Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1918-05-01 / 100. szám
» »Szeged, 1918. május 1. DiLMIAGY AFROESZJÄ 5 I nagyobb és nagyobb méreteket, ölt és nem tesz sokáig már a pusztába vesző szó. Szeged munkássága is együtt ünnepel ezen a napon a többiekkel. Itt is megáll a munka, elcsittul az élet és megbénul a forgalom. Csak az élelmiszerüzletek lesznek nyitva reggel 9-ig, a többi boltokat bezárják, mert a kereskedelmi alkalmazottak is a munkássággal akarnak együtt haladni és küzdeni a békéért és a jogokért. A Délmagyarországnál sem dolgoznak május elsején és lapunk legközelebb pénteken reggel fog megjelenni. — Áthelyezés: Bitó György csendőrhadnagyot a szegedi kerülettől a budapestihez helyezték át. A király szemléje. Bécsből jelentik: őfelsége kedden délelőtt szemlét tartott a bécsi helyőrség pót- és menetformációja felett. Több tisztet és katonát megszólított, majd taktikai gyakorlatokat végeztetett velük. őfelségét útközben a nép mindenütt lelkes éljenzéssel fogadta. — Előléptetés: Weisz Mihály volt hadnagyot, beosztva az 5. honvéd pótzászlóaljnál, az 5. népfölkelő parancsnokság nyilvántartásában népfölkelő hadnaggyá nevezték ki. Batzoni József 5. honvéd gyalogezredbeli tartalékos zászlóst hadnaggyá léptették elő. — Megfelebbezett közgyűlési határozatok Kedden két közgyűlési határozat ellen is felebbezést nyújtottak be. Schütz Antal megfelebbezte Gregorics Lászlónak felsőközponti kántorrá való választását, mert nincs tanítói oklevele, „a próbaéneklésnél egy dalba nehezen tudott belekezdeni s végül a választás előtt korteskedtek érdekében“. — A másik felebbezést dr. Kormányos Benő és társai adták be. Kormányosék az ellen a közgyűlési határozat ellen adtak be felebbezést, hogy a város nem javasolja a Dugonics-térre gyógyszertárengedély kiadását. A felebbezésben, amelyet 44 városatya írt alá, kérik még, hogy a miniszter Grósz Ernőnek adjon a Dugonics-térre patikajogot. — Kő találta az esztergomi hercegprímást Budapestről jelenti tudósítónk: Az Esztergom felé haladó gyorsvonat egyik első osztályú fülkéjébe, melyben Csernoch János hercegprímás ült, kő repült. A kő a hercegprímást éppen homlokon találta. Kísérete megrántotta a vesztéket, mire a vonat megállt és a hercegprímás sebét bekötözték. A rendőrség megállapította, hogy a követ Kovács Géza villamos kocsivezető 7 éves István fia pajzsosságból dobta a robogó vonatra. — A debreceni képviselőválasztás. A debreceni III. kerületben kedden tartották meg a képviselőválasztást. A kerület képviselőjévé 365 szótöbbséggel Sebess Dénes igazságügyi államtitkárt választották meg. Eltenjelöltje dr. Nyiry Jenő ügyvéd volt, aki a választás közben visszalépett. — A skandináv királyok béketanácskozása Stockholmból jelentik: Maud norvég királyné — mint a Bergen Tidende értesül — egy női küldöttség előtt úgy nyilatkozott, hogy a norvég, a dán és a svéd király július közepén ismét tanácskozni fog a béke lehetőségéről. A skandináv királyok találkozója Stockholmban lesz. — Megjelenik a cipőrendelet Budapestről jelentik: t Sztjprényi József kereskedelmi miniszter az új cipőrendeletet alkalmasint hétfőn hozza nyilvánosságra. A végrehajtásra vonatkozó munkálatok már folyamatban vannak. Az új rend legkésőbben a nyár elején életbe lép. — Igazgatósági iilés a DMKK-ben. Dr. Jedlicska Béla, a DMKIE ügyvezető elnöke •május 4-én, délután négy órára igazgatósági illést hívott össze, mivel a legutóbbi közgyűlés határozatainak egy részét nem tudja végrehajtani. A közgyűlés ugyanis nem