Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-01 / 100. szám

» »Szeged, 1918. május 1. Di­LMIAGY AFROESZJÄ 5 I nagyobb és nagyobb méreteket, ölt és nem tesz sokáig már a pusztába vesző szó. Szeged munkássága is együtt ünnepel ezen a napon a­ többiekkel. Itt is megáll a munka, elcsittul az élet és megbénul a forgalom. Csak az élel­miszerüzletek lesznek nyitva reggel 9-ig, a többi boltokat bezárják, mert a kereskedelmi alkalmazottak is a munkássággal akarnak együtt haladni és küzdeni a békéért és a jo­gokért­. A Délmag­yarország­ná­l sem dolgoz­nak május elsején és lapunk legközelebb pén­teken reggel fog megjelenni. — Áthelyezés: Bitó György csendőrhadna­­gyot a szegedi kerülettől a budapestihez he­lyezték át.­­ A király szemléje. Bécsből jelentik: őfelsége kedden délelőtt szemlét tartott a bécsi helyőrség pót- és menetformációja fe­lett. Több tisztet és katonát megszólított, maj­d taktikai gyakorlatokat végeztetett ve­lük. őfelségét útközben a nép mindenütt lel­kes éljenzéssel fogadta. — Előléptetés: Weisz Mihály volt hadnagyot, beosztva az 5. honvéd pótzászlóaljnál, az 5. népfölkelő parancsnokság nyilvántartásában népfölkelő hadnaggyá nevezték ki. Batzoni József 5. honvéd gyalogezredbeli tartalékos zászlóst hadnaggyá léptették elő. — Megfelebbezett közgyűlési határozato­k Kedden két közgyűlési határozat ellen is fe­­lebbezést nyújtottak be. Schütz Antal megfe­­lebbezte Gregorics Lászlónak felsőközponti kántorrá való választását, mert nincs tanítói oklevele, „a próbaéneklésnél egy dalba nehe­zen tudott belekezdeni s végül a választás előtt korteskedtek érdekében“. — A másik felebbezést dr. Kormányos Benő és társai adták be. Kormányosék az ellen a közgyűlési határozat ellen adtak be felebbezést, hogy a város nem javasolja a Dugonics-térre gyógy­szertárengedély kiadását. A felebbezésben, amelyet 44 városatya írt alá, kérik még, hogy a miniszter Grósz Ernőnek adjon a Du­gonics-térre patikajogot. — Kő találta az esztergomi hercegprímást Budapestről jelenti tudósítónk: Az Eszter­gom felé haladó gyorsvonat egyik első osz­tályú fülkéjébe, melyben Csernoch János her­cegprímás ült, kő repült. A kő a hercegprí­mást éppen homlokon találta. Kísérete meg­rántotta a vesztéket, mire a vonat megállt és a hercegprímás sebét bekötözték. A rendőr­ség megállapította, hogy a követ Kovács Gé­za villamos kocsivezető 7 éves István fia paj­zs­osságból dobta a robogó vonatra. — A debreceni képviselőválasztás. A debreceni III. kerületben kedden tartották meg a képviselőválasztást. A kerület képvise­lőjévé 365 szótöbbséggel Sebess Dénes igaz­ságügyi államtitkárt választották meg. El­­­tenjelöltje dr. Nyiry Jenő ügyvéd volt, aki a választás közben visszalépett. — A skandináv királyok béketanácskozása Stockholmból jelentik: Maud norvég király­né — mint a Bergen Tidende értesül — egy női küldöttség előtt úgy nyilatkozott, hogy a norvég, a dán és a svéd király július köze­pén ismét tanácskozni fog a béke lehetőségé­ről. A skandináv királyok találkozója Stock­holmban lesz. — Megjelenik a cipőrendelet­ Budapestről­­ jelentik: t Sztjprényi József kereskedelmi mi­niszter az új cipőrendeletet alkalmasint hét­főn hozza nyilvánosságra. A végrehajtásra vonatkozó munkálatok már folyamatban vannak. Az új rend legkésőbben a nyár ele­jén élet­be lép. — Igazgatósági iilés a DMKK-ben. Dr. Jedlicska Béla, a DMKIE ügyvezető elnöke •május 4-én, délután négy órára igazgatósági­­ illést hívott­ össze, mivel a legutóbbi közgyű­lés határozatainak egy részét nem tudja vég­rehajtani. A közgyűlés ugyanis nem