Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-02 / 148. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZArkd. A szerkesztőség telefonja: 305. SfB 011. 1918. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.- K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egyed azánára 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. VII. évfolyam, 148. szám, N M Kedd július 2. ?!;0£ttt9sa3KaKi93S£8saiB«RtfHaiBK*K«*iBaHBanMMaHHBH«BBasiMasHBa* p~^aa«BBOB*Br9aíassaaas»fcn9ctf2B»H9iattaacizi3R9;*tta Egy interpelláció. A múlt heti sztrájk több elsőrendű jelentőségű országos dolgot vont el a sajtó megvitatása elől. Képtelenség, hogy ma, amikor úgyszólván nap-nap után torlódnak egymásra a fontos események, ezek valamennyiére visszatérjünk. Kószó István nagyon értékes interpellációját azonban nem hagyhatjuk megvitatás nélkül.Nemcsak azért, mert a népszerű szegedi képviselőnek újabb parlamenti sikert hozott, hanem azért is, mert a háborúban álló ország régi és általános panaszát tette szóvá a képviselőházban, remélhetőleg nem eredmény nélkül. Kószó eddigi képviselőházi szereplésével a leghelyesebb irányt követte. Pártállását illetőleg soha kétség fenn nem foroghatott, mégis: nem tartozott a kormányok méztől csöpögő szavú hajdokolói és nem sorakozott oroszlánbangú kárhoztatói közé. Nem tudjuk, tudatosan cselekszi-e, de az a benyomásunk, mintha egy-egy szónak kiejtése, egyegy lépésnek megtétele előtt így okoskodnék: nehéz napjait éli a nemzet, minél kevesebbet a politikából, a zajosságból, annál többet a sebek orvoslását célzó intézkedések, az üdvös reformok sürgetéséből, a bajok őszinte feltárásából. És Kószó különösen ez utóbbit cselekszi interpellációi során. Nem kormánypárti, nem ellenzéki, hanem nemzetpárti és olyan hangon, mely nem a pártok, hanem az egész sebből vérző nemzet ügyét szolgálja, tárja föl a bajokat és hadakozik orvoslásukért. Legutóbbi felszólalása a beteg és segédszolgálatos katonák ügyében érinti bizonyos fokig a frontok életét is, a front mögötti ország életébe pedig mélyen belevág. Azok a sérelmek, amelyeket ott Kószó felsorol, fennálllnak. Mindenki tud róluk, de a sajtó munkájának irányát most nem a mi kezeink szabják meg, a képviselőházban pedig a legtöbb baj és visszásság vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon jut szóhoz. Ezért volt, hogy a beteg és segédszolgálatos katonák sorsáról nem írtak és vagy nem beszéltek vagy nem megfelelően beszéltek. Kószó most beszélt róluk. A képviselőházban, az egyetlen helyen, ahol a háború alatt is szabadon lehetne föltárni minden jogos sérelmet, vérző sebet és indokolt igényt. Frázisoktól mentes, egyenes és cikornyátlan beszédéről eszünkbe jut a sok cikornya a hősökről, akik egészségüket, testi épségüket és életüket áldozzák. Mi mindazt, amit a hősökről írtak és beszéltek a háború allatt, nagyon komolyan vettük. Ezért szívünkben elnézéssel és megbocsájtással szenvedtük el a legrettenetesebb frázist is, mely róluk szólt, mert hittük, hogy a szépnek szánt, de nem sikerült mondatokat mindig szép és sikerült tettek fogják követni. Kószó beszédéből most ismét kiált felénk a nemzeti kívánság: becsüljétek meg a katonát, aki a frontról betegen, sebesülten, vagy egészségesen hazajön közétek. Becsüljétek meg a lerongyolódott altisztet, a piszkosruhájú közkatonát. A legszebb mondatok, melyekkel babért fűztek fejeik köré, cselekedeteitek legyenek, amelyekből sugározzák az emberség, a szeretet, a megértés, a méltánylás, a becsülés. Ez intelem mellett, mely polgárnak és katonának egyaránt szól, a polgári élet indokolt és kielégíthető érdekeinek helyes felismerése is átlengi az interpellációt. Nem egyesek és társadalmi rétegek, hanem a nemzet érdeke, hogy a civil termelő munkának a háború negyedik évében is megadassák a minél nagyobb teljesség. A polgár és a katona érdeke ma közös. A nemzet jövője és biztonsága nemcsak a lövészárkokban, hanem a termőföldeken, az