gondoskodott annak az összegnek fedezetéről, amelyet fáitihciehziatt megszavazott, így az kié>s utalható addig. Az ülésen egyben jelenteni fogja az elnök, hogy a közgyűlés határozata értelmében, az illetékes hatóságoktól beszerezte mindama bűnügyi iratokat, amelyek Gallovich ügyével kapcsolatosak, úgy hogy a fegyelmi vizsgálat most már lefolytatható. — Meghalt a Makói anyakönyvvezető. Makóról jelenti tudósítónk: Kedden délelőtt meghalt komjáti Tarnay István, a Makó város anyakönyvvezetője, 73 éves korában. Tarnay 22 évig volt Makón anyakönyvvezető és hivatalát mindig példás buzgalommal látta el. Temetése május 2-ikán délután 4 órakor lesz. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja és halálának híre a város egész társadalmában mély részvétet keltett. — Az Otthon földbérlete. A Szegedi Tisztviselők Otthonának választmánya még január havi gyűlésén, az egyesület elnökének, Hauser R Rezső Sándornak indítványára kimondotta, hogy a tisztviselők nyomasztó gazdasági helyzetének enyhítése érdekében a cselekvés terére lép s ebből a célból a várostól 200 holdnyi földterületet bérel. Az egyesület elnöksége ennek a tervnek megvalósítása érdekében terjedelmes beadványt intézett a városi tanácshoz, amelyben részletesen kifejti a szociális mozgalom fontosságát és célját. A beadvány tárgyalása ügyében dr. Somogyi Szilveszter polgármester kedden értekezletet hívott egybe, amelyen a városi tanács érdekelt előadói s az Otthon képviselői vettek részt. (Miután a polgármester jelezte az értekezlet célját, Hauser egyesületi elnök ismertette, az egyesület földbérleti mozgalmának feladatát, amely, egyrészt a tisztviselői kiskertek összpontosítását, másrészt bizonyos területnek közös mivelésre való használatát, valamint az idővel létesítendő tisztviselői kertvárosnak az alapját volna hivatva szolgálni. Az értekezlet minden egyes tagja helyesléssel fogadta az egyesületnek ezt a kiválóan fontos és szociális irányú törekvését a szegedi tisztviselők érdekében és Baktóban jelöltek ki 170 holdnyi területet, amelyen a tisztviselői telep létesülne. A városi tanács már a május havi közgyűlés elé viszi ezt a fontos ügyet, a Szegedi Tisztviselők Otthona pedig azonnal megkezdi a szervezési munkálatokat, hogy már a legközelebbi gazdasági évvel teljes erejével szolgálhassa azt a gazdasági célt, amelyet a telep létesítésével maga elé tűzött. — Tétlenért hazárdjátékosok. Tekintetet Szerkesztőség! Kérem b. lapjának legközelebbi számában az alábbi sorok közlését: (Mai számukban „A szegedi katonai rendőrség vasárnapi a‘‘ cimü cikkben olyan téves adatok fordulnak elő, amelyek engem és üzletem jölebét veszélyeztetik. A mi kávéházunkban nem folyik tiltott hazárdjáték, a kártyaszobában katonák nem játszanak. Ama rendelet megjelenése óta, amely a katonákat a kártyaszobákból kitiltja, én egyetlen katonát sem engedek be a kártyaszobába. Honig Ferenc, akiről a cikk megemlékezik, a kávéházi teremben kártyázott, de nem makaót, hanem tapsot, ami nem tiltott játék. Feleségem nem akarta megakadályozni, hogy Bartovics tizedes a kártyaszobába menjen, mivel az nem is akart oda menni. 