gondos­kodott annak az összegnek fedezetéről, ame­­­lyet fáitihciehziatt megszavazott, így az ki­é>s utalható addig. Az ülésen egyben jelen­teni fogja az elnök, hogy a közgyűlés határo­zata értelmében, az illetékes hatóságoktól be­szerezte mindama bűnügyi iratokat, amelyek Gallovich ügyével kapcsolatosak, úgy hogy a fegyelmi vizsgálat most már lefolytatható. — Meghalt a Makói anyakönyvvezető. Makóról jelenti tudósítónk: Kedden délelőtt meghalt komjáti Tarnay István, a Makó város anyakönyvvezetője, 73 éves korában. Tarnay 22 évig volt Makón anyakönyvvezető és hiva­talát mindig példás buzgalommal látta el. Te­metése május 2-ikán délután 4 órakor lesz. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja és halálának híre a város egész társadalmában mély részvétet keltett. — Az Otthon földbérlete. A Szegedi Tiszt­viselők Otthonának választmánya még ja­nuár havi gyűlésén, az egyesület elnökének, Hauser R R­ezső Sándornak indítványára ki­mondotta, hogy a tisztviselők nyomasztó gaz­dasági helyzetének enyhítése érdekében a cse­lekvés terére lép s ebből a célból a várostól 200 holdnyi földterületet bérel. Az egyesület elnöksége ennek a tervnek megvalósítása ér­dekében terjedelmes beadványt intézett a vá­rosi tanácshoz, amelyben részletesen kifejti a szociális mozgal­om fontosságát és célját. A beadvány tárgyalása ügyében dr. Somogyi Szilveszter polgármester kedden értekezletet hívott egybe, amelyen a városi tanács érde­kelt előadói s az Otthon képviselői vettek részt. (Miután a polgármester jelezte az érte­kezlet célját, Hauser egyesületi elnök ismer­tette, az egyesület földbérleti mozgalmának feladatát, amely, egyrészt a tisztviselői kis­kertek össz­pontosítását­, másrészt bizonyos területnek közös mivelésre való használatát, valamint az idővel létesítendő tisztviselői kertvárosnak az alapját volna hivatva szol­gálni. Az értekezlet minden egyes tagja he­lyesléssel fogadta az egyesületnek ezt a ki­válóan fontos és szociális irányú törekvését a szegedi tisztviselők érdekében és Bak­tó­ban jelöltek ki 170 holdnyi területet, amelyen a tisztviselői telep létesülne. A városi tanács már a május havi közgyűlés elé viszi ezt a fontos ügyet, a Szegedi Tisztviselők Otthona p­edig azonnal megkezdi a szervezési munká­latokat, hogy már a legközelebbi gazdasági évvel teljes erejével szolgálhassa azt a gazda­sági célt, amelyet a telep létesítésével maga elé tűzött. — Tétlenért hazárdjátékosok. Tekintetet Szerkesztőség! Kérem b. lapjának legköze­lebbi számában az alábbi sorok közlését: (Mai számukban „A szegedi katonai rendőrség va­sárnapi a‘‘ cimü cikkben olyan téves adatok fordulnak elő, amelyek engem és üzletem jö­­leb­ét veszélyeztetik. A mi kávéházunkban nem folyik tiltott hazárdjáték, a kártyaszo­bában katonák nem játszanak. Ama rendelet megjelenése óta, amely a katonákat a kártya­­szobákból kitiltja, én egyetlen katonát sem engedek be a kártyaszobába. Honig Ferenc, akiről a cikk megemlékezik, a kávéházi te­remben kártyázott, de nem makaót, hanem tapsot, ami nem tiltott játék. Feleségem nem akarta megakadályozni, hogy Bartovics tize­des a kártyaszobába menjen, mivel az nem is akart oda menni. 