ipartelepeken, az irodáikban és az üzletekben is épül. Kószó helyesen ismerte fel a hadviselés célját és módját, amikor ezek számára sürgette mindazokat, akik a kaszárnyákban fölöslegesek vagy hasznavehetetlenek. Előadásának komoly hangja, tárgyilagossága, érvei nem tévesztettek célt, amit a honvédelmi miniszternek a beszéd alatt elhangzott megjegyzéseiből megállapíthatunk. A közvélemény még csak azt várja, hogy ugyanerre a megállapításra miniszteri rendelkezések adjanak okot. - Kelet-Oroszország elszakadt a bolsevikiektől. — Ismét erőre kapott az ellenforradalom. Az antant Kerenszkit segíti uralomra. — Oroszországban ismét erőre kapott az ellenforradalom. Az antant, úgy látszik, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a bolsevik kormány ellen mozgalmat szítson és egy sikerült államcsínnyel újból karjaiba kergesse Oroszországot. Nem soká kellett várni Kerenszki londoni és párisi utazásának magyarázatára. Az angoloknak és franciáknak igen kedves Kerenszki egyénisége és kormányzati programja. Rászolgált az antant elismerésére akkor, amidőn a forradalom őszinte híveinek ámulataira offenzívát kezdett Ausztria-Magyarország ellen. Az offenziva — Oroszországnak a forradalomban megfogyatkozott ereje és csapatainak hősiessége miatt — nem sikerült és Kerensicki helyét a béke jelszavával a bolseviikiek váltották fel. Oroszország élére Lenin és Trocskij került, ami egyet jelentett azzal, hogy Orozország az antant céljai számára jó időre elveszett. Az antant azonban nem adta föl azt a reményt, hogy Oroszországot háborús céljainak visszahódítja. Sokáig nem kedvezett erre az idő. Most, úgy látszik, nemcsak az orosz viszonyok fordulata, hanem egyéb, az antant részére biztató jelenségek miatt is, az orosz ellenforradalom újult ereire kapott. Állítólag Kelet-Oroszország már teljesen elszakadt a bolseviikiektől, a parasztok nem akarnak gabonát szállítani a szovjet kormánynak, sőt a munkásság tekintélyes része is elfordult már Leninéktől. Bár ezeknek a jelentéseknek hitelességéhez rendesen szó fér, valami igazság van bennük. Annyi föltétlenül, hogy az antant nem riad vissza semmi eszköztől, hogy mostani szorult helyzetén könnyíteni és — ha lehet — a hadiszerencse kerekét ismét maga felé fordítsa. GENF, julius 1. Párisi újságok lelkesen üdvözlik Kerenszkit a közéletbe való visszatérése alkalmából. Azt hiszik, hogy e ténynek kedvező hatása lesz a nyugati eseményekre. Az antant semmit sem hagy kísérletlenül, hogy Oroszországban államcsínyt idézzen elő. Kerenszkinek a visszatérése csak idő kérdése. A Secolo párisi híradása szerint az antantnak Oroszországban való szereplését a Versailles haditanács fogja majd megvitatni. Ez a kédés akkor válik majd aktuálissá, ha az ellenforradalom Leninéket meg fogja buktatni, amely előbbutóbb bekövetkezik. BERN, július 1. Londoni távirat szerint a szovjet kormány helyzete egyre rosszabbodik. A munkások nagy tömege átpártolt a bolsevikiek ellenségének táborába. Moszkvai munkások határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint követelik a szovjetkormány azonnali lemondását, az alkotmányozó gyűlés azonnali egybehívását. A parasztok megesküdtek, hogy a bolsevikieknek nem szállítanak többé búzát. Moszkvában és Pétervárott az éhség rettenetes méreteket öltött. Keletoroszország már teljesen elszakadt a bolsevikisektől. ZÜRICH, július 1. A népbiztosok tanácsának parancsára letartóztatták a kiadettek központi végrehajtó bizottságának összes tagjait, egy sereg ismert politikust, köztük Skin volt minisztert. A kadettpárt nemrég az antanthoz fordult segítségért, hogy ezzel megakadályozza a német-orosz tárgyalásokat. A cár meggyilkolásának hírével is csak komipromittálni akarják a bolsevik kormányt. MOSZKVA, július 1. A szovjetek kongresszusa, amely a napokban fog összeülni, tárgyalni fog egy indítványt, amely javasolja, hogy a Romanov-családot száműzzék az országból és szállítsák külföldre.