340 %-át nem foglalt le Bartovics a kasszában, mivel az asztalon alig feküdt egy-egy játékos előtt 40—60 korona, ellenben igaz az, hogy Bartovics követelte Hönigtől nála levő amit az zsebéből adott oda: 310 koronát, de ez nem játékpénz volt. Bartovics nem két katonarendőrrel jött a kávéházba, mert ő egyedül jött be és csak a pénz átvétele után jött be két katomrendőr, egy negyedóra után, mert Bartovics a JÖN pénzzel elment és Höniget itten hagyta. Vendégeim nem megjelölt kártyákkal játszottak a kávéházban és ezt a katonarendőrség is megállapította. Ellenem eljárást nem indítottak, ellenben én kértem vizsgálat folytatását, mert nem tűrhetem, hogy ilyen megalázó váddal illessenek és mert annak eredményéhez képest akarok magamnak elégtételt szerezni. Tisztelettel: Ormosy József és fia helyett Straszer Manó. Ehhez a nyilatkozathoz csak annyit, hogy cikkünkhöz az adatokat hivatalos helyről kaptuk. Mi úgy tudjuk, az eljárást megindították, Straszer azt mondja, ő kérte maga ellen. Mindenesetre furcsa,beállítás, de az a fődolog, hogy megvan az eljárás. Ennek során majd eldől, kinek van igaza: a katonai rendőrségnek, vagy Straszernek. — Házvétel. A háború alatt bekövetkezett ingatlan eltolódások közül egyik legérdekesebb ment végbe a héten. Dr. Goldschmiedt György orvostól ugyanis megvették Liechteneggerék a Kárász utca 15. számú házat. Ezzel egy hatalmas telek-komplexumm lett a Lichtenegger-család tulajdona. A volt Goldschmiedt-féle ház egyik oldalán ugyanis dr. Liehtenegger Lajos, másik oldalán Lichtenegger Gyula háza van. Azt mondják, a most egységessé vált területen építkezni szándékoznak Lichteneggerék. — Új nemzetközi békekongresszus. Genfből jelentik: A Temps érdekes hírt közöl. Tudtul adja, hogy a hetedik nemzetközi békekongresszus a nyáron összeül van,tündérben, Spanyolországban. Alfonz spanyol király a satanderi Magdaléna kastélyt felajánlotta a kongresszus céljaira. Az utolsó békekongresszus 1913-ban, egy évvel a háború kitörése előtt volt.— Háborús Mulatságok. A belváros egyik elegáns palotájának első emeletén, jómódúnak ismert családnál estély volt. Lehettek buszon. A vendégek vígak voltak, zárt ablakok mellett daloltak, hegedűn és zongorán koncerteztek. A hölgyek olyan vidáman kacagtak, mintha tizenkét korona lenne még ma is a tavaszi kosztümszövet méterének ára. Záróra után a hangulat nem csökkent, hanem emelkedett. Egészen a második emeletig emelkedett, ahol egy szintén előkelő, kissé ideges úricsalád lakott. Alvásról persze szó sem lehetett. A családfő a második emeleten végig-végig tovogatta a szobákat, a feleség három évfolyam divatszalont végiglapozott, a két leányka három Herczeg-regényt kiolvasott, amíg végre megállapodtak, hogy ezt nem lehet kibírni. Ehhez több kell, mint merészség — csendet háborítani. — Persze, pezsgőznek — konstatálta a mama. — Bizonyosan táncolnak — gyötrődtek a lányok. — Nem tűröm tovább, a leati keljen fel, menjen le és mondja meg, hogy én azt üzenem, hogy elég volt. A második emeleti család forrponton volt, Kati felkelt, álmosan lement és aztán nagy örömmel megint felment. — Nos, mit mondtak? Csend lesz? . . . Kati vigyorogva jelentette: — Nagyságos úr kérem, a nagyságos asszonyok azt izenik, hogy tessék pereputtyostól lefáradni, ha nem teesenek aludni tudni. A második emeleten csend lett. Aztán hosszas tárgyalások ideges, aztán békülékeny hangon, végre a lányok kiugrottak az ágyból, toalettet csináltak, amit a mama is kénytelen volt követni és végül a papa is díszbe öltözött. Levonultak. A lányok lábai alatt már a lépcsők is táncoltak, a mama és papa a pezsgőre gondoltak, amikor benyitottak az első emeleti tobzódó társaság köré. Kedély az volt. Tényleg volt. Pezsgő azonban nem. Egy csöpp sem. Az asztalokon nem volt semmi. Egy morzsa se, csek húsz csiszolt pohár és egy nagy üveg vie .... No lám, ám háborúban így is lehet búsulva mulatni. ROTT FILM