüst csengő hangja Sem a régi többé. (Csak az én szerelmem (Maradt meg örökké. Pétervár védelme, Stockholm, október 31. Az északi front katona- és munkásbizottságai gyűlést tartottak, amelyen határozatiig kimondták, hogy mivel Pétervár védelme szorosan összefügg az egész fronttal, a főváros helyőrsége egymaga nem dönthet a védelem ügyében. Éppen ezért a gyűlés elítéli a pétervári helyőrségnek azt a határozatát, hogy inkább meghal, semmint kiürítse Pétervárt. (M. T. I.) S a drága gyémántból ha lenne A keresztje kirakva A megváltó teste nélkül ia Imádkoznék alatta. Már pogány voltam mostanáig SS csak önerőmben bíztam. Lebomlnék ez oltár előtt És megtérülnék nyomban. POGÁNY IMA. Váljon szentéllyé szerelmed;Melyet irántam érzesz; Ezüst oltárrá fájdalmad; Mit én érettem szenvedsz; Váljanak gyémánttá könnyeid; Melyeket értem ejtesz; S arany keresztté © Bókjaid; Miket magadba temetsz. 1917. TAVASZÁN. Már harmadszor is lehullottak A levelek a fákról. Ma dárdai harmadszor tűnik ki a letarolt ágról. Hóköpenyét már harmad ízben Boritja rá a zord tél. Tán hogy ne buia föl kavarni A téli fagyos szél. A fehér hón piros vérvirágok még tömegesen nyílnak. Örökzöld mellett vérrózsát lel: Tündére a tavasznak. Jöttét még ágyuszó zavarja, gránátok dörrenése. S velőkig ható jajkiáltó*, A kísérő zenéje. Irtó haláltáncot jár itt most A pokol szörnyszülötte. Millió áldozatát szedi A háborúnak rémeiS útját jelölik vérvirágok; Háborúk vérrózsája. Terem, terem a sok vérróz** £« nincsen bervadása. 5