340 %-át nem foglalt le Bartovics a kasszában, mivel az asztalon alig feküdt egy-egy játékos előtt 40—60 korona, ellenben igaz az, hogy Bartovics követelte Hönigtől nála levő amit az zsebéből adott oda: 310 koronát, de ez nem játékpénz volt. Bartovics nem két katonarendőrrel jött a kávéházba, mert ő egyedül jött be és csak a pénz átvétele után jött be két katomrend­­őr, egy negyedóra után, mert Bartovics a JÖN pénzzel elment és Höniget itten hagyta. Ven­dégeim nem megjelölt kártyákkal játszottak a kávéházban és ezt a katonarendőrség is meg­állapította. Ellenem eljárást nem indítottak, ellenben én kértem vizsgálat folytatását, mert nem tűrhetem, hogy ilyen megalázó váddal illessenek és mert annak eredményé­hez képest akarok magamnak elégtételt sze­rezni. Tisztelettel: Ormosy­­ József és fia he­lyett Straszer Manó. Ehhez a nyilatkozathoz csak annyit, hogy cikkünkhöz az adatokat hivatalos helyről kaptuk. Mi úgy tudjuk, az eljárást megindí­tották, Straszer azt mondja, ő kérte maga el­len. Mindenesetre furcsa,beállítás, de az a fő­­dolog, hogy megvan az eljárás. Ennek során majd eldől, kinek van igaza: a katonai rend­őrségnek, vagy Straszernek. — Házvétel. A háború alatt bekövetkezett ingatlan eltolódások közül egyik legérdeke­sebb ment végbe a héten. Dr. Goldschmiedt György orvostól ugyanis megvették Liech­­teneggerék a Kárász­ utca 15. számú házat. Ezzel egy hatalmas telek-komplexumm lett a­­ Lichtenegger-család tulajdona. A volt Gold­­schmiedt-féle ház egyik oldalán ugyanis dr. Liehtenegger Lajos, másik oldalán Lichten­­egger Gyula háza van. Azt mondják, a most egységessé vált területen építkezni szándé­koznak Lichteneggerék. — Új nemzetközi békekongresszus. Genf­ből jelentik: A Temps érdekes hírt kö­zöl. Tudtul adja, hogy a hetedik nemzetközi békekongresszus a nyáron összeül van,tün­dérben, Spanyolor­szágban. Alfonz spanyol király a satanderi Magdaléna kastélyt fel­ajánlotta a kongresszus céljaira. Az utolsó békekongresszus 1913-ban, egy évvel a hábo­rú kitörése előtt volt.­­— Háborús Mulatságok. A belváros egyik elegáns palotájának első emeletén, jómódú­nak ismert családnál estély volt. Lehettek buszon. A vendégek vígak voltak, zárt abla­kok mellett daloltak, hegedűn és zongorán koncerteztek. A hölgyek olyan­ vidáman ka­cagtak, mintha tizenkét korona lenne még ma is a tavaszi kosztümszövet méterének ára. Záróra után a hangulat nem csökkent, hanem emelkedett. Egészen a második­ emeletig emelkedett, ahol egy szintén előkelő, kissé ideges úricsalád lakott. Alvásról persze szó sem lehetett. A családfő a második emeleten végig-végig tovogatta a szobákat, a feleség három évfolyam divatszalont végiglapozott, a két leányka három Herczeg-regényt kiol­vasott, amíg végre megállapodtak, hogy ezt nem lehet kibírni. Ehhez több kell, mint merészség — csendet háborítani. — Persze, pezsgőznek — konstatálta a mama. — Bizonyosan táncolnak — gyötrődtek a lányok. — Nem tűröm tovább, a l­eati keljen fel, menjen le és mondja meg, hogy én azt üze­nem, hogy elég volt. A m­ásodik emeleti család forrponton volt, Kati felkelt, álmosan lement és aztán nagy örömmel megint felment. — Nos, mit mondtak? Csend lesz? . . . Kati vigyorogva jelentette: — Nagyságos úr kérem, a nagyságos asszonyok azt izenik, hogy tessék pereputtyos­­tól lefáradni, ha nem teesenek aludni tudni. A második emeleten csend lett. Aztán hosszas tárgyalások ideges, aztán békülékeny hangon, végre a lányok kiugrottak az ágy­ból, toalettet csináltak, amit a mama is kénytelen volt követni és végül a papa is díszbe öltözött. Levonultak. A lányok lábai alatt már a lépcsők is táncoltak, a mama és papa a pezsgőre gondoltak, amikor benyitot­­tak az első emeleti tobzódó társaság köré. Ke­dély az volt. Tényleg volt. Pezsgő azonban nem. Egy csöpp sem. Az asztalokon nem volt­ se­mm­­i. Egy morzsa se, csek húsz csiszolt po­hár és egy nagy üveg vie .... No lám, ám háborúban így is lehet búsulva mulatni. ROTT FILM

Next