Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1918-02-01 / 26. szám
Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 303, Szeged, E9ED. SISTARS ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . II. K. egy hónapra 3.— K. Ejtye» ezám ára 14 fillér. VII. évfolyam, 26. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 81. Péntek, február 1. Szeged tévedése. Pozsony és Debrecen után most Temesvár jut főiskolához. A világháború ismét gyors iramban következő eseményei ellenére is foglalkoznunk kell ezzel a dologgal. A világháború — nagyon helyesen — nem volt ok arra, hogy a kormány döntését a második műegyetem felállításáról késleltesse, ránk nézve, akiket ezek a döntések nagyon közelről, nagyon érzékenyen, sőt nagyon károsan érintenek, nem lehet olyan ok, amiért az egyetemi kérdéssel való foglalkozást elhalasszuk vagy feladjuk. A második műegyetemnek Temesváron való felállítása ellen nekünk, szegedieknek nem lehet kifogásunk. A szomszédos nagy városnak kedvenc terve sikeréért folytatott mozgalmát mi támogattuk és Szeged megáll szilárdan kimondott szava mellett. Nem azért, mert e következetességünket hősi póznak tekintjük, amelyben szívesen tetszelgünk, hanem azért, mert a tárgyi okok, amelyek miatt ez ügyben Temesvár mellé szegődtünk, ma is fennállanak változatlanul. Amikor azonban készséges örömmel álapítjuk meg, hogy a második műegyetemnek Temesvárra való felállításával honoráltatnak az egyedül jogosult országos érdekek is, nem térhetünk ki annak a kérdésnek újból való fölvetése elől, hogy miért csak Szeged az a szerencsétlen város, amelynek egy főiskola megszerzésére való vágyát, többször megnyilvámnít és felajánlott áldozatkészségét egyik kormány sem méltányolja? Talán szegény kultúrintézményekben? Az ellenkezőjét nem egy kormány állapította meg. A többi városhoz viszonyítva elmaradt városias fejlődése? Nyugodt lelkiismeretid ezt sem mondhatná senki. A magyar városok — az egyetlen Budapest kivételével — elég silányan mutatnak. A legtöbbnek nincs teljes vízvezetéke, csatornázása, kövezete, rendes kórháza. Ez azonban közös betegsége valamennyi városnak és abban, hogy a gyógyulás folyamata megdöbbentően lassú, nagy részük van a minisztériumoknak is, amelyek a városok kiépítésével nem sokat törődtek, de kormányzatukra — konzervatív életelveik érvényesítése érdekében is — ráfeküdtek. Ezzel szemben igaz, hogy a városi törvény a városiasság valamennyi megnyilvánulásának: intézmények száma és fejlettsége, költségvetés, tisztviselők száma és fizetése alapján állapította meg Szeged számára a legnagyobb állami támogatást. Tehát ebben a sorban sem lehetünk az utolsók.Akkor tehát miért, miért? Nem bíztak felajánlott áldozatkészségünk komolyságában? Itt terül el a város határában hatalmas vagyonunk. Mi tudtunk volna áldozni. Határszéli város vagyunk, javarészt nemzetiségi lakókkal és jobb az egyetemi ifjúságot az ország belsejében, valamelyik színmagyar városban koncentrálni? Vagy vallási színezettel akartunk egyetemet, ami szintén nem helyes? Ez nem évülő bűn marad, hogy a második — tehát nem is a harmadik — tudományegyetemet nem Szegeden állították fel, ahol emelte volna a magyarság empóriumát, segített volna betetőzni azt az áldásos nemzeti munkát, amelyet e város — köztudomás szerint — becses sikerekkel folytat. Az ígéret, mely Temesvárnak szólt, szintén beváltatik. Szeged számára azonban ennek a kormánynak sincs belátása. A Balkán Akadémia gondolatát jónak találta az állam nagy kegyese.« megengedte volna, hogy a város és társadalom együttes áldozatkészsége megteremtse és fentartsa, de egy garasa sem amely balkán azt hitte, hogy tiszta magyarsága, fejlődési lendülete, nagy nemzeti érdemei, szilárd vagyona elég alapot szolgáltatnak ahoz, hogy a mindenható kormányok hajlamvok a jónak tartott állami intézményre. Így hóságát félére hangolja. Ez a naiv hite végadnak Szegednek. A nagy magyar városnak, Izetes tévedés, amelyért most ismét lakok ■i?sa*»EBszavairaSE!JETressssssB«aass3B5BS3aBE ® 4s..j.»sss!saís3SSB £ £ S$S=E*aa ®«*ssjfS5sss)(K ssa!*e»s!rae,.3sí5BK3aB:s2i:e$ssBS» Az orosz csapatokat kivonják Finnországból. - Trockij nem akar a finnek belső üigyeibe avatkozni.- Anglia is elismeri a finn önállóságot. - Finnország sorsát nagy figyelemmel kísérte az egész művelt világ. Bizonyos reakciós körök kárörvendve állapították meg, hogy mialatt a bolsevikok beszélnek a népek önrendelkezési jogáról, addig vörös gárdáin .betör Finnországba és Ukrajnába és erőszakkal fojtja vérbe a nemzeti akarat megnyilvánulását. Az öröm korai volt, mert mint most kiderül, az orosz kormány helyteleníti a csapatok beavatkozását, melyeket a finnek önvédelemre kényszerítettek és elhatározta, hogy a csapatokat a leggyorsabban kivonja Finnországból Hogy Ukránjában jelenleg hogy áll a helyzet, arra vonatkozólag még nem érkeztek jelentések. PÉTERVÁR, január 31. Trockij a finn szenátus elnökéhez levelet intézett, melyben közli, hogy az orosz kormány helyteleníti az orosz csapatoknak Finnország belső ügyeibe való erőszakos beavatkozását. Az orosz kormánynak tudomására jutott, hogy soviniszta finnek megtámadták és önvédelemre kényszerítették az orosz csapatokat. — Szükségesnek tartjuk, — írja, Trockij hogy Finnországból a lehető leggyorsabban visszavonják az orosz csapatokat. PÉTERVÁR, január 31. A finn szenátus törvényjavaslatot készített elő a finn hadsereg felállításáról. A hadsereg létszáma 80 ezer ember tesz. LONDON, január 31. (Reuter-jelentés.) Balfour közölte a finn küldöttséggel, hogy Nagybritannia méltányolja és elismeri a finn állam önállóságát és elítéli a régi Oroszország elnyomó politikáját. A brit kormány azzal is elismerte már Finnország önállóságát, hogy flessingforsban főkonzuli hivatalt állított. STOCKHOLM, január 31. A Svéd Távirati Iroda jelenti: A stockholmi finn követség a Finnországot védő csapatok parancsnokától táviratot kapott, amely szerint a múlt éjszaka és a keddi nap folyamán lefegyeverezték a finnek Remiben és Gilmoraban az orosz katonákat, Rabatiban pedig megadásra kényszerítették őket. Parancsnokaikat foglyul ejtették. Az ütegeket, amelyek szakadatlanul tüzeltek, rohammal elfoglalták. Élénk tüzérségi harc az asiagói fensíkon. BUDAPEST, január 31. (Közli a railás jelenti: Asiagotól délnyugatra tüzelésünk meghiúsított egy olasz támadást. Asiago és a Brenta között a tüzérségi tevékenység élénk volt. Az osztrák-magyar csapatok által a legutóbbi harcokban ejtett foglyok száma 15 tisztre és 666 főnyi legénységre emelkedett. A többi harctéren nincs újság. ULDENDORFF. első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.niszterelnöki sajótosztály.) Asiagotól dél- nyugatra visszavertünk egy ellenséges előretörést. Az aspagoi fensík keleti részén a harci tevékenység élénk tüzérségi harcokra szorítkozott. A legutolsó harcokban ejtett foglyok száma 15 tisztre és 660 főnyi legénységre emelkedett. A VEZÉRKAR FŐNÖKE, BERLIN, január 31. A nagy főhadiszál- Német légitámadás Párig ellen. BERLIN, január 31. A nagy főhadiszállás jelenti: Rupprecht trónörökös hadcsoportja. A harci tevékenység az arcvonal különböző helyein tüzérségi és aknavetőharcokra szorítkozott. Karácsony estéjén és január hónap folyamán ellenfeleink repülőt figyelmeztetésünk ellenére ismét megtámadták a hadműveleti területen kívül fekvő nyílt német városokat. Védő rendszabályaink folytán nevezetesebb veszteség vagy kár nem történt. Megtorlásul január 30-ról 31- ére virradó éjjel végrehajtottuk az első terv-